Délmagyarország, 1928. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-11 / 59. szám

ГО28 március 11. л - j л t^:.:iAü¥ABORSZAG 6 LEGÚJABB. DIVAT: »ffi MÉRTEK UTAN! Klutult a harc a szerb pap és a szerb hitközség között a városi segélyért A hitközség meglelebbezte a tanács határozatát a közgyűléshez (A Délmagyarország munkatársától.') Az i |í különös harc, amely a szegedi görögkeleti ; ÜWerb egyházközség és az egyházközség plébá- j Oosa között keletkezett a városi szubvencióért, most ujabb határkőhöz érkezett el. Az egyházközség elnöke ugyanis megfelebbezte a tanács'mk azt a határozatát, amely kimondotta, íhogy a közgyűlés által megszavazott segély teljes egészében a papot illeti, nem pedig az : gyházkőzséget. A furcsa háborúság előzményeiről és részleteiről annak idején pontosan beszámolt a DUmagyarország. A háború kiindulási pontja a novemberi közgyűlés által elfogadott költségvetés egyik tétele volt A közgyűlés a tanács javaslatára kimondotta, hogy a hitfelekezetek segélyezésére szánt huszonhatezer pengőt száz százalékkal felemeli és a többletet Az érdekelt hitfelekezetek között arányosan osztja fel. A görögkeleti szerb egyházközségre febből ezerötszáz pengő esett. A segélyért szinte f Ugyanabban a pillanatban jelentkezett Gyurtgyevics István lelkész, a szegedi görögkeleti taserb egyházközség plébánosa a maga nevében és Pavkovics Rezső, az egyházközség viiüági elnöke az egyházközség nevében. A pap •ézzal érvelt, hogy a városi segélyt eddig min<dig a pap kapta meg, mivel az egyházközség •különböző cimeken kap támogatást a várostól. ¡Az egyházközség viszont azt bizonyítgatta, Üiogy a közgyűlés a segélyt nem a pap, hainem az egyház támogatására szavazta meg. A ¡tanács nagyon sokáig nem döntött ebben az xelkényesedett kérdésben, mig végre egy-két ¡héttel ezelőtt dr. Zubkovics György püspök i6 (megszólalt és a pap igaza mellett foglalt állást. ¡Levelet intézett a város hatóságához, megköszönve a pap segélyének valorizálását, mert ha felemelés következtében a segély elérte köírülbelül a háború előtti segély értékének telije« száz százalékát közölte a várossal, hogy (megítélése szerint o segély a papot illeti a hitoktatásért, éppen ugy, mint ahogy hosszú idő Söta a mindenkori pap kapta meg a vámostól a szubvenciót. A tanács a szerb püspök hivatalos veteménye alapján kimondotta, hogy a segélyt a ,ipapnak utalványozza ki, mert a püspöknél illetékesebb fórumot a vitás kérdés eldöntése Szempontjából nem is kereshet. A tanács határozata alapján Gyurgyevics plébános az 1928-ik évre megszavazott ezerötszázpengő6 segélyt egy összegben fel is vette már. Az egyházközség azonban nem nyugodott "meg a tanács határozatában, most terjedelmes felebbezést nyújtott be ellene. A felebbezést. az egyházközség tanácsa nevében Pavkovics Rezső világi elnök és az egyházközségi tanács tagjai irták alá. A felebbezés szerint a novemberi közgyűlés kifejezetten az egyházközség számára szavazta meg a városi segélyt, miután kimondotta, hogy a kérdéses huszonhatezer pengőből 1500 .peagó -a görögkeleti szerb egyházat illeti meg :. Az egyházközséget pedig az elnpk képviseli, tehát a tanács súlyos hibát követett ét, amikor a pénzt a plébánosnak fizette ki, amikor ez a pénz nem papi segély. A felebbezők tévesnek minősitik dr. Zubkovics püspöknek e város tanácsához intézett átiratát is, amely szerint a segély a régi előírás részbeni valorizálása volna, mert a görögkeleti pap és tanító a várossal soha, semmiféle szerződéses viszonyban nem volt és ma sincs. A városnak a hitfelekezettel szemben van kötelezettsége. A felebbezők szerint az sem lehet perdöntő, hogy 1915 óta a városi segélyt tényleg a pap kapta meg, mert ehez annak idején az egy házközség hozzájárult és a pénzt a pap csak az egyházközség elnöke által láttamozott nyugta ellenében veheti fel. Végül azt bizonyítgatja a fetebbezés, hogy a papnalc nincs is szüksége a városi segélyre, mert havi jövedelme eléri az 1200—1300 pengőt, viszont az egykötelezettségei vannak, igy feltétlenül ragaszkodnia kell ahoz, hogy a városi segéllyel szabadon rendelkezhessék. A felebbezést a lanács a márciusi közgyűlés elé terjeszti. A legérdekesebb ebben az áldatlan háború-' ban az, hogy a szegedi görögkeleti szerb egyházközségnek az egyházközségi elnökön, a hitközségi tanács tagjain ós a hitoktató lelkészen kivül alig van más tagja. A hívek nyája évről-évre csappant, a Templom-tér sarkában meghúzódó szerb templom alig lát ájtaioskodókat a legnagyobb ünnepeken is, pedig valamikor ez az egyházközség igen tekintélyes volt. A szegedi szerbek legnagyobb része beolvadt a magyarságba nyelvileg is, vallásilag is, a háború után pedig a megmaradtak túlnyomó nagyrésze elköltözött S7/egedről. Az ezerötszázpengős városi segélyért duló nagy háborúnak tehát akarva-akaratlanul is van házkőzségnek tetemes kiadásai, súlyos anyagi j valami furcsa, operett-jellege SZABÓ LÁSZLÓ EMLÉKIRATAI Ki fi vi XIX A templom egere A II. 'K. osztályba még a régi gimnáziumba kezdtem járni 1886 Őszén, de pár hét múlva nem csekély örömünkre kitört a kolera és az iskolát be kellett zárni. A néhány heti szünidőt részint csavargásra használtam fel, részint pedig a kolerások temetésére. Jászai Géza belvárosi káplán végezte a temetést, én csak asszisztáltam neki, többnyire Újszegeden, mert ugy emlékezem, hogy ott volt a kolerabarak. Természetesen kijárt a halottas háztól a >kendő«, sőt a spalástos« temetésnél a gyertya is a miuistránsnak is, akkor is, ha bóléra volt a halál oka. A bendőt, melyben több volt a keményítő, mint a gyapotfonál, »minőség szerint« három vagy négy krajcáért adtam el Gárgyán temetés rendezőnek, akitől beszerezték azok, akiknek halottjuk volt. Abban az időben hordószámra öntöztette a város a karbolt a kolera elleni védekezésül, de hogy a halottas házban kapott és rögtön eladott kendő segítségével én is terjesztettem a kolerát az a közegészségügy akkori fejlettsége mellett nem jutott eszébe senkinek. Amikorra véget ért a kolera, elkészült az uj gimnázium és mi már oda vonultunk be, szép páros sorokba állítva, tanáraink vezetése alatt. A II. A. mindjárt az első tanterem volt a földszinten, a kapu mellett Osztályfőnököm a Il.-ban is Várkonyi Endre volt; a hittant és földrajzot Ormándy Miklós tanította, egy kis, kövér, mindig haragos ur, a számtant Pap József, a geometriát Nováky Bertalan. Az uj iskolában már tornaterem is volt és uj tornatanárt kaptunk, Timina Ödön személyében, aki Hódmezővásárhelyről került Szegedre. Kissé szigorú, de derék ember és uri ember volt: példás rendre szoktatott bennünket s akkoriban még ő maga is tüneményes tornázó volt. A II-ikban bajaim voltak a hittan tanulásával; a szertartástannak nagy része nem érdekelt. Egyszer a körmenetekről kellett felelnem és mivel azt feleltem, hogy mindenszentek napján is van körmenet (tényleg láttam valaha a sirok beszentelését a Deszkás-temetőben), — Ormándy tanár ur ezt nemcsak, fíogy nem hitte el, hanem hozzám dobta a kulcs-csomóját, mellyel szerencsémre csak a gyomrom környékét találta el, de viszont szerencsétlenségemre az óra egész tartamára kitérdeltetett, ami igen megszégyenítő dolog volt Viszont Ormándy tanár ur másik tárgyát, a földrajzot ugy tudtam, hogy az a IL-batt jobban tudni nem lehetett. A számtanban gyenge voltam s a mértan tanárával megint' bajaim voltak, mert előfordult, hogy nem volt rajzfüzetem, vagy nem készítetten jól el a kéregpapirból összeragasztandó »szabályos tizenhatszöget«, vagy egyéb figurát. Az év végén számtanból kettest kaptam, a mértanból meg éppen háromast! De ezt az apám szerencsére csak két hónap múlva tudta meg. Az történt ugyanis, hogy a másodikban elkezdtem franciául tanulni. Farkas László, a fizika és matematika tanára tanította akkoriban a franciát mint rendkívüli tantárgyat s nagy rimánkodásomra megengedte az apám, hogy én is beiratkozzam franciára. A havi egy forint tandijat az első hónapban be is fizettem, de azután többé soha. Az év végén a bizonyítvány kiosztásakor Várkonyi osztályfőnök az én bizonyítványomat nem adta ki, hanem azt mondta: »Eredj érte Farkas tanár úrhoz.« Tudtam, hogy ez mit jelen tés nem mentem a bizonyítványért Farkas tanár úrhoz. Szeptemberben, mikor a III.-ba be kellett iratkozni, természetesen szükség volt a bizonyítványra, amelyre azonban kilenc forint tartozás be volt táblázva. Az apám tehát irt egy levelet Farkas tanár urnák, a levélbe beletett egy ötforintost s a levéllel elküldött a tanár úrhoz. Éreztem, hogy ez igy nem jól van és nagyon féltem, hogy igy nem kapom meg a bizonyítványomat. Mielőtt elmentem Farkas tanár úrhoz, iszonyú lelki kinok között egy óra hosszáig térdeltem a belvárosi templomban és fohászkodtam. »Mária, segits! Emlékezzél meg róla, hogy még sohasem történt, hogy- Te meg ne segítetted volna azt, ki legnagyobb fájdalmában hozzád fohászkodott!« S azután inkább támolyogtam, mint mentem BELVÁROSI MOZI Ma vasárnap, nagy kacagd nap. BUDAPESTI MEGJELENÉS ELŐTTI ZORO ÉS HURU A KET KOCAVADASZ 8 telvenásos hnhőzatávai nagy nevető előadásokat rendez. t enkivüi Ilyenek a mai leányok Vigjáiék 7 tflyonaab'". Eladásuk t-e»dó e 5. 9óraV r KORZO MOZI Márdus 11-én, vasárnap ••• Csak ÍO «-ven felülieknek! mmmm Don Jüan 3 éjszakája. Dráma 8 felvonásban Ffaxerepló Lewh Stone. Áxonkivfil A tánc szerelmese. Szinmfi 8 (elv násban főszereplő: Ben Lyon. Eőad'»"k krzdete 5. 7 9, vasár, ¿c flnn-p np 3. 5, 7. 9 árak r. SZEC№?mMOZI 7» í Március 11-én, vasárnap ТОМ MIX főszereplésével : Ask ördögxuSaiag. Koiorádói történet 6 t-jezetben — Aznnkivm Rohanó áradat. Dráma 6 (elvonásban. Főszereplő Oeorgpe O* Srfen. Előadások k<>zd-te- 2 4, 6, 8 óra ко.-