Délmagyarország, 1928. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-19 / 41. szám

SZEOtU: S=ïrl;.e»ztOs«g: 9eák Ferenc ucca —. felelőn: Oi-- Kladúlilvalal, Kölcsönliönyvtór és Jegyiroda: Aradi ucca 8. Tcleíon ; 30S. - Nyomóa ; Löw ».'nó* <icce IV. Telefor» : lfr 34.« » « » « » Vasárnap, 1928 február 19 « Ő> fii IV. ÉVFOLYAM 41. SZAM MAKÓ : Szerkewlő«ég és kiadóhivatal : lrl ucca 6. Telefon: 131. szám.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁRHELY : SceikeaztOs«g é» kiadóhivatal : Andrátsy ucca 25. Telefai»: 49. >zim. «u «» «» «» N» fJôlIzclCS) Ara navontn 3-20, vidéken é» a (OvAroíban 3-ttO. KUUöld«n B-40 pengő. Efljne» ír6m SÔ. »-aoûr- es Ünnepnap 24 fillér Hódolat SC§ssufhnak [gen, szakadatlanul hódolunk Kossuthnak. Mióta a kurzus elején Kecskeméten ihlett ajak­ról elhangzott a szózat, hogy a Kossuth szob­rát le kellene dönteni, mert az is destruktív volt és a negyvennyolccal kezdődött minden bajunk, azóta szakadatlanul hódolunk Kossuth­nak. Most már kicsi is a hódolatunknak az országunk, átmegyünk vele az Óceánon s Amerika szine előtt folytatjuk a hódolást. A művész, akivel megalkottatluk a mi számunk­ra a mi gusztusunk szerint való Kossuth­szobrot, a vezeklő Kossuthét, aki mindent megbánt, amit tett s akinek az arcán is lát­szik a sajnálkozás, amiatt, hogy ő nem lehet tagja az egységes pártnak, a művész Amerika számára megcsinálta az ellenszobrot. Az uj világ látni fogja a törhetetlen szabadsághős, a meg nem alkuvó forradalmár, a meg nem hamisitott Kossuth-eszmc szobrát és meg fogja csodálni előtte a magyar zarándokok hódoló tömegét. Nagyon sokan lesznek, akik kimen­nek a tisztelelet megadni ennek a Kossuthnak, akit eltanácsollak hazulról, mint nem elég konstruktív eleimet, ebben a formájában. A tisztelgő le l es magyarok, a megyék, a váro­sok, a külön.ék- társadalmi alakulatok képvi­selői közt természetesen olt lesz a magyar kormány is. Nem személyesen, mert az ut hosszú, a tenger még viharosabb, mint a parlament s az országnak egyetlen minisztere sincs, akit hetekig nélkülözhetne szivszoron­. gás nélkül. Mint parlamentáris ország, ezt a kérdést is képviseleti utón intézzük el. A kormányt a pártja képviseli és a pártot há­rom illusztris tagja s azok között van, miut mára kiderült, Touicsányi Vilmos Pál, aki nevét épp oly halhatatlanná tette a magvár történelemben, mint Haller István. Haller lát­ván a numerus clausus atyja, Tomcsányi V. P. pedig mint az it'ju kurzus igazságügy minisz­tere a deres-törvényt szerkesztette bele a Corpus jurisba a keresztény időszámítás ezer­kilencszázhuszas íveiben. A destruktív sajtó utolsó mohikánjai nagyon felhördültek erre a hirre. Állítólag még a kormánypárt kebelében is fölszisszentek rá, ha nem éppen hallhatóan is. Nem mintha a botbüntelés igazságügyminiszterét méltatlan­nak tartanák az uralkodó párt képviseletére. Senki se vonhatja kétségbe, hogy korrekt uri ember, lisztviselőnek is igen kiváló volt, kép­zettségét és szorgalmát még a forradalmi kor­mányok se vonták kétségbe és széles látóköré­nek mint politikus éppen a deres-lörvénnvel adta bizonyságát. Igaz, hogy a nagy alkotást egy meggondolatlan pillanatban a törvény­hozás kiszégyenkezte a törvénytárból, de ha a mü megszűnt is, a mesterének kijáró tisz'e'et túlélte azt. Nem is arról van szó, hogv itthon ne illethetne meg minden kegyelét Tomcsá­nyi Vilmos Pált, mint nagyidők tanuját. De talán Kossuth szobra elé, a szabad Amerika földjén, a hatalmat egyedül birtokló politikai párt képviseletében mégse való éppen ez a kiérdemesült pecsétőr. Talán a jobbágyság eltörlőjének, az emberi méltóság törvénybe­iktatójának érc-szobrán mégis megütődés fog keresztülvillanni, amikor a kormánypárt kép­viseletében igy mutatkozik be neki egy ko­.íorus gentleman: — Én vagyok az a kegyelmes ur, aki a te­).'n( '(esséfe'l :\Ma1 cnM*nvo!cszáznegyvenuv.>lc­ban eltörölt botbüntetést ezerkileticszázhusz­han visszaállítottam. ... Nos, mi ez esetben nem tudunk egy véleményeu lenni se az ellenzéki, se a kor­mánypárti destruktivokkal. Mi igen helyesel­jük Tomcsánvi Vilmos Pál megbízatását s na­gyon sajnálnánk, ha illetékes helyről reggelre megcáfolnák az érdekes hírt. Sőt szívesen vennénk, ha azt olvashatnánk a reggeli lapok­ban. hogy Haller Istvánt is utitársul adják hozzá, aki már úgyis örök útitársa a törvény­alkotás dicsőségében s az utat is tudja, hiszen már egyszer megjárta Amerikát. A mi felfo­gásunk szerint senki olyan méltón nem rep­rezentálná a mi korunk Kossuth-kultuszát oda­át, mint ez a két abszolút konstruktív poli­tikus. Azt a Kossuth-kultuszt, amilyenhez fogható kultuszt még nem ismert az ezeréves magyar történelem, amelynél jobban kultuszt még nem destruúltak a mindenkori konstruktív elemek. Egv karbunkulus hegy volt, amelyet a magyar néplélek kristályosított ki magából s amelyet porrá őrölt a politikai bizantiniz­mus és politikai demagógia két óriási malom­köve. Kossuth Lajost és korát beleraktuk a nemzeti oltár kövébe és az oltáron idegen is­teneknek égettünk tömjént és ezt ugy nevez­tük. hogy: politikai okosság. Politikai okosság­ból eltékozoltuk a Kossuthi-örökségct: a magyar gazdasági függetlenséget, az önálló magyar had­seregét & a magyar diplomáciát. Politikai okosságból hagytuk, hogy összekötözzék a kc­Züuk t és beleálli'.sanak olyan nemzetközi kap­csolatokba. amelyekhez se vérünk, se érde­künk soha nem húzott és állítsanak bele elvan nemzetek gyűlöletének a oentrnmába. ame­lyekkel nekünk soha bajunk nem volt. Poli­tikai okosságból a magyar történetírás ma is adós Kossuth Lajos életrajzával és politikai okosságból állítottunk neki olyan szobrot, amely büntetéssé teszi a halhatatlanságot. Po­litikai' okosságból törvénybe iktattuk a negy­vennyolc dicsőségét, de eldobáltunk magunktól mindeut, amit a negyvennyolctól kaptunk s a hatvanhétért még fel nem áldoztunk, örök hódolatot fogadunk Kossuthnak, de destruk­ciónak bélyegzünk mindent, aminek ő a szim­bóluma: demokráciát, liberalizmust, gondolat­és szólásszabadságot, jogegyenlőséget. Bizony, csak legméltóbban viszi.el a mi hó­dolatuukat a szabad Amerika földjén otthont talált Kossuth Lajosnak — Tomcsányi Vil­mos Pál. T M Mailles megakadályozta az uj Vukicsevics-korináiiy megalakulását (Budapesti tudósítónk telefonjetentése.) Belgrádból jelentik: A Vukicsevics-kormány mára várt mcgalalculása isméi meghiusult. Ezúttal külpolitikai okok játszottak közre, amennyiben az uj kormánynak legfontosabb feladata az olasz-jugoszláv függő kérdések ren-. dezése lesz. Ezeknek előfeltétele azonbau a nettunoni konvenciók ratifikálása. A konven­ciók legnagyobb része pedig horvát területek­re vonatkozik, igy pedig szükséges volna a horvát parasztkoáliciónak a kormányba való bevonása. Vukjcscvics ismételt királyi kihallgatás* után az exmiuiszfcereinök és Davidovics közös felhívást intéztek Radies Istvánhoz a kor­mányba való belépés ügyében Mivel azonban Radies változatlanul nem akar hallani a Vu­kicsevics kombinációról, politikai körökben előre is meddőnek tartják az újbóli kísérle­tezést. 9 szekértők szerint Krantz csak beszámíthatatlan állapotban követhette el a terilére rótt bűncselekményt Krantz többször rosszul lett a szombati tárgyaláson — Kéífön: utolsó nap ? Beriin, február 18. Kranlz P. i összeszedte ma- ! hogy * tárgyalás menetét figyelemmel kiférhesse? gát a kórházban és ma orvosi és ápolónői fel­ügyelet alatt elvitték a moabiti törvényszéki palo­tába. A bűnpör fő tárgyalását tehát tovább foly­ta thai ták. Délelőtt 10 órakor jelent meg a tárgyalási terem­ben Krantz, akit az ápolónő támogatott, utána jött dr. Frev védőügyvéd, aki Ismét elvál­lalta a védői tisztet. A vádlottat nem a vád­lottak padjára, hanem egv nád'iííahi székre ül­tették. Mellette foglal helyet a kórházi orvos és az ápolónő. Az asztalra kirakosgatják az orvossá­gos üvegeket, injekciós tüt, vattát készítenek ki, hogy ha szivgyöngeség lépne fel, mindjárt be­fecskendezést alkalmazhassanak. Dr. Dúst elnök igy szól — A folytatólagos tárgyalást megnyitom és kér­dezem a vádlottat, elég erősnek érzi-e magát. — Igen, — válaszolja elég erőteljes hangon Krantz Pál. Most felkel helyéről dr. Fre.v ügyvéd, a bíró­ság emelvényéhez megy és igy szót: — Jelentkezem a nagytekintetü'törvényszék előtt, hogy ismét átvegyem a vádlott védelmét. Az elnök: A bíróság megelégedéssel veszi tu­domásai ezt a bejelentést és örvendi annak, hogy dr. Frey ügyvéd or ismét vállalkozik a védői Hsztre, mert ettől ennek a bünpőrnek sima és gyors befejezését reméli. — Folytatjuk a • szakértők meghallgatását. — jelentette az elnök és felhívta elsőnek dr. Ob­bardt nyugalmazott főtan felügyelőt, aki a ma­rién dorfi reáliskolának igazgatója s egyben ta­nára volt Krantz Pálnak. Az öreg pedagógus írás­ból, olyasta fel szakértői véleményét, amely azzal

Next

/
Oldalképek
Tartalom