Délmagyarország, 1928. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-02 / 51. szám

1Ф28 mSrcfis í. DÉLMAGVARORSZAG вШЯя A DELMAGYARÖRSZAG állandóan gyarapodó kölcsön könyvtárában havi dij előfizetőknek I pengő, tisztviselő-előfizetőknek 80 fillér, heti előfizetőknek 16 fillér. Л rfb%&TTvm:\9zwmr fc .—зг- т* 112 — A fia miatt aggódik, — mondta Mr. Dircck halkan, mintha bizalmasan súgna vala­mit az Íróasztalnak. — Pokoli módon SBSIÍ­ved, nem lehet vitatkozni vele... XX. Mr. Direck elbúcsúzott BritlíngnétŐl és las­san elindult a Teddyék házacskája felé. De nem ment be hozzájuk. Tudta, hogy ott is csak egy gyötrődő lélekkel fog találkozni. Megállt a kertajtónál és mély gondolatokba merült. — Mi értelme van a sok szónak? Egyetlen dolog van csak, ami meggyőzheti. Igen. Előbb meg kell tenni azt, azután jöhet a többi. Megkerülte a sövényt, amig egy ponthoz ért, ahonnan tisztán lehetett látni az egész házat. Sokáig állt ott, lesve az ajtót és az ablakokat. Azután szomorúan megfordult és elballagott a vasúti állomáshoz. Időnkint meg­állt, küzdött magával, hogy ne forduljon-e vissza. Jobb volna Cecily pőrlekedését hall­gatni, sértegetéseit lenyelni, mint elmenni igy, anélkül, hogy látta volna. . A póstahivatalban megirt egy levelezőlapot és feladta. — Drága Cissie, — irta. — Azért jöttem, hogy beszéljek magával, de meggondoltam a dolgot. Inkább elutazom és nyomozni fogok Teddy után. Még ha ki kell mennem a front­vonalig, akkor sem nyugszom, amig meg nem tudom, mi történt vele. £s ha ezt elintéztem, csinálni fogok még valamit, ami egy csapásra eloszlatja majd a köztünk sűrűsödő félre­értéseket. Addig csak annyit, hogy nagyon, nagyon, nagyon szeretem magát, Cissie*. Több nem fért a levelezőlapra. XXI. fts azután.. mintha a Dower-Houseban már mindenki számított volna rá... megjött a hir, hogy Hugh elesett. вир АРЕ S T, VE, Erzsébet RSroí 43-47. * и Szegediek kedvenc telin® helye. Megyarerezéf legnagyobb szálledája. Szobák a ie§o!csóbbföi tairasszGbá&g. g ЭгедеШеЗшек кВДбп$8 kedvezményei*! ЩХХЯ A sürgönyt kötényes kislány Kozfa el a postahivatalból a kihordó fiu helyett. Mert a kisfiúk most ifjak munkáját végezték és az ifjak olyan férfiakat helyettesitettek, akik kint voltak a fronton. Mr. Britling a ház előtt állt, a kapuban. A langyos délutáni napfényben sütkérező fázós októberi lombokat nézeggette, amikor a póstáslányka megjelent. Kibontotta a sür­gönyt és közben reményekkel áltatta magát: hátha nem a legrosszabb hir lesz benne, csak annyi, hogy Hugh megsebesült vagy eltűnt. Hátha jó hirt jelent, hátha Hugh hazajön néhány napi szabadságra, miként utolsó leve­lében emlegette. De nem. A sürgönyben benne volt a rettegett legrosszabb rossz, a feleb­bezhetetlen végső verdikt, néhány száraz hiva­talos részvét-szó kíséretében. Mr. Britling moz­dulatlanul állt néhány percig és dermedten a kibontott sürgönyre meredt. A postahivatal több mint mértföldnyi tá­volságra volt a Dower-Housetól és Mr. Brit­ling megszokta, hogy mindig néhány penny­vel jutalmazza a sürgönykihordót a nagy utért. Szeretelt volna megszabadulni a kis­lánytól, aki várakozóan állt előtte a kerék­párját tartva. Jéghideg ujjak turkálását érezte a szivében és tudta, hogy minden erőfeszítés­sel meg kell őriznie a külső nyugalmát, külön­ben rögtön jajveszékelve a földre veti magát. Pénzt kotort elő a nadrágzsebéből, egy shil­linget és néhány rézdarabot. A tenyerén tar­totta a pénzt és reá bámult. Az a lehetetlen kényszerképzet fogta el, hogy ezért a sürgönyért félshílling jár. De csak egy egész shillingje volt és három apró penny. Az agya megbénult, de gondolat nél­kül is ezen a problémán gyötrődött. Hugh halálhíréért nem adhat három rézgarast, de megütközést kelbene, ha odaadná az egész shillinget. Végre tétovázva a shillinget tette a kislány kezébe. A kislány nem hitt a szemé­nek és bámulva felnézett rá. — Tetszik valami? Vigyek választ? — Nem, fiam, ez a magáé. Rendkívüli sür­gönyt hozott, nagyon fontos hir van benne. Közben a pillantása a kislány tekintetével találkozott és ugy érezte, hogy a gyerek ki­találta, mi van a sürgönyben és bámul ós rémüldözik és furcsának tartja, hogy Hugh halálhíréért ilyen nagy jutalmat kap... Mr. Britling kínosan emelgette a lábait, szörnyű zavarban volt, érezte, hogy meg kellene vala­hogy magyarázni a viselkedését, de nem jutott az eszébe semmisem. Jaj, csak ezek a gyerek­szemek ne bámulnának rá, csak magára ma­radhatna végre. A lány meg sem mozdult, csak fürkészve nézte, mintha egész lénye a szemében volna, mintha ujjal nyúlna bele Mr. Britling fejébe, szivébe, idegeibe. Hátralépett, megfordult és azzal már el is felejtette, hogy az a kislány a világon van.. xxn. Ae utólsó hétekben szinte szüntelenül csak erre a lehetőségre gondolt, de most, amikor valóban bekövetkezett, ugy érezte, mintha ed­dig még sohasem gondolt volna rá. Valami arra kényszeritette, hogy elrejtőzzék, hogy magára maradjon és háborgatás nélkül néz­aen a szörnyű tény szemébe. Látta a feleségét, hogy jön ш ösvényen. К rózsák közt. Ugyanolyan különös, megmagyarázhatatlan érzések csavargatták a szivét, mint a kamasz bor lelki riadalmai. Suhanckorában épen igy bujkált a szülei elől, mert nem tudta kimon­dani a kimondhatatlant, amiről vallomást kel lett volna tennie. Érezte, hogy nem birná el az asszony jelenlétét és szavait, nem tudna beszélni vele, meghalna csak attól is, ha valaki nézi és figyeli. Hirtelen balra fordult, mintha nem vette volna észre a feleségét, keresztül vágott a pázsiton és elindult a nyári kunyhó felé, amely az országút mellett fekvő kis dombon rejtőzködött. Az asszony utána kiál­tott, de nem felelt rá. Nem akart hátranézni, de minden ideg szálával feszülten hallgatózott, hogy követi-e az asszony. Csak akkor mert visszanézni, ami kor már biztonságban volt a nyári kunyhó­ban, csendben és egyedül. Rendben van. Az asszony bement a házba Lopva előhúzta a sürgönyt a zsebéből és elolvasta. Megfordította, visszafordította, elol vasta újra -„ElesetU. Ekkor feljajdult, lihegve, rekedten olyan fur­csán, hogy a hangja a saját fülének is idegen Volt: — Istenem, Istenem! Milyen ostoba voltam! Mért ensetftem elmenni? Mért engedtem? (Folyt, kőv.) Felelős szerkesztö: PÁSZTOR JÓZSEF, Nyomatéit a kiadótulajdonos Danujtfyarorazág Hírlap, és Nyomdarállalat Rt. к«пугаувш*в}Йжн. Külföldi képviseletet: AUSZTRIA: Bécsi szerkesztőség: Wien, W, ftJfcvsA-as* 7. (Wr. Aaslandskorretpondem). Teltfon: 40—S—X. Bi esi kiadóhivatal, olvasóterem is hirdetési képviselet Ausztria részire: Wien, /., .. ildpretmarkt 1. (Cslerr. Anzeigen A,G.1. Telefon: Seri« 6S—5-9Í. 1UGOSZU VIA: Interreklam d. d. Zagreb, 1.-78, ifarooska-uiica Telefon: 27-65. NÉMETORSZÁG: Alt Anzeigen A.-G-. Berlin NW 6, Am Zirkus 9. Telefon: Norden 7607/1S. SVÁJC: OraHPüssli • A nnoncen A.-G., Zürich, Sonnen­qaai 10. Telefon: Boti. 6100. Különleges amerikai rendszerű IRODABÚTOROK készítését vállaljuk, ezekből raktárt tartunk WIUTl és RENOEY írógép szaküzlet 254 Szefl&í, ilmifá fótbilv ueca 7. sz. leleíon 12-21. 99 VI СТОRI A" Kaptafa <és Faipari Rt. üxeméí MLfsfis^a ucca (Felsővárosi «1 alá &elyeste ái. Klein Gytiía faíeíep, Tisza Lejos kőrút 87, Aiadí ccca 4. Ь 8 gyárosnál SZE6E6 Telefon 469. Mindennemű kIStöl&ru, Mlneg, zsok, ponyva, HőlRkaró, hnlrtti és tennSs !UUO, gyermek hinták, tornaszerek 1 S yárl áron kaphatók. •.;анш»И1 '• I W?4IHBWHIIWIH»IHI»IHW.U—I I ни 'инни.иIHMJBIHI EZ Jé házbél veié felvétetik. Jelenikezés 9—10 éra között Н-ШПШШ RT. Kálvin fér 2.

Next

/
Oldalképek
Tartalom