Délmagyarország, 1928. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-13 / 10. szám

1928 január 13. I)fcI,!V!*fiV ^ORSZÁG НИШЧЯЮ Mz orvosszöveiség szegedi fiókja is sikraszáll a munkdsbiztosiíó mellőzöl! orvosai érdekében. (A Délmagyarország munkatársától) A szegedi munkásbiztositóhoz törtcnt orvosi ki­nevezések ügyével az orvosszövetség szegedi fiókja csütörtökön este rendkívüli közgyűlé­sen foglalkozott és a következő határozatot hozta: Az Országos Muukásbiztosiló Intézetnek folyó évi január 1-én történt megalakulását megelő­zően az Országos Orvosszövetség több ülésen és kongresszuson foglalkozott a Munkásbiztositö Intézet orvosai kinevezésének kérdésével. Eze­ken az üléseken és a rendkívüli kongresszuson ismételve hallottuk annak hivatalos kijelentését, hogy a népjóléti miniszter ur őnagyméltóságá­nak az a felfogása, hogy pénztárorvosi állását nem vesziti el az az orvos, aki a kerületi nwa­kásbiztosiló pénztárnál viselt állását kifogásta­lanul látta el, aki eilea fegyelmi eljárás sohi folyamatba nem tétetett, aki szakképzettségét megfelelően igazolni tudja és hogy a kinevezés­nél a szerzett jogokat tiszteletben tartják. Sajnos, a kinevezett orvosok névsorából sok olyan kartárs neve hiányzik, aki évtizedes penz­tárorvosi múltra tekint vissza, aki ezidö alaít munkásságának legjavát szentelte a kerületi pénztár betegeinek gyógykezelésére olyan fárad­hatatlan buzgalommal, hogy ezzel a pénztár vezetőséginek teljes elismerését, betegeinek sze­retetét, ragaszkodását érdemelve ki, nagymér­tékben hozzájárult a pénztári intézmény tekia­télyéurk cinpléséhez. A népjóléti miniszter urnák a lapokban meg­jelent nyilatkozatából és az Országos Orvos­szövetség elnökségének a sérelmet szenvedett orvosokhoz intézett felszólításából azt látjuk, hogy a sérelmek orvoslása nem fog elmaradni. Az Országos Orvosszövetség szegedi fiókja mai rendkívüli közgyűlésén egyhangú határozattal kéri a központi elnökséget, mint az orvosok egyetemének egyedül illetékes képviselőjét, hogy a szegedi kerületi pénztár érdemes, de a kinevezésnél mellőzött orvosainak ügyét hatha­tós támogatásban részesíteni mé'.tózlassék. Egyben megállapítja a közgyűlés, hogy egyes szegedi érdekképviseleti szervek által nyilvános­ságra hozott memorandumok az újonnan kineve zett pénztárorvosi kürt általánosságban olyan hangnemben támadták, amely nem csupán a pénztárorvosi kar reputációját sérti, hanem sér­tő az egész orvosi karra nézve is s ezért ezen laikus bírálásokat, mint illetékteleneket a szegedi i'iókszövetség visszautasítja. A szegedi fiókszövetség kéri az Országos Or­vosszövetség elnökségét, hasson oda, hogy az elbocsájtott orvosoknak az Országos Orvosszö­vetség Nyugdíjintézete legalább olyan nyugdijat folyósítson, amely az állam által fizetett nyug­dijak mérvét elérje. Al mellőzött régi orvosok nyugdija. A Délmagyarország többizben foglalkozott azokkal a sérelmekkel, amelyek a munkás­biztosító orvosi kinevezések következtében a szegedi orvosi kart érték. Joggal, a legtelje­sebb joggal sérelmezték, hogy nem vett át az uj pénztár olyan régi és érdemes orvosokai, mint aminők dr. Andrássy Ferenc, dr. Schrei­ber Fülöp, dr. .ics Vilmos és dr. Vas Jguáe. Sokan arra következtettek, minthogy semmi intézkedés nem történt, hogy a népjóléti mi­niszter ezzel elintézettnek tekintette ennek a négy orvosnak ügyét, akik valamennyien löbb mint három évtizedig teljesítettek a beteg­pénztárnál szolgálatot. Most végre valameny­nyíre megnyugtató ponthoz ért a kérdésnek ez a része, amennyiben dr. Pálfy József, a betegpénztár volt miniszteri biztosa, a héten két napig Budapesten tartózkodott és eljárt ugy a minisztériumban, mint az országos pénztárnál. Ott szerzett információit a követ­kezőkben összegezhetjük: — Az uj munkásbiztositóhoz át nem vett és nyugdíjjogosultságra igényt tartók ügyé­ben a végleges megállapodás szeptemberre lesz nyélbeüthelő. A kulcsra nézve még nincs végleges megállapodás. Ha ez meglesz, min­den meg fog történni annak érdekében, hogy szeptember elseje előtt elölegképen utalvá­nyozzuk a nyugdijat. Ezt az információt megerősítette Yass Jó­zsef népjóléti miniszter is. Megérkezett a vHágJrü Hajsza meséibe Illó dollárrenp eíe«j után. Klacskereíiök, haszonlesők, íanácsoíadók Makra Ignác százmilliárdos öröksége körül, — Adalok egy meghiusult amnesztiáiról, elveszeti aktákról és önkéntes nyomo­zókról. (A Délmagyarország munkatársát ól.) Körül- j belül öt évvel ezelőtt történt, hogy a Csillag- I börtön irodájában két hivatalos ur jeleni meg ! szépen összehajtott iratokkal. Makra Ignácot keresték, akit a katonai törvényszék hétévi börtönre itélt függelemsértés és lázadás miatt. Az öreg fogoly megállott a fogházőrök között és akkor a következő beszélgetés játszódott le: — Van-e magának Makra bácsi valami nagybácsija Amerikában ? Az öreg fogoly a börtönőrök között meglepő­dött arccal hallgatta ezt a kérdést. Aztán em­lékezni kezdeti: — Van nekem egy nagybácsim Amerikában. Makra Józsefnek hívják. Sok év előtt ment ti Amerikába, kőfaragónak hivták ki New­yorkba. Azóta csak annyit tudok róla, hogy nagyon gazdag lett... Megnősült ott kint a tengeren tul és sirkőgyárat kapott a felesé­gével ... — Akkor helyben vagyunk! — hangzott a válasz a hivatalos urak részéről. És mindjárt különös reverenciával kezdték kezelni a hét évre elitélt foglyot, aki ott állt a szuronyok és puskák között. — Maga az, akit keresünk! — szóltak to­vább a szavak. — Másfélmillió dollárt hagyott magára Makra József! Az öreg fogoly csak szédült a börtöuiro­dában. Milliárdos leli a bödön falai köíöll! A beszélgetés aztán tovább folyt: — Hát mit csinál majd annyi rengeteg pénzzel? (Több mint százmilliárd korona!) Az öreg Makra hallgatolt egy darabig, aztán igy felelt: J — Először is munkásházakat fogok épí­teni ,.. A fogházirodában elfordultak tőle. Az öreg foglyot visszakísérték cellájába. (Öt év elölt nem volt tanácsos munkásházakról beszélni, a börtönben és egy hét évre elítélt fogolyé­nak.) •* így kezdődött Makra Ignác legendás örök­sége, amit rendületlen reménnyel vár az öreg festőmunkás a Hullám-uccai fullasztó, nyo­masztó pincelakásban. Azóta száz cikk irt erről a fantasztikus döllárjvngélegről, száz nyilatkozat cáfolt, kertelt, erősített. Azóta fur­csa szemekkel néznek a Hullám-uccai pince­lakás nyomorgó és beteges dollárörökösére. Legutóbb pedig Muliuray Kornél nyugalmazol t miniszteri tanácsos, budapesli ügyvéd nyi­latkozott a fővárosban, hogy öt bízták meg a dollárok felkutatásával, de :>ő megállapította, hogy az egész csak álom:, mese, rózsaszínű legenda, amit a börtön rácsai közöli szőtt a hét évre elitéit fogoly. Furcsán szólt ez a nyilatkozat és azóta még furcsábban és még hitetlenebbül néznek a pincelakás nyomorgó nábobjára. i * Xyomról-nyomra járva igyekeztem világos* 71 selyem harisnya. Lampel és Hegyi cégnél minden színben JUap&ató. Minden púiéit garancia. ságot deríteni erre a dollárrengetegre a sok kincskereső, haszonleső, jutalomváró intrika ­ján, hajszáján, hiletlenkedésén és rosszindu­latán keresztül. Sok adatot sikerült megtalál­ni és az a gondolat nyomul előre a sok cá­folat és haszonlesés fölé, hogy nem lehel egészen mese ez a mesébe illő legendás örökség. A százmilliárd korona! ' üt íme az adatok. Makra József apátlan-anyátlan árva kő­faragó legény volt Szegeden és a most dol­lárrengeteget váró Makra Ignác szülei voltak azok, akik magukhoz vették a legényt, isko­láztatták, gondozták, etették. (Ezt a meleg sze­retetet nem felejtette el ¿sewyorkban sem Л/г, John Makra és ennek az önzetlen szülői gon­doskodásnak köszönheti Makra Ignác, hogy reá maradt a newyorki másfélmilliódolláros vagyon.) A süldő legény Szegeden, utoljára a Kál­vária-uccai régi kőfaragó ipartelepen, a Fischer János cégnél dolgozott. Becsületes* szorgalmas legény volt, szerették a műhely­ben. Ebben az időben történt, hogy a Fischer János cég levelet kapott Newyorkból. Valaki sirkőgyárat akart alapítani és egy jó szegedi szakmunkást kért. A szegedi gyár választása Makra Józsefre esett, aki örömmel és nagy­remény ekkel eltelve ült fel a vonatra, hogy elinduljon az Óceán felé. így kerüli ki Newyorkba a flalal szegedi kőfaragó legény. Azóta keveset hallottak Makra Józsefről, aki a tengeren tul Mr. John Makra lett. Ta­lán egyszer járt Szegeden, amikor cinem muló hálával kérdezősködött gondozói fiáról — Makra Ignácról. Aztán multak аг évek, nőitek és fogylak az emberek. Makra József neve akkor került me­gint szóba Szegeden, amikor a Csillagbörtön irodájában a hét évre elitélt fogoly előtt meg­jelentek a budapesti urak. A szálakból és a homályos adatokból azl lehet kihámozni, hogy Makra József szegcdi kőfaragó legény becsülettel dolgozott a new­• yorki sirkőgyárban, elvette a gyáros leányát és megkapta a gyárat, — a másfélmilliódol­láros vagyont. 1 * Az ügyvédek, a kincskeresők és jutalmai várók különös hajszája kezdődött meg az évek során Makra Ignác örök­sége felkutatására. Már a börtönben kerestek a fogoly-nábobot. »Befolyásos-, »előkelőd, - mél­tóságos urak, akik mind önzetlenül segítsé­gére akarfak lenni az elitéltnek, hogy áthoz­zák Amerikából a dollárrengeteget. Az el­itéit azonban elhárított magától mindenkit, mit tudta ö a börtön súlyos falai között, hogy mi van kint a világban. Csak ennyi volt a válasza: — A gyár csak maradjon üzemben, mii/ kiszabadulok! Többen arról is tudnak, hogy egyesek am­nesztiát akartak kieszközölni az elitélt nábob­nak. De az amuesztiából nem lelt semmi Az öreg Makra javíthatatlan volt; még a bör­tönben is munkásokra ¡¡oridoll, méu, a szu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom