Délmagyarország, 1928. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-21 / 42. szám

A nem volt joga a fegyverviseléshez kü­lönösen nem akkor, ha a bor hatása alatt cse­lekedett. Az Ítélet kihirdetését Berlinben óriási érdeklődés »lőzte meg. A délután folyamán nagy tömeg gyűlt ösz­ize a bíróság épülete előtt és izga'ottan várta az ítélet kihirdetését. Még a folyosódat is Színültig megtöltötték a kíváncsiskodók. Kranlz csak nagy erőfeszítések árán tudott a tárgyalóterembe, bejutni. D£LMAtiYARORS7Afí Mindenki a közelébe szeretett vol­na férkőzni és akik eljutottak hozzá, folyton san a kezét rázogatták. iz ítélet kihirdetése után ériásl tömeq tinneuelte az uccán Kranízoí. Egymás hegyén-hátán tolongtak az emberek, majd vállukra kapták a fiút, aki nagynehezen tudott egy borbélvüzlc'be bemerekülni és on­nan egy hátsó ajtón kisurranni. Azután egy taxiba ült és elrobogott. Nagy ovációban ré­szesítették dr. Freyt is. 1Ä0 r^Tniíf 2i.' Hera*« FVIÍIC 6» a kuttunplnlnttf megbuktatta Hevesi Sándort Sok fájdalomtól kíméli meg magát és talán veszélye­sebb bajoknak veszi elejét, ha fejfájás első tüneteinél rögtön Művészeti körökben igen narv feltűnést keltelt az a cikk. amelyet Herczep Ferenc irt a Nemzet! Színházzal kapcsolatban, főleg azon­ban a válasz, amelyet Kiehelsberg kultusz­miniszter adoll Herczea Ferencnek, amelvben a kultnc/mini'zler azonosítja magái a Her c-.eg Ferenc áltat felh<>zottakknl és megálla­pilla, hogy már neki is támadt a Nemzeti Színház vezetésével kaocsolatban egy és más aggálya, amelyet „Herczeg Ferenc sú­lyos szava még inkább növe'< " A kultuszminiszter cikkében loglallak követ­keztében befeiezettnek tekintik Hevesi Sán­dor távozását a Nemzeti Színház éléről és mos! már csak azt találnatiák, k! lesz az utód­Csaíhó Kálmán. Zilahv Lafos, dr. Tóih László neveit emlegetik, de arról is beszélnek, hogy esetleg Beöthy László kerül a színház élére. A legvalószínűbb az, hogy Csathó Kálmán lesz a Nemzeti Színház ui Igazgatója. (A Déímcgvarország munkatársától.) Hét­tőn délelőtt jelentették a szegedi rendőrség­nek. hogv Szatymazon a vasárnapi bál után Komócsin József hálbaszurla barálját, ifj. Kondász Mihályt, akit súlyos sérüléseivel be«zállilo'tak a közkórházbn. \ rendőri nyomozás adatai szerint Komó­csin lózsel a bálteremben öss7eszó!elkozoll ; barátjával. Egy leány miatt !5rt H közöltük az | egyenetlenkedés, aki Komócsinnal nem akart táncolni. A bál végeztével az elkeseredett legény megleste Kondász Mihályi. Az uccán felelősségre vonta és rövid szóváltás után zsebkésével háthasiurta. Még az éf folyamén elfonták Komócsin Józsefet, aki önvédelemre hivatkozol}. Komócsint lelartóztatlák és még hétfőn délben átkísérték az ügyészség fog­házába. Sz iparosbékéért dolgoz® bizottság iíésén Takács Béla felborította a megegyezés lehetőségét (A Délmagyar.-szág munkatársától) Mint ismeretes, a közeledő ipartestületi válasz­tásokra való tekintettet az elöljáróság kiküldött cgy úgynevezett békéltető bizottságot, amelynek működéséről a Délmagyarország már többizben beszámolt. Ezek a békéltetési kísérletek kevés ered­ménnyel járlak, ugy, hogy vasárnap újból meg­próbálkoztak valamilyen plattformot találni. A va­sárnapi ülés is azonbau csaknem meddőnek bi­zonyult. A már-már .béke felé hajló jobboldal és a békekészségéről számtalan izben őszintén tanúságot tett ellenzék közeledését ugyanis csaknem felborí­totta Takács Bélának a2 ellenzéket mélyen sértő és reakciós beszéde, amely még a jobboldali bi­zottsági tagok körében is kínos megütközést keltett. A sokszor izgalmas lefolyású ülésről a következők­ben számolunk be: A bizottság ülését Körmendy Mátyás nyitotta meg. Arra kérte a megjelenteket, hogy ne sze­mélyeskedjenek és csak az iparosság egysége lc­begjeu mindenki szeme előtt. Azután rátért a saját személyérc és kijelentette, hogy amennyiben az ő személye lenne az akadály, ugy szlveseu félreáll (helyeslés), dc az iparősbékét helyre kell állítani. Az első felszólaló Kts Géza Volt, aki azt mondta, éppen itt az ideje annak, hogy az iparosság közötti ellentéteket megszüntossék. Téljes erejével a béke létrehozásán kiván munkálkodni. Tekintettel az elnöknek azon kérésére, hogy a személyi ügyeket kapcsolják ki a vitából, Metzger Péter erre nyilvánvalóan sugalmazott felszólalásá­ban nyakra-főre dicáérni kezdte az elnökséget és azt mondta, hogy a béke csak ugy lehetséges, ha a jelenlegi elnökség megmarad. Kónya János azt javasolta, hogy a jövőben bő­vítsék ki az elnökséget és válasszanak egy elnö­köt, egy társelnököt és két alelnököt. Deutsch Mór a kibővítésben látta a béke lehe­tőségét. Dr. Schülz János és Körmendy Mátyás szintén a kibővítés mellett foglallak állást. Kis Géza ugyancsak hozzájárul a kibővítéshez, do a szakosztályoknak biztosítani kell azt a jogát, hogy azokat is jelöljék az élői járósági állásokra, akiket a szakosztály beterjeszt, sőt tovább megy és azt is határozottan kívánja, hogy a szakosz­tályi elnökök is helyet kapjanak az elöljáróságban természetesen szavazati joggal. Az elégedetlenség főokát abban látja, hogy eddig nem respektálták a szakosztályok jelöléseit. Deutsch Mór szólalt fel ismét és azt a javas­Iatott tette, mondja ki a bizottság, hogy a szakosztályok autonómiáját épségbea tartják, a jelöléseket pedig r kandidáló bizottság respektálni köteles. Körmendy Mátyás az iparosság becsületbeli kö­telességének tartja, hogy azokat a megállapodáso­kat, amelyeket itt a bizottság hoz, be is tartsák. Gombos István arra mutatott rá, hogy a mult­bau számtalan eset volt, amikor a megállapodáso­kat egyáltalában nem respektálták.; Berg Jánosnak is ez a véleménye, mert a mult tapasztalatai ezt bizonyítják. Már az is megtör­tént, hogy elfogadták a jelölésekét, mégis akad­tak olyan iparosok, akik külön listát csináltak és azzal mentek a választásokba. Már most hal­latszanak külső hangok, hogy ugyanígy kell most is csinálni. Nem az a fontos, hogy ki legyen az elnök, vagy hogy kik legyenek megválasztva, majd megválasztják azokat, akiket a többség akar. Takács Béla beszélt ezután. Azzal kezdte, hogy a szakosztályökat demoralizálták. Gombos István: önök csinálták! Takács: Semmi értelmo nincsen ennek a tanács­kozásnak. Honnan veszi magának az ellenzék azt a jogot, hogy egyenlő ellenfélként ideüljön tár­gyalni. Takács szavai erre az egyre fokozódó zaj­ban szinte elvesznek. Takács szavaiból ezek hallatszanak: »Ilyen tár­sasággal minek leülni tanácskozni.« Az ellenzék, de a jobboldaliak is, szinte elké­pedve hallgatják Takács gorombáskodásait, ame­lyet csak az elnök hagy figyelmen kívül, egyetlen szava sincs a sértegetésekre, aki erre tovább foly­tatja reakciós felszólalását. takács Béla: Mosdatlan szájjal hurcoltak meg a sajtóban. Engem nem bízott meg senki, hogy béküljek. Kertész József: Akkor minek vállalta a tagsá­got ebben a bizottságban? Takács az elleázék felháborodása közben beszélt tovább. Azt mondja, hogy ej »a szélsőséges elé­vesz be. A fájdalmak rövidesen megszűnnek és gyak­ran egy erős meg­hűlésnek ves«' szük elejét. Kérdezze meg orvosát i Bal után hálbaszurla baréíjáí a lány mtat! Valódi csak az eredeti „jHeidshJMutF csomagolásban. Minden inekből őss::cerüdött társaság« (Körmendy még mindig nem utasította rendre) nem reprezentál egy testületet. Minek békülni, ha nincs ellenség, — mondotta nagyhangon. Körmendy erre megszólal és csak ezeket a sza­vakat tartja szükségesnek: Az elöljáróság küldta ki ezt a bizottságot és az elöljáróságnak kötelessége figyelemmel kisérni a választásokat. Kis Géza az elnök helyett utasítja azután vissza Takács beszédét és azt mondja, hogy nem ez az az ut, amely a békéhez el­vezetne. A már-már béke felé hajló bizottság megálla­podásait Takács beszéde alighanem felborította. Gombos István ráolvasta Takácsra, hogy éppen ő volt az, ati a szakosztályokban a késhegyig menő harcol hirdette. Takács Béla: Dc csak a szakosztályokban. Gombos István: Az az Iparosság! Kis Géza: Ez nem más, mint ellentétet sátáni a bizottságban. Balog Pétert Én még mindig nem Iátok alapot az elindulásra. Nemzeti alapon álló polgári veze­tőséget kell választani . . , Gombos István (gúnyosan): Hűtlen cucllista! (Nagy derültség.) Gombos István nagyobb beszédében ezután azt mondotta, hogy hiába kérte maga az elnök a sze­mélyeskedés kikapcsolását, Metzger már azzal kezd­te felszólalását, hogy dicshimnuszokat zengett az elnökségről. Pedig ennek az elnökségnek az elöl­járósággal együtt nincs is erkölcsi alapja arra, hogy az ügyeket vezesse, mert a közgyűlés már kétszer leszavazta őket, ugy az elnökség, mint az elöljáróság az Iparosság többsége né'kül Irányítja a testületet, Igénís két párt áll egymással szemben az ipartestületben. Igeu is vannak ellentélek és ezeket letagadni nem tehet. Metzger Péter erre gyorsan eltávozik. Kevéssel utána Takács Béla hagyja el a termet. Gombos: Szálljon mindenki magába, mert min­denkiben van hiba. Kívánom a békés megegyezést, de nem ugy mint Takács Béla. Az ellenzék nagy hasznára volt az iparosságnak. Elég ha arra mu­tatok rá, hogy a testületi ház eladásánál az ellenzék fel­lépésére 590 millióval többet kaptunk a házért. Ha a vezetőség a megegyezés elé akadályokat gördít, ám döntsön a többség. Dr. Schülz János volt az utolsó felszólaló, aki | megállapítja, hogy nagyon is van politika az ipar­testületben. Fel kell terjeszteni az alapszabály, módosítást és már annak értelmében kell az uj választásokat lefolytatni. Körmendy Mátyás azzal zárta be a viharos ülést, hogy megsürgetik az alapszabálymódositásók l jóváhagyását és arról uj ülésen tesz majd Je­' lentést,

Next

/
Oldalképek
Tartalom