Délmagyarország, 1928. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-04 / 53. szám

1928 március 4 DiÉOfAGYAiffiRSZAí; Kártérítési pör a város ellen szegedi s&in&áz. elmaradt vásárhelyi kirándulásáért Sxizmai Vilmost elutasították Keresetével (A Délmagyarország munkatársától.) A járásbíróságon dr. László Gábor járásbiró szombaton tárgyalta Szirmai Vilmosnak, a szegedi szinház volt buffójának pőrét, amelyet a város ellen indított. Szirmai keresetében előadta, hogy mint a szegedi szinház tagja, 1927 február elsején, amikor a színházat házikezelésbe vették, szintén aláirta azt a szerződést, hogy csak junius 30-ig marad a szinház tagja, amikor is a város két hónapra szabadságolja egyhónapi végkielégítéssel. Április után azonban Szirmai aláirt egy'másik szerződést, amely szerint kötelezte magát, hogy a nyári szünet' alatt a Vásárhelyre átránduló szegedi szinház kötelékében működik. A város azonban nem kapta meg a vásárhelyi szinház bérletét és igy Szirmai a nyári két hónapra szerződés és jövedelem nélkül maradt. Szirmai ezért 480 pengőt követelt a várostól. \ A szombati tárgyaláson kihallgatták Görög . Sándor szinházi titkárt, aki elmondotta, hogy Szeged város tényleg el akarta nyerni a vá- | sárhelyi szinhá,z bérletét. Vásárhely város tanácsa el is fogadta Szeged ajánlatát, de a tanácsi határozatot többen megfelebbezlék, amire Szeged önként lemondott a vá árhelyi nyári ¡.«inkor bérletéről. Ekkor történt azután, hogy a szegedi színtársulat tagjai összeálltak és elhalározták, hogy a két nyári hónap alatt kónzorcíumos alapon működnek, Szirmai ekkor irta alá a szerződést, amelyről azt hitte,' hogy arról a városnak tudomása van. A város valójában csak erkölcsi támogatást igért a Vásárhelyre átrándulni akaró színészeknek. A színészek vásárhelyi kirándulása azonban elmaradt és igy Szirmai sem a színész kollégáival, sem a várossal szemben nem támaszthat igényeket A járásbíróság Szirmai Vilmost elutasította keresetével és kimondotta, hogy a tervbe vett vásárhelyi átrándulás csak a konzorciumba tömörült színészek terve volt és annak elmaradásáért Szeged város nem vonható felelősségre. 1 fctütpminiszter költségvetési rendelete miatt még — a vendéglátásról is le kell szoknia a városnak mm eisőrsndil 32 (A Délmagyarország munkatársától:) A februári közgyűlésen megtörtént az a páratlan eset, hogy a kormány egyik tagjának nem szavazták meg. az üdvözlő feliratot a városatyák, akik különben minden pillanatban készek az ilyesféle hűségnyilatkozatokra. A szőnyegre vetett kérdés tagadhatatlanul kényes volt, mert hiszen arról volt szó tulajdonképen, hogy a város halósága a költségvetési rendeletben kapott hivatalos orrt köszönje meg sablonos hajbókolással. Ilyen köszönetre pedig még a város tanácsa sem kapható és igy történi, hogy a tanács, a a polgármester a hűséges és kitartó közgyűlési többséggel ,együtt hirtelen ellenzéki álláspontra helyezkedett. Mégis különösen hangzott ennek a tanácsnak az az előterjesztésbe foglalt megállapítása, hogy a belügyminiszter csak kötelességét teljesítette akkor, amikor mester. Igaz az, hogy inikor Rudolf trónörökös születésének örömére díszelőadást parancsolt rá a színházra és a színészek a színkör díszítésére a várostól kértek lobogókat, az öreg Bach-tiuszárból is kibuggyant a keserűség: — Mire való ez'? — kérdezte zordouau. — Krisztus urunk jászolba született, nem kellett hozzá egy zászló sem. •. De aztán mégis'csak meggondolta a dolgot és annyi lobogót küldött, hogy nem látszott tőlük a színkör. Dehát nem ért az semmit A közönség a szinkör előtt, az uccán várta meg, míg odabent lepergett a prológ és a dinasztiát dicsőítő allegória s csak azután ment be a színházba.' Miskolcon egy volt honvéd kapitány volt a mcgyefönők, aki lojalitásban természetesen tul tett minden idegenből szalasztott kollegáján. — Köszönjék meg, hogy a császár olyan kegyes ás élni engedi magukat ebben az országban, —• förmedt rá a színészekre. Beparancsolt» az összes szövegkönyveket, egyik helyen kihuzotó, másik helyen betoldott öt-hat oldalt. Még a Don Cesar de Bazan se volt neki elég' lojális dráma, a spanyol király helyeit herceget kellett benne mondani. Mikor Füredi Miskolcon vendégszerepelt, bekérte tőle cenzúrára még a népdalok szövegét is a Reményi Edével, mielőtt a színpadra engedte volria, elmuzsikáltatta az egész műsorát. Ezek az emberek voltak azok, akik miatt a Miatyánkot se volt szabad hangosan imádkozni azokban az időkben. Mert az van benne, hogy »és fóijön el a te országod«. Ami világosén Kossuth Lajosra való célzás, takarékosságra intette a város hatóságát, kötelességteljesitésért pedig nem jár külön köszönet. 'Ebben a megállapításban akaratlan beismerés bújik meg: beismerése annak, hogy a belügyminiszter in'e me indokolt vilt, hogy a ¡iggclmezlelés nem hangzott el alaptalanul. Szó eset! ezen. a közgyűlésen a város autonómiájáról is. Ugy beszéltek róla, mint a mult egyik szép és már vissza is alig járó emlékéről, amely egyre jobban halványodik és egyre jobban távolodik az állami felügyelet ujabb és ujabb térhódításai miatt. Amikor arról van szó, hogy az államhatalom, a kormány a város költségvetését is átgyúrja, amikor megszabja még azt is, hogy a városi üzemek központi igazgatóságának tagjai mennyi külön tiszteletdijai kaphatnak, a város hatósága is ejt néhány könnyet az autonómia mélyre ásott sírjára. Amikor a város tanácsa is érzi, hogy a kormány egyre szűkebbre szabja a városigazgatás szabad mozgásának határait, amikor szigorúbban megköti a költekező és az adószedő kezeket, akkor azok sem hajlandók üdvözölni a belügyminisztert, akik máskülönben alázatos örömmel ragadnak meg minden üdvözlési alkalmat. A városházán a belügyminiszter költségvetési rendelete olyan nagy elkeseredést vállolt ki, hogy az sem tartozott volna a csudák közé, ha a tanács az üdvözlés helyett bizalmatlansági indítványt terjeszt elő a közgyűlésen. A belügyminiszteri rendelet ugyanis a költségvetés tételeit olyan szigorúan és pontosan maximálta. hogv a költségvetés elvesztette úgyszólván minden rugalmasságát. Megszüntette a miniszter az e'öre nem látható rendkivü'i kiaiások a'apját, amely olyan titkos a'ap féle volt és minden rendkívüli kiadás kitel belőle. Ebből az alapból reprezenlá'.t a város, ebből mc: i e'.t kő tségeket a : ünnepélyes fogadtatásokra és magyaros vendégszeretet alkotmányos'költségeire. A bel ügy miniszter ileg revideált költségvetés most arra kényszeríti a tanácsol, hogy lemondjon a vendégszeretet ás a vendéglátás előkelő, de költséges passziójáról. Sokat beszélnek mostanában a városházán annak a vidéki városnak a polgármesteréről, aki megcsúfolva minden tradíciói és az atyafiságos várospolitika minden ősi szokásál, különös módon üdvözölte azt a magasrangu minisztériumi tisztviselőkből álló bizottságot, a mely valamilyen hivatalos ügyben látogatott el városába. Ez a polgármester olyasféléi mondott a nagyte kin tetű látogatóknak, hogy érezzék jól magukat a város falai között, de ne csudálkozzanak azon, hogy a város nem ad ebédet iszte'élükre. -— A város hatóságában meglenne a jóakarat és az alyaíiságos érzés a vendéglátásra — mondota ez a polgármester —, de a Belügyminiszter Ur önagyméltósága törölte a költségvetésünkből azl a tételt is, amely fedezetet nyújtóit volna a vendéglátás költségeire. A városházán ugy érzik, hogy ez az eset a legköze ebbi alkalommal Szegeden is megismétlődik, mert a költségvetésnek itt sincs olyan téLele, amely fedezetei biztositana ilyen előre nem látott, rendkívüli kiadásokra. Beszélgettünk ma erről a kérdésről a vároü egyik vezető tisztviselőjével, aki a következőket mondotta: — A fokozottabb takarékosság feltétlenül indokolt a város háztartásában, de a miniszter nem olt fogta meg a kérdést, ahol meg kellett volna fognia. Egy ilyen r.agy város hatóságától nem lenne szabad megvonni a szaLalmozgás minden lehetőségét, mert a jelenlegi költségvetés tulpreciz keretei mialt leírhatatlan és elképzelhetetlen kellemetlenségek keletkezhetnek. — Én sem vagyok hive a hivatalos dinomdánomoknak, de vannak esetek, amikor a város hatósága nem zárkózhat el az ilyen kötelezettségek elől. Arra gondolok most, hogy a nyáron valószínűleg ellátogat Szegedre az államfő, hogy jelen legyen a nemzeti megújhodás emléktáblájának leleplezésén. Mi történne akkor, ha a város hatósága nem rendezne méltó fogadtatást számára a fedezethiányra való hivatkozással. Pedig az államfő fogadta á ának költsége nem megvetendő őszszeg és egye'őre fogalmam sincs arról, hogy szükség esetén a város tanácsa honnan szerez majd rá fedezetei. De nemcsak ez a veszedelem származik ebből a nagy megkötöttségből. A városnak, mint erkölcsi testületnek, sok más kötelezettsége is van. Képet kell vásárolnia a szrgedi ¡estőktől, meg kell vennie azokat a könyveket, amelyeknek megvételét igen magas helyről szinte kötelezőleg ajánlják, támogatnia kell mozgalmakat, vállalkozásokat, egyesületeket a költségvetés keretein kívül is. Ez pedig a jelenlegi viszonyok között teljesen lehetetlenné válik. Az állami gyámkodás ilyen túlzott megnyilatkozása egyáltalában nem indokolt. i szegedi tanítók emlékirata az amerikai tanítókhoz (A Dclmagyarország munkatársától.') X szegedi tanítóság — mint ismeretes — Fényvessy Jenő igazgatót bizta meg azzal, hogy az amerikai Kossuth-szobor leleplezése alkalmával az amerikai tanítóságot üdvözölje. Fenyvessy — mint ismeretes — elutazása előtti napon a polgármesteri hivatal előszobájában összeesett és rövid szenvedés után meghalt'. A szegedi tanítóság üdvözletét most a tragikus végű Fenyvessy helyett egy budapesti lanitó viszi el Amerikába. A szegedi tanítód ság üdvözletét Antal Dénes szegedi igazgaló irta le egy művésziesen eíkészilett könyvben. Az emlékiratban a szegedi tanítóság felhívja az amerikai tanítóság figyelmét az igazságtalan trianoni békére és arra kéri őkel, hogy munkálkodjanak az igaztalan béke revíziójáért. Az emlékiratot 134 szegedi tanító és tanítónő irta alá. BIZTOS smstsNws