Délmagyarország, 1928. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-09 / 32. szám

1928 f ! »; ár 9. -—:.-T7>- 4 f «WHMHtM DÉLMAGYAR0RSZ.4G Életfogytig tárté fegyházra ítélték tastár Indrásnéf, aki szublimáltai megmérgezte férfit, S koitáorc-si férígyitöosság a szegedi ítélőtábla előtt. — Hégyhónapi mérgezett étel 70 hoít! fűidért. (A Délmagvarország munkatársától.) 1926 juliusában történt Kondoroson, hogy Kunstár András jómódú földbirtokos iiiokzatos körül­mények között meghalt, A községben azt kezdiék suliogni, hogy Kunstár nem termé­szetes halállal halt meg, hanem megmérgezték. A gyanú az elhunyl felesége ellen irányult, akivel csak 1924-ben köiöü házasságot. A gyanuokok alapián 8z asszonyi nemsokára letartóztatták. Az ügyészség indítványára az elhunyt holitesfét exhumálták és a megejtett vizsgálat scrán a holttest belső részeiben több mint három gramnyi mér­get faí§5íak. így bizonyossá váll, hogy Kunstár Andrást megmérgezték. Az ügyészség a gyanuokok alapján gyilkosság büntette címén emelt vádat özv. Kunstár Andrásné elten, akit a mull év nyarán vont felelősségre a gyulai törvényszék. A főlárgyaláson a törvényszék fénykén! álla­pította meg, hogy özv. Kunstár Andrásné fér­jét megmérgezte. Kunslár csak negyven éves korában nősült meg. Özvegy asszonyt vett el, akinek 14 éves leánya volt. A házasságkötés alkalmával a férj megígérte feleségének, hogy halála után 70 hold földet hagy rá. A. házasság nem volt boldog, Kuns'árné leánya állandóan betegeskedett és emiatt a házaspár közöli állandó perpatvar volt a napirenden. A leányka gyógykezeltetést költségei nagy összeget emésztettek fel. A mostohaapa nem akart fizetni, amire az asszony elhatározta, hogy ön­gyilkos lesz. Elhatározta szonhan, hogy urát is magával viszi a hatálba. Levest főzött, amelyben szub­limál pasztillákat oldott fel. A szublimátos leves azonban hatástalannak bizonyult. Az asszony ezután letett az öngyilkosság gon­dolatáról és elhatározta, hogy uróí megmérgezi, hogy így minél hamarább hozzájusson a 70 hold földhöz. Az asszony négy hónap alatt végezte el munkáját. Mindennap szublimáf pasztiiiákat tett be férjének ételébe, aki rövi­desen heves fájdalmakról kezdett panasz­kodni, 1926 juliusában ezután meghalt. Halála előtti napon az elfogyasztott teára panasz­kodott, de kezelőorvosa nem is gondolt arra, hogy a íea mérgező anyagokat tartal­mazott. w ifi ILIM Midi m p i iiiimniii I ii imii ii ii1 É ii i Iliim« — passríMk a benyomuló kórokozókat ártalmatlanná teszik és így jól megvédnek súlyos beteg­ségektől, mint forokgyuiladásés főleg a retteget spanyolnáthátóL Minden gyógyszertárban kaphatók. ügyeljünk mindig azl eredeti csomagolásra I v^X-V Özv. Kunstárné a törvényszéki főtárgyaláson tagadta bűnösségét. Annyit beismert, hogy férjét és magát egy alkalommal meg akarta mérgezni, de később ezen szándékától elál­lott. A kihallgatott tanuk vallomása és a szak­vélemények alapján a törvényszék bebizonyi­fótinak vette a vádlott bűnösségéi és ezért gyilkosság bűntettében bűnösnek mondotta kí és életfogytiglani fegyházra ítélte. Felebb szés folytán a szegedi Ítélőtábla Kovács Rókus'tenácsa ma tárgyalta a nagy­érdekességü bűnügyet és helybenhagyta a törvényszék Íté­letét. Az itélet ellen a vádlott semmteégi panaszt jelentett be a Kúriához. H közigazgatási felráság nem tartja magát illetékesnek Hajabács kántor fegyelmi ügy ének elbírálására. (A Délmagyar ország munkatársától.) 'A közigazgatási biróság most hozta meg ítéletét Hajabács Károly volt alsótanyai római kato­likus kántor ismeretes ügyében. A közigaz­gatási biróság Ítéletében kimondotta, hogy az ügy elbírálására nem tartja magát illetékes­nek. Hajabács Károly fegyelmi ügye, amely an­nak idején nagy port vert fel, a legkomplí­káltabbak közé tartozik. Mint ezlékezetes, Ha­jabácsot évekkel ezelőtt az egyházi hatóság az egyházi törvényeknek meg nem leíelő családi élete miatt eltiltotta az egyházi funkciók végzésétől. Hajabács Károlyt a kegyúr város közgyűlése választotta míg annak idején alsótanyai kán­torrá, a városi tisztviselők számára megálla­pított státus alapján kapta a fizetését, mint más, fizetési osztályba sorozott városi tiszt­viselő, akinek a közigazgatási bizottság az elsőfokú fegyelmi hatósága. Dr. Glattfelder Gyula megyéspüspök az egy­házi hatóság fegyelmi határozatáról hivatalo­san éi'tesitette a város halóságát azzal, hogy az egyházi funkciók végzésétől eltiltott kán­tort közigazgatásilag is fosszák meg állásától és gondoskodjék a város a megüresedett kán­tori állás betöltéséről. A kérdés elintézése igen sokáig elhúzódott, mert a vélemények nagyon eltértek egymástól. A kérdésben többféle egy­mással homlokegyenest ellenkező vélemény alakult ki a városházán. Voltak, akik azt vi­tatták, hogy a kántort a közigazgatási fegyelmi eljárás mellőzésével, egyszerű tanácsi hatá­rozattal kell elmozdítani állásából, mert az egyházi hatóság fegyelmi határozata következ­tében alkalmatlanná vált tisztségének betöl­tésére. Ezzel szemben mások arra az állás­pontra helyezkedtek, hogy a kántor rendes fizetési osztályba sorozott városi tisztviselő, akit csak a szabályszerű fegyelmi eljárás le­folytatása után lehet. állásától megfosztani, mert a városi tisztviselőkre vonatkozó fegyel­mi szabályok vonatkoznak Őrá is. Voltak olya­nok is, akik kétségbe vonták, hogy a fegyelmi szabályok módot adnának a város hatóságá­nak Hajabács elmozdítására. A volt alsóta­5 nyai kántor ugyanis, bár az egyházi törvé­nyekkel összeütközésbe került, de nem követett el olyan fegyelmi vétségei, amelyre a íörvéüy ere­jével biró fegyelmi szabályok al­kalmazhatók ¡ettek volna. A tanács a kérdést radikálisan oldotta meg. Azon az alapon, hogy a kántort az egyházi hatóság eltiltotta a funkcionálástól, tehát al­kalmatlanná vált tisztségének betöltésére, egy­szerű tanácsi határozattal megfosztotta állá­sától és illetményeinek folyósítását is beszün­tette. Hajabács Károly a tanács határozatát meg­felebbezte a közgyűléshez, majd miután azt a közgyűlés is jóváhagyta, a belügyminisz­terhez fordult jogorvoslatért. Ügye azonban a minisztériumban sem nyert kedvező elin­tézést. A kérdés annyira komplikált volt, hogy határozott álláspontot egyetlen hatóság sem foglalhatott el benne. Hajabács Károly ezután a közigazgatási bírósághoz fordult panaszával és azt kérte, hogy a közigazgatási biróság semmi­sítse meg a tanács határozatát és helyezze őt vissza állásába. A közigazgatási bíróság Hajabács panaszát most bírálta el és kimondotta, hogy nem tartja magái illetékesnek ebben az ügyben Ítélkezni. Az itélet indokolása szerint Hajabács Károly, bár a közgyűlés választása utján nyerte el állását és éppen ugy kapja fizetését, mint a város többi tisztviselői, mégsem tekinthető köz­igazgatási alkalmazottnak, hanem csupán a kegyur város által fizetett olyan alkalmazott­nak, aki egyházi funkciót végei, tehát fegyel­mi szempontból nem a közigazgatási ható­ság, hanem az egyházi hatóság alá tartozik. A közigazgatási biróság hatáskörébe csakis a ki­fejezetten közigazgatási alkalmazottak pana­szainak elbírálása tartozik és így a volt alsó­tanyai kántor panaszával a biróság érdemben nem foglalkozhatott. A közigazgatási biróság határozatával ez a kényes ügy végérvényesen elintézettnek te­kinthető, amennyiben nincs más olyan fórum többé, amely felülbírálhatná a hatóságok ed­digi intézkedéseit. Asz OFB íteesift.&rosii tij ingat tan. rendelle el. IS 7 házhelyigénylő kapott i^mét lelket Szegeden. 5. Az Ivánkovits-örökösök róma-jerikói dűlőben iévő 1680 öles igatlanrészt. 6. Kiss István róma-jerikói ingatlanából kétszáz négyszögölet, 7. Csáki János róma-jerikói 1437 négyszögöles in­gatlanát, 8. Fajler Ede róma-jerikói 943 öles ingatlanát, 9. ifj. Heszlényi József róma-jerikói 807 öles ingatlanát, 10. özv. Török Fereucué róma-ierikói 3 hold 318 négyszögöles ingatlanát, 11. Kopasz Antal róma-jerikói 2839 öles ingat­lanát, 12. özv Katona Imréné róma-jerikói 803 öles ingatlanát; 13. Kopasz Ferencnö Újszegeden, a Tárogató* uccában léyö ingatlanából 320Ó négyszögölet. (A Délmagyarország munkatársától) Az Országos Földbirtokrendező Biróság most kül­dötte le a városnak azt az Ítéletét, amelyet a sze­gedi közalkalmazottak házhelyigénylése ügyében még január 3-án hozott. Az Ítéletben az OFB a város területén a következő ingatlanok megváltását rendeli eh 1. Szeged város tulajdonát képező tizenkét hold nagyságú szérűskertből hét holdat és 1100 négy­szögölet harmincöt jelentkező számára; 2. A Pollák Sámuel cég tarjáni ingatlanából 4000 négyszögölet, 3. Xeumann Gyula róma-jerikói dűlőben lévÖ ingatlanából hat kétszáz ölas telket, 4. Savanya János hatholdas tarjáni ingatlanából 3000 négyszögölet,

Next

/
Oldalképek
Tartalom