Délmagyarország, 1928. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-13 / 60. szám

tZEOED: 9zerkesztA*ég- Be&k rerenc ncCD ü. Telefon: 13- 33.^ Kiadóhivatal, KlHciOnh Onyvtór és Jegyiroda : Aradi ncca S. Telefon : 306. -- Nyomda: Löw Upól UCCB 19.Telefon: 16-34.« » « » « » Kedd, 1928 Március 13 í> o a IV. ÉVFOLYAM 60. SZAM MAKÓ: Szerkesztöteg «» kiadóhivatal: Url ucca 6. Telefon: 131. szám.« »«»«» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : Szerkesztftség és kiadóhivatal: AndráMy ucca ZJ. Telefon: 49 szám. « » « » «» « » Előfizetést ara bavonín 3-20 vidéken é» a lövarosbon 3-tiO, HUlíHidUn G-40 pengő, tgyes szára 1<> vnsdr- és Ünnepnap 24 lUU;r A föltámadás harangja Negyvenkilcncedszer csendül bele a szegedi éjszakába a Gergely-napi harangszó s az ég ma is olyan komor ezen az éjszakán, mint a várospusztulás éj leién volt. A természet ha­talmas küzdelme a maga örök törvényei szerint folyik s az is a természet törvénye, hogy minden év ritkifja azt a nemzedéket, amelynek városa a nagy katasztrófa éjszaká­ján áldozatul esett a természeti erők harcá­nak s talán nem csekély részben a hivatalos magyar könnyelműségnek is, amely éppen olyan elemi csapás, mint az árviz és a szél­förgeleg. Egyre kevesebb azoknak a szegedi polgároknak a száma, akikben mint felejt­hetetlen személyes élmény virraszt a borzal­mak éjszakájának emléke s talán már ők se ugy hallgatják a Gergely-napi harangszót, mint ezeknek előtte, mikor kisértetek libegtek a szitáló hideg esőben s rekviem-hangulatot vert a jajveszékelő harangsző az ég l'ekete kár­pitja alatt. De a harangszó is más már, mint mikor mementó gyanánt riogatta az árvízből meg­szabadult nemzedék lelkét. Minden év elvitt valamit a gyász melódfciból, egyre vidámabb hangok keveredtek beléjük s ma. eggyel in­nét az ötvenedik évfordulón, a városfeltáma­dás nagy ünnepének előestéjén, amikor az ősök által megfogadott templom harangjaié a vezérszólam, a Gergely-napi harangszó a diadalmas élet himnusza. Amely áltöri a felhő­ket és zengve száll a láthatatlan csillagok felé, hogy elvigye és a megtartó Isten lábai­hoz tegye a város háláját, amelyen betelt a jövendölés, mert valóban szebb lett. mint volt. Dicsőség az Istennek, aki kisüttette napját a régi kis város romjai felett és tisztelet min­denkinek, holtaknak és élőknek, akik segí­tettek a szegedi nép eleven erejének ezt a nagy várost megalkotni. Nc legyen cz az évforduló a szigorú kritikáé, amely alól nincs mentesítve semmi emberi munka, csak jő­szándéku áttekintéséé a majdnem teljes fél­századnak — ab urbe condita. Elég hosszú idő egy város életében, de elég rövid azt te­kintve, hogy Szegednek ennyi idő alatt kellett kiérdemelnie utólag azt a részvétet, amely­lyet halálos ágyánál segítségére sietett köte­les szereieltel a/ ország és a minekünk osztály­részül jutott irgalmatlan és részvétlen eszten­dőkben szinte elképzelhetetlen emberi szo­lidaritásba! az egész müveit világ. Most itt van a félszázados munka elszámolásának ideje s a szeretet-hitelben részesített városnak fel kell mulatnia mérlegét, amelynek teherrova­tán ott vannak az eddigelé beváltatlan kötel­mek, a lejárat előtt levő záloglevelek, a va­gyon-rovuton pedig ott láthatók a fáradozás eddigi gyümölcsei. Nos, a kész munkában is könnyű hibát ta­lálni, Szieged rekonstrukciója pedig még ma sincs befejezve, még az első rekonstruktor elgondolása szerint se, de ha letagadhatatlan hézagai és zökkenői vannak, azért elsősorban éppen az elhibázott alapvetés felelős. A túl­ságos nagyra szabotl keret az oka annak, nogy Szeged Nagy-Szeged lett ugyan ötven esztendő alatt, de ez a nagy város tulajdonképp három különböző jellegű alakulásból tevődik össze: az európai nívójú belvárosból, az azt körül­vevő óriási mezővárosból és a tanyák vég­telen gyűrűjéből, an-elyekböl kittelne jónehány regüajta nemei iejedieiemség. Kegyelettel el keli ismerni, hogy a rekonstrukció megtervező! jót akar'ak s amit meg bírtak b?lőle valósítani, azért hálára kötelezték e város minden nem­zedékét, de éppen a mi nemzedékünk fizetett meg érte, hogy a rosszul szabott keretből lett a nagyvárosias fejlődésnek és kialakulásnak legnagyobb nyűge. Annál nagyobb megelégedéssel nézhetünk vissza arra a munkára, amit az utolsó em­beröltő végzett, olyan körülmények közt, ame­lyek nemcsak nem kedveztek a fejlődésnek, hanem egyenesen visszavetették. A mult sok könnyelműen vállalt és kifizetetlen adósságot ha gyottránk, a nagy közösség, amelybe tartozunk, < végső veszedelembe került s -vele sodródtunk | mi is a katasztrófa lejtőjén. De vele együtt megálltunk mi is s a legnehezebb megpróbál­tatások éveiben kit'izeltük egy részét az ősök adósságának és megvalósítottuk egy résziét az ősök álmának. . Nincs okunk félni az ötve­nedik esztendő számonkérőszékétől. E város polgársága félszázadon át becsületesen telje­sítette kötelességét, meghálálta a világ rész­vétét kulturális cselekedeteivel s erőt gyűjtött arra, hogy a magyar sorstragédiában herkules oszlopainak szerepét vihesse a Üílc délre és keletre kavargó ellenséges óceán lábainál. A múltért nem tartozunk már semmivel. Ideje, hogy hozzá lássunk a, magunk iránt való kötelességeink teljesítéséhez is. A román kormány és a kamara bizalmat szavazott Titul^scunak a genfi vereséi után „A Népszövetség határozata nagy igazságtalanság**. — mondotta Madgearu (Budapesti tudósítónk telefon jelen­tése.) Bukarestből jelentik: A kamara mai ülé­sén ismét szóba került a Népszövetség Tanácsá­nak döntése a magyar—román döntőbírósági konfliktus ügyében. Az ülést megelőzően minisz­tertanács volt, amelyen a kormány tagjai ugy határoztak, hogy teljes szolidaritást vállalnak Tl­tulescnval. A kamarában a liberális párt nevében Moldo­veanu azt indítványozta, hogy a kamara fejezze kl köszönetét Tltulesca működéséért és minden tekintetben vállalja vele a szolidaritást. Avarescii pártja nevében szintén csatlakozott Moldoveawu i indítványához. A nemzeti parasztpárt nevében Madgearu kifejtette, hogy a Népszövetség Taná­csának határozata nagy Igazságtalanság, amit Ro­mánia nem fogadhat el és ezért a felelősséget « Bratianu-kormányra hárítja, amelynek belpoliti­kája tette lehetővé, hogy a világ közvéleményét Bratianu ellen hangolják. A nemzeti parasztpárt az ország érdekében a Bratlanu-kormány haladék­talan távozását követeli. A párt nevében elismeré­. sét fejezi ki Titulescunak, hangsúlyozva, hogy, j ez az elismerés csak Titulescu személyének szól, | de a kormánnyal szemben a leghatározottabb bi­' zalmatlanság alapján állanak. Titulescu nyilatkozott Bukarestből jelentik: Titulescu román külügy- ! lyeket Magyarország visszautasított és a Tanács ininsizter az Orient Ügynökség genfi képviselője j által javasolt uj formula nem nyújt elegendő ga­előtt ismertette az optánskérdésben lefolyt tárgya- j i-ancdát arra, hogy Románia elfogadhassa. Rom­lásokat és azokból a következő konklúziókat | mánia hü marad a Tanács 1927. szeptemberében vonta le. , hozott rezotuciójához és Chamberlain jelentéséhez, — Helytelen az a feltevés, hogy az optáns- • amelyet a Tanács ugyanezen a napon egy hang ti­por elveszett Románia számára. A Nemzetek Szö- tag elfogadott. Magyarországgal a megegyezés pc. vétségé tanácsának a három jogi alapelvét, ame- [ dlg n tóváté<«№; alapján történhet, lyek megerősítik Románia álláspontját és ame- < lofthermere lapia feRszéflitia a Népszövetséget, hogy tan^sitson több eré^t Hctmániávati szemben „A romániai magyarság nagyrészét jogtalanul csatoltál? Romániához" (Budapesti tudósítónk telefonjelen- i szágtól elszakított és egységes nyelvterületen élő tése.) Londonból jelentik: Rothermere lord esti | magyarsággal való igazságosabb bánásmódra kéri lapja, az Ewertag News felszólítja a Népszövet- ' fel. A teljes igazság az" hogy a középeurópai séget, tanúsítson több erélyt Romániával szemben | határok 1919-es rendezése uj háboruk magvának és kényszerítse a román kormányt az optáns- elvetése voK. A romániai magyarság naiv részét pörben hozott határozat végrehajtására. A Nép- jogtalanul csatolták Romániához. A Népszövetség­szövetségnek ebben a kérdésben nem szabad lagy- tiek ugy Romániát, mint a magyarság többi szoni­matagon viselkednie, nehogy Romániában az a s*édos államát fel kell szólítani a jelenlegi hatá­felfogás váljék úrrá, hogy a Népszövetség tehe- , rok Igazságos revíziójára. Ha a Népszövetség ezt tetlen ájultságában most már csak fecsegni tud. ! megteszi, ugy n világbéke Agyét szolgálja. Nem elég azonban, hogy Romániát a Magyaror- | „Ha kisántánt külügyminiszter volnék ..." London, március 12. Rothermere lord a népszó- ! tem a világot s> trianoni béke igazsá: tanúságaira vetségi tanács mostani ülésével kapcsolatban az figyelmeztetni, sohasem kételkedtem > végső sí­alábbi nyilatkozatot tette: . kerben. A világ lelkiismerete végre (elénredt : »A genfi hirek egyáltalán nem lepnek meg. A azokat a kisántánt államokat, amelvek még mindig magyar kérdés kezd tért hódítani. Mióta elkezd- j nem akarnak beletörődni a határkügazitáSba*

Next

/
Oldalképek
Tartalom