Délmagyarország, 1928. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-08 / 6. szám

1928 január 1. , •hmmiihb !•—«MWI • P£LMAGYAH0**SZAG ' ' 21 A szegedi állami felsöKereskeáelmi isicola személyzete még nem kapta meg januári illetményeit Ax iskola tanárai és alkalmazottai a legsúlyosabb Qelyxet előtt állnak. (A Délmagyarország munkatársától.) Fur- | súgnál lette meg, nem mondolta meg, hogy fordull-e máskor is elő hasonló kellemetlenség. esa eset történt a szegedi állami felsőkeres kedelmi iskolában az újesztendő első napján. Az iskola személyzete, a tanárok éppen ugv, mint a segédszemélyzet hiába várta januári fizetését, a pénz nem érkezett meg. Az első napon ez az érthetetlen késedelem kellemetlen meglepetést és lehangollságot oko­zott, de ez a lehangoltság a napok múlásával egyre fokozódott és ma már a kétségbeesés mesgyéjén mozog. A tanárok nem tudják mire vélni a dolgot, a legkülönbözőbb kombinációk keletkeznek, de hivatalos magyarázat mind a mai napig nem érkezeit a dologról. A kereskedelmi iskola tanárai, valamennyi szerény fizetésű tisztviselő, igen kellemetlen helyzetbe kerüllek a késedelem miatt. Nem tel­jesíthetik az elsején esedékessé vált fizetési kötelezettségeiket, nem egyenlíthetik ki fűsze­res-, mészáros- és lakbérszámláikat. Azok, akik pénzüket kérik tőlük, hitetlenkedve • csóvál­ják a fejüket, amikor hallják a szabadkozó választ, hogy az államkincstár nem küldte még el a fizetéseket. Az iskola szolgája került a leglehetetlenebb helyzetbe. Neki nem hitelez senki, készpénzért szokta bevásárolni napi szükségleteit, mivel pedig a decemberi fizetési maradék nélkül felemésztette december, január első hetére nem maradt belőle semmi és most valósággal — éhezik. Érdeklődtünk a szokatlan esettel kapcsolat­ban dr. Somogyi József igazgatónál, akitől azonban csak a következő szűkszavú választ kaptuk: — Az tény, hogy még nem kaptuk meg ja­nuári illetményeinket, de a szükséges lépése­ket már megtettük. Ifogv mi az oka a kése­delemnek, arra nem adhatok felvilágosítást és különben az egész dologról sem tá­jékoztathatom a nyilvánosságot. Nem árulta el Somogyi, hogy a szükséges lépéseket hol, milyen hivatalnál vagy hutó­A Délmagyarország munkatársa az állam­pénztár vezetőjéhez fordult közelebbi felvilá­gosításokért. Az állampénztár vezetője azon­>jm kijelentette, hogy a hivatalnak már semmi köze sincs az állami intézmények alkalmazot­tainak fizetéséhez, bár azt a közelmúltban az állampénztár számfejtette és fizette ki. Ujab­ban azonban az illetékes minisztérium szám­fejtőségc végzi közvetlenül a kiutalásokat. Ta­lán a kereskedelmi minisztérium számfejlőse­gében tudnának felvilágosítást adni. Ebben a pillanatban el kell fogadni azt a PATZAUER rumok, likőrök, palackborok magyarázatot, hogy a késedelemnek közönsé-! gcs feledékenység az oka. Valószínűnek látszik, \ hogy a kereskedelmi minisztérium a tárca költségvetésének összeállítása alkalmával megfeledkezett a kereskedelmi iskolá­ról és igy ez a tétel kimaradt az idei költségvetésből. Ha pedig tényleg igy áll a dolog, akkor a tárca költségvetésében januárra már nem sze­repelt a szegedi állami kereskedelmi iskola személyzetének fizetése és ezért nem érkezett meg elsején a szokásos pénzküldemény. Az igazgató által emiitett lépések alatt pc­dig olyasfélét kell érteni, hogy az iskola távira­tilag sürgette meg a fizetések kiutalását. Csalc e^py ut vezet iraár célhoz: «sí passzivitás. A Jogcímükéi vesztett -virilisták vonuljlanak ki a közgyűlésből. - Minden közgyűlési határozatot meg kell semmisíteni. — Két hónapon belül kt lehet kényszeríteni a törvény -végrehajtását. val mondva —, a hutalom és a szabadsági egyensúlyi helyzete megszűnt, mióta a polgár­ság elvesztette . befolyásának jelentékeny ré-< szél, — azóta elnémultak a programok is.: Minek tájékoztatni, minek felvilágosítani azo­kat, akiknek akarata nem döntő tényező többé. < Soha képviselőjelölt nem tartó't programbeszS«, det azok számára, akiknek — nem volt vá—j lasztójoguk. A jobbágyokat nem kellett meg­győzni. A jobbágyoknak csak parancsolni kellett. Mi célja, értelme, indoka vau annak, hogy független polgárok részt vegyenek továbbra is ennek a városnak úgynevezett önkormányzati életében. Ez a részvétel ugy sem más csak a törvényesség látszatának kölcsönzése — kamat nélkül és lejárai nélkül. Az ilyen kölcsönből csak annak van haszna* aki kapja, az ilyen kölcsönnél csak az veszít­het. aki nyújtja. A törvényhatósági bizottság­nak törvény szerint 280 tagja van, a tiszt-' viselőket nem számítva. A kétszáznyolcvan közgyűlési székből 140 üres, vagy ami még tni a passzivitás kérdését, j rosszabb, nem jogosítottak által van elfoglalva, a fiatal Justh Gyula szava- Sajtóagitációnk következtében elértük már azt, kérdése vitán felül áll. Az országos politika szempontjai és kérdései aktualitással bírnak a mi körtöltésen belüli világunkban is. Elmúlt az újév tradicionális alkalma s a leghivatottabb részről — mi sem kaptunk tájékoztatást afelől, hogy mi készül az elhatározás műhelyében. Másrészt: az or­szágos politikában most vetették fel és tár­gyalták le a passzivitás kérdését. Mi sem tudunk elzárkózni az e kérdéssel való foglal­kozás kényszerűsége elől. Fel kell vetni s el kell dönteni a várospolitikai passzivitás kérdését is. Azelőtt nemcsak a miniszterelnököt, <!.' a város polgármesterét is üdvözölték az újesz­tendő első napjain s a pártszónok üdvözlésére a miniszterelnök s tisztviselőtársai köszöntő szavaira a polgármester összefoglalta az el­múlt év eredményeit s a jövendő tennivalóit Amig a miniszterelnöknek, amig a polgármes­ternek programot kellett adníok, addig nem is adódolt olyan helyzet, hogy akár az orszá­gos politikában, akár a városi életben fel kellelt volna vetni Mióta azonban Ölel, s óhajtva keblem ellepé Egy édes érzet és vágy érted, Ó, bájalak, ki mindenütt körülem Lebeg s nevem szólítja mindenütt Ó, mindenütt, ó, mindenütt. A szélrobaj s tengermoraj S saját mellem fohászi közt. Sugárka náddal, ezt iráni homokba: Rózám, szeretlek! De bősz habok jövének Reá az édes vallomásra S im eltörölték. Te lenge nád, lo porzó lágy homok, Ti elfolyó liabok, ti bennetek Már többé nem bízom! Az ég sötétül ós szivem vadul S erős karral Kriván vadonyitói A legmagasabb fenyőt kirántom c Az Etna tüztorkába mártva azt, Egy ily tüzes lángba förödt tollal Az ég borult boltjára írom: Rózám, szeretlek! . Lobogni fog majd minden éjjel A lángirás ekkor amott fenn S ujongva olvasandja a .Tövendő kor az égi szókat: Rózám, szerellek! .. Bizom benne, hogy sokan lesznek az olvasók közt, akik, ha egy két sort elolvasuak ebből a versből, azt fogják mondani: — Ejnye, én sohasem hallottam hírét T. P. (í. huszárhadnagynak, dc ezt a verset már olvastam valahol, csakhogy akkor sukJ^J szebb volt! Magam is ugy voltam vele s mindjárt emlékez­tem is rá, hogy ezt a verset Heine Henrik irta. Hogyne emlékeztem volna, mikor szépreményű ifjú költő koromban magam is lelkesen plagi­zállam Heinét, hol eredetibon, hot az Endrődy Sándor fordításában. Persze, a Nordsee ciklusból való, ha a szemem lehunyom, még tán most is tu­dom kívülről • Dc én kiszakítom. Norvégia ősrengétegíbül a legvénebb fenyvet, Belemártom az Etna lángörvényébe S az óriás tollat irom föl az égboltozatára. Ágnes, szeretlek 1 t-juye, ejnye. T. P. (i. huszárhadnagy, szeretve lisztéit író társunk tehát nyilván nein szerénység­ből nem irta k! az egész nevét, hanem óvatosság­ból, ami egy huszárbadnagynál ritka és' épen ezért ' megbecsülendő erény. Pedig igazán nem kellett volna neki szégyelni magát, hiszen utóvégre is a németet sarcolta meg. Katonadolog, megesett ez már civileken is, mégis akadémikus is lett belő­lük. S azt is méltányolni kell benne, hogy a ha­zai viszonyokhoz alkalmazta a szerelem himnu­szát. Norvégia ősrengetegébőí Krlvány vadomjit csinált s a sápkóros köhögős Ágnesból piros­pozsgás Rózát. \djuk meg a bajnoknak száz év eltelte utáu az absoluciót. Hiszen Roza bizonyosan örült a vers­nek s akkor a költő elérte célját és örüljünk neki mi is, hogy Heinének már száz évvel ezelőtt h volt uwjiyor yUwzáJui-*, hogy a törvényesség A törvény rendelkezésének tartama felett mar nem kell vitatkozni. Ez is eredmény, mert ezt is ki kellett harcolni. De mi ennek a gyakorlati haszna? Mi ma­gunk, a városi polgárság, az időközi válasz­Iásókat nem tarthatjuk meg. Ehhez a közigaz­gatási adminisztráció részvétele kellene, ez az adminisztráció azonban elhárítja magától a törvény végrehajtásának parancsoló köteles­ségét. A debreceni és vásárhelyi választások —"jogos az aggodalom, hegy nem bizonyulnak íossz jósoknak —, megpecsételték az időközi választásokat sürgető akció sorsát. Eddig a lielügymínisztériumnak az volt az álláspontja* hogy az időközi választásokat meg kell tartani az 191 l-es lajstrom alapján. A belügyminiszté­rium csak olyan riasztást tartott megenged­hetőnek. amely 12 évesnél fiatalabb választót nem ismer. Mióta azonban a közigazgatási bíróság megsemmisítette az 1914-es lajstrom alapján megtartott választásokat s mióta a debreceni és hódmezővásárhelyi választások, melyeket már a közigazgatási bíróság ítéleté­leiének megfelelően a mull évi választási la.jsl­rom alapján tartottak meg, az ellenzéket jut­tatták sikerhez. azóta nem lehel arra gondolni sem, hogy a törvényhatóság akaratkijelentésével szemben; a belügyminisztérium fogja i ikéngsleriteni az időközi válasz fások megtartását. n \z önkormányzati jogok kisajátítóival szem­ben teliát a polyái-sá*/ a törvenu keretein belül

Next

/
Oldalképek
Tartalom