Délmagyarország, 1928. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-10 / 7. szám

SZEGEU: szerteszluség: »cak Ferenc ucca i.. Telefon: 1.3-33.^Kladóhlvaliű, KOlcsHnkanyvtár és Jegyiroda: Aradi ucca 8. Teleion: 306. ^ Nyomda: löw Upúf ucca 19. Telefon: 10—34.« » « » « » Kedd, 1928 Január 10 0 0 <3> IV. ÉVFOLYAM 7. SZAM MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal: un ucca 6. Telefon; t51» széni.« » « » « :>» HÓDMEZŐVÁSÁRHELY j Szerkeszíőstij és kiadóhivatal: Andrássy ucca 25. Telefon: 49. szám. « » « » « » « » <{ » Elóilzetésl Ära havonta 3-ZO, vldéíten és a fővárosban 3-00, kUUi>ld«D 6-40 pengő. Egyes szám lö, vasár- és Ünnepnap 24 filier mmmammmamKmmammammmmmammmmm Neonacionallzmus. Rákosi Jenő a minap egy kicsit fönthaugon Zsörtölődött amiatt, hogy korunk nagy magyal* politikusai, akik miniszteri székekben ülnek, igen élénk publicisztikai tevékenységet fejtenek ki. Nem kell azt gondolni, hogy Rákosi Jenő a kénjeiét félti az előkelő kollégáktól. Annyira már konszolidálódtunk, hogy a legnagyobb magyar ujságirót csak a vádlottak padjára lehet ültetni, de attól még a nemzeti megújhodás korában sem kell félni, hogy az álomszerükön valamelyik kegyelmes ur elébe kerülhessen annak a zseninek, amelynek porhüvelye Rákosi Jenő nevet visel. Nem is a kenyerét félti a nagy öreg ember, se a hivatásbeli kollégáiéi, — legföljebb a miuiszteri szék tekintélyét. Mert, kellő tekintélytisztelettel legyen mondva, olvastunk már olyan miniszteri cikkeket is, amelyekből kiviláglik, hogy a miniszter nagyon ügyes ember lehet, a jég hálán is megélne, de a tollából nem élne meg. Rákosi Jenőnek az az álláspontja, hogy az ilyen publicisztikai kiruccanásokra semmi szükség, a miniszterek végezzék a maguk dolgát, igazgassák az országot, hozzanak bölcs törvényeket, gondoskodjanak azok okos végrehajtásáról, önmaguk "és alkotásaik megbirálását pedig bízzak rá a sajtóra. Sokkal jobban tiszteljük Rákosi Jenőt, semhogy vitába szállnának vele, inkább ráhagyjuk, hogy neki van igaza. Abban viszont bizonyára ő is egyetértene velünk, hogy Klcbeisberg kultuszminiszter ur nemcsak annak a helynek válik diszére, amelyet betölt a kormányban, hanem kiválóan tud bánni a tollal is s cikkei, amelyek igen siirün követik egymást egy pesti lap hasábjain, formában is, tartalomban is mindig figyelemreméltók. A mi véleményünk szerint még az se válik nekik kárukra, hogy egy igen dcstrukliv multu napilapban jelennek meg, amelyet röviden és velősen ma is zsidólapnak szokás nevezni. Kissé különös ugyan, hogy a keresztény kurzus miniszterei ezeken a kereszteletlen hasábokon adnak egymásnak találkát, de ennél különösebb dolgokat is megértünk már a helyreállított magyar kir.'Jycágban, például Budaörsnél, ahol egészen szokatlan módon álltak haplákot a magyar királyság katonái a magyar király előtt. Mivel nem valószínű, hogy a keresztény sajló nem fogadná vasárnapi cikkírói közé a minisztereket,' fel kell tennünk, hogy a miniszterek áldozzák fel magukat a közjóért, ugy gondolkoznak, hogy a destrukliv tévelygőket "kell felvilágosítani és megnyerni az egyedül üdvözítő igazságnak, mivel a konstruktivok szive anélkül is a kormányért ver. Akármi legyen a magyarázata e feltűnő jelenségnek, az mindenesetre bele tartozik abba a nagy szellemi áramlatba, amely a kurzusnak mai fázisában magával ragadja az országot s amelyet a kultuszminiszter ur tegnap megjelent cikkében neonacionalizmus-nak nevez. ,A neonacionalizmus a kultuszminiszter ur szerint azt jelenti, hogy korunk uralkodó bolygója, a nacionalizmus uj verelet kapott és semmikében nem azonos a háború alatt lezárt világ nacionalizmusával. Ebben vitán íelüláilóan igaza van a kultuszminiszter urnák. A háború előtt a magy ar naciunaüzmu a r.elv leginkább március 15-én és október 6-án jelentkezelt a iivHvánpsság előtt, minisTi'k val, magyarán szólva azt jelentette, hogy el az osztrákoktól és el a Habsburgoktól! Avagy nem ezt jelentette-e az önálló magyar hadsereg, az önálló vámterület és a nemzeti bank követelése? Főképp ebben élte ki magát a magyar nacionalizmus, mert ami még velejárt volna, a nemzetiségek elnyomása, az legföljebb abban nyilatkozott meg, hogy azokat a tót és oláh urakat, akiket a magyar kormány mandátumhoz juttatott, barátságosan lekurjongalták a parlamentben a jótorku kurucok. A mai nacionalizmus valóban egészen más természetű, mint a régi volt. A mai nacionalizmus a Habsburgok visszahozását követeli, de még annál is előbbrevalónak tartaná a zsidók agyonverését. Hozzá kell azonban tennünk, hogy a kultuszminiszter ur nem ilyennek kivánja a neonacionalizmust, ő, mint reálpolitikus a kulturában való megerősödést érti alatla. S ezt annyira komolyan veszi, hogy kellő óvatossággal ugyan, dc felveszi a harcot — már a lap hasábjain — a neonacionalizmus két akadéka ellen. Nyíltan megnevezi őket: egyik a luránizmus, másik a fajvédelem. A turánizmust fantasztikumnak nevezi, amelyre nem építhet politikai légvárakat az, aki az élet nagy realitásait felismeri. A fajvédelemről pedig még ridegebben nyilatkozik. Azt mondja róla, hogy az ellenforradalmi jelszó, amit a maroknyi magyarság nem tehet magáévá, mert politikai okosságból mindenkit magyarnak kell tekinteni, aki érzelemben, lelkiségben, nyelvben beolvadt a magyarságba. Akárhogy forgatjuk a szót, ezek olyan destruktiv kijelentések, amelyekért néhány esztendővel ezelőtt még beverték a meggondolatlan emberek fejét. Kár, hogy a kultuszminiszter ur abban az időben nem tartozott a meggondolatlan emberek közé és lartózkodolt; az ilyen vakmerő nyilatkozatoktól. Mint ahogy még ebben a cikkében is kellő higgadtsággal kerül bizonyos kérdéseket. Például az antiszemitizmusról azt mondja, hogy arról néni beszél, mert az negativ politikai elv, ő pedig a reálpolitika embere. Valószínűleg ezen az alapon nem mondja ki a numerus claususnak a nevét sem. Pedig az ugyancsak pozitív reálpolitikai "alkotás, amelynek fényében egyelőre Haller István neve tündöklőbb a neonacionalizmus egén." mint a gróf Klebelsberg Kunőc... • A Kolossvári jtisc napiéi háromhavi fog§ássra Ítélte a váradi rombolás négy szereplőiét. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') Bukarestből jelentik: A kolozsvári hadbíróság ma kezdte tárgyalni a nagyváradi rombolás miatt letartóztatottak bűnügyét. Négy vádiolt ügyében délután már Ítéletet is hirdetett a törvényszék és egy diákot háromhónapi, egij pincért öthónapi, egy kereskedelmi iskolai tanulót 20 napi és egy szabólegényt 10. napi fogházra ilélt. A tárgyalást lcedden toly-" látják. A kisehevi dMl£®l£ véresre verté2c a zsidókat és belelőtte2c a rendőröUbe. Egy őrmester átpártolt a zavargó diákokhoz. (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Kisenevből jelentik: Vasárnap délután véres diák zavargások voltak Kisenevben. Egy diákcsapat, amely az állomás felé haladt, megtámadta a zsidó járókelőket, többet véresre verlek. Amikor a rendőrség megjelent a helyszínen, a diákok revolvert rántottak és belc~ lőttek a rendőrökbe. Egy rendőrtiszt súlyosan megsebesült. Egy őrmestert, aki a diákok pártjára állott, letartóztatlak. Semmiféle jegyzék mem érkezeit még a Népszövetséghez a szentgotthárdi incidens ügyében. /1 kisantant „kollektiv lépésről" tárgyal. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Genfből jelentik: A népszövetségi hiva. tat eddig még sem a kisantant, sem az egyes kisantant államok részéről semmiféle jegyzéket n»m kapott a szentgotthárdi incidens ügyében. Népszövetségi körökben nem is tartják valószínűnek, hogy lépések törtéunének ebben az ügyben, de alig hihető az is, hogy a Népszövetség hajlandóságot mulatna interveniálni, hiszen az investigáció rendszere, amelyet Csehország szeretne Magyarországon kipróbálni, csupán rendkívül súlyos cs nagyjelentőségű esetekben alkalmazható. Ez pedig a" szentgotthárdi ügyről a legjobb akarattal seb mondható, nem is szólva arról, hogy egyelőre még nem nyeit biztos megáílapiLíst, hogy hr a Ifáaj ilt a gépf?gyverszálliSműny. nu'. irestbnl jelentik: Dufa helyettes kfilrtgymijugoszláv követtel. A román kormáuv a keddi minisztertanácson véglegesen határozni 1'og a szentgotthárdi incidens ügyében követendő magatartásáról. ' A félhivatalos Vitiorul közlése szerint a kis-» ánlántállamok között folyó tanácskozások még neiu értek véget és egyelőre nem történt döntés esetleges kollektiv' fellépés ügyében. A Vitiorul közlése szerint a szentgotthárdi ügy három fórumot kell, hogy foglalkoztasson: a Nagykövetek Tanácsát. amely antiak idején megszüntette a szövetségkőzi katonai ellenőrzést, a Népszövetséget, amely a katonai ellenőrzést átvette és a kisántán« tot, "mint a három legjobban érdekelt államot, Az AiU véruL diplomáciai körökben arról értesült; HOCV ÍMsSnWnt TI:ni fesz semmiféle kollektiv