Délmagyarország, 1928. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-15 / 62. szám

1928 március 15. ÖÉLMAGYA FORSZ AG S ÉGŐ FOIYAM és a PAKOTAJA péníelcföl vas ára íí p 2 <3 -a Belvárosiban. Sokszor megragadta a figyelmemet, hogy «z idők távlatában ugy tekintik a dátumokat, mintha az a nap, amely a köztudatba átmegy lés amelyet később törvény is szentesit, volna e megfejtője, létrehozója végleges sorsdör.fS eredményeknek. Pedig a történelmi napok esak befelező!, kicsucsosodásai hosszú évllzedes kortörténeti kialakulásoknak, kifejlődéseknek és a lassan érlelődő eseményeknek Olyan ez, mint a fermészet munkája, amely évezredeken ál, réteget rétegre rakva, kiépíti e maga világát. Elmerültem a márciusi emlékfórdulót meg«főző évek történelmének tanulmányozásában és olvasom, hogy a 48-as esztendőben Magyarországnak 14 milliónál nagyobb volt a lélekszáma és ebből Erdélyre 2,100 000 esett. £ lakosságból körülbelül 5 és félmillió volt a magyar, főt 1,700 000, szerb 1,500 000, horvát 1.000 000, német egymillión felül és 240 000 szász Erdélyben, oláh a főországban 1,300 000 és Erdélyben 1000000. A lakosSágnak mint a feie római katolikus, 900.000 görög katolikus, 1,800 000 óhilü, mintegy 2 600.000 protestáns és 260 000 7sidó. 55 millió holdnyi földterületből 44,800,000 fco'd volt müvelés alatt. Az ország általában igen szegény volt. A tőkegyűjtés csak néhány éve vette kezdetét. A pesti takaréktárban 1846 ban 1,800 000 forint, a pozsonyiban 1600 000 n soproniban 840 000 forin». a budaiban 42 000 forint, a szegediben 135 000 forint, a győriben 190000 forint volt a be'ét, A kereskedelmi mérleg: Bshozalal 68 és félmillió forint értékű áru A kivitel 72 millió. A mérleg tehát aktiv volt. A külkereskedelem nagyrészt Ausztriával bonyolódott le. A nemzeti eszme napi ól napra (erjedt Sajtó sem hiányzik már, de ezenkívül Is kiismerhetetlen utakon, minden urí házban és nép körében is, állandóan terjed a nemzeti felvilágosodás magvetése. Az egész reformmozgalom politikai téren bonyolódik le, a közjog terén, — mert a társadalmi és gazda sági pfoblémák még nem találnak e korban visszhangra. Ebben a lelki állapotban és közgazdasági helyzetben készül a nemzef uj időkre Deák Ferenc a népképviselet híve. Széchenyi Istvánon, aki a reformkort élelrehivta, remegés válik úrrá. Félti nemzetét az elbukástól, mert ő csak fajában látja a magyar erejét, a demokrácia ijeszti, mert a magyar kisebbségben van honában. Remegve gondol arra, hogy vesztébe rohan a nemzet, ha a monarchia ellen fellép. így ir ekkor: ,A nemzetiség, melyérf oly sokáig, oly emberségesen, oly hün, s már-már némi sikerrel vívtunk, alkalmasint utolsó agóniáját fogja élni. Izgasson minden nemzetiségei a magyar ellen a bőszülésig fel: vessen égő kanócot a szántóvelő lakára, ostorozza a közbirodalom érdekeit legnagyobb ellentétre és töltse meg mérgével a visszatorlás poharát csordultig Ám lássa.* Kossuth Lajos eikor még teljesen dinasztikus állásponton van. Belső reformok kérdésében már rég túlhaladta Széchenyi konzervatív álláspontját, Már a parlamentarizmust sürgeti ekkor, — alkotcnánybiztosiíékul a kormány felelősségét köveleli. Az ellenzéki férfiak Erdély egyesítését sürgetik az anyaországgal és programpont a sajtó szabadsága isi 1847 január 15-án meghalt József nádor. Az események haladáfát ez a szomorú esemény semmiképen sem gáiolja. Állandóan refrénként ismétlik a pártok, hogy az 1790/91. Ic szerint: ,Magyarország szabad ország A reformok közölt szerepel a közteherviselés, a töroény előtti egyenlőség, az úrbér megszüntetése kártérítés mettetl és az Ősiség eltörlése is. Márctuts IS Irta: Dr. Szlvessy Lehel Széchenyi konzervatív párt programjával képviselőnek lépelt fel, de Sopronban megbukott, viszont Mosonyban megválasztották. Kossuth az ellenzék Irányával jutott mandátumhoz, de ez nem jelentette a forradalmai, mert a dinasztikus érzelem meleqe fogadta ekkor még István főherceget, ez uj királyi helytartót. 1847 november 42-én magyor nyelven nyitotta meg Ferdinánd a diétái: „Magyarország rendeit, itt látni örvendek. Atyai szándékomat a királyi előadások mutatják. Fogadták bizodalommal." Ezek voltak szavai. 1848 február 25-én afelől lanácskozüc az ellenzék: hooy intézzenek feliratot a királyhoz, kérve, hogy adjon alkotmányt minden népének. Eközben kitör a párisi forradalom, amely elsöpri Lajos Fülöp király uralma!. Kossuth Lajos március 5-án megteszi indítványát, amelyben a parlamentarizmus behozatalát követeli. „Merítsünk erőt a dinasztia iránti hűség érzetéből, — mondta —; merítsünk erőt a rajtunk fekvő felelősség s polgári kötelességünk érzetéből. Kimondom erős meggyőződésemet, miként a birodalombeli nyugalom bomladozásának és ebből eredhető minden balkövelkezéseknek valódi kulfeje a kormányrendszerben fekszik. Tudom én, hogy elvénhedt rendszernek, mint elvénhedt embernek nehéz megválni egy hosszú élet eszméjétől, de midőn az alap hibás, a. dőlés kikerülhetetlen". Az egész ország Kossuth Lajos pártján van, csak Széchenyi István lát végveszélyt a nemzet és a dinasztia összeütközésében. Március 12-én a bécsi aulában az egyetemi ifjúság oly felterjesztést készít, amely a sajtószabadságot, a népneve és emelését, a tanszabadságot és a felekezetek egyenjogúságát követeü. Március 15-án Ifitört Bécsben a forradalom, amely elsöpörte Metternlchet. Március 15 én reggel kihirdették, hogy a király elhatározta, hogy a német és szláv tartományok rendeinek, valamint a lombardvelencei kongregációnak követeit meghívják tanácsadó szervnek. Közben a rendek Pozsonyban március 14 én és 15-én megszavazták a saitószabadságot és kimondották a közteherviselés elvét. Március 15 én kora reggel óta nagy tömeg lepte el Budapesten a belváros uccáif és tereit. Petőfi elszavalja a Talpra magyart és a diákok kinyomatják a 12 pontot, amelyet mindenki ösmer. Azóta nyolcvan esztendő telt el. A nemzet 49 ulán teljesen elmerült, hogy hatvanhétben újra megkezdje nemzeti életét Nem hivatásuk e soroknak, hogy a kiegyezés mérlegét megvonják. Hihetetlen gazdasági erőkifejlődés és kulturális haladás ideje volt ez a korszak. A negyvennyolcas eszmék 8ranyvereiü szabadelvüségének viszfénye lelkesítette e korszak vezéreit és nemzedékét. A magyarság magába olvasztja a hozzá huzó és a nemzeti mult dicsőségében felnevelt egyenjogú polgárokat. De mert a hatvanhetes koncepció lényegileg csupán a nemzeti élet kifejlesztésnek széleskörű, de csak belső lehetőségeit biztosító formája, a nemzet 8n* célupágánek feltételeit, nemzetközi viszony* latban nem ismeri és saját létének biztosifásóról lemond és lemond ezzel egy ezeréves nemzet jenmar adásáért folytatott küzaelemről. Tisza István, az utolsó magyar államférfiú, kinek vállaira a nemzeti sors a legnagyobb megpróbáltatást r&kta. Ö azonban már nem tudta kivédeni azt, hogy a nemzet vezéri évek óla lemondottak arról, hogy a lét és nemlét kérdésének megfestését megkíséreljék. A nemzet akkori vezére tudva-tudván a nemzete sorsát — háború előtt a királyhoz irt felterjesztésében klasszikus tömörséggel megírta, hogy a háború nemcsak a nemzef, hanem a dinasztia végveszélyét is jelentheti. És a nemzet, amely mit sem tudott az őt környékező borzalmakról, a nemzet, amely nem ismeríe a nemzetiségi kéraést, az országon belül, a nemzeti államok kérdését, az országon kívül és a monarchián belül. Töménfeten véri, vagyont, de ami ennél is drágább, életerőt és bizodalmat áldozott és vesztett olyan célokért, amelyekben tragikus bukása egy ezeréves ország ehnerülését és méltatlanok győzelmét vonta maga ulán. Ma orszáounk határain kivül millió és millió magyar nyög olyan ui államok gondviselése és sínylődik olyan „felszabadító" nemzetek rabíqáia alatt, amelyek negyvennyolc gondo* lalát, varázsát és az emberiség haladására való évszázados kiha'á«át sem akkor, sem ma meg nem értik, mert ennek megértésé1 hez nemzeti mult és magyaréhoz hasonló kul'ura szükséges. A magyar nemzet ma, ha szegényen is, de nemzeti függetlenségét, államiságának telíességét visszaszerezte. Elszakított véreinket hozzánk március 15.« nek időnként beváltott, de gyakran felfüggesztett, kőnél maradandóbb emlékbe vésett elvei vonzzák ide Március 15 iki élő program maradék nélkül való beváltását, — a leghatalmasabb irredenta programnak hiszem és hirdetem. A külpolitikában dereng az igazság. A most lezajlott genfi tanácsnapok hirdetik, hogy a népek gyülekezetében újra megismerik a magyar igazságot, ne feledjük el itt bent az országban sem dicsőséges honszerelmünknek egykori és örökkön élő büszkeségét, hogy a magyar nem egy forradalmi napon, hanem egész hosszú történelme során mindenkor szerette a szabadságot, tisztelte polgárainak fogát és oszlopot emelt a jogegyenlőségnek. BELVÁROSI MOZlB KORZÓ MOZI Március 15-ért, csülS-Mköa Ke'eti misztérium, 3 rész egyszerre. I. rész: A hindu bessrula- 1'. rész A kítarca lejedelenj. Főszerepek: Bernhordf Göteke a „Kinlu síremlékfakiria és t;a.mlllc Derl. 5000 statiszta. 309 keleti tóncosaö, 30 fehCr cleltaf, 1íi>!o»SíAUs dlszIetoU. Március 15 én, rsBtBrtókön Történet az inkvizíció korából 10 felvonásban. Főszereplő: MARIA JACOBINI. Azonkívül: Híradó. Előadások kezdete 5,7. 9, vasár es ünnepnap 3,5 7és 9 órakor. K E!í!a*3sok "ezdete 5,7,9 vasár é> ünnepnap 3. 5 7 és 9 órakor. ELVAEOSI MO Március 16 in 17-én, 18-án, péntektől vasárnap é: Jl Fox-fllm gyémáaí sorosaidból! Fümregíny S felvonásban. Főszereplő Viktor cangleea. AzonUvfll Áx écgcS foly^kJKk. Príma S felvonásban Főszer- pben Mairy Carr. Előadások Ke.'de e 5, 7, 9, vasír- és ünnepnap 3 5. 7, 9 órak..r. ECOISZO MOZI Március 1G án. 17-én 18-an pintektől vasárnapig: TÖM MIX "őszireplísével Texasi tör:é".et 6 fc vonásban. rp E A-onlc'vOl Egy elárusítónő karrierje 6 -e v. ban. Főszerepbe.« Grcíe Niuu. E őadls >k kezdete 5 7 LV v^sir-'és ünnep ap 3. 5, 7.'9 ór»k t".