Délmagyarország, 1928. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-08 / 6. szám

m 1928 január 8. D£LMAGYAR0R5ZAG Serédi hercegprímás Rómában ufév napfán fogadta a "Bástyát (A Délmasa..... 'g munkatársától.') A Bástya ólaszországi túrájának egyik érdekes részletéről érkezett ma levél Szegedre, arról • fogadtatásról, ami újév napján játszódott le Rómában. Magyarország hercegprímása, dr. Serédi Jusztinián ugyanis újév délutánján a bíbornoki palotában fogadta a Rómában időző Bástyát. A fogadtatás részletei a következők voltak: Kovács Árpád szentszéki főtisztviselő vezette a Bástyát a hercegprímás elé, akit, amikor a terembe lépett, a Bástya háromszoros éljennel fogadott. A csapat tagjai ezután kézcsókkal járultak a bibornok hercegprímás elé. • Serédi Jusztinián rendkívül szívélyesen fogadta a szegedi csapat tagjait, hosszasan elbeszélgetett velük, érdeklődött eredményeikről. A Bástya nagy meglepetésére, a hercegprímás tökéletes futball-szakkifejezéseket használt és hamarosan kiderült, hogy Serédi Jusztinián lS97-ben maga is jutliallista volt és egy pozsonyi csapatban játszott. Kijelentése szerint ma is hive a labdarúgásnak. A hercegprímás végül sok szerencsét kivánt a Bástyának, majd bucsut vett a szegedi fiuktól, akikre mély benyomást tettek a hercegprímás szívélyes szavai. A Bástyát egyébként Szilveszter estéjén a Római Magyar Klub látta vendégül. A vacsorára olasz előkelőségek is hivatalosak voltak. Életveszélyes rédlizás a Bertalan-emléknél rendőrt razziával. , fl Tisza 60 centiméteres jegére futnak !e a ródlik. rendőrség emberei a betiltást azzal magyarázzák, hogy a ródlik sok esetben egészen a Tisza jegére futnak le és ezért a ródlizás életveszélyes. A rendőrök intézkedése után a ródlizók közül többen a rendőrségre telefonállak, ahonnan kijött az ügyeletes rendőrtiszt és megvizsgálta a ródlipályát A szemle eredménye megállapította, hogy a part mentén a jég 60 centiméternél is vastagabb és ezért megengedte a további ródlizást. Azoknak azonban máitilos volt a vig mulatozás, akiket előbb a rendőrök leigazoltak. (A Délmagyarország munkatársától.") Vízkereszt délutánján kellemetlen meglepetés érte az ujszegedi Bertalan-emléknél ródlizó fiatalságot. A kora délutáni órákban rendőrök jelentek meg a part mentén és minden ródlizól leigazoltattak. A vig ródlizók körében természetesen nagy meglepetést keltelt a rendőrök megjelenése és sokan tiltakoztak a ródlizást beszüntető rendőri határozat ellen. Szegeden ugyanis csak a Bertalan-emléknél lehet ródlizni, ahol mintegy 40 méteres pálya áll a ródlizók rendelkezésére. A ródlipálya a töltésről a Tisza jegére vezet le, ugy hogy a ródlizók a jégre futnak le szánkójukkal. A íCWMMAMfMfMfMMWWMMtfMMffMMW MMMNMMWMMMMMMfMIWMMWMMMMM V SZABÓ LÁSZLÓ EMLÉKIRATAI. II. Kun vagyok-e vagy magyar? Ezt a kérdést ma nem tudom eldönteni. Az a körülmény, hogy elődeim a XVIIf. fezázad első felében a kun pusztán laktak, 'éppen ugy nem bizonyít semmit, mint az, 'hogy részt vettek a kun puszták visszaváltásában. Amikor a török bejött, a kunok egy része felpusztult, más része szétszaladt. Jó részük Borsodba ment; talán nem is véletlen, hogy a legdélibb kun község Dorozsma és Borsodban is van egy Dorogma. A török uralom alatt, üe különösen utána az ország minden részéből sokan telepedtek le a Duna—Tisza közén, nem csupán kunok, hanem mások is. Kiskunfélegyháza mai népének igen kis töredéke kun s ez a helyzet ma már Dorozsmán is. Semmi lehetetlenséget nem látok benne, hogy ismeretlen elődeim valahonnan idegenből jöttek a kun pusztára. Nagyapám egyik fivére, Antal (1820—1903) 1886-ban, mikor egy öltözet ruhával megajándékozott, emiitette előttem, hogy mint egy régi nemesi család sarja, arra volnék hivatva, hogy családunkat magasabb polcra emeljem. Deák Ferenchez igen hasonlított az öreg ur. - s " i a Kossuth Lajos-sugáruton szomszédos volt a régi iskolával. Roppant szigorú, zárkózott, még családjával is alig érintkező ember volt és sohasem jött ki a szobából, kivéve mikor kiment az j »Akiokba« megnézni, hogyan híznak a ser- j tései, de a felügyelet már nem érdekelte; azt I hiszem szegényen is halt meg. Mivel a szigorú | Ma utolfára a Csárdáskirálynő Belvárosi Moziban. embereket mindig kerültem s különben is azon az előre betanult beszéden járt az eszem, mellyel az ajándékba kapott öltözet ruhát meg kellett köszönnöm, Tóni bátyámnak a családunk nemességére vonatkozó adatai éppenugy, mint hosszú erkölcsi intelmei az egyik fülemen bémentek, a másikon pedig nyomban kimentek. (Érdekes, hogy családomnak nemez a tagja tünt el az enyészetbe, hanem még az otthona is. A mai Kossuth Lajos-sugáruton a 38. számot viselte a háza, a 38-as házszámot azonban ma ebben az uccában hiába keressük: a 36 után 40 következik. Amikor ugyanis a régi iskolát (ma anatómiai intézet) kibővítették, az épület uj szárnyát a nagybátyám telkére építették.) Több, mint negyedszázad múlva, 1917-ben, vagy 1918-ban egészen véletlenül megakadt a szemem a hivatalos lapban egy hirdetésen, melyben bizonyos Szabó Júlia örököseit keresik. Ha jól emlékszem, a hirdetésben szereplő nevek ismerős volta bírt arra, hogy a családról közelebbi adatokat kértem a hagyatéki gondnoktól, dr. Berinkey Dénes igazságügyminiszteri osztálytanácsostól. Berinkey (később a Károlyi-forradalom alatt miniszterelnök), rokoni hangon irott válaszában előadta, hogy ő az anyja révén rokon az elhalálozott Szabó Júliával s hogy ez a család a barsmegyei Hanga községből származik és onnan irja az előnevét is. Miután azonban ez a család református, mi pedig katolikusok K.OMXO MQgg Jfnuir 8-án, vasárnap Útonálló riporter Falrengelő vígjáték 8 »elvonásban. Főszereplő: MONTÉ. BLl'E. Azonkívül: Hal felvonós a legkiválóbb felhőkarcoló burleszkekből. Megérkezett a világhírű selyem harisnya. Lampe! és Hegyi cépéi min&eh színben fcap§ató. Minden púi él i garancia. «gwgaBaBa»™^ a vagyunk, értesítettem Berinkeyt, hogy tévedés történt, — más családból származom. Később eszembe jutott, hogy hallottam valamelyik elődömről, hogy nem akarták a szegedi polgárok közé fölvenni, »mert nem akart a Szűz Máriára esküdni«, azaz alkalmasint protestáns volt. Feltűnt továbbá, hogy nagyapám nagyapja, Szabó Albert, bár vagyonos ember volt és már 1750 óta szegedi lakos, nem esküdött fel előbb szegedi polgárnak, mint csak 17S2-ben, 52 éves korában és hogy Tóth Katalinnal kötött házasságának se a szegedi, se egyáltalán egy alföldi katolikus egyház anyakönyvében nincsen semmi nyoma. Nem lehetetlen, hogy Szabó Albert református volt és érettebb férfi korában katolizált. Régente a családok vándorlása ugy történt, hogy ha valahol jól ment a sora valakinek, utána vándo-* roltak a testvérei, vagy fiatalabb rokonaiFigyelembe véve azt, hogy a szegedi polcárok 1723-ik évi lajstromában szerepel a Felsővároson egy ily bejegyzés: »Szabó János (Hanga)« és más Szabó család akkor még nem volt a Felsővároson, — nem lehetetlen, hogy Szabó Albert, ki 1750 és 1755 közölt a Felsővároson telket és házat szerzett, valami családi kapcsolatban volt ezzel a »Szabó János (Hanga)« nevii egyénnel. Ez azonban tisztára csak feltevés, melynek helyességét egyáltalán semmi dokumentum nem bizonyítja. A kun eredetnek látszólag ellene szól az a körülmény, hogy egyetlen rokonom sem be-, szélt kun dialektusban K az a hang tipikus kun kiejtését családomban sohasem hallottam. Ez azonban nem sokat jelent, mert én is teljesen leszoktam a »szögedi« dialektusról s ismertem igazi kunt. aki gyermekkorában még erősen kun kiejtéssel beszélt, mint minden atyafia, felnőtt korában pedig a »közönséges« magyar kiejtést használta: Magyar Gábor volt az illető, a piarista gimnázium igazgatója. Viszont a kun származás, vagy legalább is kun családi kapcsolatok mellett szól az apáimnak az a följegyzése, hogy 1850 és 1860 között ők még jártak Dorozsmára atyafi-látogatóba. A »kurzus« idejében az antiszemita sajtó sokszor foglalkozott velem, még testi porhüvelyemmel is; az olyan bárgyú támadásokon, melynek az a »leleplezés« volt a magva, hogy engem voltaképen Singer Lázárnak hivnak és hogy eredetileg zsidó kántor voltam, még csak mosolyogni sem tudtam: Istenem, ez3k!ől a lényektől azért a kis fizetésért, melyen tengődnek, jobb és szellemesebb munkát követelni nem is lehet. De az érdekel, hogy elég sürün emlegették »apró tatár szemeimet« s legutóbb is — aligha hizelgésül — egész típusom »mongol« jellegét emlegette egy cikiró, aki velem szemben Méhely tanárt, az anti§ZECHENYI MOZI Január 8-án, vasárnap Newyorlsi naplopó Egy könnyelmű fiatalember regénye 8 felvonisban. Főszereplő: Dorolhy Mockolü. Azonkívül: Anyámé ne §agyf el F.gv anyasziv (ósága 8 (elvonásban