Délmagyarország, 1928. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-11 / 59. szám

SZEGED: Srcrke»Ktö»ég: Dcók Ferenc ncca Telefon: 13-33.^Kiadóhivatal. HHcaenhönyvlAr és Jegyiroda: Aradi Bcca S. Telefon: ЗОО. ^ Nyomda: LVw Ilpö* ucco 19. Telefon: Ift- -34.« » « » « » Vasárnap, 1928 Március U * • * ív. évfolyam 59. szam MAKÓ: SzerkesztA«ég és kiadóhivatal: Dil ucca O. Telefon: 131. tz6m.ii »«»«» 4ÖDMEZÖVÁSÁRBELY : Szerketöűsóg É» kiadóhivatal: Andróssy ucca 23. Telefon: 49 >r6m. « » « » « н „ » Eleiizeie»! Ara uavonta 3-ao vldéuen ée a IOv4ro»ban 3-frJ. iílltlöldöu: Ö-40 pengtf. Egyes szóoa 16 vasér- es Ünnepnap 24 UUér A 9#§tfi iegyzőkönyvek margóiira Pár hónapja a newyorki- polgármester köfülnézett egy kicsit Európában Б ugy látszik, nemesek a társasélet örömeit bette tanulmány tárgyává, hanem a világháború parádés csatatereiből vs föltekintett néhányat. Akkor támadhatott neki az az ötlete, amit most nyilvánosságra hoz, mint nagyon alkalmasat az emberiség eggyéforrasztására. A Csendes-óceán legslhagyatottabb vizsivatagán csinálni kell az rgész világ költségén egy mesterséges szigetet, aminek a belseje kripta legyen. De akkora kripta, hogy beleférjenek a világháború minden felásandó harcteréről összekerülő csontok. Azokat össze kellene keverni, német karokat a francia koponyákkal, a szerb álkapcsokat a magyar öklökkel, a szudáni mellcsontokat • tunguz csigolyákkal, föléjük emelni egy égig érő márványobeliszket és abba belevésni hogy: Nézzétek, milyen békességben vagyunk mi itt együtt, akik az emberiségért öltök meg egymást Az ötlet nem olyan gyakorlati, mint a műit század derekán azoké az angol és amerikai gyárosoké volt, akik az orosz-török háború után fölásatták a csatatereket és a hősök csontjaiból spódiumot égettek és subickot gyártottak. Azóta az emberiség izlése sokat finomodott és fogékonyabb lett a dekoratív hatások iránt. Az »ismeretlen katoná«-ből a világ fővárosaiban mindenütt nagy látványosságot csináltak, ami kegyelet és propaganda Egyszerre, engesztelő áldozat a halottaknak és megkivántatása az élőkkel annak, hogy alkalomadtán ők is »ismeretlen katonák« tegyenek. Ennyi fejlődést el is lehet várni a modern civilizációtól. Végre is nem élünk már a Timur Lenk idejében, aki negyvenezer koponyából rakatta meg dicsősége piramisát a sivatag homokjában. A világháború örök dicsőségének piramisát a modern technika vívmányaival kell fölépíteni, a tetejébe valami ¡óriási teleszkópot szerkeszteni, amelyikkel meg tehet látni, hogy a Tejúton még most к tart a menetszázadok fölvonulása s esetleg a délkört is ettől a gigantikus emlékműtől lehet raámitani, hogy ezzel is jobban belevésődjék a feledékeny emberi emlékezetbe a világháború Nincs benne kétség, hogy ha valaki nagyon ntánaveti magát a dolognak, még a Népszövetség támogatását is megkaphatja ebez a grandiózusán bolond ötlethez, különösen, ha az ágyagyárosok szervezik a propagandát. Hanem azért olyanok is vagyunk sokan, akik másforma kultuszát kívánnák a hősöknek. A vértanuknak, akiket a legnemesebb Bszmék jegyében halálba kergetett a gonoszság és az ostobaság, már igen mindegy, hogy búzát vetnek, vagy márványt ültetnek-e föléjük. Már abban a tekintetben mindegy, hogy nincs az a gyászbankett, mely talpra állítaná őket, csontjaikat kipárnázná izmokkal és az áiet marsát verethetné nekik. Ha lehet őrömet szerezni a halottaknak, annak nyilván nem az a módja, hogy ünnepelje őket az az emberiség, mely hiábavaló áldozatul kívánta az életüket, hiszen nem váltottak meg vele senkit és semmit. A halottak jobbak, mint mi aagyunk és a halottaknak nyilván sokkal nagyobb megnyugvás volna, ha az élők az élőfett is megbecsülnék és от kívánnák attól, akit ünnepelni akarnak, hogy előbb haljon meg. Ha halottak még összerezzennek valamitől, az alighanem azoknak a lábadobogása, akik előkészítik a jövő háborúját, mely bénákká, vakokká és halottakká teszi még a halottak unokáit is. A vértanuknak nem dárdahegyü zörgőfc, merev babérkoszorú kell, hanem selyemszirran puha virág, mely eltakarja a sirjuk púpját és elfelejtteti velük, hogy őket szemfedő nélkül temették el. A halottaknak nem trombita-harsogás kell, mely rohamra rezzenti még meztelen csontjaikat is, hanem bársonytalpu csönd, hegy kialhassák a föltámadás reggeléig az ágyuk ugatását. A halottaknak nem megafon ha beszélő Briandok és Titulescuk kellenek, akik vérrel szentelik be a sírokat, hanem futkározó kis gyerekek, akik kacagva kergetik a lepkét, azok közt a virágok között, amibet az ő szivük pbra küld föl nekik simogató üdvözletül. A halottaknak minden fantasztikus ideálnál nagyobb megtiszteltetés volna az, ha a föld minden iskolájában, a világ minden nyelvén azt tanítanák róluk, hogy ők voltak az utolsó vértanuk. De nyilván nem ők voltak. A Népszövetség, amelyet Wilson professzor ennek az eszmének a jegyében hivott életre, nem a népek szövetsége, csak a régi mentalitású diplomaták konventje, amely ugy keveri a béke kártyáit, hogy a talonban mindig benne legyen a háború. Nem a szándékuk rossz, | hanem a kezük igy van szokva. •вен A szent notttiái^cSi bizottság Junlusban terieszti be a Tanácsnak végleges Jelentését „Kiegészítő felvilágosítások szükségesek к nm szakértőt küldenek ke a helyszínre? Wénet ért a Népszövetség ülésszaka ('Budapest i tudósítónk telefonjelentése. J Genfből jelentik: A Népszövetségi Tanács ma délután tartotta utolsó ülését ebben az ülésszakban ás ere® az ülésen a legfontosabb tárgypont ismét a szentgotthárdi ügy volt. Tünlescu nem jelent meg az ülésen. Helyette AtwAwAw*" állandó flenfí román delegátus képviselte Romániát, Csehország részéről Veverka, Jugoszlávia részéről Fotics, a magyar, kormányt pedig Tánczos tábornok képviselte Az ügy megvizsgálásával megbízott hármas bizottság elnöke olvasta M mindjárt az ülés elején ш ideiglenes Jelentést, ameéy azt tartalmazza, bogy a hármas bizottság tagjai, külön-külön is és együttesen is több ülésben megvizsgálták az erre vomdkowó és a Népszövetség előtt levő iratokat. A bizottság véleményt szerint az esel érdegtes minden figyelemre és feltétlenül felderítendő. Ebez azonban még különböző pontokra vonatkozólag kfegésztíé lcivHÍ968M96k 0*«kséflesefe, amelyeket azonban a magyar kormány »bongó* ktO eltelte után megadni nem tud. A bizottság adott esetben éhri fog aaal a jogával, hogy technikai szakér«» kfildfSn a helyszínre és végleges jelentéséi csak Junlusban togfa a tanács terjeszteni. Ugyanilyen javaslatot tesz a hasonló esetekben követendő biztonsági eljárás megállapítására vonatkozóan is. A kisántánt államok HSpvfeéfö éBöz m ideiglenes jelentéshez hozzájárultak. A legmérsékeltebb kijelentést Antóniádé román delegátus tette, Veverka már élesebb hangon nyilatkozott, Fotics pedig a leg energikusabb bangón vetette az tareszllgécié! és azzal fejezte be beszédét, hogy minden felelősséget a Népszövetség Tanácsára hárít. Táncos tábornok bh elfogadta az előzetes jelentést és kijelentette, hogy miként már hangoztatta, nem tartja szükségesnek a szakértő bizottság kiküldését a helyszíni vizsgálat megejtése céljából, azonban ha a Tanács mégis igy határozna, a magyar kormány mindent meg fog tenni a szakértők munkájának megkönnyítésére. Ezzel a szentgotthárdi ügy tárgyalása a mostani ülésszakon befejezési is nyert és néhány jelentéktelen kérdés letárgyalása után véget ért a Népszövetség Tanácsának 49. ülésszaka. A délután folyamán Chamberlain angol kül- ! Népszövetség munkája az utóbbi években rar ugjtniniszter fogadta a nemzetközi sajtó kép- ' Íven szép fejlődésnek indáit. v viselőit és megelégedését fejezte ki, hogy a | A magyar-román optánspörref kapcsolatban még egyszer hangsúlyozta azt megfontolás után hozta és sem a magyarok a tényt, hogy a tanács egyhangúlag elfogadott nak, sem a románoknak nem szabad a legajánlata mindkét fél részére előnyős. Az a főbb érdeket, a béke fentartása érdekében kimeggyőződése, hogy mindkét fél nyugodt meg- fejtett fáradozást elfelednünk. Igazságtalanfontolás után be fogja látni és elfogadását ság lenne valamennyi más állammal szemben, fogja elhatározni, A Tanács ^iánlatát érett ha a kél fél nem tudna megegyezni §