Délmagyarország, 1928. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-05 / 29. szám

DÉLMAG YARÖRSZÁG Ennek a vitának többek között két érdekes felszólalása lesz. így Nagy Emil is fel akar szólalni, aki itt fog beszámolni azokról az okokról, amelyek miatt a miniszterelnök őt megtámadta. Nagy Emil éles beszédben szándékozik bírálatot mondani a kormányzati politikáról. A másik érdekes felszólaló Berki j Gyula lesz, aki ugyancsak éles bírálatra ké- I EltemeMék Imrét. szül. A két felszólalás elé beavatottak nagy érdeklődéssel néznek. A Barla-Szabó József lemondásával megüresedett szigetvári kerületben már megindul, tak a tapogatódzások. Az elterjedt hirek szerint a kerületben fel szándékozik lépni gróf Hojos Miksa is. Budapest, február 4. A kerepesi temető halottasházából ma délután temették el Szabó Imre országgyűlési képviselőt, a Népszava szerkesztőjét. A temetésen megjelent Puky Endre, a képviselőház alelnöke, Karafiáth Jenő háznagy, Temesváry Imre, Sándor Pál, Erdélyi Aladár, Bródy Ernő, Pakots József, Gál Jenő, Rubinek István, Orffy Imre országgyűlési képviselők és a szociáldemokrata párt valamennyi képviselőtagja, valamint Pap Géza helyettes államtitkai- a népjóléti minisztérium képviseletében, Lukűes József, a munkásbíztositó pénztár volt elnöke, a Népszava szerkesztősége, a magyarországi szakszervezeti tanács vezetősége, a szociáldemokrata párt vidéki szervezeteinek küldöttségei közül Szeged, Győr, Miskolc, Debrecen, képviselői. A munkás testedző atlétái és tornászleányai gyászfátyollal bevont kalapáccsal álltak a ravatal körül. Propper Sándor mondott búcsúztatót a szociáldemokrata párt, a parlamenti frakció és a községi frakció nevében, Peyer Károly a magyarországi szakszervezeti tanács és a hozzátartozó intézmények nevében, Klárik Ferenc a magyarországi famunkások szövetsége nevében, Pakots József országgyűlési képviselő a független demokrata párt nevében, Mihály Ferenc a pestkörnyéki választókerület és Herskei Jenő a győri famunkásszervezet nevében buesu...;Uta el Szabó Imrét. A temetésen óriási tömeg vett részt. Bessszarúbi&lzzm — 23 fok £}iúe@et mértek Egyre nagyobb arányokat ölt a £Meg Romániában. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Bukarestből jelentik: Romániában egyre nagyobb arányokat ölt a hideg. Bukarestben ma mínusz 12 fokot, Bcsszarábiában mínusz 23 fok hidegei mértek. A Fekete-tengeren nagy vihar vonult végig. A Meteorológiai Intézetek jelentése szerint a hideg Oroszországból terjedt át Romániába, ahol az utolsó napok folyamán nagy légnyomás keletkezett. Illetékes helyeken számolnak azzal, hogy a fagy rövidesen tovább vonul. HqlI^Ios kirándulás e^x. Elnán. Catania, február 1. Tizenöt egyetemi hall- j halálát okozta, öten megsebesültek, a többiek gató egy tanár vezetésével kirándult az EL- j egy menedékházba húzódtak s ott várták be nára Viharba kerültek, amely egyik társuk I a segítséget. A község egész lakassáp IMMe & Mszöriis rsÉfégyükost. Nürnberg, február 4. Hein rablógyilkos üldözésével rendkívüli intézkedéseket foganatosítottak. A bonzi erdő közelében, amelyben Hein elrejtőzött, az egész lakosság felajánlotta segítségét az üldözőknek, hogy az utakat és ösvényeket őrizzék. Délelőtt 10 órakor Hein a sürü köd leple alatt megkísérelte a szökést, de véletlenül majdnem nekiment egy rendőrőrmesternek, aki rákiáltott: Fel a kezekkel! Hein ugy tett, mintha engedelmeskednék s egy ideig a rendőr előtt ment majd újból megkísérelte a már többször bevált fogását, hogy hirtelen ráveti magát őrizőjére és lefegyverzi. De ez alkalommal nem | sikerült a csel és rövidesen megkötözték. 1928 február 5. ! Női hajban szenvedők ne tétovázzanak sokáig, használták a feltétlenül kitüno qyógy« halásu „Petőfi" sóskeserü gyógyvizet Orvosa fs ajánlani fogio. Szegeden egyedül a forrásnál Masa Istvánnál, Berlini kőrút 9, vidéken minden füsserflzletben kapható. Rejtő Sándor meghalt. Budapest, február 4. Rejtő Sándor nyug. műegyetemi lanár szombaton délután meghalt. Szabó iászfé Oehrecenben. (Budapesti tudósítónk tcíefonjelentése.) Debrecenből jelentik: Dr. Szabó László^ a szegedi egyetem országos hirü magántanára, a kiváló publicista, szombaton este a Kereskedelmi Csarnok meghívására Debrecrnbe látogatott el. Az állomáson a csarnok és az ügyvédszövetség vezetői fogadták, akik bekísérték a csarnok nagytermébe. Szabó tanár az amerikai életről tartott előadást nagyszámú és előkelő közönség jelenlétében. A professzort másfél órás előadása után melegen ünnepelték. Dr. Szabó vasárnap délelőtt a jogásztársadalom számára tart előadást. Kereskedelmi utazók esti®. Az Alföldi Kereskedelmi Utazók Egyesülete újonnan megválasztott vezetősége a Ivassszállóban lévő egyesületi helyiségében szombaton este tartotta meg ismerkedési estélyét Elsőnek Koch Sándor ügyvezető elnök üdvözölte a megjelenteket, utána Deutsch Gyula főtitkár ismertette az egyesület céljait, rámutatott az uj vezetőség kötelességeire és felkérte dr. Tonelli Sándor elnököt, hogy jelölje meg most már az alkotó munka útját. Dr. Tonelli szellemes beszédben, az 50 év múlva elképzelhető technikai lehetőségekre utalt, vonatkozásba hozva az utazói karral és annak céljaival. Végül Fránkl Siegfried társelnök a hölgyeket kérte fel a propagandára. Az est a legteljesebb siker jegyében fejeződött be. Tetteti 1 o J á&isrlltetl pótolja a porosz szenet.^ Rendelten pr*Mra VéFÍGSIiÓl Telefon 9 58. Márton apó zálogol. Irta: Móra Ferenc. Márton apó már akkor tudta, nogy még ma valami különös öröin éri, mikor a hajnali harangszó elhessegette a szeméről az álmot. Kár volt bizony érte, mert nagyon szép álom volt. A kis unokáját látta, a Gyurka gyereket, ahogy a bárányfelhőket őrizte az égi mezőkön. Persze alig ismert a lelkemre, mert angyalkának volt öltözve. Bezzeg ráismert ő rá a fióka, még a szárnyát is összecsattantotta örömében: ' — Kend-e az lelkem öreg apó, vagy csak a lelke? — Én ám angyalka, csókolom a szárnyad hegyét, de nem igen tudom még idefönt a járást. — No majd útbaigazítom én kelmedet, csak azt mondja meg, mi járatban van, — nevetett a szeme az angyalkának. — Én bizony a kis unokámat keresem, akit az ősszel vett magához az Isten, emelte meg a kalapját Márton apó könnybe borult szemmel. Abban a percben kondult meg a hajnali harana 4s Márton apónak kipattant a szeme. .laj, de kár, hogy csak álom volt, — vetette föl a szemét az égre, hát uramfia lát ám, a feje fölött egy fehérbodru felhőbárányt, de még az anítyalka is ott mosolygott a hátán. — Nini, hiszen ez a Gyurka gyerek, csak most ismerem meg, dörzsölte meg a szemét az öreg ember, de mire egészen kijózanodott az álomból, már akkor nyoma se volt az égen se eveiknek, se báránynak. — Mindegy az, azért mégis csak valami különös őröm ér engem még ma, — gondolkozott el S már akkor ott/ is állt előtte a nagybajuszu Vendel hajdú. .— Az ispán ur sürgősen hivatja kendet, mondotta mogorván. — Az ispán ur? — ragyogott fel a szeme Márton apónak. — No, mondtam én, ebből lesz az a nagy őröm. Az lett biz abból, hogy az ispán ur nagyon haragosan lehordta szegény Márton apót. — Kend a csősz a galambosi határban? — szögezte rá a szúrós szemét. — Nem egészen, tekintetes uram, nem egészen, — mondta szerénykedve az öreg csősz, — Ketten őrizzük a galambosi határt. — Hogy-hogy? — Én, meg a Vigyázz kutya. — No hát ketten is nagyon rosszul őrzik kendtek, — toporzékolt a tekintetes ur. — Tegnap is libákat láttam a repcében. A buza is mind össze van nyomazva. — Az lehet, — bóliutott Márton apó. — Mindig mondtam én, hogy van a jószágnak magához való esze. Oda mén, ahol jobbat talál. — De kendet azért tartja az uraság, hogy oda ne menjen I — vörösödött az indulat is az ispán ur képén. — Zálogot kell venni az idegen jószágból, ha a tilosban éri kend. Érti-e kend? — Értem uram, értem, — ingatta fehér fejét megfélemledve az öreg csősz. — No azért mondom, — fujt nagyon az ispán ur, — ha még egyszer panaszt hallok kendre a Iágyszivüsége miatt, akkor föl is ut, le is ut. Szegény Márton apó már kint járt a galambosi határban, de még akkor is hullott a könnye. Ó, hogy ilyen csúfság érte az ő öreg fejét. No majd megmutatja ő, hogy hogy megtudja keményíteni a szivét. Mfjg ő. Még a tulajdon unokáját is megzálogolná, ha a tilosban kapná! Megint megszeppent egy kicsit, ahogy az unokája az eszébe jutott. Szépen kitervelte már Ő ma- J gában, hogy ha majd ő is fölkerül az égi mezőkre, megkéri a jó Istent, hogy csősznek tegye meg odafönt is, mert ebben a mesterségben 5 nagyon ki van tanulva. Az ám, de hátha megtudja a jó Isten, hogy ő milyen lágy szivü. No hát nem lesz az többet, de ném ám! Majd megmutatja ő, csak találjon még egyszer idegen jószágot az uraság földjén! — Ahol ni, mozog is már valami a búzában 1 — dobbant nagyot a szive. No el is kapta a fejét mindgyárt, hogy semmit se lásson. De már a fülét le nem dughatta a kolompszó elül. — Hiába no, ami regula, regula, — sóhaitntta el magát s befordult a buza közé. Nagyokat dobbantott, még a tenyerét is összecsattantotta, mintha madarat hessegetne. — Hátha erre megriad a jószág! — gondolta magában reménykedve. De bizony hiába reménykedett. Három bárányka nyugodtan ropogtatta a gyönge buzaszárat, kis pásztoruk pedig hanyattfekve aludt mellettük. Szelid-képü, szőke fiúcska volt. Márton apónak megrebbent az öreg szeme, ahogy odahajolt föléje. — Ejnye, hejnyel — csóválta a fejét. — Legalább a kalapját a szemére húzta volna a bolondkal Az ám, de bolondkának nem volt kalapja. Márton apó a maga nagy tasla kalapját teszi rá * kipirult kis orcára. — Hogy el ne süsse a nap a bolondkát — mo* tyogta szánakozva. Aztán szép csendesen kiterelte a három báránykát a dülőutra, megmulatta nekik, hogy legkövérebb a papsajt-füvecske, aztán lehevert melléjük, — A zálogot legeltetni kell, — magyarázta magának.