Délmagyarország, 1928. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1928-02-08 / 31. szám

1928 február S. DÉLMAGYARORSZAG 99 Bizony nem szépek azok az egyetemi épületek, stílusuk középiskolai stílus" — mondja a polgármester. — Érdekes nyilatkozatok az egyetemi építkezések stiiustalanságárol. (A Délmagyarország munkatársától.') A' Délmagyarország keddi cikke, amelybea az egyetemi építkezések szembántó stilustalanságával foglalkoztunk, a város közönségének általános helyeslésével találkozott. Nemcsak a laikusok, hanem a szakemberek is aláírják a cikk minden megállapítását és a cikk visszhangjából kiderült, hogy az illetékesek, akiknek módjuk lett volna arra, hogy elhárítsák ezt a helyrehozhatatlan esztétikai hibát, már akkor tudták, hogy mi készül a feldúlt Palánkban, amikor ott még egyetlen téglát sem mozdítottak meg. Cikkünkkel kapcsolatban kérdést iutéztiink dr. Somogyi Szilveszter polgármesterhez, aki Q következőket mondotta: — Bizony nem szépek azok az egyetemi épületek, stílusuk középiskolai stílus^ a kultuszminiszter maga sincs velük mecfr elégedve. — Miért adta akkor ki a tanács ezekre az épületekre az építési engedélyt? — kérdeztük. — Furcsa kérdés. Majd a tanács a klinikák építését nem engedélyezi'. Sőt ellenkezőleg, amennyire lehetett, siettettem az építését. Nem mondom éppen, hogy csúnyák lennének az uj klinikák, szépek azok, de hát szebbek is lehelnének... Beszéltünk Berzenczey Domokos műszaki főtanácsossal, a mérnöki hivatal vezetőjével is, akitől a következőket hallottuk: — Ami a mérnöki hivatal ellen emelt vádat illeti, hogy tudniillik nem akadályoztuk meg a stílustalan építkezést, arra csak annyit mondhatok, hogy azok a tervek, amelyek alapján az építési engedély kiadását javasoltuk a tanácsnak, annyira vázlatszerüek, hogy a részletes elbírálás alig lehetséges. Ezeket a terveket különben is olyan nevü tervező készítette, akinek a nevében teljes garanciát látott a mérnöki hivatal, hogy a tervek minden tekintetben megfelelnek a követelményeknek. A mérnöki hivatal maga is kifogásolta a DMKE homlokzatának kiképzését és közben is járt ennek megváltoztatása érdekében, de eredményt nem tudott elérni. Eredménynek tekinthető azonban az, hogy a Tisza Lajos-körutra tervezett alacsony, lapos tetejű női elkülönítő pavillon, amely a környékező épületekhez képest jelentéktelen, a Tisza Lajos-körut vonalához pedig méltatlan épület lett volna, nem ott épült fel, miután a kultuszminiszter is elfogadta a mérnöki hivatal álláspontját és nem engedte meg az eredeti terv végrehajtását. — A homlokzatok kiképzés? tekintetében mi sem tartjuk tökéletesnek a megoldást, mert az épületek hatása kissé sivár és szegényes. Tekintve azonban, hogy azok az egyetemi épületek, amelyek a fogadalmi templom körül épülnek fel, már valószínűleg a Templomtér rendezésére tartott eszmei tervpályázat eredménye szerint épülnek fel, szinte biztosra vehető, hogy ezek ellen már kifogás nem lesz emelhető. Azt is reméljük, hogy a Tisza partján épülő két nagy klinika, amely jelenleg alapozás alatt van, a homlokzat kiképzése tekintetében is ki fogja elégíteni az esztétikai igényeket. A leginkább kifogásolható sebészeti és nőgyógyászati klinikák nincsenek annyira szem előtt, hogy azok nagyobb mértékben ronthatnák az összbenyomást. A polgármester és a műszaki főtanácsos nyilatkozata minden tekintetben megerősíti a Délmagyarország álláspontját, bár látszólag a két nyilatkozat között lappang valami ellentmondás. Ennek a látszólagos ellentmondásnak azonban az a magyarázata, hogy a polgármextfir. ktesé elfogult mindennel szemben,ami a kultuszminiszterrel, vagy az egyetemmel van összefüggésben. Elfogultsága természetesen növekszik, ha olyan valamiről van sző, ami ugy a miniszterrel, mint az egyetemmel összefüggésben van. Nyilatkozatának első mondatában elismerte, hogy bizony nem szépek azok az. egyetemi klinikák, de amikor felvetettük azt a kérdést, hogy a tanács iiiérí nem tagadta meg az építési engedély kiadását, rögtön hátrafelé koncentrálta véleményét, mert hát az építkezés tempójának gyorsítását mindenekfölött valónak tartotta. A mérnöki hivatal vezetője viszont az ellen a vád ellen próbált védekezni, amely a mérnöki hivatalt érheti ezek miatt a stílustalan építkezések miait. A védekezés azonban nagyon bizonytalan és már a második mondat őszintén elárulja, hogy bizony történtek hibák és a város hatósága bizony nem törődni az esztétikai szempontokkal. tripíe-sse, cherry-ferantiy, marasquino 32 Érdekes, hogy a Délmagyarország cikke még az egyetemi körökben is olyan visszhangot keltett, amely teljesen megfelel a cikk tendenciájának. Beszéltünk többek között egy ismert professzorral, aki a következőképen nyilatkozott a kérdésről: . — Mi magunk is tudjuk, hogy az egyetemi építkezés nem tartozik a sikerült megoldások közé. Amikor elhatározták, hogy nem Újszegeden, hanem a régi Palánk helyén építik fel az egyetemet, mindenki teljes joggal azt várhatta, hogy a Tiszapart az egyetemi klinikákkal gyönyörű, művészi szilhuettet kap. Ehelyett "" ' dísztelen kaszárnyák sorakoznak fel majd meglehetős összevisszaságban a Tiszaparton. Jól emlékszem rá, hogy a knltüszmiöíárter, amikor kiszemelték az egyetemi építkezések helyét, átment az uj-. szegedi partra, hogy onnan nézze meg, hogyan fest majd az egyetemi palotasor az in-; nenső parton. A megoldás kétségtelenül általános csalódást kelt mindenütt. »A jobboldali Iparosság lehetetlenné tette a békés megegyezést«. A kisiparosság képviselői meg akarták teremteni az eredményes munkálkodás alapfeltételeit, de a jobboldal talzott követelésekkel állott elő. — Gombos István nyilatkozata. (A Délmagyarország munkatársától.) A' jobboldali, helyesebben a szélső jobboldali iparosérdekeltségek az utóbbi napokban olyan híreket kolportálnak, hogy az a békeakció, amely a közelgő ipartestületi választásokkal kapcsolatban megindult a két iparoscsoport között a választások zavartalanságának biztosítása érdekében, a balodali iparosok magatartása miatt meghiusult. Ezekkel a tendenciózus hírekkel kapcsolatban kérdést intéztünk Gombos Istvánhoz, a ruházati szakosztály elnökéhez, mint a kiküldött négyes bizottság egyik tagjához, aki a következőkben ismertette a tényleges helyzetet: — Mindenekelőtt azt kell kijelentenem, hogy a szélső jobboldal hivatalos szócsövében és a kormánypárti, orgánumban megjelent közlemények szerint a békekisérlet meghiusult volna, ebben a formában nem felelnek meg a valóságnak. Az törtéut, hogy a nagybizottság által kiküldött előkészítő né.pyes bizottság befejezte tárgyalásait, amelyeknek eredményéről még csak ezután számol majd be a nagybizottságnak. Ha a békeakció meghiusul, annak egyedüli oka az lesz, hogy a jobboldali újságokban ezek a közlemények megjelenítek és mintegy lehetetlenné tették a békés megegyezést. — Mi a legbecsületesebb békeszándékkal bocsájtkoztunk ezekbe a tárgyalásokba és célunk őszintén az volt, hogy az eredményes munkálkodás alapfeltételét, a békét megteremtsük. Bizonyította ezt a kamaraközi nagygyűlésen telt kijelentésem is, amelyben felajánlottam a békét és hangsúlyoztam, hogy a békét mi a legőszintébben kívánjuk. Erre semmiféle választ nem kaptam a túlsó oldalról, sőt néhány nappal később a rókusi iparoskör választmányi ülésén nemcsak rideg, hanem valósággal fenyegető visszhangja támadt jószándéku felszólalásomnak. — Amikor összeült az ipartestület elöljárósága, hogy ezzel a békeakcióval foglalkozzon és kiküldötte azt a bizonyos nagybizottságot, én a magam részéről tiltakoztam ugyan a bizottság egyoldalú, tendenciózus összeállítása ellen, mert a nagybizottságba a jobboldali elemek túlzott arányban kerüllek be, később azonban, amikor ez a nagybizotlság kiküldötte a sziikebbkörü négyes bizottságot, megnyugodtam, mert itt a két párt egyenlő arányú képviseletet kapott, — A kísbizottságban azonban szintén csalódtunk, mert amikor kölcsönösen előterjesztettük a béke föltételeit, kiderült, hogy ezen az alapon lehetetlen a békés megegyezés, a jobboldal ugyanis túlzott és teljesíthetetlen követelésekkel állt elő. Ha mi el is fogadtuk volná ezeket a föltételeket, könnyen megtörténhetett volna, hogy szakosztályaink azokhoz nem járulnak hozzá és így a tárgyalások mégis csak eredménytelenek maradnak. Első föltételük az volt, hogy az ipartestület elnöksége, illetve elöljárósága kizárólag az ő embereik közül rekrutálódjon. Ezt a föltételt ránk nézve olyan sértő módon szövegeztek meg, amikor azt mondották, hogy ;>csak kifogástalan hazafias, szellemben gondolkozó tekintélyes iparosok«< jöhetnek számításba, amivel nyilvánvalóan a mi hazafias érzésünket vonták kétségbe, hogy, már ez is igen megnehezítette helyzetünket, mert hiszen ez a beállítás teljes joggal felháboriUratta az általunk képviselt iparosságot. A másik föltételük a szakosztályok, autonómiáját csorbította volna meg, amennyiben azt kívánták, hogy az elöljáróság! tagokat ne a szakosztály jelölje, hanem az általuk kiküldendő jelölőbizottság. Ehhez a kisiparosság szakosztályai szintén nem járulnának Sohasem hozzá. — Ezzel szemben a mi feltételeink a következők voltak: Azt kívántuk, hogy az elnökség két tagja a mi jelöltünk legyen, mert nekünk kétségbevonhatatlanul erős többségűnk van a szegedi kisiparosság körében, a békesség kedvéért azt a javaslatot tettük, hogy egy alelnököt közülük jelölünk. A számvizsgáló bizottság összeállításánál viszont csupán az volt a kívánságunk, hogy a bizottság tagjai szakemberek legyenek. Az elöljárósági tagok megválasztását pedig a szakosztályokra kívántuk bízni éppen ugy, mint ahogyan a múltban is: a szakosztályok jelölték az elöljáróság tagjait. ' — Hangsúlyozni kívánom, hogy a tárgyalások során az elnökség kérdésével kapcsolatban a mi részünkről soha. egyetlen név sem került szóba, mi csak elvi kérdésekről tárgyaltunk, nem pedig •személyekről. A szélső jobboldali körök által kolportált nevek leháí léybölkapottak és ezzel kétségtelenül az volí a céljuk, hogy a békekisérletet meghiúsítsákj — A békekötés kísérletét mi a legŐszintébU jóakarattal kezdtük mefi és azzal sem törőd«