Délmagyarország, 1928. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-19 / 41. szám

1928 február 19. DÉLMAGYARORSZÁG Letartóztattak két vásárhelyi városi tisztviselőt, akik 300 milliót sikkasztottak (A Délmagyarország munkatársától.') Hódmezővásárhely városa szombaton délelőtt a szegedi ügyészségnél hivatali sikkasztás büntette cimén feljelentést tett Székely László ás Buz>a Imre városi tisztviselők ellen. A két megtévedt városi tisztviselő a Vásárhelyről kivitelre kerülő állatszállítmányok után fizetett állatforgalmi adót sikkasztotta el és mintegy 300 millió korona kárt okozott a városnak. A két megtévedt tisztviselőt azonnal felfüggesztették állásukból és feljelentést tettek ellenük a rendőrségen. Székely László városi tisztviselő a mázsaházi járlatirásnál követte el sikkasztásait, amelyet Dobó Ferenc városi számvevő fedezett fel. Székely László és társa csupán december hóuapban 1200 pengővel károsították meg a várost. A megtévedt tisztviselők töredelmesen- beismerték tettüket és azzal védekeztek, hogy csekély fizetésükből nem tudtak megélni és emiatt követték el a sikkasztásokat. SZABÓ LÁSZLÓ EMLÉKIRATAI XIV. Bajaim a beszéd- és értelemgyakorlatokkal Alig hogy letettem a javító vizsgát az első elemiből, már másnap nagy szomorúság volt a házunkban. Nagyon beteg volt a nagyanyám. A minoritáktól kijött hozzánk Mátéffy tisztelendő ur Fráter Lukácscsal, a sekrestyéssel, gyertyát gyújtottak a szobában és azután engem kiküldöttek. Mikor a két pap elment, engem behívtak s a nagyanyám gyönyörű szép fehér kezével megfogta a kezemet. Sokáig tartotta a kezemet s e közben az anyám folyton sírdogált. Mikor már nagyon hidegnek éreztem a nagyanyám kezét, szerettem volna elereszteni, de nem lehetett, mert nem szorította ugyan a kezemet, de tartotta. Mint engedelmes, jó fiu vártam, hogy mi lesz? Végül az anyám megszólalt: »Meghalt, szegény!« S a nagyanyám ujjait lefejtette a kezemről. Igen csodálkoztam rajta, hogy az ujjai nem egyenesednek ki... Megcsókoltam szép fehér arcát, mely olyan sima volt még most is, mint egy leányé: »Aludjál jól, édes szülém!« S azután szaladtam a szomszédba játszani. A temetés órájában is bújócskát játszottunk a szalmakazal mögött, Farkaséknál az Etellel, — amiből az a legenda keletkezett az atyafiságban, hogy »a Szabóéknak az a bolondos fia annyira siratta a nagyanyját, hogy a beszentelés alkalmával elbujt a szomszédban, hogy kisírhassa magát«. Mivel éreztem, hogy ez a legenda emeli reputációmat, oly haszontalan voltam, hogy nem tiltakoztam ellene és nem árultam cl a valóságot: hogy én a szalmakazal mögött nem sirtam, hanem játszottam. Akkor (1881 szept. 8.) még nem birtam felfogni, hogy mi az: meghalni! A halálnál sokkal szomorúbb volt rám nézve, hogy már másnap vittek megint az iskolába, fel a legfelső emeletre, a második osztályba. Százhúszan vagy százharmincan jártunk a másodikba. Tóth József volt a tanítónk. Nemrégiben kerestem is a házát, de nem találtam meg. A Szentgyörgy-utca 26. sz. háztelek akkoriban két telek volt s a déli felén volt Tóth József háza, a Dugonics-utcai oldalon, egy kis kérttel, ki a Szent György-utcára. Azóta a két telket ugylátszik egyesitették. A sarokház a Dugonics-utcai oldalon akkor is megvolt, egy Ábrahám vagy Abramovics nevü fűszeresnek volt ott az üzlete; a fűszeresnek a testvére végrehajtó volt és vagy a végrehajtónak vagy a fűszeresnek volt egy nálam nagvobl) leánya, akit határozottan szépnek tartottam. Tanitóm, Tóth József testvérbátyja mB LVAROSi MOZI Február 19-ín visárnao Ionom cl vllágnim! Keleí lángokban. l'frténet a niiszükus Keleten 10 lelvunásban fősrreplő l- O N C H A N E V. A^viva, Fox Híradó. Elíidas.-K Keidet: 5,7, 9, vasá.- --a ünnepnap 3,5 7 és 9 órakor. volt az igazgatónak, Tóth Károlynak, de vagy husz évvel idősebb volt. Kis alacsony, öreg ember, már tul a hatvanon. Hallottam róla már elemi iskolás koromban, hogy nem készült tanítónak és hogy hét gimnáziumi osztályt v égzett, ami akkoriban a tudományos felkészültségnek igen magas fokát jelentette. Mint harmadik gimnázista azonban megtudtam, hogy 1848 előtt a gimnáziumnak még csak hat osztálya volt és igy Tóth József tanitó ur nem hét gimnáziumot végzett, hanem a filozófiai tanfolyam első évét, ami a gimnázium későbbi, 18-19 utáni VII. osztályának megfelelt Az első éves filozófus »logikus diák« volt, azaz főként logikát tanult, — és elég nagy baj volt az én nekem! Ugyanis 1881-ben a szegedi Szent Györgyiskola II. osztályában az »irálytan« mellett (igenis ne méltóztassanak rajta mosolyogni: a kinyomtatott értesítő is mutatja, hogy már a második elemiben »irálytant« is tanultunk!), legnehezebb tantárgy volt a »beszéd- és értelemgyakorlat«. Mindenki tapasztalta az élemiben, hogy mi az a beszéd- és értelemgyakorlat; mi azonban Tóth József tanitó úrral egészen másfajta beszéd- és értelemgyakorlatokat végeztünk. Például azt mondta a tanitó ur: — Mondd meg nekem, mi a kerités? Hát tessék megmondani, hogy mi a keritésl »Nem könnyen áthatolható anyagból készült akadály annak elhárítására, hogy az általa körülvett és be nem fedett területre behatolhassanak azok, akik erre nincsenek jogosítva«. Ez még csak hagyján, — de meg kellett felelnünk az olyan kérdésre is, hogy »mi az ing?« Tessék csak megpróbálni a feleletet: »Vászonból, sifonból vagy ezekhez hasonló anyagból készült, a test törzsét és a karokat közvetlenül fedő ruhadarab annak meggátlására, hogy a felette levő ruhadarab az érzékeny bőrxelületet horzsolja«. Szóval: a fogalmak logikai meghatározásain nyargalászott a tanitó ur, ugy, amint ő azt 1847-ben a filozófiai kurzus első évfolyamán megszokta és azt hitte, hogy ez az a »bészédés értelemgyakorlat, melynek kultiválását tőle a hivatalos tanterv követeli. Nekem akkor még gyenge volt az érzékem a fogalom-definíciók iránt és mit tagadjam: a beszéd- és értelemgyakorlatból négyes érdemjegyet tüntetett fel a bizonyítványom. Igaz, hogy a többi osztálytársam sem volt sokkal jártasabb a fogalom-meghatározásokban, mint ORZQ MOZI Fíbiuir 19 ér, visáir.ap Szibériai farkasok Orosz dráma 8 felvoníshan. — F><sz?reDlSk A .MA RUBENS és EDMUKD LOWE. Azonkívül: Biberó és az autéban^itáte Fux buneszk j fe.vonásion. ElCadisok keziete tél 5, fél 7 és ót í>. vasir. <Sj iinm p fél 3. fél 5, fél 7 is 15; 9 óraitűr.' BIZTOS 6Y0fíSt£HYH£% OOSföliteÖi ' én, de annyian voltunk az osztályban, hogy a beszéd- és értelemgyakorlatból /okan Sohasem feleltek. A többi tantárgyakban azjonban kiváltam és erre való tekintettel, bár egyszer Tóth János nagyságos urnák, a városi elemi iskolák piarista felügyelőjének, ki kitjunö feleletemért egy kocka cukrot adott, ati mondta rólam a tanító ur, hogy »szorgalmas és jóviseletű, de sohasem lesz értelmei ember és sohasem fog tudni beszélni«:, — végezetül mégis »jeles« általános osztályzatot kaptam és felmehettem a következő évbeli a harmadik osztályba. A másodikban kedvenc tantárgyam a hittan volt. Hitoktatóm, Sütő Libor ur nem volt ugyan jobb katecheta, mint 'a többi minorita, de a II-ikban nem theoiógiával foglalkoztunk, hanem bibliai történeteket tanultunk és minden, amiben valami csele.kmény volt, nagyon izgatta a fantáziámat. Bábel tornyának építéséről csak. tíz sor volt a könyvben, de ha felelni kellett, addig beszéltem erről az eseményről a tisztelendő urnák, mig csak meg nem unta. Kreminger prépost, belvárosi plébános egyszer ellátogatott az iskolánkba. — Nagyságos ur, van itt egy gyerek, azt tessék meghallgatni! mondta a tisztelendő ur. — Csak mondd ugy, ahogy neked tetszik, szólt a hitoktatóm. Mondj el mindent, ami csak eszedbe jut. Igen kicifrázhattam a történetet, mert a gyerekek sokszor nevettek is rajta, a nagyságos ur azonban megdicsért: — Ez bizony nagyon szép volt, fiam! Pap, lesz belőled! E dicséret végső következményeként otthon megint megvertek. Nekem ugyanis napokig az járt a fejemben, hogy »ha csakugyan pap, leszek, akkor nem olyan pap akarok lenni,1 mint a tisztelendő ur, hanem olyan, mint a nagyságos ur!« S a préposti pályára való készülődésemet azzal kezdtem, hogy hasonlítani akartam a nagyságos úrhoz s az alsó ajkamat ugy ki és le biggyesztettem, mint a prépost ur. Mikor ezt otthon észrevették, az apám azt mondta, hogy ierre a gyerekre megint rájött a baj, — bizonyosan újhold van«, — de mindenesetre elvert a nadrágszíjjal: »Ebből most már megtanulod, hitvány kölyök, hogy rendesen tartsd a szádat!« Lehet, hogy ennek a verésnek is része vott abban, hogy nem lett belőlem prépost. Másodikos osztálytársaim közül csak kettőre emlékezem: Szekeres Györgyre és Szekeres Lászlóra. Az apjuk foglalkozására nézve is szekeres volt és többnyire a Back-malomnak fuvarozott. A Sándor-utca és Rózsa-utca sarkán volt a házuk, a gyevi-temető felé eső sarkon. Nagyon jóeszii fiuk voltak és nekem igen bizaJmas jő barátaim. Az egyiküket (mint annyi mást) egyszer megverte a tanitó ur.! Másnap reggel azonban az édesanyjuk [eljött az iskolába s a tanitó ur asztala elé állva minden csittitás ellenére elkezdett szavalni: — Én egy szegedi polgárnak a felesége' vagyok és én mondom a tanitó urnák, hogy, egy szegedi polgárnak a fiát senkinek egv; ujjal sem szabad érinteni se! Micsoda dolog SZÉCHÉNYI MOZI Február 19 ín, »arirnap A halálbérc. Dráma 7 elvonásban. Főszereplő: WILIIAM BOY». Azrr.kivlt!: Eegye&csárdci ¡§B Vicáiéit S fe'vonisban. Eiöadásck kezd íe: 2, 4, b, 8 órák.