Délmagyarország, 1928. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-09 / 57. szám

10 1928 március 9. DÉLMAGYARORSZÁG mmmmmmmmmm—mmmmmmammi város kilakoltatja a lakót, akinek kilakoltatását a bíróság nem rendelte el (A Délmagyar ország munkatársától.) 'A lakásrendeletnek alig van olyan paragrafusa, amelyet a város hatósága ne használt volna ki a palánki háztulajdonosok és lakók ellen indított hadjáratában és a szomorú kimenetelű hadjárat alatt nagyon sok precedenst teremtett a lakóiktól szabadulni kivánó háztulajdonosok számára. A város nagy lakásügyi gyakorlatának egyik legszebb precedense abból a pörből keletkezett, amelyet a kisajátított Maróthy-féle ház egyik lakója ellen inditoít a tiszti ügyészség. A háztulajdonossal kötött megállapodás értelmében a kisajátított ház lakóinak elhelyezéséről a város tartozott gondoskodni. A lakók kőzött volt egy kereskedő asszony is, akinek huszonöt éve üzlete volt a házban. Ezzel a város nem tudott megegyezni, mert a felajánlott kártalanítási öszszeget a kereskedő kevésnek találta. A tiszti ügyészség erre a kártalanítási összeg megállapítása iránt pört indított a lakó ellen. A pör szabályszerűen megindult, de ítélethozatalra nem kerülhetett a sor. Amikor ugyanis a város képviselői a pör alakulásából arra következtettek, hogy a város szempontjából nem .számithatnak kedvező Ítéletre, más módját találták ki az érdekeit védelmező lakó eltávolításának. A házból ugyanis minden más lakó kiköltözött mái-, csak az üzletbérlő maradt benne. A mérnöki hivatal egy szép napon megkezdte a kisajátított ház bontását. Mindent lebontottak a házból, csak éppen az üzletet hagyták meg. A mérnöki hivatal akkor megáll apitotta, még pedig teljes joggal állapitolta meg, hogy a csonkán maradt épület életveszélyes, a tanács pedig ezen az alapon elrendelte az üzletbérlő kilakoltatását, <jjni szintén szabályszerűen meg is történt. imit tehát a város a bíróságnál nem tudott elérni, azt elérte közigazgatási uton, közigazgatási ügyeskedéssel, amit kissé drasztikus szóval a ;>joggal való visszaélés«-nek neveznek a jogászok. A hatósági példának most követője akadt, aki — még pedig teljes sikerrel — alkalmazta a városi hatóság módszerét. A Fodor-ucca 5. számú háznak Sipos György a tulajdonosa. A háztulajdonos már régeen szabadulni szeretne lakóitól, többek kőzött egy államrendőrségi detektivtől is az¿6.1 az indokolással, hogy régi háza helyén nagyobb uj házat kiván épittetni. A detektív azonban nem mutatott hajlandóságot a kiköltözködésre. A háziúr ugyanis nem volt hajlandó arra, hogy lakójának másutt szerezzen alkalmas hajlékot. Amikor a tárgyalások eredménytelensége nyilvánvalóvá vált, a háztulajdonos kilakoltatási pört indított lakója ellen a járásbíróságon. A pör megindítása után pedig építési engedélyt kért és kapott a várostól és azt később becsatolta keresetéhez, ezzel óhajtva igazolni építkezési szándéka komolyságát, A biróság azonban elutasította keresetét és kimondotta, hogy a későbbi keletű építési engedély nem lehet alap a kilakoltatás elrendelésére, mert legfeljebb csak azt igazolja, hogy a tulajdonos azért akar építeni, hogy lakójától megszabaduljon, nem pedig azért akar megszabadulni lakóiától, hogy építkezhessen. Sipos György háztulajdonos a biróság kedvezőtlen döntése után folyamodott a hatósági módszer alkalmazásához — még pedig teljes sikerrel. Beadványt intézett a városhoz és bejelentette, hogy háza életveszélyes. A város hatósága az épületet megvizsgáltatta a mérnöki hivatallal, amely szakvéleményt adott a kérdésről. Ez a szakvélemény nem mondotta ugyan ki teljes határozottsággal, hogy a kérdéses épület életveszélyes, de azért a tanács a csütörtöki ülésen azt mégis életveszélyesnek nyilvánította és elrendelte a benne lakó családok haladéktalan kilakoltatását. A tanácsi határozat indokai között a háztulajdonos építkezési szándéka szerepel, bár nem hivatalosan, de első helyen. A tanács megítélése szerint ugyanis az építkezési hajélesztgetni kell, még olyan módon is, hogy abból a város nem háztulajdonos, hanem csak egyszerű partáj-poJgáraira súlyos kellemetlenség hárul. Lehetséges, hogy a Fodor-uccai ház tényleg nagyon rossz állapotban van, de semmi esetre sem életveszélyesebb' mint amilyen százával akad a vizelőtti szegedi házak között. Ha a tanács arra kötelezte volna a háztulajdonosod hogy lakójának elhelyezéséről gondoskodjon, a tanácsi határozat ellen senkinek sem lehetne kifogása, mert ha olyan erős a háztulajdonosban az építkezési hajlandóság, akkor számára a kérdésnek ez a része már nem jelenthet leküzdhetetlen nehézséget, a lakót ellenben tönkre teheti a mai lakásviszonyok között. Legfőbb detektív: a véletlen Hogyan került kézre A muzsikusok -vakmerő betörője amikor azután a véletlen — a legjobb detektív — felfedte a tolva} kilétét. Az egyik detektív ugyanis másirányu nyomozás közben egy belvárosi ház félreeső helyén eirejtett aranyórára bukkant, amelyről megállapította, hogy az a Kass-beli lopásból származik. Nyomban körülnézett és megállapította, hogy ugyanebben a házban lakott a Kass egyik alkalmazottja és igy nem volt már nehéz a tolva] kilétét megállapítani. A megtévedt fiatal fiúnál hiánytalanul megtalálták az ellopott értéktárgyakat. Megállapították a detektívek azt is, hogy a fiatal fiu valószínűleg nemcsak ezt a bűncselekményt követte eL A nyomozás most abban az irányban folyik, milyen más (A Délmagyarország munkatársától.") 'A Détmagyarország néhány nappal ezelőtt beszámolt arról a vakmerő betöréses lopásról, amelynek áldozatai a Aoss-étterem ismert muzsikusai voltak. A betörő szombaton, amíg a zenészek egy álarcos bálon voltak, behatolt azok Kass-szállodai szobáfukba, ahonnan különböző értéktárgyakat emelt el, mintegy ezer pengő értékben. A megindult rendőri nyomozás során megállapították, hogy a betörő csakis olyan egyén lehetett, aki teljesen tisztában volt a szállodai helyzettel. Ennek alapján nyomoztak azután a detektívek, akiknek ambícióját különösen sarkalta az a tény, hogy a károsultak 100 pengő tataimat tűztek . - , ki a betörő kézrekeritőjének. A detektívek I hogy megállapítsák a fiatal fiu munkája néhány napig eredménytelen volt, | bűncselekményeket követett el. A kereskedelmi miniszter a szóregi autóbuszengedélyt is visszavonta a várostól flz algyői vonalra sem adnak ensedéiyt a városnak (A Délinagyaroiszág munkalárr.d.'ól.) 'A tanács balsejtelmei valóban igazolódnak. A kereskedelmi miniszter egyre szűkebb keretek közé szorítja a városi autóbuszüzem működési területét, egymásután fosztja meg a jól bevált üzemet a legjobban jövedelmező vonalaktól. Lassankint más vonala nem is marad már az üzemnek, mint azok a kurta vonalak, amelyek nem szelik át a város törvényhatósági határait és amelyeknek engedélyezése nem is tartozik a kereskedelmi miniszter hatáskörébe. A csütörtöki posta ujabb "kellemetlen hirt hozott ebben az ügyben a városnak. Megjött a kereskedelmi miniszternek az a rendelete, amely arról értesiti a város hatóságát, hogy ia szeged—szőreg—deszk—klárafalvai autóbuszvonal engedélyét a Magyar VasMak Autófuvarozási Vállalatának adta ki. Mint emlékezetes, ennek az engedélynek a megszerzése körül éles harc fejlődött ki az elmúlt év őszén a város hatósága és az AradCsanádi Vasút igazgatósága között. A kereskedelmi miniszter hosszas tárgyalások után ugy döntött, hogy az Acsev-tiek elsőbbségi jogot biztosit erre az engedélyre, de kötelezi, hogy október elsejéig indítsa meg a rendszeres autóbuszjáratokat, mert ellenkező esetben a városnak adja az engedélyt. Az Acsev azonban ezt a feltételt nem teljesítette ós igy a város október elsején bejelentette igényét az engedélyre, amelyet meg is kapott. Azóta a városi autóbuszok rendszeresen közlekednek a vonalon, sőt a város nemrégen a vonal Kiszomborig való meghosszabbítását kérte a kereskedelmi minisztertől. Erre az ujabb kérvényre érkezett most válaszképen a miniszter meglepetést keltő rendelete. A rendelet szerint a miniszter az Acsev elsőbbségi jogát akkor is fentartotta, amikor az »ideiglenes« engedélyt a városnak kiadta. Mivel pedig a Magyar Vasutak Autófuvarozási Vállalata az Acsev-et is magában foglalja, most, hogy elkésve bár, de jelentkezett az engedélyért, azt a várostól visszavonja és ennek a vasúti érdekeltségnek adja ki. Felhatalmazza a miniszter azonban a várost, hogy a rendszeres autóbuszjáratokat — minden kár„„.y^v _BiJ ~ -j talanitási igény nélkül — mindaddig fentartIandóságot mindenképen ápolni, támogatni, j hassa, amig a vasutak érdekeltsége a rendszeres személyfuvarozást meg nem inditja, ez az érdekeltség ugyanis egyelőre csak teherfuvarozással kombinált személyfuvarozó járatokat indít meg. A kereskedelmi miniszter természetesen meg is indokolja döntését. Legfőbb indoka az, hogy a városi autóbuszjáratok érzékeny veszteséget okoznak az Acsevnek, amely az ország megcsonkítása következtében vonalainak legnagyobb részét elveszítette, mert az utazó közönség nagyrészét elvonják a vasúttól, amelynek igy forgalmát csökkentik. A miniszter rendelete közöl más, kellemes híreket is a város hatóságával. Például azt, hogy a szeged—algyői vonalra kért engedélyt a város nem kaphatja meg, mert ez a vonal párhuzamosan halad a Máv. vonalával, amelyen naponta hét vonatpár közlekedik és igy a közönség igénye teljes mértékben kielégítettnek tekinthető«. Közli a miniszter végül azt is, hogy a szeged— dorozsma—dorozsmai fürdő közötti vonalszakaszra kért autóbuszengedély ügyében helyszíni tárgyalást rendelt el. Ezt a tárgyalást március kilencedikén, tehát pénteken tartják meg Geber miniszteri tanácsos elnökletével, aki a helyszínen a szeged—algyői vonalszakasz viszonyait tanulmányozni fogja. Legvégül pedig arról értesiti a miniszter a város hatóságát, hogy a szeged—ujszegedi sportpályák és a szeged—alsóközponti autóbuszjáratok megindítását jóváhagyólag tudomásul veszi. Ezek a vonalak ugyanis nem érintenek idegen törvényhatóságot és igy az engedély kiadása nem is tartozik a kereskedelmi miniszter jogkörébe. i A Kosfuth-zarándokok az Óceánon CBudapesti tudósítónk telefonjelentése.) Párisból jelentik: A magyar Kossuth-zarándokok az Olympic fedélzetén a mai napon elhagyták Cherbourgot és útban vannak Newyork felé. Cherbourgban az ottani kereske delmi kamara és a francia kormány megbízottja búcsúztatta a zarándokokat.