Délmagyarország, 1928. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-20 / 16. szám

fclötlzeíesi ára navonta 3-20, vidéken és a fővárosban j öO. külltildtSa 6ЧО pcng:>. ügyes szára 16, vnsűr- és Ünnepnap 24 fillér IZLOl.U: Sxcrif.esztüsÉg: BcäR Ferenc ucca í-. Telefon: »5 33.^Kiadóhivatal, KiHcsSnkdnyvtár és Jegyiroda: Aradi Ucca S. Telefon: 300. -- Nyomda - Ltíw Llonl ucco 19.Telefon: 16- 34 « » « » « »> Péntek, 1928 fanuár 20 •а о й IV. ÉVFOLYAM lö. SZAM MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal t tri ucca 6. Telefon: 131. szám.« » « » « >» HÓDMEZŐVÁSÁKHELY : SzerKeszldseo és kiadoMvatal: Andrá»sy ucca 23. Telelői»: 49. szám. « » « » « » « » « » lál kegyelmet a hivatalos és hatósági ügybuz­góság szine elölt, neki is csak olyan háborús verseit akarja szavaltatni, amelyekben a fiatal magyar vért Ferenc Ferdinánd nevében a ha á'ba 1 ü dötle é? nem azo' al, a c vekben az örök magyar sorsot átkozza Szibériában. Hiszen bizonyos, hogy az a huszonhatesz­tendős szókimondó és karakán fiatalember, aki Petőfi Sándor volt, sok kellemetlen és ké­nyelmetlen igazságot vágott a hatalom és a nagyurak szemébe, amely igazságok még ma is, még ebben az egységes világban is kelle­metlenek és kényelmeiknek lehetnek egyné­mely potentátoknak. Például amit abban a bizonyos Apostolban mond a cenzúráról, a moly, mint éppen a képviselőház szerdai inter­pellációjából kiderül, a maga módján cs a maga helvén még mostanság is él és uralko­dik­Soh' sem hallotta ön hirét A cenzúrának'.'... hogyha nem Hát mer/mondom, mi az: .Ír a pokol cséplője, mely alá Kévéinket Iccll tartanunk s ez Az igazságot. a magot Kicsépeli brlölc. aztán .Ír üres szalmát visszadobj-c S ezen rágódik a közönség. Ezl természetesen nem mi mondjuk, ezt valóban Petőfi Sándor irta, még pedig 1S48­bau, amikor nem volt cenzúra, sajtószabadság volt, amelyet egy idő óta az egységes párt néhány elégedetlen kilengöjc is kezd.' immár erélyesebben követelni. A magyar—osztrák vegyes bizottság megállapította a szentgotthárdi incidens részleteit. A csonka Petőfi. Jánossy Gábor, az egységes társulatnak ez a rendkívül rokonszenves és becsületes öreg naivája roppant elcsodálkozott és nem akart hinni a füleinek, amikor a képviselőház szer­dai ülésén Kéthly Anna, akitől parlamenti illemet és erkölcsi bátorságot tanulhatna sok egységes országházi kőrista, elpanaszolta a munkásság tudományos, művészi és oktató­előadásain állandóan előforduló sérelmeket. Mikor az interpelláló elmondotta, hogy az egyik inunkáselöadáson a rendőrtisztviselő nem engedte meg, hogy az eltört gramofon­lemez helyett Ilándel Messiás-oratóriumából a kéznél levő lemezt játszák le, Jánossy Gábor lelke mélyéből kiáltott (közbe: Szinte lehetet­len! Pedig több dolgok vannak földön és égen, Jánossy Gábor, mintsem egységespárti böl­cselmetek álmodni képes és ha a kapanyél is elsül néha, miért ne volna lehetséges, hogy az a líandel néhány olyan forradalmi lendü­leti! taktust csempészett bele abba az ora­íó iumba. amely al .ahnas 1 he' Újpesten, va<y Csepelen a fönnál.ó állami és társadalmi rend ellen hangolni az elégedetlen és megbízhatat­lan nmnkáshallgatót? Mert lám azt is fölpanaszolta az interpelláló, liugy a munkáselőadások rendezőinek a Zri­iiyi-uccai engedélyosztályon fogadalmat kell aláírni, hogy a nemengedélyezett Petőfi- és Ady-versekel nem adják elő. Amire persze megint csak kitört a derék, becsületes Jánossy Gáborból a férfias indignáció: Hihetetlen, nem tudom elképzelni! Pedig ugy van és nem másképpen, a huszadik század harmadik év­tizedében nem mindenkinek szabad nálunk l'etőfi Sándor összes költeményeit előadni és meghallgatni, nem is beszélve Ady Endre minden verseiről. Jánossy Gábornak szabad olvasni Petőfit és Adyt, öt uem féltik allóJ, hogy egységes szellemét megrontja az Apostol komor keserűsége, szilaj haragja, vagy hogy egységes kedélyét el búsítja a Hortobágy poé­tájának káromkodása vagy íütyörészése. Jánossy Gábornak és a Fejbólintó Jánosok­nak még Schubert halhatatlan balladáját is nyugodtan el lehet játszani, amelyet a most iijra világszerte ünnepelt bécsi zeneköltő Heine remekére irt és amelyben a Marseillaise né­,hány üteme is fölcsendül. No nem nagyon és nem igen hosszasan, de ami gyújtó, az gyújtó ts ami vérforraló, az vérforraló, már pedig a Marscillaiseről, amelyet több mint száz éve egy francia hazafi szerzett, igazán nem lehet azt mondani, hogy altatódal vagy rokkan jt a. Éppeu ezért, mivel az emlilctt Schubert mű­ben nem lehet helyettesíteni a l'áros csillag ártatlan ütemeivel, ennélfogva munkások szá­mára előadni rendőrileg lilos. fíauem ami Petőfit és Adyt illeti, velük szemben talán mégis csak túlságosan szigo­rúik és igazságtalanok a hivatalnak packá­zásail Mert azt hirdetni országgá, világgá Pe­tőfi Sándorról, hogy ő a legnagyobb magyar köllő, hogy ő a nemzeti lélek legdicsőbb és legmagaszto abb kifejezője, hogy ő szerette leg­jobban a magyar földet és a magyar népet és egyben megcenzurázni érzéseit és gondolatait, szellemének megnyilatkozásait megnyirbálva és megcsonkítva engedni át azoknak, akikhez elsősorban szólott, akiket leginkább a magáé­nak \ állott: ez talán mégse cgéázen az a Pclőfi-kujtnsz, amelynek az igazság kultuszá­nak kellene lennie minden tekintetben. De lám, még a szegény Gyóni Géza sem la­Budapcsl, január 19. MTI. A magyar kor­mány kezdeményezésére január 17-én délután Szentgotthárdon összeüllek a magyar és oszt­rák vám-és vasúti hatóságok képviselői. Mind­két fél képviselői egyetértően megállapítot­ták az eset részleteit. Mcgállapitotlák. hegy a kocsik ezidőszerint is Rátót állomáson, a­(Budapesti tudósítónk telefon jelentése.') Genfből jelentik: A Népszövetség főtitkársá­gához a szentgotthárdi incidens ügyében a kisántánt államok részéről ma estig semmi­féle hivatalos jegyzék nem érkezett. Eunek Budapest, január 19. Л politikai élet nagv érdeklődéssel várta az egységes párt csütörtöki értekezletét, mert az volt a hír, hogy a mi­niszterelnök ezen az értekezleten nagyobb­szabásu beszédet mond és ezzel veri vissza a pártot ért támadásokat. A pártértekezlet ál­la'áEos csalódást keltitt. A minisztereiről nem szólalt fel. Az ertekezletet követő partvacso­rán azonban beszédet tartott, amelynek vé­gén a haladó politikára ürítette poharát. Az egységes párt értekezletéről és vacsorá­járól a következő félhivatalos jelentések szá­molnak be: Az egységes párt ma esti párlcrtekezletét meg­előzően elnö':i tanácsülés volt. Az értekezleten a kormány t Bethlen miniszterelnök, Vass, Walkó, ScHovszky, Pesthy, K'efcebberg cs Mayer minisz­terek képviselték. . Almássy László elnök bejelentette, hogy Nagy Emil és Berki Gyula kiléptek a pariból, mert ugy látták, hogy törvényhozói működésűbe! a párt kercicl közölt uem tudják a maguk kíván­sága szerint kifejteni. A párt tudomásul vette a kilépéseket. Ezután áttért az értekezlet a valorizációs ja­vaslat vitás szakaszainak a tárgyalására, majd Búgja János a Nagy Emil-üggyel kapcsolatosan felhívta a párt tagjainak a figyclr.:c! arra, hoay magyar hatóságok kezében vesztegelnek. A kocsik megtekintésére a magyar bizottság ve­zetői felkérték az osztrák bizottságot, de az osztrák bizottság ezt nem tartotta szükséges­nek, mert a bizottság feladata csupán az volt, hogy az 192S január 1-én történt eset részle­teit megállapítsa. ellenérc népszövetségi körökben azt hiszik, hogy a szentgotthárdi ügy mégis foglalkoz­tatni fogja a népszövetségi tanácsot a köze­ledő márciusi ülésszakon. M miniszterelnök az egységes párt vacsoráján a haladó politikára ürítette poharát. Ki/elenfef/e, &ogy a póriban nem kivan diktatúrát, de a vezérlő akarat érvényesítéséhez ragaszkodik. ha külpolitikai kérdésekkel kivannak foglalkozni, tekintettel azoknak rendkívül kényes voltára, ezt csak a kormány i.leiékes faktoraival való elöze­les megállapodás után tégvék, mert kellő infor­máltság hijján esetleg többet árthatnának, mint amennyit használni tuduának. Mintliogy Bogya felszólalásában semmiféle javaslatot, vagy indítványt nem tett, e kérdésben határozathozatalra > természetesen« nem került sor. Ezzel a pártértekezlet háromnegyed 9 órakor véget ért s azt pártvacsora követte, amelyen Perc­nyi Zsigmond báró köszöntötte fel a miniszter­elnököt. Nagy vonalakban ismertette az elmúlt év kűl- cs belpolitikai eseményéit, majd azokkal a hírekkel foglalkozott. amelyek szerint az egységes párlbau különböző csoportok alakulnak ellentétes programokkal. Kijelenti, hogy a párt minden tagja ragaszkodik a miniszterelnök személyéhez, akii hivatott vezérének tart. Ez u lá n Bethlen István miniszterelnök emelkedett szólásra: — .A sajtó rossz jós volt, amikor a mai napra programbeszédét jósolt, — kezdte beszédét a kor­mdnyeinök. — Programbeszédre semmi szükség nincs, mert megadta ezt a választáskor, ehelyett néhány politikai kérdésre akar kitérni. Sikerült as egységes pártban összeforrasztani minden nemzeti alkotó elemet. i-U.kczel- es ovfrdyküliinln/'t ad­Л Népszövetséghez még nem érkezeti jegyzék a klsántánttóL

Next

/
Oldalképek
Tartalom