Délmagyarország, 1928. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-14 / 61. szám

1928 március II." ÖELMAGTARÖRSZTO jk" pfam m ctetf miniMt, CÖBCQCSc. fyumm&viM/ TTwlUK Letty komoran hallgatta a históriát. Nem Peleit rá semmit és sokáig maga elé bámult. Azután hirtelen felugrott, szedte a kalapját fe a kabátját a fogasról. A kabát akasztója Essze volt kuszálva, nem engedett. Letty türelwp'Tenségében letépte, magára kapta és indult r- jtó felé. — Hová mész? — kiáltott rá Cissie csodálkozva. Letty pörlekedő hangon válaszolt: — Mi közöd hozzá? Megyek. Csak elmehetek hazulról, ha jólesik? Mit csodálkozol? Ilyen hír után nem tudok ülve maradni, fojtogat Itt a levegő. Megyek sétálni és átgondolom f dolgot. Remélem, nem hiányzom itt senkinek sem. Örüljelek, hogy majatokra maradtok. Legalább cicázhattok kedvetek szerint — amig lehet... Hanyagul a fejére csapta a kalapját és még palamit mondott, amit Cissie abban a pillanatban nem is értett meg: — Most már ő is sorra kerül egy-kettőre Addig mulass vele, amig itt van. Aztán megy fi is a többi után . Sarkon fordult és kiment a szobából. Ahogy megfordult, már meg is feledkezett róluk teljesen. Tárva-nyitva hagyta az ajtót maga mögött. IV. És Cissie, aki Letty kifakadása után a könynyeivel küzködött, csak ekkor vette észre, hogy Mr. Direck katonaruhában van: a kanadai önkéntes csapatok egyenruhájában. l A férfi lesütötte a szemét. Szégyenkezett, hogy ilyen szomorú időben mennyire bosszankodott, amig a leány nem vette észre rajta B változást és milyen boldog, amióta büszkén, gyönyörködve, szerelmesen nézi a daliás katonaruhát... V. Cissie nagyon helyesen itélte meg Letty lelkiállapotát. Letty nagy bosszutreve még nem volt mánia, csak menekülés. A szegény asszony most már majdnem biztos volt benne, hogy Teddy meghalt, de abban is biztos volt, hogy soha életében nem fogja megvalósítani drámai bosszúálló terveit. Honnan volna ereje hozzá, amikor ahhoz sincs mái' ereje, hogy éljen... így botorkált az uccán, a napfényben, kemény arccal, összeszorított szájjal, köddel a szeme előtt. Nem is látta, hová lép. Mégis megkönnyebbült, mintha súlyos kő esett volna le a szivéről. Mert most mái- vége volt a bizonytalanságnak. Megszűnt a remény, de megszűnt a félelem is. Halálosan meg lett volna bántva, ha valaki most azt mondta volna neki, hogy megkönnyebbült. De igy volt. Csak nem tudta tudatosan. Egyedül akart maradni. Ne lássa senki, ne legyen senki a közelében. Ugy érezte magát, mint valami hernyó, amelyet betapostak a homokba és hosszú, szörnyű, keserves vergődés után végre kijut a sötétből a napfényre. Megtapogatta magát és hunyorgatva felnézett az égre. Körülnézett ebben az uj, komor világban, ahol nincs Teddy, de bosszú sincsen. Teddy elmúlt.. Eddig folyton haragos és ingerült volt, mintha erőszakkal elválasztották volna Teddyh ú n a p a •v •rrrpc 10/25 HP túraautók reklántszezónja! 3

pengő (18 havi részlet) elönyárban vásárolgat! M.12 Klálllíásl szalón: Budapesí, VL kerület, Andr&ssy ul 67. szfrm Ez idő alatt 1900.— P lefizetése után tői vagy ő volna az, aki nem ad életjelt magáról. De Teddy nincs többé, minek haragudni? Végigment a hepehupás uccán, keresztül a falun, át a mezőkön, fel a dombra. A domb hátán tul, ahol már újra lefelé ereszkedik az ut, levetette magát a földre, a bozót közé. nem gondolkodott, csak várt, üresen akarat nélkül... Belebámult a sivár világba..« Nem tudta, hogy öt perce hever-e ott vagy már félóra óta, amikor megérezte, hogy van valaki a közelben. Riadtan felkapta a fejét és észrevette Dimple plébánost, aki néhány lépésnyire tőle a bokrok közt állt és nézte. Puffadt arca szörnyű zavart árult el. Letty tüstént megértette a helyzetet. Teddy eltűnése óta a derék tisztelendő ur már négyszer közeledett feléje ugyanilyen félénk, ha• boző elhatározással, mint most. A régi, boldog időkben Teddy gyakran vitatkozott vele és kifigurázta. Most ott állt, tétovázva, szinte átlátszóan, szinte minden szándékát és gondolatát le lehetett olvasni az arcáról. A részvéten kivül a hivatása hagyományos szokásai is arra indították, hogy megvigasztalja Teddy özvegyét, hogy kenetteljes hangján néhány ócska frázist öblögessen rá, hogy párnás kezeivel megsimogassa a fejét... De félt. A drága, aranyos, jószívű, derék öreg komédiás a szive mélyen nagyon jól tudta, hogy szegény kis humbug az, amit csinál. Sőt azt is tudta, tudta, hogy Letty is tudja. Túlságosan becsületes volt ahhoz, hogy ráerőszakolja az üres szólamait olyan emberre, aki nem ér vele semmit. Hiszen ha valamit használna, ha a gyászt enyhíteni tudná, ha vigaszt tudna szuggerálni, nem érezne semmi lelkiismeretfurdalást az üdvös mokázásért Délutáni emésztési sétája közben bukkant rá a szegény, megtört asszonykára. Majdnem belebotlott, az utolsó pillanatban állt meg és most összeszoruló sziwel nézte. Az asszony keményen farkas-szemet nézett vele. A tisztelendő űr állta a tekintetet, bár pufók arca nagyon belepirult Soha életében még ilyen zavarban nem volt. Mintha kimondatlan szókkal csatáztak volna egymással. — Nem akarok... tolakodni... nem akarok... a terhére lenni..., — hebegte a tisztelendő ur. Ó, bárcsak igazán birtokában volna az a bizonyos balzsam, milyen boldogan segítene a szegény szenvedőn... Nem birta tovább a feszültséget. Hátralépett A kezeit tördelte. Azután hirtelen megfordult és elsietett. Menekült, szinte szaladt. — Szegény asszony! — motyogta közben. Letty egy darabig utána nézett, aztán hangosan felkacagott. Ez jó volt. Ezt el lehetne mesélni Teddynek, ha majd végre hazajön. De v.em jön vissza.. nincs viszontlátás, nincs mesélgetés! — Teddykém, drága Teddym, mért hagytál el? Hogy birjam ki ezt egymagam? Arcát beletemette a fűbe és keserves sirásra fakadt. Még nem tudott sírni az első rossz hir óta. Most eredtek csak meg a könnyei ée folytak, patakzottak sokáig, bőségesett... Elengedte magát, teljesen átadta magát ennek az áldott, vigasztaló felolvadás nak..i VI. * De a sok hét alatt felgyűlt könnyek te élapadtak. Letty jól kisirta magát és mozdulatlanul feküdt a főidőn, a vörös alkonyati nap;fényben. Annyira nyugodtan feküdt, hogy egy kis abrakoló vörösbegy nyugodtan ugrált körülötte a fűben. Megállt tőle néhány lépésnyi távolságban és nézte. Majd egy szökdécselés< sel még közelebb jött. (Folyt, köv.); Felelős szerkesztő: PÁSZTOR JÓZSEF. Nyomatott a kiadótulajdonos Délmagvarorsiág Hírlap-és Nyomdavállalat Rt. könyvnyomdájában, Külföldi képviseletek: AUSZTRIA.: Bécsi szerkesztőség: Wien, II., Taborslrasst 7. (Wr. AaslandskorrespondentTelefon: tO—S—ti. Bécsi kiadóhivatal, olvasóterem és hirdetési képviselet Ausztria részére: • Wien, !., W ildpretmarkt 1. 'österr Anzeigen A.-6.X Telefon: Serte 63-5-95. JÜGOSZLÁ VIA: Interreklam d. d. Zagreb, 1.-78, Marovska-ulica S8, Telefon: H—65. NÉMETORSZÁG: Ala Anzeigen A.G* Berlin NWS, Am Zirkus 9. Telefon: Norden 7607/12 SVÁJC: Orell-Pússli Annoncen A. G., Zürich, Sonnen« qaai 10. Telefon: Holt. 6700. Szinhá jegyet a Délmagyarország Jegyirodája elővételi dij nélkül árusít. Évtissedele óla a ve&eiö világmárka tUmlop gummtte. Alkatrészek. Javító mU&ely. « írógépek. Poriakéi írógépek Gramofonok KedvezO részletfizetés. Egyediül vezértójnrtsalöse§: Kelemen Márton Szsged, Kárász ccca &