Délmagyarország, 1928. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-08 / 31. szám

SZECED: szerkesztőség: Deúk Ferenc ucca Jt. Telelőn: 13-33.^ KladúlUvolal, n91cs0ok5nyvtár és Jegyiroda: Aradi ucca 8. Teleion.: 306. - Nyomda: löw Lipót ucca 19. Teleion; 16- 34.« » « » « » Szerda, 1928 február 8 $ a IV. ÉVFOLYAM 31. SZAM MAK.Ö: szerkesztőség és lUadóhlvata!: Uri ucca 6. Teleion: 151. szám.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : Szerkesztőség és kladóhlyalal: Andr&ssy ucca 25. Telefon: 49. szám. « » « » « » « » « » Elöiízeíési Ara bavoata 3-20, vidéken és a lővdrosbon 3-GO, kültaWSn G-40 peag J. Egyes szám 1©, vasár- és Ünnepnap 24 llllér A szegedi iparosság békéje. Különös sajtóközlemények igyekeznek a közvéleményt — meghamisitani ama tárgyalások felől, amelyek a szegedi iparosság egységének megteremtését vállalták feladatukul. Különös hangú, különös tartalmú és különös helyekről kiinduló sajtóközlemények szolgálják azt a messziről felismerhető célt, hogy a tárgyalások meghiúsításának ódiumát hogyan lehetne azok nyakába varrni, akik a tárgyalásokat sürgették, kezdeményezték, akik egyetlen alkalmat sem mulasztottak el annak hangsúlyozására, hogy a szegedi iparosság egységére nem nekik, de az iparosságnak van szüksége s akik az önfeláldozásban, mérsékletben és szerénységben odáig mentek el, ahol mindenkivel meg tudtak volna egyezni, akikben megvolt a megegyezésre irányuló kivánság őszintesége. Jellemző, sokat eláruló tünet, hogy vasárnap reggel már megjelent egy súlyosan támadó cikk az ipartestület ellenzékével szemben, vasárnap reggel már támadást rendeltek meg az egység létrehozásán fáradozó iparosek ellen, holott az utolsó tárgyalást vasárnap délben tartották csak meg. Az ipartestületi elnök leibzsurnái-ia. vasárnap reggel már tudta azt, hogy vasárnap délben meg fognak hiúsulni" a tárgyalások. Nem jólórlesüKség, nem ujságirói éleslátás kellett ehez a »fejlett technikájú« hírszolgálathoz, csak annak a konok szándéknak, annak a meggyőzhetetlen akaratnak ismerete, amelyik szembeszáll minden egységet sürgető törekvéssel, mely kortesszolgálatokban meghízott tekintélyének nem áldozza fel a szegedi iparosság érdekeit. Olvassuk kétfelől is a tendenciózus hadi jelentést: »a szegedi iparosság megbonthatatlan egységben áll« az ipartestületi elnök háta mögött. De ha ez az egység megbonthatatlan, akkor ugyan kikkel tárgyaltak az urak. Ha már ez a hátmögötli egység megvan, akkor minek tovább keresni az egység feltételeit'.' Ha megbonthatatlan egységben állnak az iparosok, akkor minek hirdetik a vastagbetüs címek, hogy »Megszakadlak a béketárgyalások.« Minek béketárgyalás, ha az egység megbonthatatlan? Pardon, — de a józan gondolkodás, a pórázon nem vezethető meggyőződés ugy látja, hogy ahol béketárgyalásokat tartanak, ott nincs béke s ahol béke nincs, ott nem megbonthatatlan az egység. Két oldalról is olvassuk egyszerre a támadást a »betolakodó elemek« s a »törpe minoritás« ellen. Ami a törpe minoritást illeti, először is: törpe minoritással minek akarnak békét kötni? De hogy ez a »minoritás« milyen »törpe«, arról az elmúlt évek szakosztályi választásai elég beszédes, elég hangos és elég lehazudhatatlan bizonyságot adnak. Ennek a törpe minoritásnak számbeli fölényéről keserű Ízelítőt adott már nekik a kamarai választás statisztikája is. Betolakodó elemek? Hát a többség betolakodott a kisebbség közé? A'agy talán azokat akarják kitüntetni ezzel az elnevezéssel, akik ma az ipartestületi elnök >bihari gárdá>jához tartoznak, nem uagyon régen azonban engedelmes és páríadót fizető tagjai voltak a szegedi — szociáldemokrata pártnak? Az ipartestületi ellenzéknek valóban van olyan tagja, aki érdemes munkásságot fejtelt ki, amig önálló iparos r.em lett, a szociáldemokrata pártban. Ezért nevezik nemzetközinek a baloldalt azok, akiknek sorában ott látjuk az. ipartestületi elnöknek a szakszervezeti nevelésen átment testőreit. Hát talán Balogh Péter, akit az úgynevezett jobboldal a béketárgyalásokra is kiküldött, nem volt tagja a szociáldemokrata pártnak? Vagy Jároli Géza nem volt szocialista? Takács Béla nem volt elvtárs? S Cselik János nem volt nemzetközi? Mondjunk többet is? Módunkban áll. Ezek után kissé furcsa azt olvasni, hogy a béketárgyalások azért hiusultak meg, mert »a jobboldali blokknak egyetlen elvi követelménye« volt: az ipartestület vezetőségébe csak olyan iparosok választhatók be, akik nem voltak nemzetközi alapon álló politikai párt tagjai. Ha a' béketárgyalások ezen hiusultak meg. akkor azt kell feltételezni, hogy a »jobboldali blokk egyetlen elvi kikötését« a jobboldali blokk szociáldemokrataviselt tagjai hiúsították meg. »A baloldali blokk azzal dokumentálta békés hajlandóságát, hogy az egyezkedő tárgyalásokat maga kezdeményezte« — olvassuk a jobboldali frakció félhivatalosában. Az az időelőtti támadás azonban, az a gonoszul gyors káröröm, amivel a béketárgyalások meghiusitásának hírét fogadják, elég meggyőző erővel bizonyítja, hogy bennük soha nem volt komoly szándék, soha nem volt őszinte törekvés a békekötésre. Ha akarták volna a békét, csak a fájdalmas rezignáció hangján ad-, hatnának hirt a tárgyalások meghiúsulásáról. De ők nem az iparosságnak akartak békét, csak a maguk hatalmaskodásának. A szegedi iparosság mégis meg fogja találni az egységet. Ha velők nem, hát majd megta> lálja nélkülük. $imimm leleplezésre készülnél, vezeti! helyetf a kis MMslket ítélték ei. nősei, akiket a kormány bujtatott fel, semmiféle büntetést nem kaptak, míg a kisebb bűnösöket, szerintük, könyörtelenül büntették. A lan azt is tudni véli, hogy a kormány részéről lépések történtek olyan irányban, hogy a diákság ezt a memorandumot ue tegye közzé. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Bukarestből jelentik: Politikai körökben óriási feltűnést kellett a Luptának az a cikke, amely szerint a bukaresti diákok a legközelebbi napokban memorandumot lesznek közzé, amelyben szenzációs leleplezések lesznek az erdélyi zavargásokról. A diákság azért szánta rá magát erre a lépésre, mert a zavargások főbüOfwiiiüilé füf sterling kiflcsünt lap Jugoszlávia a londoni Rotsoliüd-iiaiiktél. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Belgrádból jelentik: Bogdán Markovic jugoszláv pénzügyminiszter ma Londonból visszaérkezett Belgrádba. A pénzügyminiszter azonnal jelentést tett a jugoszláv államkölcsönre vonatkozó Londonban lefolytatott tárgyalásokról. A minisztertanácsról hivatalos jelentést adtak ki, amely szerint az uj államkölcsön ügyében az angol és amerikai pénzcsoportial előzetes szerződés jött létre. Ötvenmillió font sterling kerül kibocsájtásra, az első részlet 12 millió font sterling lesz, amelyet a londoni Rotschild-cég fog a kormány rendelkezésére bocsájtani. Konirimypártf képviselők a biztosító társaságok Igazgatóságaiban. Izgalmas ülésen fearcblí az ellenzék a Mziosiíások valorizációjáért. — Rendre* uíasilások, szómegvonások és a íabbség — nem valorizál. Budapest, február 7. A képviselőház mai ülésén a valorizációs törvényjavaslat vitáját folytatták. A 20. szakasznál az első felszólaló Malasits Géza: Kifogásolja, hogy ilyen fontos kérdésben, mint a valorizáció és különösen a biztositások valorizációjának kérdése, nem áll rendelkezésre statisztika. A javaslatnak ez a szakasza a közgazdasági életben igen súlyos károkat okoz. Németországban az ország lakosságának 20 százaléka van biztosítva, más országokban ennél is több, Magyarországon alig kéi százalék. Sok ember a szájától vonta el a falatot, hogy a biztosító társaságoknak befizesse a biztosiLási dijakat. A biztosítolSak szegények maradiak, pénzüket, biztosítási összegüket nem látták viszont, ellenbea a biztosítóknak palotáik vannak és a külföldön is igen nagy összegeket helyeztek biztonságba. Ha I ebből a törvényjavaslatból törvény lesz, el fog ! terjedni a köztudatban, hogy a legjobb üzlet I a biztosítás, mert a biztosító "társaságok a bcíize- i tett üénzért csak egy cifra papirost adnak. Ka ebből a javaslatból törvény lesz, akkor a magyar törvénytárba tudatos anyagi igazságtalanság fog belekerülni. Tiltakozni kell a kormány terve ellen, hogy 1928ban be akar engedni az országba két olasz bizto- j sitó intézetet az olasz barátság kimélyitésére. Bud János pénzügyminiszter: Sándor Pál kép« i viselő ur tegnap azt fejtegette, hogy a kormány, amikor a biztositókat nem kötelezi valorizálásra, újból a kapitalistáknak kedvez. Aki erősen benn van a gazdasági életben, csakúgy belátja, hogy j a kapitalizmus visszásságait, kinövéseit le ke'l nyesegetni. De akkor, mikor olyan éles a harc a két társadalmi irányzat, a kapitalizmus és a szocializmus között, amikor a kapitalizmus határozottan meggyengült . . . Mala«its Géza: Ne folytassa miniszter ur, mert lög'Oii sir« a (akadokí Bud János pénzügyminiszter: » . . 5 nem helyes az a felfogás, atselyník Sándor Pál képviselu