Délmagyarország, 1928. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-12 / 35. szám

IXE6ED: szerkesilöség: Deék Ferenc kcca k.. Telefon: 13-33.^ Kladóliivalal, t ölcJönkönyvlár és Jegyiroda: Aradi cca 8. Teleion: 306. ' Nyomda: UJw Up ót ucco 19. Telefon: 16-34.« » « » « » Vasárnap, 1928 február 12 sas IV. ÉVFOLYAM 33. SZAM MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal: llrl ucco G. Telefon: 151. szám.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy ucca 25. Telefon: 49. szám. « » « » « » «» « » Előfizetési Ara havonta 3-20, vidéken és a fővárosban 3-80, kUlfifldtSn 6-40 pengO. Egyes szám 16, vasár- és Ünnepnap 24 fillér A reform és revíziója , Kezdetben vala a reform, amely Haller fstváii nagy nevét a csillagok magasságába :meli, tul Eötvös Józsefen, Wlassics Gyulán 8s valamennyi magyar kulturpolitikuson, — legalább is egy sorba a Rák-csillaggal. Most pedig sor került a reform revíziójára, amely aem tudjuk, kinek a nevét fogja halhatatj­lanná tenni a magyar történelemben. Kultusz­miniszterünk, aki bizonyára nagyra becsüli Haller Istvánt, úgyis, mint elődjét a minisz­teri székben, dc valószínűleg nem ambicio­nálja, hogy vele egy rangban éljen az utó­kor emlékezetében, már egyszer kijelentette, hogy nem ő csinálta a numerus clausust,, tehát nem vállalhatja érte a felelősséget. Ugy látszik azonban, nem veszi a nyakába a fele­lősséget a revízióért sem, mert azt se vállalja a magáénak. Ez nem az ő javaslata, — mondta valamelyik nap —, hanem a kormányé s ő :sak a kormány képviseletében gazdája az uj törvénynek. Hiszen szó sincs róla, ez le­het szerénység is, amellyel kultuszminiszte­rünk kitér a felelősség dicsősége alól, de lehet diplomáciai gusztus is, amit szintén meg lehet érteni olyan ügyes politikusnál, mint kultuszminiszterünk. •— Hiszen ha én csináltam volna a revíziót^ egészen másforma lenne! — ezt is jelentheti a miniszter vállvonogatása és ez szól jobb­oldalnak és baloldalnak. A jobboldal azt ért­heti belőle, ha akarja, hogy a Klebelsberg intenciói szerint az volna a legjobb megoldás, ha minden zsidó újszülöttet kitennének három napra a háztetőre és aki nem éri meg a negyedik napot, azt tizennyolc éves korában f ól venni az egyetemre, mert attól már nem kell félteni a magyar fajt. A baloldal pedig mérget vehet rá, hogy ha Klebelsberg szive szerint revidiálhatua, akkor kitépné a tör­vénykönyvből a numerus clausust és törvény­ben mondatná ki, hogy csupán Haller István köteles a mellén sárga folt gyanánt hatágú csillagot viselni és kezet csókolni minden olyan embernek, akinek az arcára van irva, hogy ősei nem akkor jöttek be a Vereckei­szoroson, amikor a Haller nevet viselő szittyák. Egyelőre azonban ez az okos taktika nem főzte meg se a baloldalt, se a jobboldalt, mindakettő sturmol és ebből látszik a leg­jobban, milyen okos és célravezető taktika a kormányé. Mert semmivel se lehet jobban demonstrálni jobbfelé, hogy itt tulajdonkép a numerus clausus majoritásáról van szó, mint a baloldal háborgásával és semmivel se lehet jobban kiszúrni a külföld szemét,' mint a fajvédők felháborodásával. Így hát rendben is volna a dolog, a kor­mány sértetlenül fogja kihúzni a fejét az el­lenzék és a saját pártja két kaszája közül, amik közül az utóbbi valóságos mü-szikrákat hány és a numerus clausust oly szépen meg­revideálják, hogy csak egy ropog. Erre nem is érdemes több szót vesztegetni, mert ez a törvényjavaslat éppen ugy meg volt szavazva már a beterjesztése elölt, mint a többi. Sok­kal keményebb dióval kínálja a kormányt az a kor színvonalán álló pedagógiai fejtegetés, amelyet tegnap olvastunk egyik fővárosi lap­ban, éppen a numerus clausus-szal kapcso­latban. Az igazán eredeti pedagógiai tanul­mány még szigorított formában is kevesli a Haller törvényét és még ezt se tartja elég masas «álnak a demo-fci'á/'fa Szénnvcs áradata ellen. A cikkíró csak akkor látná biztosítva a magyar faj jövőjét, ha a mágnás gyerekek számára külön arisztokrata iskolát állitana fel az állam. A bővebb indokolást nem tartja szükségesnek, csak ugy oda veti, hogy köz­tudomás szerint a magyar arisztokrácia min­dig a nemzet szine-virága volt s hogy ezt Klebelsberg Kunó grófnak nem kell bővebben magyarázni, hiszen ő nemcsak kultuszminisz­ter, hanem a Történelmi Társaság elnöke is. Nos, nekünk tetszik az ötlet s mivel nem tartjuk kizártnak, hogy a viszonyok javulá­sával meg is valósul, a tantárgyak arisztokra­tikus átalakítására volna néhány szerény ja­vaslatunk is, amelyet ezennel rendelkezésére bocsájtunk a Közoktatásügyi Tanácsnak, nem tekintve bizonyos felfogásbeli különbségéket, amelyek köztünk fennállanak. Például a világ­történelem tanításából kiküszöbölendők a for­radalmak és a nem nemes származású hősök, mint Cromwell, Luther, Washington, Kossuth Lajos stb. A modern irodalomból csak Nagy Fri­gyes levelei, Navarrai Margit királynő novellái, Koburg Lujza emlékiratai és Chimay hercegnő naplójegyzetei tanitandók. A filozófia érje be Comte rendszerével. A földrajzból jól beta­nulandólc a királyságok, hercegségek és gróf­ságok nevei, ellenben Franciaország, Kína és az egész Amerika, mint köztársaságok, nem létezőknek tekintendők. A folyamok közül csak a Don, a hegyek közül a Királyhágó, a tavak közül a Königssoe említendők. Nyelv­tanból elég az állítmány (— praedicatum), gö­rögből csak az arisztokraták, Aristoteles és Aristophanes, latinból csak Gyula császár (= Julius Caesar), németből csak az arisztok­ratikus lerchenfeldi dialektus művelendő, le­hetőleg szép énekesnők utján. Állattanból a ló, nyul. vadkan, fácán, róka, kutya — ennek a bőre is —, növénytanból csak rimervirá­gok, a családfák és a reinc. claudeok. Az őslénytan nem Lyell és Darwin, hanem Win­dischgrátz szerint tanítandó, aki az embert nem a majomtól, hanem a bárótól kezdi. Az olvasó azt hiszi, hogy ez a dolog nem komoly? Legjobb meggyőződésünk szerint van olyan komoly, mint amilyen komolyan revi­j deálják a numerus clausust. Krante Pál ti$bbsször össseeseti asszombat délutáni tárgyaláson. Matti JEllinorí sirógörcs fogta el :Drámai jelenetek a steglitzi dráma 'főtárgyalásán — Félbe kellett szakítani a kis diáklány kihallgatását — Mentők a hallgatóság között — „O& anyám, minő borzalmas dolog ez!" (Budapesti tudósítónk telefon jelen­tése.) Berlinből jelentik: A steglitzi véres tragé­dia tárgyalásának harmadik napja a védő és az ügyész heves összecsapásával kezdődött az orvos­szakértő kérdésében. Sokáig viharzottak % repli­kák, a törvényszék elnöke véget vet a vád és védelem harcának azzal, hogy a megidézett orvos­szakértőt a bíróság ki fogja hallgatni. Erre azután a védő nem kevesebb, mint 32 uj tanút jelent be, kőztük Scheller Günther és Krantz Pál több iskolatársát, akiket arról akar kihállgat­tatni, hogy milyen a két fiatalember jelleme. Bejelenti továbbá tanukul Zimmermann Jánost és Schöne Frigyest, az iljunémet szövetség két tag­ját, akik bizonyítani fogják, hogy a szövetségben kötelező volt a revolverviselés, tehát Krantz Pálnak is volt revolvere. Bizonyítani kívánja, hogy Krantz Pál a VIII. osztályban 28 osztálytársa között a legkiválóbb előmenetelt tanú­sította mindaddig, mig Scheller Güntherrel barát­ságba nem kerüli, aki rossz útra terelle. Kéri továbbá tanuut kihallgatni a malowi ten­geri fürdőhely uszoda mesterét, aki bizonyítani fogja, hogy Scheller Günther beteges hajlamú volt. A fürdőhelyen női ruhát vett fel, nőnek maszkí­rozta magát és bement a nők számára fentartott helyre és ugy viselkedett, mintha leány volna. Scheller Elly asszonyra mint tanura azért hi­vatkozik a védő, hogy vele bizonyítsa, hogy a véres tragédia bünporének tárgyalása alkalmából házukban február 19~ére jelmezes mulat­ságot akarnak rendezni. egyben bemutatja egy meghívónak a szöve­gét, amelyet Scheller Hildegard küldött szét barátnőinek. A meghívó kézzel van irva és igy szól: — Anyuska engedelmével kérlek, gyere el február 19-én kosztümestélyre Délután egy órakor hirdette ki a végzést az elnök. A törvényszék helyt ad a védelem elő­terjesztésének a bi-onyitás kiegészítése tárgyá­ban. . Az elnök most a vádlotthoz fordul: .. — Krantz mit tud elmondani ­az öngyilkos fiatalok klubjáról ? A vádlott: Arról nem beszélhetek. Semmit sem mondhatok. — Azt állították itt, hogy ön is tagja volt. Igaz ez? — Nem mondhatok semmit. Következik ezután Scheller Hildegard ba­rátnőjének, Ratti Elllnornak kihallgatása. A leány fölényesen, biztosan lép a birőság elé, az elfogultságnak nyoma sem látszik rajta és határozott hangon beszél. Az elnök: Krantz Pált ugyebár ismeri? Mi­kor ismerkedett meg vele? — Azelőtt a bizonyos hétfő előtt talán össze.­vissza négyszer láttam. — Beszélje el, mi történt hétfőn? — Hétfőn délután körülbelül egy órakor felhívott telefonon Hilde. Azt mondta, hogy, este színházba megy és Steglitzben akar alud­ni. Azt válaszoltam neki, hogy nálam is al­hatík. Este tiz órakor házunk előtt az uccán fütyültek. Kinéztem és láttam Hildet. Észre­vettem, hogy valaki van vele. Lejöttem az uccára és ott találtam Hildevel Stephant. Az­tán mind a hárman elmentünk Hildeék há­zához. Hans Stephan utánunk besurrant a házba és bement a kamrába. Hilde azután észrevétlenül kiment a szobából és felsietett Háriához a kamrába. — Nem tett Güftther szemrehányást azért, hogy maga és Krantz Pál olyan meghittek egymással? •""'

Next

/
Oldalképek
Tartalom