Délmagyarország, 1928. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-15 / 62. szám

DÉLMAGYARORSZAG A szociáldemokraták éles bírálata a miniszterelnök debreceni (Budapesti tudósítónk telefonjelentész.) A magyarországi szociáldemokrata párt ma teste ülésre hivta a különböző szakmák bi­¿atmiférfiait, akik előtt Peyer Károly ós Prop­per Sándor ismertették a politikai helyzetet fc foglalkoztak Bethlen miniszterelnök" deb­receni beszédével. Peysr rámutatott arra. hogy a szeagott­hárdi és ebez hasonló ügyek nagyon alkal­masak arra, hogy a Magyarország iránti ro­konszenvet lerontsák. Olaszországgal kötött szerződéssel foglalkozva végzetes hibának mon­dotta, hogy agresszív militarista államhoz köt­jük sorsunkat. Azt mondotta Bethlen, hogy ki kell menni külföldre és ott kell elmon­dani a magyarokkal történt igázságtalansá­gókat De kikhez akar kimenni Bethlen"? A fasisztákhoz, a frontharcosokhoz és a többi reakciósokhoz? Csak a demokráciától lehet várni az igazságtalanságok jóvátételét. Ezután Propper Sándór bíszélt. Bethlennek a debreceni lapájon elhangzott hegyi beszéde hasonlatos a rossz vendéglős étlapjához, ame­lyen sok jó étel van felsorolva, de ha a vendég kér belőlük, azt felelik rá, hogy már elfogyott. Ne Ígérjen a miniszterelnök az autók és re­pülőgépek korszakában ócska konflist. Hz eiSenzÉlí tesfillefiieii kivonult az ülésteremísifl, mert nyílt alkotmánysértést látott Viharos nap a képvisstöiiázbat — Rassay: ,-Vakmerü közjogi cselekedd" Kőüségveléss vifa - ellenzék nélkül Budapest, márciub 11. Rendkívül viharos ülése volt ma a képviselőháznak. Az elnök ugyanis bejelentette, hogy a Haz együttesen topta tárgyalni в három javaslatot: a költségvetést, az appropriá­öót és a beruházási javaslatot. Rassay Károly: A legnagyobb megdöbbenéssel hallottam ezt az elnöki bejelentést. Nyílt önké­nyeskedésé vált ez я parlament. Az ellenzék 3Zon­ban felemeli szavát az alkotmánysérelem elleu, amit az elnöki indítvány magában rejt. Még nem volt precedens arra, hogy az appropriációt a költ­ségvetéssel együtt tárgyalták volna. Olyan vakmerő közjogi eeelckedel ez, ttmilyenro példa nincs. Eit a durva házszabály sértést és alkotmánysértést a kormányzó ur nem fogja jóváhagyni azzal, hogy aláírja a megszava­zott törvényjavaslatot. östör József, Farkas István és Váry Albert után ismét Rassay Károly kért szót, az elnök azonban чет adja meg a szólásjogot. Az «líeQ2éken óriási zaj tör ki. Rassay a padot verve: — Az elnök védje a házszabályokat és ne sértse. Amikor az elnök Gál Jenőnek sem adja meg a .«őt, az ellenzéken ujabb vihar lámád. — Tes«ék kitiltani bennünket az ülésteremből! ^ kiáltják. Zsitvay elnök védeni akarja álláspontját, e nagy zaj azonban megszakítja ¡tz&vait. Hiába csenget ál­landóan, a zaj erősödik. Rendreatasitások röpköd- j Dek és ilyen közbeszólások: — Nem tartja be a házszabályokatI Mért nem tiltanak kJ innen bennünket! Mi sem fogluk betar­tani a házszabályokat! Az elnök további szavaira Rassay azt kiáltja kőibe: Közjogi abszurditás! A többség ezután szokás szerint fe'áll és meg­szavazza az indítványt. Rassay Károly kijelenti, hogy itt tulajdonképpen a szólásszabadság kor'átozásáról van szó. Ezek után erkölcsi lehetetlenséggé vált, hogy részt ve­gyünk ebben a vitában. óriási zaj van a Ház minden oldalán. Bud pénz­ügyminiszter védeni akarja az előterjesztést, a zajban elvesznek szavai._ Amikor az elnök enun­eiálja, hogy megkezdik á költsége etés tárgyalását, Rassay Károly vezetésével felállenak az ellenzék tagjai és kivonul­nak a teremből. Követik őket Friedrich, Beck Lajos és Gaál Gasz­ton pártja. Propper Sándor visszakiált az egy­séges párt felé: — Most hódothatnak magányos örömüknek! Temesváry Imre előadó ezután tizennyolc kép­viselő előtt ismertette a költségvetést Az első felszólaló Ernszt Sándor volt, aki sajnálná, hogyha az ellenzék teljes passzivitásba menne. Negyednégy után folytatták az ülést. Kray Ist­ván báró, Ssepessy Géza és Uzetíy Béla szólaltak fel a kihalt ülésteremben. Az interpellációk során Farkas István a szegedi földmnnkáskongresszussal kapcsolatban meginter­pellálta a belügyminisztert és azt sérelmezte, hogy 1928 március 15. a rendorst-rt az ott megjelent földmunkásokat zo'.taítu, majd amikór lakhelyükre hazamentek, a főszolgabíró beidézte okét és azóta vexálásoknak vannak kitéve. Kérte a belügyminisztert, hogy ezeknek az állapotoknak vessen véget. A belügyminiszter azzal válaszolt, hogy a kong­resszus napján Szegeden vásár volt, ilyenkor min­dig razziát szoktak tartani. Gál Jenő a rendőrségi áthelyezésekről inter­pellált. Az ülés este nyolc órakor végződött. A Háí legközelebbi ülése hétfőn lesz. Ura Iftfearfeantarfás ftavi 50 fülér El»9 szegcdi óra |6karbanlarló vállalat Mlkszálh KAImán ucca ©. SZÜIU. D23 878 N"i с» férfi LlCHTfíANN és EAILV тю gvprnieli- ез тип . с г a rv bh к-vilelben »«— • - 4,Szcei>d, Széchenvi I "r! I .Városi bérház Legújabb bécsi szalma modell iágok megérkeztei. Keleook már nyolc pengőtől nagy vélészíékban kaphatók, ьп Goldgruber Irén Somogv« acca 23 elengye [fUT '9 férfi« és nyer« [•fehérn@miiek készen és rendelésre is. Bgy- és asztalnemiíek, paplanok nagy választékban. Liliom, Schroll sif« f©n®k és vásznak legolcsóbb árakon. 3ab! dolgok, kocsífakarók síit. Pofiák Testvéreknél Csekonics és Feketesas u. sarok. 823 Nagyhatalmak vélemény-eltérésben Irta: Móra Ferenc. A dolog egészen ugy kezdődött, mint a világhá­ború. Már annyiban, hogy a világháborút se akarta senki, csak ugy lett magától, miut a fürészporból a bolha. A belterjes töktermelésre se gondolt egyi­künk se, ahogy szürenkeztünk a borbélynál és vártuk, hogy a mester munkába vegyen bennün­ket. Városon ezt nehéz kivárni és ezért van a városokban életbeléptetva a juliánns és a grego­riánus kalendárium mellett a borbély-időszámítás is. Falun ilyesmiről szó sincs, zugolódással az of­ficinában senki sem foglalkozik. A vasárnap dél­előtt arra való, hogy a jő Isten osztozzon rajta a borbéllyal. Ugyan az elsőbbség a borbélyé s a jó Istennek csak az jár, amit ö meghagy, de ez épen istenfélelemből történik. Mert a borbély senkinek sc veti szemére, ha egy kicsit fölverte is a gaz a leikőt a uiultvasárnapi prédikáció óta, de az már uagy tiszteletlenség volua, ha az Isten háziba be­vinné az ember a/ egyhetes szakálát. Mindjárt ugy érezné, mintha őrá néznci az arauysugaras Isten­szem a háromszögből. — Hát te, te s/őruiők, ember vagy-e te, vagy kecske? Aztán meg nem ís olyan utolsó hely az a bor­bélymühely, hogy olt ésszel élő ember elunhatná magát. Jönnek-mennek a népek, hozzák-viszik a liircket, okosodhat azokból, akinek feje van hozá. Ha énrajtam állna, addig ösztökélném Chamber­laint, mig csak ide nem járna borotválkozni. Elő­ször is, ha a mesterre bízná magát a jeles áng­lius, mindjárt megtudná, hány a nyolc. Nem csak a borotva hányná a szikrát, hanem az ő szeme is 6 rögtön nekünk ígérné hitét-lelkét, csak még egyszer elszabadulhasson innen! Másodszor itt megtanulhatná, hogy kell peres felek közt igazságot tenni, még nagyon fogas kérdésben is, mikor a nagyhatalmak már majdnem ölre mennek. Az egyik nagyhatalom András sógor nevezetű, hosszú, sovány égimeszelő, afféle szegény ker­tész-ember az ötödik dűlőből, ahol a krumpli­ban és répában tartózkodó kalóriákkal "szokás megtölteni az oldalközt. A másik nagyhatalom Mi­hály sógor, hatökrös gazda az első dűlőből, ala­csony, kisded barna ember, duda-termetü s az van a képére irva, hogy szalonnával szokott mo­sakodni és kolbásszal törülközni. A kis duda-em­ber mégis óvást jelent be a húsevő világnézet ellen. — Szalonna? — legyint a kövér tömzsi- kezével. Azt én a kezembe se veszem, hacsak csizma-zsí­rozásra nem. Hanem a zöldpaprika, az igen. Ti­zet is megeszek belőle früstökre. — A szálonna adja erőt, — bizonykodik a so­vány ember. — A zöldpaprika pieg tisztítja az észt, — erő­síti az első dűlő. A gőze! — A gőze? — mereszti szemét a másik. — Csakis! A gyomorban megpárolódik és föl­száll a fejbe. — Már akiébe! — mosolyog az ötödik dülő. — Nem megyünk észért az ötödik dűlőbe! — szisszen föl az első dülő. A tükörből nézem a két nagyhatalmat,, miut érdektelen semleges, akinek nincs gyarmata se ag első dűlőben, se az ötödikben. A mester azonban szükségesnek látja közbelépni, mint döntőbíróság, Rám való tekintettel a müveit diplomácia nyel­ven beszél. Én ugyan jobban szeretném, ha való« ban rámtekintene és nem pemecselné a szappan­habot a számba, de azért ez se csorbítja a müél« vezetemet. Ugy gyönyörködöm a borbély dialek-i tikájában, mintha a Népszövetségben keverné a habot. — Én megmondom kegyeteknek, miben rejiilj az elégtétel! Helyezzenek kegyetek.éccakára az ab­lakban egy kiló húsos szalonnát, meg egy kiló zöldpaprikát. Ugyebár belátják, hogy az embe­riség azt fógja ellopni, amelyik több élvezeti esz­mét eszközöl. Eunől bölcsebb döntést a világ legkitűnőbb jogtudósai sem eszközölhetnek, A nagyhatalmak elismerik, hogy a mesternek jól fog az esze. ÉH már azt is tudom, hogy jobban fog, miut a bo­rotvája. örülök, mikor átengedhetem a széket az első dűlőnek. Lefizetem a vértanu-dijat és Isten­tennek ajánlom a társaságot. De az ajtóból vissza­kerget a hirtelen zápor. Leülök a lócára, András sógor mellé és leakasztom a szegről a tarka táb­láju irodalmat. Kívülről kalendáriumnak látszik, de belülről mag-árjegyzek, annak is épen húsz esztendős. Ahogy kinyitom, akkora tököt mutat az ábra, hogy ha rágurulua az árnyékában lege­lésző disznócskára, rögtön kolbásszá nyomná az ártatlant. András sógor nem is állhatja meg szó nélkül. — Ez is az ánti-világban lehetett még, mikor, ekkora tökök termettek! — ereszkedik le hozzám,

Next

/
Oldalképek
Tartalom