Délmagyarország, 1928. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-29 / 73. szám

DfXMAGY ÍRORSZÁG 1928 március 29. ctaországgal, mert a revízió útja Parison keresztQl vezet. Rassay Károly: A debreceni beszéd többet ár­tott, mintha a miniszterelnök továbbra is hallga­tolt volna. Szakítani kell azzal a felfogással, hogy B diplomácia az arisztokrácia foglalkozása. A költségvetést birálva azt mondja Rassay: A kereskedelmet a forgalmi adó, a mezőgazdaságiit » magas ipari vámok nyomják le. De ki meri azt ájlitanl, hogy ha ezeket az igazságtalanságokat, raeket a vegzaturákat megszüntetik, rögtön meg­mentik az illető kereskedelmi ágakat? Ha megszün­Intik a forgalmi adót. még nem mentik meg a be. reakedelmet. A pénzügyi politikát bírálja ezután s azt mondja, hogy már régen elfelejtették, hogy az állam pénzzel támogatott bukott vállalatokat. Itt van például az Egyesült Fővárosi Takarékpénztár. Ismerünk lap­vállalatot, amelybe a kormány súlyos milliárdokat öl bele. Itt még a külsőségekre sem tekintenek sokat, a pénzügyminisztérium egyik osztálytaná­csosát delegálták ehez a vállalathoz. Pakots József: Magas fizetéssel! Rassay Károly: És a rendül'czési alapból szanál­ták. Támogatják a szövetkezeteket az állam pén­zéből. Ez a pénzügyi politika veszélyezteti a szo­ciális, a társadalmi békít is. A tisztviselők 74 százaléka nem tudja megkeresni a létminimumot. Ugyanekkor egyesek nyugdiiát kegyelmi uton korrigáljak. Felkiáltások a szoeialistúknal: Lovászy Márton kilenc évi szolgálat után sem kapott nyugdijat. Rass&y Károly: A közvélemény uralma hiányzik nálunk. Hiányzik az a három szerv, amelynek hatása alatt a közvélemény kialakult, hiányzik n sajtószabadság, az esküdtszék és a parlament. Az Amerikában elhangzott beszédekben olyan sza­badságért és dicsőségért ünnepeltek bennünket, . amelyeknek ellenkezője áll fenn. Ma, amikor a | behódolás lesz a divat, a demokrácia gondolatát nem lehet elárulni, mert a demokrácia teszi a leg­nagyobb szolgálatot a legnagyobb nemzeti prob­lémának: a revízió gondolatának. A költségvetést nem fogadja el. (Taps az ellenzéken) Szünet után Kálmán Jenő beszélt. Propper Sándor: A forradalom politikai szerep­vivőit külőnbözőkép bírálják el. A bíróság elfo­gult a maga ítéleteiben. Általában mindenkit elnyomnak, aki nem híve a mai rendszernek. Vágó Józsefet például, aki a népszövetségi pa­lota épitési pályázatát megnyerte, nem veszik fel a mérnöki kamarába. A közigazgatási hatóságok a zsidók optálását nem fogadják el. Határozati ja­vaslatot nyújt be a forradalom, valamint az ellen­forradalom alatti magatartásuk miatt elitélt egyé­nek, valamint az emigránsok megkegyelmezése ér­dekében. Ezután az interpellációk következtek. Gál Jenő a budapesti községi takarékpénztár ügyét teszi szóvá. A fővárosnak már régi kíván­sága egy községi takarékpénztár felállítása, a bel­ügyminiszter azonban mindezideig elzárkózott ez elöl a kívánság elől. Most azonban az Egyesült Fővárosi Takarókpénztái- szanálásával kapcsolat­ban, hír szerint, rá akarják ezt az intSzetet erő­szakolni a fővárosra. Ez ellen tiltakozik. Seltovszky Béla belügyminiszter kijelenti, hogy egyáltalán nem foglalt állást ebben az ügyben, de tiszteletben tartja a közgyűlés elhatározását Gál Jenő nem veszi tudomásul a miniszter válaszát. Bud János pénzügyminiszter kijelenti, hogy az Egyesült Fővárosi Takarékpénztár szanálása kap­csán a Pénzintézeti Központ valóban felvetette a kérdést, hogy mivel a főváros már régen óhajt községi takarékpénztárat felállítani, nem lehetne-e a kérdést a szóban forgó intézet révén megoldani'? Az ülés 7 órakor ért véget. Éjszakai uccai botrány a Belvárosi Mozi előli Tolnay Andor korbáccsal támadta meg Kármán Vilmos vezérigazgatót (A Délmagyarország munkatársától) Szer­dán este néhány perccel 11 óra után hangos botrány játsződolt le a Belvárosi Mozi és a Tisza-szálloda sarkán pontosan abban az idő­ben, amikor a moziból kitódult a közönség. Amikor kinyitották a mozi ajtaját, hangos kiállásokra és hangos ütésekre riadt fel a kö­zönség. Azonnal nagy tömeg szaladt össze a nyilvánvaló m-ekedés hangjainak irányába. Az első pillanatban a nagy csődület káoszá­ban nem lehetett megállapítani, hogy való­jáén mi történt. Csak annyit lehetett kons­tatálni, hogy Tolnay Andor, a színház fiatal bonvivánja támadta meg Kármán Vilmos textilipari vezérigazgatót. Később kiderült a hangos botrány minden részlete. Tolnay Andor néhány barátjával sé­tált a szinház körül, amikor azt közölték vele, hogy Kármán vezérigazgató állítólag többek jelenlétében sértő kifejezésekkel illette felesé­Qft, aki czidőszerínt nem tartózkodik Szegeden. Tolnay mód fölött felháborodott ezen. ami­kor a részleteket közölték vele barátai. Egy perc mult el azután, amikor a Tisza-szálloda előtt hirtelen feltűnt a vezérigazgató alakja. Tolnay izgalmában faképnél hagyta bará­tait, felindultságában előrántotta szíjból ké­szült korbácsát és hangos kiáltással többszőr rásújtott a meglepetéstől védekezni is alig tudó vezérigazgatóra. Most dühös jelenet folyt le, Kármán Vilmos védekezett, Tolnay le­ejtette a korbácsot és kezével folytatta a tá­madást. A hangos jelenétre összeszaladt mozi­közönség választotta szét az ősszegomolyodott embereket. — Maga tudja, hogy miért van ez! — kiál­totta a vezérigazgatóra Tolnay, akit szinte el kellett vonszolni a támadás helyszínéről. Kármán tiltakozott, majd eltávozott a Tisza­szálloda felé. A megzavart éjszakai csendben még sokáig j tágyalták a történteket. A férjgyilkos Nagy Sándorné Mária-Mosziráról Indított pöröke vagyonának kezelője ellen földbirtokát a fegyházban szolgálatot teljesítő apácáknak adományozta (A Délmagyarország munkatársától) | A szegedi törvényszék polgári tanácsa előtt csü- | törtökön délelőtt az emlékezetes vásárhelyi mér­gezési bünpör poros aktái kerüllek a bírói asz­talra. özv. Nagy Sándorné született Kardos Lídiát — mint ismeretes — a szegedi törvényszék még 1 H22.ben életfogytiglani fegyházra Ítélte. A gazdag vásárhelyi »nemzetes asszony« a vád szerint meg­mérgezte férjét. A bíróságok beigazolva látták bű­nösségét, a Kúria az életfogytiglani ítéletet jogerőre tmelte. özv. Nagy Sándornét ezután Mária­Nosztrára vitték, ahol meg is kezdte büntetésének kitöltését. A fegyházból özv. Nagy Sándorné a pöröket indította, hogy a férje végrendeletének — amely részben őt, részbéu padig a vásárhelyi refor­mátus egyházat jelölte meg őrőkósénék — érvényt «érezzen. A végrendélet szírint tőbfcsíáz hóid föld haszonélvezete illette meg Nagy Sándornét. Halála után azonban a földbirtok a vásárhelyi református egyházra szállt volna át. A református egyház Nagy Sándorné elítéltetése utSn a bíróság­hoz fordult és kérte a végrendelet érvénytelení­tésé!. A biróságok özv. Nagy Sándornét az örök­ségre érdemtelennek mondották ki. Az ítélet in­dokolása szerint Nagy Sándorné aljas indokból mérgezte meg törvényes férjét és Így jogosulatlan annak vagyonának élvezésére. Az életfogytiglani fegyházra itélt özvegynek azon­ban ujabb pőre is támadt. Letartóztatása után, 1021. végén még a vizsgálati fogságban ugy ren­delkezett, hógy édesanyja vagyonát, amely annak halála után őt illeti, házuknak régi barátja, Koncz Béla kezelje. Az özvegy rendelkezés« szerint Koncz Béla, míg ő fogságban lesz, a vagyonról évenidnt köteles eluámolni, 1923-ig Koncz readeseo el i§ számolt a vagyon jövedelmeivel. Később azután ugy kezelte a birtokot, mintha az sajátja lett volna. A fegyházban özv. Nagy Sándorné arról kapott értesítést, hogy vagyonára Koncz nagy ősz­szegü adósságokat táblázott be és még nagyobb volt a meglepetése, amikor 1926-ban édesanyja meghalt és felbontották annak végrendeletét. Az idős és magával tehetetlen asszony vagyonának1 csak a fe'él hagyta leányára, mig a másik (elét Koncz Bélának adta. özv. Nagy Sándornénak igy csak 174 hold jutott. A mária-nosztrai fegyházban őzv. Nagy Sán­dorné megtudta, hogy örökségét még mindig Koncz Béla kezeli. Később arról is kapott értesítést, hogy vagyona pnsztul és Koncz Béla kezelése mel­lett jövedelmet nem hoz. Az épületek omladoznak, az állatállomány megritkult. Nagy Sándorné erre a fegyházból elszámolásra szólította fel Kanczot, aki azonban nem is válaszolt a levelekre. Az egykor büszke vásárhelyi »nemzetes asszony< a fegyházban az idők során egészen elvesztette akaraterejét. Nemtörődömség vett erőt rajta, majd vallási téboly. Áttért a katolikus vallásra és a mult évben vagyonát a fegyházban szolgálatot teljesítő apácáknak adományozta. Az apácák meg is kapták az ajándékozási levelet^ majd utána néztek özv. Nagy Sándorné vásárhelyi birtokának. Az uj tulaj­donosok a vágjon szemrevételezése utáu megálla­pították, hogy Koncz Béla nagy odósságokkal ter­helte meg az özvegy birtokát, majd rájöttek arra is, hogy Koncz Béla az évek folyamán 88 ezer pengővel nem számolt el. özv. Nagy Sándorné az apácák megállapításai után pőrt indított Koncz ellen és a szegedi tőrvényszékhez beadott kereseté­ben arra kérte kötelezni birtokának kezelőjét, hogy 1921-től kezdve évenkínt legyen köteles el­számolni a jövedelemmel. A szegedi törvényszék csütörtökön délelőtt tár­gyalta Nagy Sándorné érdekes pőrét és végzé­sében kimoudotta, hogy Koncz Béla 1923 májurátől köteles elszámolni a földbirtok jövedelméről. Meghalt a soltS tiizkatasztréfa ötödik áldozata (Budapesti tudósítónk telefonjele n­tése.) Ma este meghalt a solti tüzkatasztrófa egy ujabb áldozata, Bogolyán Katalin 32 éves takarékpénztári könyvelőnő. Halálával á solti mozi­katasztrófa áldozatainak száma ötre emelkedett. H felsővárosi cfpőszftvetkezet Sakáspre Szabó Gyula ellen (A Délmagyarország munkatársától) Isme­retesek azok a pörök, amelyek a felsővárosi cipőszövetkezet és volt igazgatója, Szabó Gyula között folytak a szegedi biróságok előtt. Szabó Gyula nyugdijpőre már jogerős befejezést nyert, végkielégítési igénye most várja a Kúria elintézését és ezalatt a lakása fölött indult meg pör a szegedi járásbíróság előtt. A szövetkezet azon az alapon indított kerese­tet Szabó Gyula ellen, hogy az igazgatói tiszt­ségére való tekintettel neki juttatott lakásából nem akar kiköltözködni még'most sem, holott igazgatói tisztsége mái- régen megszűnt. A já­rásbíróság több tárgyalás megtartása után helyt adott a keresetnek és arra kötelezte Szabó Gyulát, hogy május elsején bocsássa a szövetkezet rendelkezésére a szövetkezet székházában általa elfoglalva tartatt igazgatói lakást. Szabó Gyula felebbezése folytán ma tár­gyalta ezt az ügyet a szegedi törvényszék dr. Konczmald Endre kúriai biró elnöklete mel­lett. A törvényszék megváltoztatta a járásbíró­ság Ítéletét és a szövetkezetet elutasította ke­resetével Az Ítélet indokolása azon alapul, hogy Szabó Gyula igazgatói tisztsége még 1925-ben megszűnt és miután a szövetkezet nem kívánta tőle a lakás azonnali kiüríté­sét, hanem éveken keresztül bért fogadott el tőle, nyilvánvaló, hogy a szövetkezet és volt igazgatója között bérleti viszony létesült és igy igazgatói minőségének megszűnte okából a szövetkezet a Ifekás átadását nem követelheti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom