Délmagyarország, 1928. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-15 / 12. szám

Í32S január 15. DELMAGYARORSZ.íG Mtskolcora $2;ombaíon déluíán két kereskedőpár követett el öngyilkosságot (Eudapesti tudósítónk telefon jelentése.) Miskolcról jelentik: Szombaton délután két kereskedőpár kísérelt meg öngyilkosságot. Krausz Lajos és nejének a Széchenyi-uccán volt 35 évig jómenetelü cipöüzletük, amely a legismertebb cég volt Miskolcon. Nemrégen azonban a cég tönkrement. A 60 éves Krausz Lajos nem tudott elhelyezkedni és ezért felesé­gével együtt elkeseredésükben öngyilkosságot követlek el. Denaturált szeszben ismeretlen litotlák őket a kórházba. A másik öngyilkospár Schuxtrzenberg Miklós és neje, akiknek ugyancsak a Széchenyi-uc­cában volt üzletük, aspirinnel mérgezték meg magukat. Az ő állapotuk is súlyos. Az öngyil­kosság oka még nem egészen bizonyos. Beszél­nek anyagi okokról, de arról is, hogy Schwar­zenbergné, amióta másfél évvel ezelőtt két fivérét agyonverték, folyton öngyilkosságot em­legetett és most férjét is rávette, hogy közö­mérget vettek be. Igen súlyos állapotban szál- | sen haljanak meg. A Képzőii*ilvészeti Társulat — Határozatképtelen. (A Délnéagyarország munkatársától.) A Képzőművészeti Társulat szombat délutánra tervezett választmányi ülésével visszavonhatat­lanul bebizonyította, hogy nem életképes, ak­ciókra a jelenlegi összetétele mellett egyálta­lán nem alkalmas. A választmányi ülésen az ügyvezető igazgatón, dr. Gyuritza Sándoron és a titkáron, dr. Korpássy Gyulán kivül csak három tag jelent meg. A választmány ennél­fogva, mint már annyi más esetben, ezúttal is határozatképtelen volt. A tagok érdeklődése ebben az egyesületben sohasem volt nagy­arányú, hiszen a vezetőségben leginkább olyan urak foglalnak helyet, akiket társadalmi po­zíciójukon kivül semmi más nem köt a mű­vészet glóriás szekeréhez. A Képzőművészeti Társulatban még mindig nincs sem összetar­tás, sem munkakedv, sem felelősségérzet. Az ügyvezető igazgató és a titkár elkeseredetten könyvelik el a sorozatos határozatképtelensé­geket, terveiket és indítványaikat ismét visz­szacsusztatják a tarisznyájukba, amely ezúttal is egy tapasztalattal gazdagabb, egy reménnyel koldusabb lett. A választmányi ülést azért hivták össze, mert a társulat a Műcsarnok tavaszi tárlatá­nak anyagát akarja márciusban lehozni. Ha­tározni persze nem lehetett. Ellenben meg­tudtuk, hogy az Alföldi Festők Egyesületéről mi itt a vélemény. Ez igy hangzik: régi szegedit operaelőadásoktól — a kötelességszerű ftittylg. Iría: dr. Gaál Endre. Pár hónap előtt fütty hangzott a színházban. A tettes a rendőrbirósági tárgyaláson azzal véde­kezett, hogy véleményét a szinügyi bizottságban hangoztatta, ez azonban — zárt lévén az ülés — nyilvánosságra nem került. Az ülést e sorok irója vezette s az elhangzott támadás készteti arra, hogy most, amikor a má­sodfokú Ítélet után a kedélyek valószínűleg le­csillapultak, az ügy elvi részére visszatérjen. Az emiitelt üléseii a színigazgató előterjesztette a társulat névsorát, arra a kérdésre: ki lesz az operakarmester, azt felelte: Mitray Ernőt — De hiszen Mátray operaénekes, nem kar­mester! — hangzott fel az aggodalom. — Ezt nem tudtam, tuiut karmestert találtam itt és vettem át! — mondta az igazgató. A színház alapításával egyidős szinügyi bízott­• Rag évek sorát) sok fontos és értékes javaslatot tett a vidéki színészet fejlesztése érdekében, emlék­iratokkal, tervezetekkel ostromolta — a hatóság utján — a minisztériumokat, kezdeményezésére vezethető vissza, hogy a színházak ügye a bel­ügyből a kultuszba került. Eveken keresztül követelte az operaelőadásokat, amire előbb általánosságban, majd az operaelő­adások számának előírásával kötelezte is a szer­ződés az igazgatókat. A világ minden országában az operát tartják a színházak legmagasabb teljesítményének, erre ál­doztak és áldoznak minden államban — Magyar­országon is — legtöbbet, természetes tehát, a szak­bizottság is követelte. Makó Lajost kivéve, minden színigazgató adott is Operát, tőbb-kevésebb sikerrel. Palágyl azonban kijelentette, hogy Szegednek nem kell az opera. Ezt nem igazolhatom, tapasztalatom szerint min­dig az olyan előadás vonzotta legjobban a kö­zönséget, amire az ftfargató legnagyobb gondot fordított. Krecsányi állandóan telt házak előtt adta a Görög rabszolgát, ugy, hogy utódjától hangosan követelte a közönség a darab szinrehozását, Makó Lajos — az utód — ki is hozta s a második elő­adáson kongott a nézőtér, ellenben zsúfolt házak előtt ment — Shakespeare és amikor muzsikus került az igazgatói székbe, bizony legnagyobb kö­zönsége az operaelőadásoknak volt egész amíg be nem ütött a gazdasági válság, ami a színházakat tönkretette. De nemcsak Szegeden jutott csődbs a színház, hanem mindenütt az országban, minden direktor fizetésképtelen lelt, megbukott a nyolc fővárosi színház gazdája, az Unió. Bécsben, Berlinben egész sorát csukták be a színházaknak. Lehet vitatni Andor Zsigmond teljesítményei­nek értékét és jelentőségét, de tény, hogy nem­csak a százszor látott Troubadurt, Rigolettot hozta színre, de Lohengrint, Farsangi lakodalmat, Szi­bériát, stb., sőt közvetlen megvette a Kis Marat cirnü operát és elsőnek hozta színre. Ennek a jelentőségét ismét lehet bírálni, de két­ségtelen, hogy az első előadáson Itt voltak a mi­nisztérium és a budapesti nagy lapok képviselői, i terjedelmes cikkekben méltányolták az előadást s előttem a »Pesti Hirlapt országos liirü zene­kritikusa fejtette ki a zenei esemény jelentőségét. Olvastam egy Mascagni-intsrjut a nyáron, ami­ben a világhíres mester Európa operai viszonyai­ról nyilatkozott: »Magyarországon csak két helyea van opera: Budapesten és Szegeden.« Ilyen előzmények után, amikor a város a gaz­dasági válság bekövetkeztekor nem tartotta meg­rm&rt — örömmel üdvözöljük az alakulatot és re­méljük, hogy barátságos összetartásban fo­gunk együttműködni. Mind a két egyesületnek más a célja és igy nem inkompatibilis, hogy az uj egyesület tagjai megmaradjanak nálunk is. A festők, szobrászok ezzel szemben már kiváltak a társulatból és az Alföldi Festők Egye­sületében tömörültek. Az uj egyesület prog­ramját és célját a következőkben összegezték előttünk: — A gondolat a nagyemlékű Károlyi Lajos­tól ered, aki 1913-ban már meg akarta terem­teni ezt az egyesületet. Most évek óta hiába erőlködtek a szegedi művészek, mig végre sok csalódás és kudarc után megtalálták a tömörü­lésben rejlő erőt és anyagi és erkölcsi érdekeik tudata összehozta őket. Képírók és képfara­gók, építészek és iparművészek egy táborba jöttek a magyar vidéki kultura föllendítésére. Helyet akarnak az alföldi napon, művész­telepet, müvészházat, rendszeres kiállítási al­kalmat, azt akarják, hogy az otthon, az ucca, a színpad, a város szépítésének föladataival őket bízzák meg. Remélhető, hogy ez a tüz ál­landó, világító és melegítő pásztortűz marad a mai magyar éjben. És hogy a jobb hajnalt is sietteti. Az Alföldi Művészek Egyesülete bé­kés megértéssel akar együtt dolgozni és alkotni a többi tényezővel és csak egy harcot akar: a közöny és a müvésziellenség ellen. MegérfsezeW a világhírű selyem Siaffisnya. 71 Lampe! és Hegyi cépé! minden színben Jkap&aíó. Minden púiéit garancia. adhatónak az igazgató által kért s a Bizottság állal javasolt százmilliót, most, amikor a város költ­ségvetésbe 170.000 pengőt — több mint kétmil­liárdot irányoztak elő a színházra, a szakbizottság részéről kétségtelenül jogosult volt az a kérdés, ki lesz az operakarmester és jogosult operakar­mester kivánása. Senki se vonja kétségbe, hogy Mátray Ernő képes operát vezényelni, hiszen képzett énekes, operarendező, igazolta is képességeit, — de: tö­méntelen sokszor hallottuk a Troubadurt, Rigo­lettot, stb. olasz operákat tűrhető előadásbau, egy­szer aztán vérbeli olasz karmester velte kezéba a vezénylőpálcát és egészen más, uj előadást él­veztünk. Ilire ment, sietett mindenki megnézni, A Sevillai borbélyt is láttuk sokszor, de egyszer eljött Szegedre az Operaház együttese Fleiscber Antal karnagy vezetésével és mintha nem is ugyan­az a darab lett volna, amit eddig ismertünk. Ez az ur kiváló karmester — máskép nem hiv­ták volna például Barcelonába dirigálni és van az Operaháznak több kiváló karmestere és mégis folyton olvasom, hogy Kerner távozásával nagy a hiány s a zenei körök a főzeneigazgatói állás betöltését követelik. A mult évben előadta az Operaház Fideliot, a kritika képzelhetlen lesújtó volt, most meghívták a berlini városi Operaház karmesterét s a kritika valósággal áradozott a dicsérettől — végre meg­kaptuk Fideliot. Az előfordult incidens háttere tehát nem kötöz­ködés, vagy feltűnni vágyás, hanem kötelesség és felelősségérzet. Szegeden sok dalárda működik, mindegyik je. lentős munkása a zenei életnek, kiváló szorgal­mas, képzett urak a karmesterek, de mégis csak különbség van, ha Kőnig Péter, vagy ha Csornák Elemér vezényel. És nem tudom mit szólna a zene iránt érdeklődő ma már szépszámú közönség, ha a filharmóniku­sok hangversenyeit az ezreddobos, a tambour major vezényelné és — nem Fichtner Sándor. Pedig &z emiitett urat én már Tiallottam nem, is egyszer kifogástalanul dirigálni. KORZÓ MOZI Január 16, 17., 18-án, hétfőn, kedden És sz?rdSn CONRAD VESDT parádés alakítása : [ A a; orvos, aki öli.. Párbaj a végzetíel 10 felvonásban. — AzonWvü!: A levegő banditái. Kalandor dríma 6 felvonásban. ! Előadások kezdete vaaár- és ünnepnap fái 3, fél 5, fél 7 és 1 fái 9 árakor, hiíköznap fél 5, fél 7 ís fél 9 órakor kezdődne* rvsier autó s 0 <№i»nMw utakra városi hasz­nálatra ("taxi) a legalkalmasabb, tsi Megrendelhető Vörösnél, Attila vr-r •:. V.-.-V -í>-o:. f(.l"fonón lőrehaladott idény miatt az összes raktáron levő kész férfi-, fiu- éa gyermekruhák, télikabátok, szőrmést ekecsek mélyen leszállított árban kaphatók 61 VftJDH és FODOR cégnél Szeged, gárolyi-ucca 1. szám, Városi bérház. Els&renűü uri axabósdg. Telefon 18—34.

Next

/
Oldalképek
Tartalom