Délmagyarország, 1928. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-02 / 51. szám

KT^ESSWK.Í^SS' Pémieb, 1928 Március 2 >tölc»tínkönyviAr é* Jegyiroda: Aradi $ $ £ Lipót QCCB 1®. Telelőn: ÍO 34.« »«»•'» IV. ÉVFOLYAM 51. SZAM ElOUzetesi aro ISVOIUA vid* icu 6» o lövarutbnn J tiU .lU'íítldör! 6-40 peng«. Crjye» szara lö, vasar, es Unoepnop 24 Ulier —mmtt MAKÓ: Szerkesztőség és klodótüvoiol: Url ucca O. Telelőn: 131. szám.« »«»»«» nÓOMEZÖVASARHClV : Szerkesztőség és kiadóhivatal: AndrAssy ucca 23. Telefon: 49 szém. «» «» «» „» „ n Márciusi tűnődés Március. Minden hónapok között eddig ennek a tavaszelői hónapnak volt a legnagyobb varázsa és a legmélyebb hatása a népek lelkére, a nemzetek történetére. A tél halálát jelenti Mars hava, a zsarnok pusztulását. A szabadság születését jelenti Március, az élet föltámadását. A tavaszt hozza nekünk, a nap aranyál, a mezők zöldjét, a nagy zsendülésL A csirák hónapjának nevezte a nagy francia forradalom naptára Márciust és valóban, ekkor indul meg a természet gyönyörű uj lendülete, amely dalra készteti a pacsirtái és a költőt és szerelemre a fialal sziveket. De egy darab idő óta mintha vesztett volna varázsából ez a nagyszerű hónap, egy idő óta mintha a népek lelke nem a régi érzéssel és gondolati al ünnepelné a Tavaszelő havát, amelynek idusán a római szabadság k!aszszikus hősei, a komor Brutus és a sáppadt Cassius megölték Caesart Pompeius oszlopának tövében. Egy jó idő óta valahogyan fanyarabbak és hűvösebbek, kietlenebbek és kopárabbak a márciusi hangulatok, amelyek a közeledő tavaszokat köszöntik. Nekünk, magyaroknak, külön szentség és dicsőség, külön büszkeség és boldogság, sőt külön reménység és erőforrás volt sokáig Március hava. Hiszen a mi történelmünk legszebb lapjára irlák föl a magyar Idust, amely Petőfi és Jókai nevével és tettével forrott össze, azt hittük és ugy gondoltuk, hogy mindörökre. Most megint közéig már felénk ez a nagy nap, amelyről Ábrányi Emil, aki költőnek ós magyarnak egyaránt ember volt a talpán, azt irta egyszer, egyik ódájában, hogy az a napok legszebbje. ö igen, volt idő és nem is olyan igen régen, amikor valóban kellett is, meg lehetett is ódával üdvözölni Március napjának eljövetelét, amikor a szivek és az elmék termékeny vággyal és tevékeny örömmel készülődtek a szabadság ünnepére és a költők leglángolóbb strófáikat és Iegzengőbb rímeiket telték le az ünneplő oltárra. Mostanában nem nagyon lehet mondani, hogy valami különösebb várakozás előzi meg a magyar szabadság márciusi születésnapját. Mintha valami fagyos lehellett érintetle volna ennek a kornak szellemét, mintha valami zordon fuvalom illette volna a mi időnk lelkét, valami nagy csalódás és kiábrándulás, amely az emberek érdeklődését cs lelkesedését vi ágszerte e oliaszlo'ta bizonyos i'eálok iránt, amelyeket egykor legjobbjaink irlak föl dicsőséges és diadalmas szabadságküzdelmek tündöklő zászlajára. Ö az isteni március mostanában éppen olyan közönséges és érdektelen hónappá változott, akár február, vagy november, az élet kalendáriuma lassankint elfelejti pirosbelüs napját, az ódákból elégiák lesznek, a Szabadság isteni nemtőjét a muzeumok valamely homályos és dohos zugába állítják, a fal felé fordítva, nehogy bűvölő túlvilági tekintete megbabonázza a minden rajongásra és ujjongásra hajlandó fiatal kedélyeket. A márciusi szélcsönd idejét éljük mostanában, a hallgatag panaszok idejét, szürke dér esett a márciusi eszmék virágaira és a márciusi ifjúság lelkesedését valami korai fagy közönye ós keserűsége váltotta föl. Talán elfáradt a világ és most pihenni akar? De vájjon elfárad-e a tavasz, hogy újra virul- j janalc a kertek és mezők, hogy ismét lobog- i janak a kikelet szinei és harsogjanak az erdők 4 énekei? Az örök Március nem akar elégiát, lemondást és megalkuvást, az örök Március ódát akar, amely a napok legszebbikét üdvözli újra meg újra. Amíg ibolyák és pacsirták, napsütések és kacagások, fiatalság és szerelem lesznek ezen a földön, addig a szabadság aM.^infnwmiriiiiiwwnii i! 1' 1111. htimu is ki fogja tűzni a maga százszorszent lobogóját a népek és nemzetek ormaira és e lobogó alá fogja toborozni azokat, akiknek vére nem vált vizzé, akiknek agyában nem szikkadt porrá a gondolat, akiknek hite rendületlen és lankadatlan erővel csügg az emberiség legméltóbb és legigazabb álmának megvalósulásán. Mellbelőlíe magái Diószeghy János, a csongrádi niyomozás miniszteri biztosa (Budapesti tudósítónk íelejon jelentése.) Dr. Di6sz.egb.1j János nyugalmazott helyettes államtitkár csütörtökön este tiz órakor Főherceg Sándor-téri lakásán revolverrel mellbelőtte magát. Életveszélyes sérülésével a közeli klinikára szállították át, ahol az éjszakai órákban megoperálták. Állapota igen súlyos és életveszélyes. Ismeretes, hogy Diószeghy János miniszteri biztosként vezette annakidején a csongrádi bombamerénylet ügyében a nyomozást. A nyomozás befejezése után rövid idővel Diószeghy, aki akkor miniszteri tanácsos volt, hosszabb szabadságra ment, de többé már nem tért vissza hivatalába, mert időközben helyettes á lamiikári cimmel nyugalomba helyezték. Azóta állandó elkeseredés uralkodott kedélyén, nyugdíjazásába nem tudott soha belenyugodni. Felesége, aki állandóan vigyázott rá, komolyan aggódott érte. Ma este azonban, amig felesége távol volt hazulról, elkövette az öngyilkossági kísérletet. 1 sztcnpstiiia szerda! botrányának utérezgésel Belgrád, március 1. A szkupstinában tegnap lejátszódott viharos eseményeket mindenütt élénken kommentálják. Pribicsevics lapja azt állítja, hogy a szerb kormánypártok fizikai erővel akarják megakadályozni a horvát képviselőket kötelességük teljesítésében és felvetődik a kérdés, mit keresnek a parasztpárti demokrata koalíció tagjai a belgrádi szkupstinában? A horvát koalíció a budapesti parlamentben annak idején hosszú obstrukciót folytatott, de a magyarok közül senkinek sem jutott eszébe, hogy csak egy ujjal is érintse a koalició képviselőit s rárohanjanak azok elnökére s megtámadják becsületében és szabadságában. Belgrád, március 1. A szkupatina mai ülése üres padsorok előtt folyt le, mert a horvát parasztpárt, valamint Pribicsevics pártjának tagjai nem jelentek meg a tanácskozáson. A íiszt¥i$elíM>sztály teljesen átveszi a régi nemesség Jogai!" — raoadoíía SüM Gaszlon A kormányzó ünneplésével keidMüfl a parlament csQtftrfóttf Qlése Budapest, március 1. A képviselőház mai ülése a kormányzó ünnep ésévei kezdődőtL Zsitva/ Tibor házelnök mondott beszédet auból az alkalomból, hogy IJortby Miklós kormányzót nyolc évvel ezelőtt emelte a nemzet a kormányzói székbe. Peslhy Pál igazságügyminiszter törvényjavaslatot nyújtott be, amely Magyarország magánjogi rendszerét szabályozza, majd benyújtotta a felsőházi törvény módosításáról szóló javaslatot A Ház csak ezután térhetett át a napirendre, amelynek során az állategészségügyi törvényjavaslatot tárgyalták. Gaál Gaszton, aki első felszólalónak volt feliratkozva a javaslathoz, arra kérte a Házat, válaszolhasson Kray Istváu bárónak, tegnap elhangzott felszólalására a tisztviselőké, uésben, — Nem hagyhattam szó nélkül azt a szemérmesnek egyáltalában nem látszó módosítást, amelyei a numerus clausussal kapcsolatban az előadói székből javasoltak és azonnal szükségesnek láttam azt, hogy tiltakozzam ugy a módosítás módja, mint szelleme ellen. (Helyeslés a baloldalon.) Ezzel a módosítással a numerus clausus mosl már nemesek a zsidók ellen, de mindenki ellen szól, kivéve azt az osztályt, amely előjogokat élvez ebben az országban. Fel kellett emelnem a szavamat ez ellen az osztály ellen, amely teljesen átveszi a régi nemesség JevMt mint egy "kiváltságos osztály. . — Aütvvc — mondja ezután Gaál Gaszton — í az előttünk fekvő tőrvényjavaslatra, ez a törvényjavaslat sem téveszti szem elől azt az irányt, amely Magyarországon most egyre uralkodóbbá válik, hogy: minden legkisebb megmozdulást centrális hatósági beleegyezéstől tesz függővé. Ismét megnyilatkozik itten a hatalmi tultengésnek az a vörös fonala, amely annyi más téren is észlelhető. Ezer ál-Bethlen jár ebben az országban. Jár kicsi és középszerű ál-Bethlen. Meskó Zoltán: Hány darab? Berki Gyula: Van vagy ezer la. Gaál Gaszton: Helytelen és feltűnő ei a dolog azért is, mert a központi tisztviselői karból igen sokakat gyakran bizonyos érdekszálak fűznek az ipari vállalatokhoz. Eszte.gá'yos János: Hát ez lehetséges? Gaál Gaszton: Tessék megnézni a kompasssban. Esztergályos János: Hihetetlen. Jánoflsy Gábor: MW affektál, úgyis tudja. (Derültség.) Gaál Gaszton: A Pénzügyi Compass a megmondhatója annak, hogy hány aktiv államtitkár, mi>niszteri tanácsos és egyéb magajrangu hivatalnok tagja olyan vállalatoknak, amelyek közvetlen kapcsolatban" állanak állami munkákkal Az állami omnipotencia túltengését ki kell küszöbölni. Ha nem volnék 60 éves ember (Zajos ellentmondások a Ház minden oldalán: Nem látszik annyi