Délmagyarország, 1928. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-04 / 28. szám

Szombat, 1928 február 4 Kölcsönkiinyvlár és Jegyiroda: Aradi ® @ 0 uccu 8. Telefon t 306. - Nyomda : Löw Lipót ucco i9.Telefon:ie-34.«»« » «>» IV. ÉVFOLYAM 2.S. S2SAM wurnurnsmai m-uu iwffliBfflgy^ MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Url ucco o. Teleion: 151. szám.« »«»«>» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : SZERKESZTŐSÉG és kiadóhivatal: Andr&ssy ucca 25. Telefon: 49. szám. «» « » « » « » „„ III yilMIgWU» 1)11» ElOflzefés! Ara aavotila 3-20, vidéken és a fOv&rosban 3 00, kUlfUldUn «-40 pengO. Egyes széra ÍO, vasár- és Ünnepnap 24 fillér Jl becsuleíbiró. A külvárosrendező nagybizoltság választottai Gyertyaszentelő Boldogasszony napján meg­jelentek a kultuszminiszter ur szalonjában és ünnepélyesen átadták neki Szeged egységes kisembereinek ajándékait. Ha Isten a jóked­vű adakozót szereti, bizonyára a kultuszmi­niszter is jó szivvel fogadta ezeket az áldo­zati tárgyakat. Főidet, füvet, féket nem hozott a szegedi nemzet Klebelsbergnek, de hozott neki tarho­nyát, paprikát, öt pár papucsot és egy hal­bicskát. A kultura miniszterének ugyan al­kalmasabb és megfelelőbb szimbólumokat is válogathattak volna, 'mi például ugy gondol­juk, hogy a szegedi irodalom könyvei, Dugo­nics Andrástól Tömörkény Istvánon keresztül Móra Ferencig, remek diszkötésben, amely a szegedi könyvkultúrának dicsérete lenne, va­lahogy méltóbbak volnának erre az alkalomra és kullurfölényünket is beszédesebben és ha­tásosabban igazolnák, de nem lehetetlen, bár nem bizonyos, hogy a tapintatos és udvarias választottak arra gondoltak, hogy talán mégse lehet Klebelsberg Kunó grófot azzal az eset­leges meilékgondolattal megbántani, hogy ezek az érdemes és értékes szegedi magyar klasz­szikusok és modernek hiányoznának az ő dus. gazdagon megrakott könyvespolcáról és nem foglalnának helyet az; ő sokoldalú és hajlé­kony elméjének érdeklődésében. így hát az agrikultura becses hazai termékei mellett az ipar jeles müvei kerültek elő a zártkörű kül­döttség tarsolyából. De ezeken kivül rejtőzött még abban a tar­solyban egyéb is, nem éppen madárlátta cipó, hanem egy úgynevezett mélyen szántó és ma­gasan szárnyaló oráció, amelyet a válogatott csapat vezetője vágott ki a magyar kultura minisztere előtt. Ennek az ünnepi beszédnek egyik ünneprontó passzusa mellett nem lehet elmenni minden szó nélkül és nem lehet el­haladni némi csodálkozás nélkül. Azt mondja a külvárosrészeket rendező nagybizottság fő­embere, hogy Klebelsberg Kunó grófnak Sze­ged város becsületes és tisztességes kisembe­rei és munkásai küldték ezeket a nem nagy­igényű és értékű, de szivből jövő és szivhez szóló ajándéktárgyakat. Pardon, tisztelt szónok ur, igy talán mégse kell és mégse lehet beszélni. Talán akadnak még becsületes és tisztességes kisemberek és munkásemberek azokon kivül is, akik tar­honyával, 'paprikával, papuccsal és halbics­kával kedveskednek az egységes párt egyik képviselőjének és a kormány egyik tagjának? Mi ugy tudjuk, hogy vannak még gerinces és jellemes, bátor és -igaz emberek ebben a városban, akiknek nem igen van bejárásuk a hatalom szalonjaiba és akiknek nem na­gyon van kijárásuk a mai tekintélyek előszo­báiban. Ne tessék kérem a konszolidációt és a haladó idő munkáját megzavarni ilyen pe­netráns izü megkülönböztetésekkel, ne tessék a becsület és tisztesség mércéjét ugy állítani föl, hogy csak az foglalhasson helyet rajta, aki megfelelő módon tud térdet vagy fejet hajtani, bólintani és behódolni. Nem vagyunk hajlandók a külvárosrendező nagybizottság papucskormányát elismerni és1 nem kérünk az ilyen politikai tarhonyából és paprikából. A kis késit és a jó reggelét neki, mégis csak furcsa dolog az, hogy némelyek azt hi­szik, a föld forgását ők segítik elő azzal, hogy maguk is forognák vele, de nem csu­pán hiszik ezt, hanem hirdetik is és a saját érdemüknek tudják be, a maguk javára Ír­ják és ezen az alapon ők külömb uraknak tartják magukat a többi közönséges halan­dónál. Egy városnak, egy olyan nagy város­nak, mint Szeged, időnkint talán mégis csak fejlődnie és haladnia kell, épülnie és nö­vekednie és ez természetes valami, ami ma­gától értetődik, ez az élet törvénye és pa­rancsa és ebből senki sem vindikálhat magá­nak privilégiumokat. És senkinek sincs joga a becsületes és tisztességes cimet és jelleget csak azokra ruházni, akik vele egy követ fuj. nak, egy tálból tarhonyáznak, egy asztalt bon­tanak és egy hatalom árnyékában sütkérez­nek. Az ilyen beszédet egyszersmindenkorra ki­kéri magának minden becsületes és tisztes­séges ember, aki a saját fejével gondolkozik és a maga lábán jár. Csütörtök este óta óriási tüz pusztít az amerikai Fal! River városában. Egész uccák, házsorok puszlulí&k ei. — A kár húszmillió dollár. — Sok halott. rengeteg sebesüli. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.") Newyorkból jelentik: Szörnyű tűzvész pusz­tít Massachusets állam Fali River városában. A tüz csütörtökön este keletkezett egy gyár­épületben, amely lebontásra várt és már üze­men kivül volt helyezve, a lángok onnan átcsaptak egy szállodára, aztán átharapóz­tak egy mozgófényképszinházra, végül a vá­rosházára és két ujságkiadóvállalt épülete is lángba borult. Olyan rohamosan terjedt a tüz, hogy húsz uccán égnek a háztömbök. Az egész város, amely Massachusets állam textilipaiának központja, menthetetlennek lát­szik. Csütörtökről péntekre virradó éjszaka 35 épület égett le éjfélig. Nyolc szomszédos vá­rosból, köztük Bostonból is jött tűzoltóság és emberfeletti erővel dolgozik, de nem képes a tüz terjedésének gátat vetni. Az anyagi kár már eddig is sokmillió dolláfra rug. A város i polgármestere kérte a kormányzót, hogy ál- , litsa ki a nemzeti gárdát és hirdesse ki a hadi«- j állapotot> hogy elejét lehessen venni a foszto- I gatásoknak. A táviró- és telefonösszeköttetés megszakadt s igy egyelőre nem lehet tudni, hogy emberéletben is kár esett-e. Newyorkból jelentik: Az anyagi kár több, mint húszmillió dollárra becsülik. Az éjszakai órákban a városban és környékén heves orkán volt, amely nagymértékben elősegítette a tüz terjedését. A lángok a nagy szélviharban olyan gyorsan terjedtek át egyik épületről a má­sikra, hogy a tűzoltók minden igyekezete hiábavalónak bizonyult. A sebesültek száma igen nagy és a legna­gyobb része tűzoltó. Hir szerint 200 tűzoltó sebesült meg. A halottak száma egyelőre még bizonytalan, csak annyi tény, hogy egy be­omló fal öt tűzoltót temetett maga. alá. Ezek mind az öten meghaltak. A sebesültek túl­nyomó része súlyos sebeket szenvedett. A tűz­vész lokalizálása valószínűleg csak ugy lesz lehetséges, hogy dinamittal felrobbantják a környező épületeket, hogy a tüz ne tudjon tovaterjedni. Az oltást egyébként igen nagy­mértékben akadályozza az óriási hideg. GerBiarf Hauptmannv Einstein, Tiiomas Mm% Hoffmaiinsfhalp Stefan Zwelg, Schnitzler, Reinhardt lewele Hatvany Lajos érdekében. Budapest, február 3. Ugy politikai és jo­gászi körökben, mint a nyilvánosság külön­böző rétegeiben élénken foglalkoznak a Tő­reA-f/-tanács szerda esti ítéletével, amellyel tudvalevőleg hétévi fegyházra és 500.000 pen­gő kártérítésre ítélte ötrendbeli nemzetgyalá­zás vétsége miatt báró Hatvany Lajost. Beava­tott körökben arról tudnak, hogy az Ítélő­táblán rövidesen kitűzik a felebbviteli főtár­gyalást. Igen érdekes egyébként az a levél, amely szerdán érkezett a fővárosba és amelyet a né­met irodalmi és szellemi élet világszerte is­mert tagjai írtak alá. A levél a következő: •»Gróf Bethlen István miniszterelnök Budapest. Azért fordulunk az igen tisztelt magyar kormányhoz, hogy egy szót szóljunk Hatvany báró érdekében, akit személyesen nagyrabe­csülünk és szeretünk. Beméljük az önök böl­cseségétől, hogy olyan embert, mint Hatvany Lajos, nem hagynak elitélni csak azért, mert egy más és megzavartabb időben másként és megzavartabban gondolkodott és cseleke­dett, mint ahogy önök ma gondolkodnak és cselekszenek. Méltóztassanak Excellencíáitok meggondolni, hogy éppen ő volt az, aki a )>Megsebzett ország« cimü könyve révén egész Európában elősegítette a Magyarország iránt ] való szimpátia és részvét elterjedését, felébre­dését és életbentartását. Méltóztassanak Ex­cellenciáitok továbbá figyelembe venni, hogy! Hatvany Lajos éppen önkéntes hazatérése ál­tal bizonyította be világosan, mennyire igazán hü fia hazájának és milyen magasra becsüli Excellenciáitok gondolkodását (Sinnesart.)' Reméljük — és kérésünk is erre irányul hogy a magyar kormány semmiesetre sem fogja azt a szimpátiát, nagyrabecsülést és részvétet, amelyet ma Magyarország élvez, az­zal csökkenteni, hogy hozzájárul egy olyaü értékes és alapjában ártatlan embernek a meg­büntetéséhez, mint Hatvany Lajos, — éppen ebben a pillanatban, amikor önként vissza­tért hazájába. Albert Einstein professzor, Thoodor Wollf, Gew hart Hauptmann, Thömás Mann, Heinrich Maón,

Next

/
Oldalképek
Tartalom