Délmagyarország, 1928. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-08 / 56. szám

9ZEOEO: 9zerfce*ztO*«9: DeOk Ferenc occa i-. Telefont Kiadóhivatal, KOlctünkOnyvtar é* Jegyiroda: Aradi ucca S. Telefon: 30«, w Nyomda: Löw Upót ucca 19, Telefon : ÍO- 34.« » « » « » Csütörtök, 1928 Március 8 « « ® IV. ÉVFOLYAM 56. SZAM MAKÓ: Szerke«xM*ég <> kladóhlvoíal: Vrt ucca 6. Telefon: 151. Mám.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkeut0$«g é» kiadóhivatal: AndrAuy ucca 25. Telefon: <49. szAm. « >• « » « » «, » EtóUzeíésl ára novoato 3-20 vidéken 6« a (Óvárosban 3-00, KtlUiSldOn ö-40 pengő. Egyes »zára 16 vasár- es Ünnepnap 24 illlír Indokolt... — A dolog indokolt, — mondja a pénzügyminiszter és ilyenformán már nincs is mit beszélni róla. Magyarországon minden indokolt, amit egy miniszter mond, indokolt az egységes párt határain belül és kivül. Ez vagy azt mutatja, hogy az egységes párt minden egyes miniszterében a hét görög bölcs bölcsessége tartózkodik a római pápák infűEíibilitásával párosulva, vagy azt, hogy a tekintélytisztelőt rendkivül megerősödött Magyarországon. Bud János esetében, mert ő az a miniszter, aki szerint »a dolog indokolt«, nehéz a választás. Egyrészt azért, mert az adóügyek minisztere eddig tudvalevőleg soha egy lépést sem tett, amelynek helyessége vitatható volna, másrészt tudvalevőleg oly általános megelégedettség fogadta minden tettét és minden nyilatkozatát, amilyent pénzügyminiszter ritkán pipál. Bud Jánosnak a tekintélyen kiviíl még népszerűsége is akkora van a közönség legszélesebb rétegeiben, hogy azzal legföljebb — a Fábián Béláé vetekszik. Egy szóval Bud János azt mondja, az ő felfogása szerint indokolt a dolog, hogy a miniszterek számára az uj költségvetésbe -egyéb pótlék« cimén fejenként évi tizenkétezer pengőt vegyenek fel és az államtitkárok részére évi hatezer pengőt, ami őtvenhatszázalékos és negyvenszázalékos fizetésemelésnek felel meg. Ez éppen olyan indokolt, mint amilyen indokolt az, hogy a képviselők mindannyiszor napidijemelést szavaznak meg maguknak, ahányszor eszükbe jut, vagy hogy MaradékMagyarországot több miniszter és államtitkár igazgassa, mint amennyi Nagymagyarországnak gondját viselte, vagy amennyi az angol világbirodalom ügyeit ellátja, amelynek államtitok-rendszere nem igényel annyi államtitkárt, mint a királytalan magyar királyságé Igen, indokolt a dolog. Ebben az országban minden eszközt meg kell ragadni a takarékosig gyakorlására. Itt a-b-c listákkal kellett ismételten megtizedelni a köztisztviselői kart és a bizonytalanságba kergetni magukkal tehetetlen kisexisztenciák ezreit. Itt a legszigorúbb ellenőrzést kell gyakorolni a leggazdagabb magyar városok felett és autonómiájuk csuffátételével beleszólni abba, hogy jobban ne fizessék a cselédjeiket, mint amekkora az állami éhbér. Itt meg kell szorítani a kulturális kiadásokat — és meglassítani az ujjáépitő beruházások tempóját. Mert a rossz utaiakkal s a népünk tudatlanságával dokumentálhatjuk legszebben a világ előtt, hogy milyen magasra fejlesztettük mi a takarékosság kultuszát. De mivel semmiben sem jó a szélsőség s mivel az országlászati észlészet nálunk a középutat kedveli, valamivel mégis csak ellensúlyozni kell ezt a kicsapongó takarékosságot s ennek a legmegfelelőbb módja a miniszterek és államtitkárok fizetésének ötvenhatszázalékos és negyvenszázalékos megpótlása. Még pedig ugy csöndesen, minden előkészítés nélkül, mert minek volna az ilyesmiből nagy lármát ütni és fölingcrelni a közvéleményt? Kitelne tőle, hogy a miniszterek ős államtitkárok számának megduplázását kivánná és százszázalékos fizetésemelést követelne a számukra. Azt hisszük, ez az indokolás már eddig is i»ly tökéletes, hogy szószaporítás volna minden további részletezés. Bud János azonban, noha egyébként nem valami locsogó természetű ember, ez esetben nem sajnálja a szót. Azt mondja: — Nem szabad elfelejteni, hogy a miniszter ma nem az, ami a békében volt. A miniszternek ma reprezentálnia kell, sok külföldet kell vendégül látnia, ezért a különpótlék felvétele mindenképpen indokolt. Ez az. Ha Bud János beismerte, nekünk se kerülhet a fejünkbe, ha utána mondjuk: a mai miniszterek csakugyan nem azok, akik a békebeliek voltak. Nincs köztük se Szilágyi Dezső, se Wekerle Sándor, de még Darányi Ignác sem. Azok határozottan más emberek voltak. Vagy nem igy tetszett érteni? Hanem ugy, hogy a minisztereknek is nehezebb élni, mint a béke időben? Egy szóval se tagadjuk Megértők és belátók vagyunk a kegyelmes urakkal szemben is. De legyenek ők is meg értők és belátók, velünk, nagyságos és tekin tetes halljakendekkel szemben. Nem ötvenhat és negyven százalék erejéig. Csak tiz százalék belátást kérünk. Csak annyit, hogy nekünk se rózsákból van vetve az ágyunk s hogy ne künk is tömérdek idegen gondot kell nem csak vendégünkül, hanem ágy- és asztaltár sunkul fogadnunk, gondokat és bajokat, ame lyeknek a háború előtt színét se láttuk, hiré sc hallottuk. Későbbre maradt a végleges döntés a szentgotthárdi fegyverek Ügyében A Tanács nyílt illésen Chamberlain indítványára három tagu bizottságot küldött ki - fnvesztSgáctóröl nincs szó tárgyalják a* optánspörft Tilulescu, mint Románia képviselője kormányának, valamint a jugoszláv és cseh kormányok nevében nyilatkozatot olvasott fel, amelyben hangoztatta, hogy a klsántánl államai a géppuskák kérdését általános érdekű kérdésnek tekintik, nem pedig a klsántánl kérdésének. Eljárásukban a Nemzetek Szövetsége tagjaikén! jártak el anélkül, hogy bárkit is vádolni akartak volna és mindenekfelett a Nemzetek Szövetsége és Tanácsa általános szerepét tartották szem előtt. Jugoszlávia és Csehország képviselői kijelentették, hogy nincs semmi hozzátenni valójuk ahoz a jegyzékhez és memorandumhoz, amelyet kormányuk előterjesztett. (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Genfből jelentik: A Népszövetség zárt ülésén 12 óra előtt néhány perccel meglepő fordulat tőrtént. A Tanács Briand indítványára elhatározta, hogy \ • a szentgotthárdi affért nyilvános Illésen tárgyalja anélkül.í hogy előzően J zárt ülésen előkészítené. Erre nagy- érdeklődés közepette kezdődött meg a nyilt^ülés. Nyomban tárgyalás alá vették a szentgotthárdi ügyet. A nyilt ülésen magyar részről Tánczos Gábor tábornok, Jugoszlávia részéről Fotics, Csehszlovák részről Veverka foglaltak helyet a Tanács asztalánál. Az ülés kezdetén Magyarország képviselője. Tánczos Gábor tábornok szólalt fel ezután, aki mindenekelőtt arra a körülményre mutatott rá, hogy a tanácstagoknak átadott történelmi ismertetését és az azzal kapcsolatos okmányok minden részletet tartalmaznak, amelyek az eset megvilágításához szükségesek. Kiemelte, hogy Csehország és Jugoszlávia illetéktelen közbelépése mérgesítette el a jelentéktelen szentgotthárdi esetet. Felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar közvélemény a szentgotthárdi esetnek hangulatkeltésre irányuló szerencsétlen, kezelése miatt izgatott és igy nem látszik célszerűnek, ha ez esetből kifolyóan erős próbának veük alá. — Ezzel kapcsolatban — folytatta Tánczos Gábor tábornok — fel kell hivni a figyelmet Cseng-Lo volt tanácselnök személyes beavatkozására. Ma. gyarország kezdettől fogva nyíltan megmondotta, hogy 1 ' S vagon gépíegyveralkatr észehet tartalmaz. Szó sem tehet tehát arról, hogy egy ilyen világos ügyet még a helyszínen kellene kivizsgálni. Kizártnak tartja, hogy az invesztigációs jog megteremtésének az lett volna a célzata, hogy azt ilyen jelentéktelen fegyvercsempészési esetből kifolyóan alkalmazzák. őszintén el akar kerülni minden visszahatást, amelyet az eset a külső és belső politikai viszonylatban kiválthatna és meg van győződve arról, hogy az okmányok pártatlan és beható tanulmányozása után a Tanács teljes felvilágosítást nyer és mindenféle további rendszabálytól el fog állni. Végül felemiitette, hogy ha a fegyvercsempészés ellenőrzésére vonatkozó egyezményt, amelynek aláírói között Magyarország is szerepel, amely már régen elkészült, életbeléptették volna, akkor az ilyen dugáruszállitás bizonyára nem történhetett volna meg. Ezután Tilulescu román külügyminiszter szólalt fel, aki meglehetősen ingerült hangon utasította vissza Tánczos Gábor azon megjegyzését, amely Magyarország és a klsántánt feszült viszonyára vonatkozott. Chamberlain javasolta, hogy küldjön ki a Nemzetek SzóveU.G. gy bizottságot, amely megvizsgálja a beterjesztett nyilatkozatokat, valamint okmányokat és egyéb anyagot Ez a bizottság bevonhatná munkájába a Nemzetek Szövetsége szakértőit is. A bizottság az egyik legközelebbi tanácsülésen terjesztené elő jelentését. Románia, a kisántánt képviselői, valamint Magyarország képviselője kijelentették, hogy hajlandók Chamberlain eljárását elfogadni. Briand szintén csatlakozott a javaslathoz, hozzátette, hogy a kérdést szenvedély és elfogultság nélkül a Nemzetek Szövetsége nyugodt és tárgyilagos légkörében fogják megvizsgálni. Szükségesnek tartja azonban, hogy két kérdést tisztázzanak. Az egyik az, j vájjon miért nem wewpel az ojrroánrofc fcffzMt a | szállítólevél, a másik az, hogy •l