Délmagyarország, 1928. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-26 / 47. szám

DfX,MAGYARORSZÁG MiiiaiMuumjwuwiwmjiMumiiiMu tartozik a világra!« Hanem akkor egész éjjel a térképről álmodtam s Aranyosmaróton aranyfedelü házakat láttam, megborzadtam a Fekete-Kőrös tintafekete, vizétől s láttam a Balatont, mely álmomban olyan nagy volt, mint a ;< Pillén« tul a Vörös kereszt : tó. Az igazgató ur azonban attól kezdve — nem turlom ma sem, hogy miért? — majdnem minden héten adott hol tiz, hol husz krajcárt. Ezekkel a pénzekkel azonban már nem Endrényihez futottam, hanem Traubhoz, a Klauzál-térre, mert egyedül ott lehetett vásárolni a ponyvairodalom jelesebb termékeit, a Szép Meluzinál, Csontos Szigfridet, Árgirus királyfit, Flórenc és Liou halhatatlanul mulatságos történetét, stbit. Ezek az olvasmányok azonban jellememet rontották annyiban, hogy nyolc, illetve tizenhat krajcár volt az egységáruk s igy a hatosból vagy husz krajcárosból mindig maradt két vagy négy krajcár, melyet arra fordítottam, hogy torkoskodási szenvedélyemet kielégítsem és nagyra növeljem. A IV. osztály is jeles eredménnyel végeztem és szerettem volna a gimnáziumba menni, dc erről szó sem lehetett: 3 írt 60 volt a tandij, könyvek is kellettek volna, továbbá cipő és valami ruha is. Mindez nem volt, — 1884 őszén tehát beadtak újra a IV.-be ismétlőnek. Mint ismétlő, már borzasztóan tudtam min- • dent és kivüjem meg egy fiu volt, szintén ismétlő, ki szintéu holt biztosan tudta még a hittant is, egy fekete szemű, nálam kisebb fiu, Martonosi Imre. Az apjáuak kocsmája volt a Római-körut és Hobiárt-utca sarkán. A IV.-ben előbb Pálmai Endre, Pálmai Zárdautcai ügyvéd fia volt a vigyázó, de mivel egyszer megvesztegették egy marék pattogatott kukoricával: én kaptam meg a hivatalát. A vigyázói hivatallal együtt járt az is, hogy amig a tanitó ur be nem jölt, addig a gyengébb tanulóknak a fali térképet mutogattam vagy számoltattam őket a fali táblán. Ezt a feladatomat nagyon komolyan teljesítettem s igy érthető, hogy a derült égből lecsapó villámként hatott rám, hogy a tanitó ur, mikor nyolc óra helyett kilenc óra tájon bejött a terembe, támolygó léptekkel odajött hozzám, egy óriási pofont adott, s így szólt hozzám: 1928 február 28. »Tizenkettőig itt maradsz, gazember!* Bezártak, engem, a vigyázót! Ez a gondolat még sokkal jobban bántott, mint a pofon — R egyiket sem tudtam megérteni. -Bizonyosan megint valami boloudot csináltam , gondoltam magamban s ebbe, szokásom szerint bele is nyugodtam, tényként elfogadva azt, hogy gondolkodásom és az okos emberek gondolkodása közölt kimagyarázhatatlan és áthidalhatatlan ellentét van. Tizenkét óra felé azonban odajött hozzám az utolsó padba a tanitó ur és letett elém egy óriási glikkert* fszines sávos üveg-golyót), melyett régebben elkobzott valakitől. Megéreztem, hogy ez a glikker az erkölcsi és jogi igazság érvényesülésének szimbóluma: a tanitó ur sajnálja, hogy inzultált és kiengesztelt. Azonnal meg is bocsájtottam neki a sérelmet — s ezen túl már csak egyszer volt vele. bajom. Mikor a színház leégett, a tanitó ur látta az utcáról, hogy fenn a második emeleten az ablakban ülök s a lábaimat az utcára kilógatva bámulom a tüzel. A tauitó ur ravasz óvatossággal megfogta a galléromat, az ablakból behúzott a tanterembe s a térképmutató nádpálcával addig vert, mig a pálca ketté nem repédt Isten bizony megérdemeltem, uiert az ablaknál tolongó gyermekek igen könnyén lelökhettek volna és nyomorék lett volna belőlem. A nyolcvanas években általában a tanitóí 'brutalitások« igen megszokottak voltak és valójában esak kétfajta fenyítéstől borzadtam. A 11-ikban Tóth József, az öreg tanitó ritkán jött le a katedráról, hogy valakit megfenyítsen: e helyett igy szólt: Palotásnak húzzátok meg a haját! Erre az összes gyereJ kek, akik közel ültek a kijelölt, fiúhoz, nekiestek a fülének és hajának és gyakran véresra marták. A másik borzalom a giebacht; volt A IV.-be már sok sváb fiu is járt, — cseregyerekek voltak, akik a tanév elején még egy szót. sem tudtak magyarul; ezek kapták a tanitó úrtól a gyakori Gieb Acht!« figyelmeztetést egy olyan óriási barack -kai egyidejűleg, hogy nagyot koppant a tanitó ur bütykös ujja a koponyájukon és mindig boglek utána. De magyarul igen gyorsan megtanultak. Március 4: Vl-vóakadémfán *** GOMBOS-PETSCHAUER MECCS Jeayek Belvárosi Mozinál. H—Uiy»'..U'.iU'i »jMBBWi Strausz professzor előadása a demokrata Bulgáriáról, ahol nincs osztálykülonbsép p —M—III •IMMUWJWMIJIK MII I UHUI——I—I—• mondhat el az összes növendékeiről. Magyarország földrajzát kissé elhanyagoltuk, mert azt már a III. osztályban meg kellett volna tanulnunk, de akárki jött is az osztályt meglátogatni: a legutolsó tanuló is tökéletes szabatossággal tudott Jelelni a térképnél állva a következő két kérdésre: Melyek a vörös bort termő vidékek? és Melyek a fehér bort termő vidékek? Most már semmi esetre sem csinálhat nagy dolgot belőle se a tanfelügyelő, se az iskolaszék, tehát elárulhatom, hogy a tanitó ur a fali térképen a vörös bort termő vidékek nevét vörös, a fehér bort termő helyek nevét pedig sárga ceruzával aláhúzta s igy könnyű volt nekünk a helyes feleletet a térképről leolvasni. Hitoktatóm ebben az osztályban Zatykó Fridolin volt; egy nagy, himlőhelyes, szigorú beszédű ember, aki azonban nem nyúlt senkihez egy ujjal sem. A IV.-ben már szépirás-tsnitónk is volt: Marosi Mór, alacsony, szakállas uri ember, aki akkor a tVleki-ulcában lakott. Mivel ugyanabban az utcában volt egy igen távoli rokonunk, Vass János (- avy Ádám. már nem tudom*) és állitólag vjOahogvan rokonunk volt ugyanabban az utcában Juhász, az asztalos, íneglehelősen ism rlcm az ottlakó népeket és tudtam, hogy Marosi Mórnak Réh Vilma a felesége, Réh uíi k, az egykori polgármesternek a leánya és hpgy Breisacb Béla. ma címzetes kanonok, rökiisi plébános, Réh Vilma első férjének, a hatvanas éviek végén elhalt Breisach Árminnak a fiu. Marosi Mórt nem szereltem. de ő erről nem tehetett; szerdán délután kettőtől négyig tanitott szépírásra és két órán át nem lehel szépírást gyakorolni anélkül, hogy ne kínlódjék az, aki tanul. Marosi Mór betűit különben is nagyon gömhölyüeknek és esetleneknek tartottam; az ő nevével forgalomba hozott irkákban a középvonal túlságosan széles volt s az írást hosszadalmassá és fárasztóvá tette, de egy jó tulajdonsága is volt a két krajcáros irkának: igen finom volt a papirosa. A IV. elemiben egy véletlen folytán sok pénzhez jutottam. Tóth Károly igazgatónknak volt egy kis szőleje valahol a Gedón tul, ahova gyakran kijárt. Egy alkalommal a szőlőből hazamenet éppen a mi házunk előtt érte utó az eső és én, aki lehetőleg mindig az utcán voltam, látva, hogy megázik az igazgató ur. beszaladtam egy esernyőért. Köszönöm, fiam, majd holnap reggel gyere el az esernyőért.« Másnap reggel már hét órakor az igazgató urnái voltam, ki akkor a Timár-utcában vagy valahol azon a környéken lakott és csak később költözött a Dugouics-utcába. Rendkívül meg voltam lépetve, mikor láttam, hogy az igazgató ur maga subickolja a cipőjét. Az igazgatóné, Szhiha Mária, ki szintén tanítónő volt s a leányok nagyasszonynak címezték, éppen teritett a reggelihez és azt a szíves fáradtságomat, hogy t i jöttem az esernyőnkért, egy kocka cukorral jutalmazta. Az nap tizenegy órakor azonban, mikor párokba állva lejöttünk az osztályból é.s elmentünk az igazgatói iroda előtt, Tóth Károly igazgató ur a kezembe csúsztatott egy husz krajcárost. Természetes, hogy nem mentem haza, hanem bementem Endrényi. Imre boltjába és vettem egy husz krajcáros térképet. (Volt tizenhat krajcáros térk';|> is, de azon nem voltak rajta a hegyek.) Magyarország térképe nagyon hiányzott ne-, keni, mert nem tudtam jól a megyék székvárosait, se a vasutakat. A boltból kijövet rögtön kibontottam a térképet és mohón nézegettem. va'an elvik küszöbre ülve Azután haza indultam, de közben megint csak ' leültem, hogy az én saját térképemben gyönyörködöm és róla tanuljak. Mire a nagy fatelepeken tul kiértem ) kis-körulra, éppen a Fiuck-ház előtt csengetést hallottam az iskolából. Istenem. inar féíkettöt Elcsavarogtam az időt! Ha most hazamegyek, kettőre már nem érek vissza az iskolába!» Felmentem tehát az iskolaba ebéd nélkül. Mikor félötkör az iskola után haza értem, ezzel fogadtak : »No, jó volt-c a tinta-leves? Miért voltál bezárva? Biztosan megint valami bolondot csináltál! : Azt, hogy husz krajcárt kaptam és térképet vettem, egy szóval sem említettem. 'Magánügy 1 Nem (A Délmagyarország munkatársától) Strausz Adolf profesíwr szombaton este nagy érdeklődéssel kisért előadat tartott Bulgáriáról a kereskedelmi és iparkamarában. Az előadáson nagyszámú hallgatóság jelent meg a társadalom minden rétegéből, jelen volt Snp-tff Sándor követségi titkár is, aki a beteg követet helyettesítette A hallgatóság többször spontán kifejezést adott az 50 éves bolgár nemzet iránt érzett őszinte szimpátiájának és ugyam-sak ünnepelte a bolgár királyt is. Strausz professzor előadásának elején megemlékezett arról, hogy éppen 50 éve. hogy a bolgár nemzet uj áilamélete megkswlődfilt. Felemiitette röviden a St. Stefanoi békekötést, valamint a berlini kongresszus határozatát Bulgáriát illetőleg. A St. Stefanoi békét 1878 március 3-án teljesen orosz befolyással kötötték. 1885 öszán a bolgár fejedelemség és az autonóm Kelet-Rumélia kimondották az egyesülést amit végre is hajtottak, anélkül, hogy emiatt Bulgária Törökországgal háborúba keveredett volna. Az egyesült fejedelemségnek azonban Szerbiával támadt háborúja, amely az Unió által veszélyeztetve látta a Balkán egyensúlyát és saját hatalmi helyzetét. A párhetes küzdelem a bolgárok fölényes győzelmével végződött és Európa meghajolt a bevégzett tények előtt. Strausz Adolf ezután a bolgár—magyar vonark'»zások ismertetésére tért át és érdekesen ismertette, hogy a támadt zavaros helyzetben milyen nagy szolgálatot tett Tisza Kálmán Sándor-uccai beszédével, amely szerint Oroszország beavatkozását Bulgária belső ügyeibe nem lehet türoi. Bulgária. miatt feszültre változott a monarchia és Oroszország viszonya, de miután az utóbbi meggyőződött, hogy a monarchia fegyverrel is kész érvényt szerezni ezen álláspontjának, felhág; o'.t * bolgárokra gyakorolt nyomással Rövid tájékozást nyujto't az előadó Kóburg Ferdinánd herceg trónralépéséről, annak uralkodásáról és a mostani fejedelemről. Közvetlen szavakkal illusztrálta Bulgária társadalmának teljesen demokrata jellegé), hogy oszíálykiitönbség nhu«, hogy a lehelségek szabidon érvényesülhetnek. hogy nincsen nagy vagyonú ember, ele szegénység sincs, vázolta, hogy milyen a bolgár ember, milyen a jelleme, a kedélye, az életmódja^ megemlékezett a családi életről és azután áttért tulajdonképpeni előadására, a gazdasági életre^ amelyben kimutatta, hogy Bulgáriának milyenek a gazdasági és pénzügyi viszonyai. Különösen ki« rmelte, hogy az ország külkereskedelme akliv^ 1927-ben például 550.000.000 kiviteli, többlete volt, vagyis minden bevitt tOO lewa értékkel szembea 109 lewa értéket exportált. Bulgária miudenkotf nagy szimpátiával viseltetett a magyar nép iránt igen gyakran előnyt adtak versenytárgválásoknál a magyaroknak. Ezt a hangulatot nagybau elő« idézte a dinasztia, amelynek trónján most máif a második uralkodó ül, aki folyékonysággal tárgyalhat magyar nyelven és örökölte azt az igaz; meleg érzést, amely népét a magyarokhoz min* dig anuyira vonzotta. A professzort előadása végén melegen unnau l>e,lte a hallgatóság, úgyszintén ismételteu kifejezést adott a bolgár nép iránt érzett őszinte barátságának. x Baranyl Lllt hangversenye uiárclus 6-án 9 Tiszában. Jegyek a Dclinagyarország Jegyirodán Iában. ' '