Délmagyarország, 1928. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-17 / 13. szám

SZEötD: S=crt.c$ziöség: Deák Ferenc ucca Telefon: 13-33.^Kladólilvalol, Kölcsünkönyvtár és Jegyiroda: Aradi ucca S. Telefon: 306. -<• Nyomda: Löw Llpól nr.r.f* 19 Telefon: IG- 34.« » « » « » Kedd, 1928 Január 17 IV. ÉVFOLYAM 13. SZAM wemmmmmmmmm MAKÓ: Szerkesztőség és klodóhlvalal: Wrl ucca 6. Telefon: 131. szÁm.« » « >> « » HÚDMEZ0VÁSÁRHELV: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy Ucca 23. Telelői»: 49. szám. « » « » « a « » « » KIöíízefésí Ara Dovoiiio 3-20. vidéken és a lövörosboa 3-GO, kUlfOldUn 0*40 pengi). Egyes szam 16, vasár- és Ünnepnap 24 fillér Hégi dal. A régi dal a liberalizmusról szól, amelyet a kurzus kivégzett először a gyűlölet ólmos bot­jaival, azután higgadt intézményes alkotások­kal, el is ásott a felejtés vermeibe s rátapos­tatta a földet a nagy, a diadalmas, a győzhe­tetlen, a halhatatlan gárdával, amelyet ugy hívnak, hogy egységes párt. A párt, amely ez­zel a névvel disziti magát, olyan döntő győ­zelmet aratott az utolsó választáson, aminőért vissza kell menni hazánk évkönyveiben nem is a mohácsi vészig, hanem a tatárjárásig. »Iszo­nyúan elhallgatott minden;;, — kezdi Jókai liires novelláját azokról az időkről, mikor tatárlovak patkói nyomáu zöldült ki a ma­gyar i'ü. Hát ez után a választási hadjárat után is iszonyúan elhallgatott minden, csuk a hallali zengette lul a bérceket, andalítóan és mámorosan. Az öröm indokolt volt. Ellen­zékkel még így cl nem bánt alkotmányos hatalom. Az ellenzéket főlnégyelték, miszlikbe vágták, kerékbe törték, mákká őrölték, aki megmaradt belőle, azt vagy magukhoz rán­tották mézes madzaggal, vagy szélmalom­harcra kényszeritették a törvényhozás falu­szélén. Az ország házára az ellenzék számára a dantei igéket írták fel, fel kellett hagyni minden reményével annak, hogy ebben a kor­ban életre lehessen ébreszteni és tényezővé tenni a magyar közéleiben a polgári liberaliz­must és demokráciát. És most már napok óta hangzik a régi dal a liberalizmusról, a demokráciáról, a titkos választójogról, a közszabadságokról s éppen a nagy gárda kebeléből, amelyet a haladó eszmék sirja fölé állítottak, hogy lomha su­lyával ránehezedjek az elföldelt magyar jö­vőre és ne engedje moccanni, ha az ellenzék tenne is reménytelen kísérletet életre galvani­zálására. Cs ma már ketten is fújják a régi dalt, amely szerint Trianont se ólmos botok­kal, se diktatúrával, se a reakció semmiféle metódusával megfordítani nem lehet, rajtunk egyedül a szabadelvüség felé való nyílt és becsületes orientáció segíthet. Nemcsak Nagy Emil fujt bele a destrukció kürtjébe, a Rother­mere-akció spiritus rectora, aki a magyar igazság és az angol közvélemény közt meg­építette a nagyszerű hidat, amelyet úgyne­vezett külügyi képviseletünk összes drágán fizetett grófjai cs bárói még csak megrajzolni se tudtak, — hiszen volt olyau olasz követünk, akit azért kellett visszahívni, mert az olasz király kérdésére nem tudta megmondani, mennyit raboltak el Magyarországtól terület­ben és emberben. Most már ezt a kürtöt fújja Berky Gyula is, ami talán még váratlanabb fordulat, mint a Nagy Emil pártütése. S ha a Rothermere lord informálóját a nemzeti hála megnyilvánulása gyanánt levéndiákoz­hatlák is akárhogyan, Berky • Gyulát mégis nehéz lesz ilyen fölényes gesztussal el­intézni. Mert ő igazán nem globetrotterkedett cl soha a Bethlen fővezéri sátra mellől, lelkes és elszánt gárdista volt mindig s nagyon fon­tos esetekben nemcsak együtt ment a kormány táborával, hanem súlyos nyilatkozatokat tett az egységes párt képviseletében, — olykor azok ellen az eszmék ellen is, amelyek védel­mében most felmondta a szolgálatot a Bethlen István pártjának. Semmiképpen se \ agyunk hajlandók túlértékelni a különben nagyon tiszteletreméltó és szimpatikus Berky Gyula politikai fajjsnlyát, d>' nz bizonyos, hogy az egységes pártnak legjelentékenyebb tagjai közé tartozott s kilépésének a nyomát nem lehet ugy elkenni a párt életében, mint a volt igaz­ságügyminiszterét, aki már régen nem jár egy utón a kormánypárt reakciójával. Akárhogy fogja fel Bethlen István a dolgot, Berkv Gyu­lával nehéz tégla zuhant ki az egységes párt kegyetlenül összefegyelinezett falából. Iizt mutatja az is, hogy a Berky Gyula kilépése már is megmozgatta az egységes párt különböző frakcióit, ha egyelőre ezek a moz­golódások nem haladják is meg a baráti va­csorák kereteit. Semmi esetre se vall valami imponáló egységre, ha a barátok kezdenek külön vacsorázni, ez már akkor se kellemes tünet, ha egyelőre minden vacsora a Bethlen István éltetésével végződik. Egyelőre, mert hi­szen a magyar politikában nehezebb prog­nózist csinálni, mint az időjárásban, szél, cső, napsütés sokkal kiszámíthatóbb és előrelál.­hatóbb jelenségek, mint a magyar politikusok ízobár-vonalai és barometrikus depressziói. Itt minden óra hozhat uj Coriolánokat, akik szi­lajabban csikorgatják a fogukat a legdestruk­livebb volakusoknál is, viszont minden óra visszaszeliditheti a dühös oroszlánokat olyan szelíd oroszlánokká, akik tejfölt esznek, még­pedig kanállal. Ez is régi dal, amely már nem volt ismeretlen a Tiszák előtt sem. akiktől na­gyon sokat tanult methódus dolgában Bethlen István, az egykori ellenzéki politikus. Lehet, hogy megalkuszik a palotaforra­dalommal, lehel, hogy még keményebb kézzel suhogtatja a vesszőt janicsárjai felett. Csak egy nem valószínű: hogy az egyetlen véde­kezést próbálja meg, a becsületes és őszinte demokráciához és liberalizmushoz való vissza­térést. h'agy JEusíI sajtó utján elkövetett rágalmazás miatt teünvádi feljelentési tett Het&len ellen. Ujabb nyilai kosalválíás. — üeíf/len Ieljelentette, &ogy távozik ijelyéröl, fia a bíróság nem neki ad igazat. — Nagy Emil igaz­ságát hangoztatja. IPateots József és Gál Jenő visszalépett a demoRrata pártba. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.') A miniszterelnök kontra Nagy Emil-ügy va­sárftap óla ujabb eseményekkel bővült. Nagy Emilt Berky Gyula követte, aki olthagyta az egységes párt falait. Politikai körökben még mindig élénken kommentálják ezt az ügyet és különösen feltűnést keltett a miniszterelnök és Nagy Emil ujabb nyilatkozatváltásának hangja. Gróf Beimen István volt igazságügyminisztere vasárnapi levelére ma hosszabb nyilatkozattal válaszolt, amely többek között ezeket mondja: — Én módot kívánok nyújtani Nagy Emil­nek, hogy a döntőbíróság után a magyar bí­róság is megállapíthassa, vájjon az úgyneve­zett brüsszeli tárgyaláson az történt-e, amit Nagy Emil, illetve előzően Titulescu ur állí­tottak, vagy az, amit én állítok. A miniszterelnök ezután sorraveszi \ olt igaz­ságügyminisztere ismeretes cikkének egyes passzusait, amelyekről megállapítja, hogy azok valótlanok. Részletezi gróf Csáky szerepet és kijelenti, hogy Csáky nem parafálhatott meg­állapodást. Kijelenti, hogy a magyar kormány azért dezavuálta gróf Csákyt, mert az nem volt felhatalmazva arra, hogy megkösse a ma­gyal' kormány állásfoglalását. A nyilatkozat még azt is megállapítja, hogy a vitában levő határozati javaslat semmitmondó jelentőségű volt A részletező nyilatkozat a következő szavak­kal végződik: — Állítom tehát és fentartom végeredményé­ben, hogy Nagy Emiinek az az állítása, mint­ha gróf Csáky olyan dokumentumot parafált volna, amely a mi jogi álláspontunknak feladásával a román jogi álláspontot l'ogadta volna el, az igazsággal ellenkezik. — Felszólítom Nagy Emilt, hogy ezért az állításomért vegyen magának elégtételt a ma­gyár királyi bíróság előtt és kijelenteni azt is, hogyha sikerülne neki élülásáí a bíróság előli bebizonyítani, én menten lávozní fogok helyemről, de viszont vonja le Nagy Emil is a konzek­venciáidat közéleti szereplése tekintetében ak­kor, ha a bíróság nem ad neki igazat, mert a közélet szereplői komoly felelősséggel tartoz­nak a köznek azért, amit mondanak. A belőle reám eső részi örömmel kész vagyok ez ügy­ben is vállalni. Nagy Emi? még a déluíán folyamán válasxoíl a miniszterelnöknek. Válaszát azzal- kezdte, hogy a miniszterelnök nyilatkozata után — bár régi büntetőjogász —• bajosan tudja megszövegezni sajtópanaszát, hacsak főmagánvádlókká nem vonná be az egész Népszövetséget. Ha a parafálás csak mellékes kérdésekre vonatkozott — kérdezi ezután Nagy Emil miért kellett akkor a dezavuálás kinös módjához fordulni. — Bavallom őszintén — folytatódik a nyi­latkozat —, én a kérdést most niár egyáltalá­l 'in nem értnn. .1 infnisrt.Trfnök ur felhívá­sának, hogy bíróság elé állítsam, természete­sen eleget kell lennem, pedig én egészen más elégtételt akartam tőle. — A jó Isten áldja meg a józan ész örök szellemét, mire volt mindez szükséges és miért vezettek engem is olyau súlyosan félre, hogy azt hihettem, hogy a parafálás az agrárkél desre is vonatkozott. Genfben mbidenki iga értette a helyzetet, most egyszerre azt hallom, hogy Csáky nem csinált semmit, c;sak azt irta alá. hotyr mésís mozog a föld. ami uasU'on

Next

/
Oldalképek
Tartalom