Délmagyarország, 1928. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-24 / 45. szám

1928 február 24. OíLM^fiV A ROSSZIG 3 Diákok párbaja a különös báli frizura miatt Amikor a joghallgató kolléga vállalja el a hajvágóst — mulat az egész bálterem A rendőrség megakadályozta a párbajt, a bíróság két-két napra ítélte a diákokat (A Délmagyarország munkatársától.) Kedves és szinte egyedülálló párbajhistóriát tárgyalt csütörtökön délelőtt dr. Gaál István járásbiró. A párbajt diákok vivták és olyan előzményei voltak, amelyek önkénytelenül is mosolyt húztak a kis tárgyalóterem hallgatóinak arcára. kz előzmények a mult évi Imre-naphoz fülödnek, amikor is az egyetemi hallgatók a hagyományos Imre-napi bálra készülődtek. A Horthy-inlernátus diákserege is teljes számban akart résztvenni a bálon és ezért a bál előtti órákban lázasan készülődtek a diákok. A bálon Szabados András bölcsészhallgató is részt akart venni. Garderobj$ból ipar minden báli cikk előkerült. Ezzel nem }s lett volna baj. öltözködés közben azonban, amikor belenézett a tükörbe, megdöbbenve konstatálta, hogy hajzata teljesen elhanyagolt állapotban txm. A tiszta kemény gallérra hátulról mélyen leereszkedett a haj és a füle körül valóságos tincsek nőitek. i- így nem mehetek el a bá'ba, — állapította meg nagy levertséggel a kis bölcsész. Arra már késő volt, hogv fodrásszal hozassa rendbe haját. Nyolc óra felé járt már az idő, amikor a kétségbeesett bölcsész töprengését észrevette Szepesi László joghallgató, aki hajlandóságot mutatott arra, hogy o|Ióval rendbehozza kollegája rendezetten hajzaláL Azonnal neki is látott a hajvágásnak. Csattogott az olló és látszólag, a tükörből nézve Szabados meg is volt elégedve kollégája fodrásztudományával. Még meg is köszönte a baráti ! szívességet, de nagy izgalmában nem vetbe észre, hogy . 1 otthon maradi lársai elfojtott kuncogással kisérik gyors öltözködéséi. A beütsz mégegyszer bepillantott a tükörbe, majd társainak »jómulatást: kívánó búcsúszavai közben elsietett a Szent Imre-bálba. A bál rendezősége külön funkciót bizott rá Szabadosra, aki azonban inkább fenmaradt a fényesen kivilágított bálteremben és ott fogadia az érkező hölgyekel. A bál kezdete előtt néhány társa azonban felfedezte, hogy Szabados hafába egész virágcsokrokat vágott bele ollójával a fóhumoru fodrász. A diákoknak természetesen több sem kellett. Percek múlva mindenki Szabadoson nevetett, aki szégyenében bosszút lihegve rohant haza. A konviktusban már álmodtak a borzas diákfejek, amikor Szabados berontott és egyenesen Szepesi ágyához rohant és azl irtózatosan felpofozta. Szepesit félálomban érte az inzultus. Védekezni nem tudott, megadta magát sorsának. Misnap azután elküldte Szabadoshoz segédeit és provokáltalta. A segédek annak rendje cs módja szerint összeültek. Megkezdődtek a tanácskozások. Párbaj lllapitották meg közösen a segédek. Majd FICiYILIN ! A Korzó Moziban az előadások hétfőid! kezdve Sf 7, df vasár- és ünnepnap 3« 5» 7» 9 tirakor kezdődnek. megegyeztek a párviadal minőségében és feltételeiben. A határozat szerint az ellenfelek pisztolypárbajt vivnak, vontcsövű fegyverekkel reggel hét órakor a Kállay-liget öreg fái alatt. Valaki azonban titokban értesítette a rendőrséget. A rendőrség részéről egy egész szakasz szállotta meg ~oHKállfty-ligeíeí, ahová teljes apparátussal kivonultak az ellenfelek, a szekundánsok, a kísérők és az orvosok. A vezető segéd már a lépéstávolságokai mérte. Az egyik szekundáns a pisztolycsöveket sulykolta, mig a másik mindenre elszánt megbízóját bátoritolta. Ebbeu a percben a fák mögül hangos „rajla" hangzott el. Mindenki megdermedt rémületében. A rendörök mindenkit leigazolhattak, majd a szomorú menet megindult a város felé. A párbaj meghiusult Folytatása csütörtökön volt dr. Gaál István járásbiró előtt, aki a párbajozni készülő ifjakat két-kétnapi államfoghözra ítélte. • $ 450 eser dolláros függőkölcsönre tartott H pénzügyminisztertől ul wá?@§i fk©®ss@ifs szerzését kéri a ta^ics (A Délmagyarország munkatársától.) Röviden jelentette már a Délmagyarország, hogy a tanács felhívására csak egyetlen ajánlat érkezett a városhoz a négyszázötvenezerdolláros függőkölcsönre, amely április elsején lejár, de amelynek meghosszabitását határozta el a város tanácsa. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank és a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár tett közös ajánlatot, amelynek borítékját a csütörtöki tanácsülésen bontották fel. A közös ajánlatból kiderült, hogy a két pénzintézet másfél százalékkal drágábban hajlandó csak folyósítani a kért összeget, mint amennyiért a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank az elmúlt évben folyósította. Most hét és félszázalékot kér a várostól, a mult évben viszont csak hat százalékot kért. Rack Lipót pénzügyi tanácsnok bejelentette a tanácsnak, hogy az ajánlatok benyújtásának határideje előtt a Magyar Általános Takarékpénztár igazgatósága levelet intézett a tanácshoz és bejelentette, hogy külföldi érdekeltségekkel tárgyalásokat folytat a város függőkölcsöne ügyében, ezek a tárgyalások azonban még nem fejeződtek be és igy ajánlatát csak néhány nap múlva teheti meg. A tanács hosszas tárgyalás utáu ugy határozott, hogy az ajánlati versenyt eredménytelennek minősíti és uj ajánlatokat kér a pénzintézetektől. Mivel azonban nem bizik abban, hogy a szegedi pénzintézetektől előnyösebb ajánlatot kaphatna, nemcsak a szegedi, hanem ű nagyobb budapesti pénzintéseteket is ajánlattételre kéri fel. Elhatározta a tanács azt is, hogy felterjesztést intéz ezzel az üggyel kapcsolatban a pénzügyminiszterhez, bejelenti, hogy a belföldi pénzintézetek a városi kölcsönök kamatlábat igen magasra eir.c 'ik fel, ami kielégíthetetlenné teszi a városok hiteligényét. Éppen ezért helyénvalónak tartaná a tanács, ha a pénzügyminiszter ismét kezébe venné a városok hilelügyeinek rendezését és uj, egységes külföldi kölcsönt szerezne a városok számára, olyantj amilyen a Speyer-kőlcsön volt. fi Beross-sisÉor költségeinek kéfharmadrészét ai orvosok adták m$m A szegedi polgárság alig járult hozzá a feivá ó orvos emlékének megöriifeitéséhez •P (A Délmagyarország munkatársától.) Az egész városban kinos feltűnést keltett az a határozat, amelyet a város tanácsa hozott a Boross József-szoborbizottság ismeretes kérelmére. Különösen a polgármester határozott hangú, de éppen ezért tulrideg kijelentései keltetlek meglepetést mindenfelé. A polgármester ugyan a legnagyobb tisztelet és elismerés hangján emlékezett meg a tragikus körülmények között elhunyt dr. Boross József emberi és orvosi érdemeiről, elutasitó álláspontjának beállítása és megokolása azonban nagyon erőszakolt, erősen túlzott volt. A polgármester olyan hévvel érvelt a kérelem elutasítása mellett, mintha nem is az aránylag igen szerény hozzájárulásról, hanem valami milliárdokba kerülő uj emlékmű felállításáról lett volna sző, amelynek minden költségét, minden terhét a városra kívánta volna valaki hárítani. A polgármester felszólalásának röviden az volt a lényege, hogy a városi közkórház volt igazgató-főorvosa feltétlenül megérdemli a társadalom kegyeletes háláját, emléke megérdemli azt, hogy a társadalom szobormüvei örökitse meg, az azonban erősen túlzott kívánság, hegy ezt a szobormüvet az adófizető polgárok adófilléreiből a város fizesse ki. így, első pillanatra valahogyan indokoltnak látszik a polgármester állásfoglalása, azok azonban, akik alaposabban ismerik a szoborakció előzményeit és részleteit, joggal lepődnek meg rajta. A szoborbizottság, amely vezető állásban lévő orvosokból és polgárokból alakult, a város, az egyetemes város háláját akarta leróni azzal a szobormüvei a városi közkórház volt igazgató-főorvosa iránt, aki 1905-től 1925-ig, tragikus halálának pillanatáig, tehát husz teljes esztendeig állott a vá-1 rosi közkórház élén, ¡a város adó-' fizető polgárságának egyetemes szolgálatában. A szoborbizottság akciójával azt a tartozást akarta törleszteni, amellyel a város; polgársága tartozik Boross József emlékezetének, mert hiszen a kiváló orvos és a nemes szívű emberbarát, éppen a város adózó polgárai között szórta szét szivének és tudásának kincseit. Ezt a hálát nemcsak, mint kiváló orvos érdemelte ki, hanem, mint a szegedi modern orvoskultura egyik megteremtője, mert hiszen a mai szegedi orvosgeneráció nevelését ő kezdte meg, ő volt az egyik megalapítója a szegedi orvosok tudományos egyesületének. Az a kívánság tehát, hogy a város, mint erkölcsi testület, járuljon hozzá bizonyos öszszeggel az emlékmű költségeihez, teljes mértékben indokolt, hiszen cserébe a város értékes szobormüvet kap, a hozzájárulást tehái senki t,em kívánja el'enszolgáuá'ás nélkül. Megindokolja azonban ezt a kérelmet az a kimutatás is, amely a szoborbizottság társadalmi gyűjtésének eredményét foglalja magában. A kimutatás szerint a gyűjtés végeredménye 4157 pengő 60 fillér volt, ebből 297S pengőt, tehát a végösszeg kétharmad részét OJ orvosol Boross József -volt kartársai adtálJ