Délmagyarország, 1928. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-24 / 45. szám

1928 február 24. DßLMAfJYARORSZAG IÄ ROYAL-CIPÖÁRUHÁZ Kölcsey ucca 1. szára, leggondosabban felszerelt áruraktárral megnyílt Megsiyilt a Tennploin-téri pályatervek kiállítása a kultúrpalotában „flz eszmei tervpályázat eredménye nem jelenti feltétlenül azt, hogy az eisösüjas pályamű kerül megvalósításra" (A Délmagyarország munkatársátólJ Csütörtökön délelőtt nyilt meg minden ünnepélyes keret nélkül az a kiállítás, amelyet a Templom-tér rendezésére tartott eszmei tervpályázat pályamüveiből rendezett a város a kultúrpalota nagytermében. A kiállítás anyaga betölti a.? egész termet és máris nagy érdeklődést váltott ki a közönség köréből. A Magyar Mérnök és Építész Egylet szegedi csoportja március elsején délután öt órakor előadást tart a kiállítás színhelyén, a kultúrpalotában. Berzenczey Domokos műszaki főtanácsos ismerteti az eszmei tervpályázat előzményeit és eredményét, dr. Buday Árpád egyetemi tanár mütörténeti előadást tart az árkádos építkezésekről, Rerrich Béla műépítész pedig, aki a tervpályázat első diját nyerte el^ tervével, saját tervét ismerteti vetilelí~Mpek kíséretében. togatást tett gróf Klebelsberg Kunő kultuszminiszternél, érdekes megbízatást hozott tőle vissza Szegedre. — A kultuszminiszter március 15-e és 20-a kőzött lejön Szegedre, hogy résztvegyen az egyetemi építési bizottság ülésén — mondotta a Délmagyarország munkatársának Pálfy tanácsnok—. Ugyanakkor résztvesz a filharmőnikus egyesület jubiláris díszhangversenyén is. A kultuszminiszter beszélgetésünk közben szóbahozta a Templom-téri tervpályázatot is és megkért, hogy közöljem a nyilvánossággal, hogy az eszmei tervpályázat eredménye nem jelenti föltétlenül azt, hogy az első díjjal kitüntetett pályamű kerül megva'ósitásra, mert a zsűri csak véleményt mondott, amely azonban nem köti sem a várost, sem a kultuszminisztert. A miniszter a döntést magának tartotta fenn ebben az ügyben, ugy, hogy előbb Idetartozik az is, hogy dr. Pálfy József ta- j a város közönségének véleményét is meg kinácsnok, aki szerdán Budapesten járt és lá- I vánja hallgatni. SZABÓ LÁSZLÓ EMLÉKIRATAI XV. Közreműködésem Szeged rekonstrukciójában Sohawua voltain olyan szegény, mint amikor a II. elemibe jártam. Hogy miért szakadt ránk akkor az a nagy szegénység, azt most már nem igen tudom, de arra emlékezem, hogy 1881—82 tele igen szigora volt és nekem nem volt télikabátom. Azt a kabátot, melyet az I. osztályban viseltem, annyira kinőttem, hogy lehetetlen volt viselnem; én tehát esőben, hóban egy vékony kis ruhában mentem az iskolába, akárhányszor bőrig átázva, mert természetesen esernyőm sem volt s a cipőmben rendesen ki-be járt az eső. Keztyüm sohasem volt 18 éves korom előtt. Ha ehhez még hozzá veszem, hogy jő negyedórányira laktunk az iskolától: csodálkoznom kell rajta, hogy azon a télen el nem pusztultam. Nyilvánvaló. hogy más halált szánt nekem az Isten. Megvallom azonban, hogy nyomorúságomat nem nagyon éreztem, mert elkerülhetetlennek s természetesnek tartottam és belenyugodtam. Egyáltalán nem lobogott bennem forradalmi lélek, sőt irigy sem voltam. Egyetlen egyszer gondoltam csak egy pillanatra, mikor egyik osztálytársamon, Tombátz Pistán igen jó felöltőt láttam: »Istenem, mi Ierme, ha minket egy hónapra kicserélnének s én élnék az ő jó módjában, ő pedig az én nyomorúságomban?« De a következő pillanatban már nevettem ezen a gondolaton: »Hát az lenne, hogy ez a gyerek, akit még a levegőtől is óvnak, szép ruhában járatnak, sőt még egy eleven pony lovat is vettek neki, — az én helyemben három nap alatt elpusztulna!« És mivel senkinek rosszat nem kívántam, többé eszembe se jutott, hogy nekem talán jobb dolgom is lehetne. 1882 tavaszán építkeztünk. Emlékszem rá, hogy számtalan »kielégítési végrehajtási kérvény« volt az almáriomunk alsó fiókiában s ezeken a »felperest« mindig Ujj József ügyvéd képv^elte. Az apám mindig hozzá járt haladékot kérni, amihez mindig valami kis pénz Is kellett s azt én szoktam összeszedni gazdag rokonaimtól, amig lehetett. Ennél az Ujj József ügyvédnél ismerkedett meg az apám Lázár Györgygyei, aki azután az ügyvédünk lett és némely ügyekben sikeresen »visszaperelt«. Építkezésünkhöz az államsegélyt Lázár György szerezte, ő csinálta a szerződést is, amely szerint a házunkat Csukonvi Ferenc építette, akinek a Vásárhélyisugárut végén (körülbelül a 71. lehetett a házszáma), kocsmája is volt. Végül Csukonyival is perre került a dolog s a pert Lázár György megnyerte. E miatt az apám nagyon tisztelte s nem tudom, miért és hogyan, de jóban volt Lázár György testvérével, Bélával is. Az építkezés szerencsétlen dolog volt: 22 méter hosszú ház, őt helyiséggel, a mi viszonyainkhoz képest pazarlás volt. Nem is bírtuk a terheket s a kerítés, a kert berendezése, stb. a következő évre maradt. 1882 nyarán azonban, mihelyt az iskolai évet befejeztük, az a végtelen őröm ért, hogy már rendszeresen kereshettem pénzt. Már előbb is voltak némi jövedelmeim. Például tollért, ceruzáért én soha pénzt nem adtam. Ha valamelyik gyereknek két réztolla volt, rábeszéltem, hogy rendezzünk futóversenyt s az egyik tollat adja annak, aki legelőször ér célhoz. Nagyon értettem ahhoz, hogy az ilyesmihez a gyerekeket ősszecsőditsera s a versenyben ugy futottam, mintha az életem függött volna az eredménytől. Mindig »nyertem«. Mondták '*""an, hogy »elcsaltam a rézlollat* ettől vagy attól a pajtásomtól, de ez nem volf igaz, mert én versenyt rendeztem, melyben bárki részt vehetett, egyenlő feltételekkel s elvégre más is nyerhetett volna. Továbbá nekem mindig volt vagy egy döglött patkányom, melyet »sétáltattam«, spárgát kötve a farkára s ugy húzva az utca porában. A fiuk ezért roppant irigyeltek és kérték, hogy hadd húzhassák ők is egy kirsit a patkányt; ennek azonban én nálam ára volt s a legtöbbet kináló volt oly szerencsés, hogy sétáltathatta a patkányt. Továbbá amióta Szeged városa fennáll, azóta senki annyi eleven vagy kimúlt sündisznőt és vakondokot és bőregeret el nem adott ebben a nemes városban, mint a felsővárosi elemi iskola reményteljes növendéke, Szabó László 1882—1884-ben. A vevők mindig csak gyerekek voltak, de akár pénzben, akár természetben »prompt« fiaettek, mert nálam hitel nem létezett. Az alkalmi kereskedelem teréről azonban, hol az eredmények nem rendszeresek, 1882 junius végén áttérhettem az alkalmazotti pályára. »Hivatalt« kaptam egy vállalkozótól, akit, ha jól emlékszem, Krausznak hívtak. Ez a Krausz üzletember volt és mint akkoriban nagyon sokan, ő is yállalkozott egy-egy utca feltöltésére. A város feltöltésében, a város rekonstrukciójának e nehéz munkájában én is dolgoztam, mint Krausz ur alkalmazottja. (Ha nem tévedek, ez a Krausz képviselte Groszmann előtt a ceglédi gőzmalmot). A feladatom az volt, hogy reggel öt órától este nyolcig ott legyek, ahova a fuvarosok a földet hordják, nézzem meg, hogy az érkező kocsi rendesen meg van-e rakva s a föld lerakása után adjak egy bárcát a fuvarosnak: y>Átvettem egy kocsi földet, junius 28. Szabó László.« Ezeket a bárcákat azután a fuvaros szombaton este beváltotta Krausz urnái, akitől én is kaptam a munkámért minden szombaton este egy forint husz krajcárt. A pénzt természetesen hazavittem, rendkívül nagy őrömmel és büszkeséggel, de sohasem kaptam belőle egy krajcárt sem. Ez azonban nem izgatott, mert másnap mindig vasárnap volt, s amióta élek, mindig vasárnap volt a legjobb kereső napom. Vasárnap már kora reggel Csukonyi Ferenc kocsmájában voltam és rendbehoztam a kuglizőt: kisöpörtem a fészert, megvizsgáltam és kitisztogattam a »pályát-, a »dobon« a deszkát, ha kellett, megszögeztem, a »vályút«, amin a golyó visszafutott, szintén rendbehoztam, s ezzel jogcímet szereztem ahhoz, hogy délután én állítgassam a bábukat. Ez igen jövedelmező mesterség volt, mert ámbár a mulatozó legények nem szerettek fizetni és minden árában siránkozva kellett kiabálni rájuk: 'Krajcárt! KrajcártU — azért délután egy órától este hétig mégis össze lehetett szedni három vagy négy krajBEtVAK OSI Február 34., 25., 26-án, péntektől vasárnapig EMDEN. si hosok h^jc^i^* A világhírű német cirkáló diadalmas utja. — Est megelőzi: Repülőgépen Londontól a Fokvárosig. Cobjmm, az iepiertiievü angol pilóta expedíciós kalandjaiFJöadásnk ke>dee 5. 7 9 órsknr. vasárnap 3, 5 7 és 9 'rak ~ E Február 24., 25., 26-án, péntektől vasárnapig Fela6tl3ket szórakoztat: Vidám gyermekszínpad G» oklat! okét K&lm&n Évi, AzOflkMU: WAITER BOBBY, a legkisebb filmsrinűtz konferá'. Színpadon feliénnek a legbájosabb gyermckprhnadTina. Váradt Katóka, a legkisebb ének- it UqeoriUtizni. Fényes Ibi, elSadó mQvészn». KARMANOW KUTYA REVÜ, számoló kutya, As'a Nielsen, Jackie Cuogan, Carmencit'a, Saljapln. Josephine Baker ctb. kosztümös Mókus, a beszélő kutya cs a 16 ckrabafcj kutya. Ezt megelőzi Aionkivül: Ranger, az emberlelkü !&ulya. A kis rikkancs. Am-'ikai t8r'» et 8 (elvonásban. Kacafjtaió burleszk 1 levonásban. Cuki, melybea feMpaek 5s kutyaparidia, Kiftad s -k kezde'e 'él 5. 14 7 és 'él 9, vasir és (innecn n !é 3, fél 5, fél 7 és l*i 9 árakor kezdődnek.