Délmagyarország, 1928. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-15 / 62. szám

1928 március 15. DÉLMAGYARORSZAG 1ЧИ TETSZÉSE SÜffil ROYAL-CSPÖÁRUHÁZBAN gfflS К 99 A városra nem kötelező a főügyész ígérete ífarsűnyi Miklós mésetíf-oMcn is elvesziíelle háríériíésa pőréi a város ellen (A Délmagyar ország munkatársától) A szegedi itéiőtabla Muntyán-tanácsa szerdán tár­gyalta másodfokon Harsányi Miklós volt szegedi szítész pórét, amelyét Faragó ödön ellen indított. Harsányi ugj anis, mint az Andor-féle színtársulat tagja működött a szegedi színháznál. Andor távo­zása után Faragó ödön az Andor-társulat tagjait legnagyobbrészt átvette. Harsányi Miklóst azonban nem szerződtette le, mire Harsányi kártérítési port indított Faragó, illetve a város ellen. Keresetében az elmaradt egy évi gázsiját követelte. A törvényszék elsŐWkon keresetével elutasította Harsányit és iámóudítta, hogy a város átveszi az Andor-, Illetve a Eáragc-tárvilat tagjait, a város tanácsára azonban nem Ishei kötelező a tő­ügyész ilyea irányú kijelentése. A tábla szerdai felebbvítelí tárgyalásán Görög Sándor színházi titkárt hallgatták kí mint szakértő tanút, akinek vallomása után a törvényszék íté­letei helybjnhagyták és ígv a két egybehangzó Ítélet alapján az itélct jogerűs. SZABÓ LASZLO EMLEKIRATAI XX Kezdődnek az instruktor* évek A III gimnáziumot jó közepes - eredmény­nyel végeztem: kettesem volt a számtanból, mértanból és fizikából, a többi tárgyakat jeles eredménnyel tanulíam. üjra Várkonyi Endre lett az osztályfőnököm, aki latinból éngem tar­tott az első diáknak: dolgozataimban egyetlen­egy hiba sem volt az egész éven át. A hittant a tótos beszédű, de különben nagyon kedves Szvaratkó Kálmán tanította, a németet Ficr­I inger Jakab, a történelmet Cserép Sándor, a fizikát Lauch János, aki akkor került a szegedi gimnáziumba s a számtant Farkas László. Nekem rettentően nehéz volt a fizika és Lauch János tanár urnák csöndes, jég­hideg egyénisége, melyhez hasonlót sohasem láttam az életben, nagy hatást tett rám. Ne­héznek tartottam a számtant is; sok bajom volt a kamatszámítással, ha azt nem »száz­tók, hanem »százból- vagy »százra« kellett számítani... Azóta sohasem számítottam a ka­matokat, fiatal koromban mindig megbíztam a 'bank, mint szövetkezet-1: számításaiban és szó nélkül fizettem annyit amennyit kértek. Az iskolai életből ebből az évből egy dolog jut eszembe igen gyakran: Friedrich József­nek az esete. Ez egy varjasi sváb fiu volt, aki a Csuka-utcában Dékányéknái volt kosz­ton és kvártélyon. (A Dékányék fia, Mihály, most Budapesten a Szentkirályi-utcai tanító­képző intézet igazgatója.) Friedrich nagyon derék és szorgalmas fiu volt, de túlságosan becsületes. Egyszer a számtanból szekundára felet és Farkas tanár ur megfeddette: »Nem lesz belőled semmi. .« Friedrich barátom ezt megírta az apjának, aki harmadnap már Szegeden volt, bejött az osztályba latin óra közben és bármennyire igyekezett is őt csit­ti'ani Várkonyi osztályfőnök, az öreg Fried­rich rákiáltott a fiára: »Pakold össze a köny­veidet! líá úgyse lesz belőled semmi, minek költsék rád? Hazaviszlek parasztnak!« Fried­rich József sirva fakadt, mert nagyon szere­teti volna tovább tanulni. Nekem nagyon gyakran eszembe jut ezzel az emlékezésemmel kapcsolatban, hogy hány Friedrich Józsefet vesztett már el a magyar kultura! Egy másik osztálytársam, Gaszner Béla, a titeli közjegyző fia tökéletes ellentéte volt Friedrich Józsefnek: elhatározta, hogy semmi szín alatt sem fog tanulni! Egy öreg urnái lakott, akinek gondolom, Halasi Ede volt a neve s az Ipar-utcában vagy a Szegfű- utcá­Iiáza. Halasinak két leánya volt, az egyik valami Csillag nevű úrhoz ment nőül, a má­sik pedig akkor még leány volt. Gaszner Béla házi tanítójául éngem rendelt ki az osztály­főnök ur, havi három forint fizetéssel; A tanítványom minden nap biztatott: »Ne fá­radj, barátom, mert ezek a szamárságok ame­lyeket meg kellene tanulni, engem ugy sem érdekelnek!« Soha könyvet nem vett a kezébe s ha eléje tartottam a kényvét, undorral elfor­dult tőle. Kénytelen toltam feíjssóval ismétel­getni előtte a megtanulandókat, de erre be­tömte a füleit vattával, lefeküdt a dívámra s a fejére húzta az ágyteritőt. Az »óra • után azonban mindennap elment Aiacs cukrász­hoz; engem is hivott és akart helyettem is fizetni, de én nem akartam részese lenni a bűncselekmények ama halmazában, melyet a tanítványom elkövetett. (1. A fegyelmi sza­bályok tiltották a cukrászda látogatását. 2. Tilos volt a »tanszerekre' kért pénzt más célra fordítani. 3. Nekem, akinék még vacso­rára sem mindennap jutott akkoriban egy darab kenyér, a cukrászsütemény élvezete ki­jezetten ' torkoskodásnak - tünt fel.) Legjobb barátom a III. osztályban Gold­mann Dezső volt (ma dr. Győző Dezső buda­pesti ügyvéd), Dezső barátom mindszenti fiu volt, az apja bérlő a Pallavicini birtokon. Az első osztályt magánúton végezíe, Béla 1 Henrik, a későbbi ujságiró volt a házi taní­tója. A II-ikban már velem járt s eleinte igen sok baj volt vele, mert fogalma 6em volt az iskolai fegyelemről: hangosan beszélt, kérdést intézett a tanár urakhoz, ha valami nagyon érdekelte stb. De lassankint bele szokott a rendbe. A geometriából gyenge volt, miután pedig ennek az elméleti részét kitűnően tud­tam és csak rajzban voltam gyenge, — azzal az ürüggyel, hogy »tanuljunk együtt?, Dezső barátomat akárhányszor már reggel hat óra­kor meglátogattam, kiemeltem az ágyból és tényleg tanultam is vele. A Fekete-házban lakott az emeleten, Brauswetter könyvelőjé­nél, aki kitűnő zongorista volt, de a nevét már rég elfeledtem. (Ziffer?) Szorgalmunk eredményeként Dezső barátom igen jó bizo­nyítványt vitt haza s a következő szünidő folyamán élénken levelezgettünk, amit csak azért említek meg, mert ő volt a legelső ember, akinek levelet irlam. I A III. osztály növendékei már használhat­ták a gimnázium ifjúsági könyvtárát nagy korlátozásokkal ugyan, de abból a szekrény­ből, melyet a III-ikosók használhattak, min­den egyes könyvet végig olvastam. Sáfrán tanár ur legjobban ajánlotta Schmidt Kristóf ifjúsági iratait; el is olvastam, de bárgyuak­nak tartottam őket. Hoffmaun Ferenc ifjú­sági iratai azonban nagyon tetszetlek. Egy könyvvel én is gyarapítottam az ifjúsági könyvtárat: odaajándékoztam Knigge »Érint­kezés az emberekkel« cimü munkáját. Sátrán tanár ur megvakarta a fejét: »Ez szabadkő­műves munka!« Én akkor még nem is sej­tettem, hogy mit jelent az a szó »szabad­kőműves« és azt feletem: »Dehogy, kérem, ez irodalmi munka!« A tanár ur gondolkozott egy kicsit tös igy szólt: »Nem vitás, hogy igazad vanc. És betetíe Knigge könyvét az ' szállá épület* 5=» ifjúsági könyvtárta. A Ilí-ikban. két sváb gyerek köjött ültem; az egyik Abendschein (Bogárosról) az osz­tály bohóca volt: mindig tintás volt egészen fűiig; latinból megbukott, elvitték fűszeres­nek. A mísik sváb fia Aubermaun Miklós volt Német-Csanádról; szerfölött barátságtalan fiu volt; ma plébános Budaörsöu. Velem jirt még Milkó Gyula, aki akkor igen vidám gye­rek volt s a tanév vége felé, 1888 májusában uj iskolatársakat kaptunk, mert a Vasúti iizLL­vezelőséget Szabadkáról áthelyezték Szegedre. Az uj diákok közölt volt Sümegi (Lázár) László, ma budapesti közjegyző, híres jó sza­való, és Marsovszky László, aki nem tartozott ugyan a legjobb diákok közé, de igen jő neve­lésű fiu volt, helyettes államtitkár lelt belök* a belügyminisztériumban. Persze, az egész gimnáziumot ismertem, i nagy fiukat is; a VlII-ikat ekkor végezte Alföldi Béla (ma az országgyűlés orvosa), lia jól emlékszem, a Kistelekről bejött Aus­lander-családból, Schwarz József, a későbbi kikindai, ma szegedi ügyvéd és nyolcadikos volt Tajthy Gábor, aki azonban az iskolai év befejezte elölt kimaradt az iskolából és később minorita lett. A tanév végén Várkonyi Endre, aki három éven át volt osztályfőnökünk és latin-magyar tanárunk, elbúcsúzott tőlünk: áthelyezték Kolozsvárra. »Nem is tudjátok, mondotta, hogy néha milyen drámát takar areverenda'« Mi ezt nem értettük, de két év múlva hallottuk, hogy Várkonyi tanár ur református lett, meg­nősült, tanári állást kapott valahol Sepszi-; szentgyörgyön vagy Székelyudvarhelyen;*odá is írogattun neki mindig a névnapjára s aztán további néhány év múlva hallottuk, hogy főbe­lőtte magát. A reverenda ez esetben nem drámát, hanem kész tragédiát takart ucca IS. Meglepő olcsó árak lakkokban, festékekben és min­dennemű háztartási cikkben t ?87 о B-a . Р. Ш és pulóverek, . férfi, aaől és gyermek fearlsHyálí legnagyobb választékban S23a olcsé szabott árakon PolSák Testvéreknél Széchenyi tőr és CseMcs ucca. tMKE-KAYEHAZBAN ma és" minden esi® ftires öitáré®ek£s tiaügversenyez. déíniás! uzsonnazene.

Next

/
Oldalképek
Tartalom