Délmagyarország, 1928. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-30 / 74. szám

14 DÉL-MAGYARORSZÁG 1928 március 25, Elővételben 10% kedvezménnyel válthatók a Vasas—Bástya ligamérkőzés jegyei Délmagyarország jegyiroda. SZABÓ LÁSZLÓ EMLÉKIRATAI XXIV. A magam szárnyán A szabadkai városi gimnázium VI. osztásában az 1890—91. iskolai év német órával kezdődött. Egy Richter Alajos uevü pap volt n tanárunk, ki később visszament a szalmái-i egyházmegyébe és Orosz-ra magyarositotta a nevét. Komor és szigorú ember volt. Az első óra elején megkérdezte az osztálytól, hogy vannak-e olyan tanulók, kik más intézetből jöttek? Ketten vagy hárman jelentkeztünk s mindnyájunknak meg kellett mondani a mult évi eredményjegyünket. Mikor én büszkén kivágtam, hogy jeles; voltam, rögtön kihívott felelni Az első kérdés, amelyei hozzám intézett, ez volt: — Erzáhlen Sic uns etwas vom NachHnander der Wörler im zusanmiengeselztcn Satzé! Próbáltam valamit hebegni, természetesen magyarul, mire a tanár ur rögtön közbeszólt: — Sprechen Sie deulschi Amikor azt mondottam, hogv en még sohaFrm feleltem németül, a tanár ur azt kérdezte: — Akkor miért kapott jelest? A tanár ur eljárása a Tanterv és Ulasitás szempontjából nem volt szabályszerű, de. megértettem belőle, hogy itl sokkal többet, kell majd tanulnom németül, mint a szegedi piaristáknál, akik a német nyelv dolgában mindig nagyon keveset követeltek tőlünk, szegedi fiuktól A latin nyelv tanára Iványi István, volt piarista bzintén igen szigorú eiuber volt. Az iskolában valóságos szenzáció volt, hogy jeles osztályzatot kaptam tőle: ilyesmire őnála évek óta nem volt példa, hányi csak félévig tanított. .mert a tanár ur, aki különben egy nagyon előkelő és nagyon szép asszonyt vett nőül, megvakult. Helyette az év végéig Mérey j Gusztáv, volt bencés, tanította a latint, sokkal kisebb szigorúsággal és sokkal kevesebb eredménnyel. Hit tantanárom az első félévben Kuluncsics Tál volt, egy aszkéta életű pap, a bunyevác Egész nap roboiolíam s most estére már azt sem tudom, hogy hol áll a fejem. Vegyen be J&spirisft» tablettákat! Ezek megszüntetik a fejfájást és visszaadják gondolkodó képességéi. Kérjen mindenütt eredeti csomagolású Aspirín-tablettákaf és utasítson vissza ugy „pótszereket", mint egyes tablettákat. nép egyik' vezére, később apát-plébános lett. Sokat beszélgettem vele és bár »pánszláv« hírében állt. én igen jó magyarnak tartottam. Kuluncsics betegsége alatt néhány hónapig egy Kersch nevű fiatal pap tanított bennünket, a hasonló nevű híres zeneszerzőnek öccse, aki fiatalon halt meg. Kersch nagynevű teológus volt és ránevelt bennünket a hitvédelmi vitatkozásra. A magyar nyelv tanára, Toncs Gusztáv kiváló úriember és nagyszerű pedagógus volt. Miután az önképzőkörbe csak VII. és VIII. osztálybeli diákokat vettek fel, rá akartam beszélni; hogy a VI. osztály számára csináljon egy kis-önképzökört. Mozgolódásomnak végül az lett az eredménye, hogy alakítottunk egy szavaló-kört, amelyben kegyetlen szigorúsággal bíráltuk egymásnak a szavalatait. A görögöt Haverda Mátyás igazgató ur tanilolta, nem sok eredménnyel. A természetrajz tanára, Mamuzsich Benedek az akkori polgármesternek a fivére volt. Egészen modern, szelíd, nagvtudásu ember volt. Történelemtanárunk, Siebenburger Károly bohém ember volt. a helybeli hetilap szerkesztője, a szinügyi bizottság tagja, rettegett színi kritikus, az önkéntes tüzoltóegyesület parancsnoka, aki a tehetségesebb fiukat azzal tüntette ki, hogy az óráról elküldte, őket a bankba egy-egy v áltó-prolongáció ügyében tárgyalni. Minden bankban tömérdek váltója volt, de cn ezek között egyelt sem láttam, mely harminc forintnál nagyobb összegről szólt volna és miután a kamatokat a tanár ur rendkívül pontosan fizette, igen sajnáltam, hogy nem akadt egy jóakarója, aki törpe-váltóit gyökeresen rendezte volna. Malematika-lanárom. Prokesch Ignác rettegett ember volt; sohasem bántott senkit, soh,a egy sértő szót ki nem ejtett, de mintlenki tudta, hogy ha a király fia járna Prokeseh tanár úrhoz és nem tudna eleget, a tanár ur fellétlenül meghuktatná. Azonban tanítani annyira tudott, hogy hozzá hasonlítható matematika-tanárt sohasem láttam; az intézel másik híres matematikusa, Kosztolányi Árpád (Dezsőnek, az írónak az atyja), ki néhány órán át helyettesítette nálunk Prokeschl, mint pedagógus nem volt oly kiváló. Belőlem, ki eddig részint irtóztam a matematikától. részint féltem tőle, Prokeseh keze alatt az osztály első matematikusa lettem s a VII. és VIII. osztályban Szegeden, hova azután visszakerültem, csak abból éltem, amit Prokeschtől tanultam. Nagyon érdekes egyéniség volt a tornatanárunk, akinek névjegye így kezdődött: »Kisés Nagybudafoki Báthonyí Bethlen Vermes Lajos tanár és vívómester«, — azután husz sorban következelt azoknak a sportegyesületeknek a leírása, amelyeknek tagja volt s az utolsó rang-megjelölés, amelyet használt, ez volt: királyi viador«. Nem tudtam, hogy mi lehet a »királyi viador<s sőt ma sem tudonJ, de azt tudtam, hogy a tanár ur az előkelő és jómódú Vermes-család tagja és hogy kizárólag a sportnak él. Nagyszerű sportkedvelő ur volt, de tornázni semmit sem tanultunk tőle. Palicson olyan szép sportpályát épített, aminőhöz liasouló akkor nem volt az országban. Jelen voltam itt azon a bicikli-versenyen, amelyen még minden versenyző a nagy, magas keréken ült és csak egy versenyző használt két egyenlő kerekű biciklit (olyat, mint aminőt ma használnak). Ez a versenyző Müller Dávid budapesti Terézköruti bicikli-kereskedő volt. Vermes boxolni is tanított bennünket, sőt végül angol boxmcslert is kerített valahonnan, természetesen a maga költségén. A boxoláshan tehetség voltam: az osztály valamennyi tanulóját künynyen vertem, bármily gyenge, vékony fickó voltam is, hanem mikor egy ilyen fényes diadal ulán kiálltam az angol mesterrel, az első csapásra leterített és alig bírtak eszméletre hozni. Ekkor már kardot is forgattuuk. Vermes meg is volt velem elégedve, de amikor a következő nyári versenyen összeeresztett egy pár évvel idősebb vásárhelyi fiúval Szathmáry Tihamérral (a későbbi főispánnal), szégyenletesen kikaptam. Ellenben ugyanakkor a futásban nyertem valami dijat s megnyertem a tizenötkilométeres országúti gyaloglás első diját Anyagi gondjaim nem voltak. A' Csernusháznál jól éltem és Zsiga bácsi amennyit csak lehetett, javított a modoromon.. A felesége, Felsőeőri Nagy Vilma, szintén nagy gondot viselt rám. A legkisebb leány, Anna, még otthon volt a háznál; tizennyolc éves leheteti, de. már csak arra emlékezem, hogy szőke volt és hogy sok kottát másoltam neki, noha a kottához nem értettem s honorárium gyanánt minden nap, amikor másoltam, kérésemre elzongorázta a Boulanger-indulót. Újévig jól ment minden; újévkor azonban megbetegedett a tanítványom. Sándor és nyolcadnapra difteritiszben meghalt. Nagyon sajnáltam. mert finom lelkű fiu volt. Házitanító voltam tehát egy idegen városban, tanítvány nélkül. Arra gondoltam, hogy hazamegyek, de Csernusék marasztaltak. Karácsonytól husvélig teljesen »ingyen éltem« náluk. Roppant sok volt a szabad időm s egy uapon az jutott az eszembe, hogy pótolom az iskola egyik hiányosságát és gyorsírást fogok tanilaui a szabadkai gimnáziumban. A gyorsírást az előző évben Szegeden tanultam. Bódogh János könyvéből; be voltam ugyan iratkozva gyorsírásra, de az egész évben talán csak két órán voltam jelen. Ennek ellenére jól megtanultam a gyorsírást, ami nem volt nehéz, mert kitűnő volt a tankönyv, 1891 március elején irtam Markovits Ivánnak, az Országos Magyar Gyorsíró Egyesület elnökének, hogy gyorsirási tanfolyamot akarok rendezni a szabadkai gimnáziumban. Ettől kezdve egészen a haláláig minden héten leg« alább egyszer levelet váltottam magyar gyorsirási rendszerünk megalkotójával, aki készséggel kiállított részemre egy Bizonyítvány«-!:, amely szerint az Országos Magyar Gyorsíró Egyesület elnöksége igazolja, hogy a gyors* irást ismerem oly mértékben, hogy bármely, középiskolában eredményesen taníthatom Ez nem volt gyorsírás-tanítói oklevél, de valamennyire pótolta az oklevelet. Nagyszámú iskolatársaim, akik gyorsírást akartak tőlem tanulni, ezzel a »Bizonyítvány«-nyal elmentek Haverda igazgatóhoz, aki nyomban meg is engedte, hogy a VI. osztály tantermében szerdán és szombaton délután 2-től 4-ig gyorsírást taníthassak. így jutott be a gyorsírás, mint tantárgy a szabadkai városi főgimnáziumba. 1891 március végén, a Gyümölcsoltó utáni első szerdai vagy szombati napon volt az első óra A tanítványok száma 16 volt, de ez a szám egy hét múlva 30 fölé emelkedett Legszorgalmasabb és legtehetségesebb tanítványaim voltak: Schütz József a Vl -ikból és Reinítz Béla a Ill.-ikból; ez utóbbi egy néhány, év múlva, mint az Ady-versek megzenésítő je, nemcsak a gyorsírás, hanem a zene terén tó kivált. Talán mondanom sem kell, hogy 3 gyorsírás tanításáért senkitől sem kaptam egy fillért sem. Húsvétkor elköltöztem a Csernus-családtól. Szabados János szabadkai ügyvédnek (a rác templom mellett) volt egy harmadik gimnázista fia, aki nem boldogult a számtannal. Szabadosokhoz költöztem, tehát, mint házitanító s a fiu, noha csak áprilisban kezdtem tanítani, a körülményekhez képest feltűnően jó eredménnyel végezte az iskolai évet. Óra iékarbaniarlás havi 50 fillér f»« »»nedl rtrn tókarhRnlariá v&llalat Mlkizath Kálmán ucco O. sxüux. 923