Délmagyarország, 1928. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-15 / 12. szám

1928 farm ár 15. IíELM* |P-VVG A „Memseíl Tömörülés Pártja" megfenyegeti a szeged! zsidókat. Körlevélben szóliíja fel a polgárokat, hogy „aki nem velünk, az ellenünk". (A Délmagyarország munkatársától.) Két­filléres bélyeggel bér mentési telt, két borítékba rakott nyomtatott körlevelek érkezuek napok óla Szegedre. Polgárok, lisztviselők, munká­sok kapják a budapesti körbélyegzővel ellá­tott leveleket. »Magyarország tisztességes zsidóite inegszóli­lússal kezdődik a kétoldalas nyomtatvány, amelyen a »Nemzeti Tömörülés Pártjai alá­írás szerepel. A numerus clausust módosító törvényterve­zetről szólva megállapítja a körlevél, hogy a magyarság az eredeti törvénnyel »még a mél­tányosságon is túlmenve, — kegyelmet gyako­rolt zsidó fajjal szemben«. A felhívás ez­után három pontba foglalt követelést állit fel. Az első követelés igy hangzik: »Intézzetek emlékiratot a magyar kor­mányhoz. Fejezzétek abban ki, hogy nem lennétek érdemesek a tisztességes jelzőre, ha magatoknak több jogot, jobb megélhe­tési lehetőséget követelnélek a befogadó és nektek önként egyenjogúságot adolt magyarsággal szemben, mint amennyivel az maga rendelkezik. Ennek alapján ti kérjetek a magyar kormánytól, hogy ne (A Délmagyarorszáj munkatársától.) Kará­csony táján minden évben megismétlődő szép, gyermekbaráti szegedi szokássá vált a kisron­f/gos-akció, amelynek élén változatlan ener­giával dr. Aigner Károly főispán áll. Az ak­ció vezetősége minden évben széleskörű tár­sadalmi gyűjtést inclit és a gyűjtés utján össze­kerülő csinos összegből gyermekcipőket csi­náltat. Ezt a sokszáz cipőt azután háziünne­pélyek keretében osztja szét a szegény csalá­dok rongyos ruháju, mezítlábas apróságai kö­zött. Legalább a téli cipő beszerzésének gond­ját veszi le ezzel a szegedi társadalom a sze­gedi nyomorgók vállairól. A kisrongyos-akciónak minden évben, az idén is szép sikere volt. Karácsony előtt né­hány nappal osztották szét az első cipőtöme­get, de rövidesen sor kerül a második turnus szétosztására is. Soha semmi zavaró momen­csak a numerus clausus jelenlegi törvé­nyét ne törölje el, vagy ne módosítsa, de mielőbb rendezze ugyanilyen szellemben az összes közéleti pályák benépesítésének kérdését is. « A második követelés az, hogy a »Népszövet­séghez is hasonló beadvánnyal forduljanak a zsidók«. A harmadik pont azt kívánja, hogy a »tisz­tességes zsidók« magyarázzák meg a numerus clausus ellen lámadó hazai fajtestvéreikuek*, hogy amit követelnek, az nem tisztességes do­log, sőt »merénylet a magyarság és merény­let a tisztességes zsidók ellen is«. A felhívás igy végződik: »Ma még a zsidóságot nem ítéljük cl, csak egyes zsidókat. Akarjuk azonban egyénileg ismerni, ki a tisztességes zsidó, aki a tisztességtelen zsidókkal szemben ve­lünk van, mert aki nem velünk, az elle­nünk! Azzal szemben, aki velünk szem­ben ilyen szándékot támaszt, többé nem leszünk méltányosak, dc kemény, kérlel­hetetlen bírák'.«. A »nemzeti tömörülés! körlevele mindenütt széles mosolygást váltott ki. tűm, kellemetlen iucidens nem zavarta meg a jótékony akció szépségét, az idén azonban felbukkant valami kellemetlen apróság, amelv­ne.k különböző suttogások leltek a következ­ményei. Sokan arról beszéltek, hogy a szétosztott cipők között silány, papirtolpu cipők is voltak, ame­lyek az első héten szétmáltak. Kézenfekvő volt természetesen az a feltevés, hogy valamelyik szegedi kisiparos követett el visszaélést, mert a nagyközönség csak azt tudta, hogy az akció a cipőket a szegedi kis­iparosoknál rendeli meg. Utánajártunk ennek a- dolognak és sikerült megállapítanunk, hogy a szegedi kisiparosok az idén is éppen olyankifogástalanul. olyan lelkiismeretességgel dolgoztak, 3 — •ma. —mmuii un mmmmmammmmrnmmn^msmmmmmmm r áT/ ü 11F n ¡ÉT*» ft.rtUI.11 rnarosquino mint az előző években, a papir­talpu cipők nem a szegedi mű­helyekben készültek. Először Szász Gyulát, a Szent György-téri elemi iskola igazgatóját kerestük fel, mert ugy értesültünk, hogy tökéletesen ismerteti a tör­ténteket. Szász igazgató a következőket mon­dotta el érdeklődésünkre: — Pontosan emlékszem a dátumra, január harmadikán történt, hogy jelentkezelt nálam az iskola egyik növendékének édesanyja és elpanaszolta, hogy az a cipő, amelyet fia kapott ajándékba, néhány napi hasz­nálat után tönkrement, a szó leg­teljesebb értelmében szétmállott. Részletesen kikérdeztem az asszonyt, aki az­után elmondotta, hogy a cipőt a felsővárosi hitközségtől kapta, de hogy hol készült, ki csinálta, azt nem sikerült megállapítanom. El­küldtem az asszonyt a hitközség vezetőségéhez, ahol valószínűleg ki is cserélték a silány, póriékát. Szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy cz a cipő nem a kisrongyos-akció cipője volt, a felsővárosi hitközségnek különálló ci­pőakciója volt karácsony előtt. Két nappal később, tehát január ötödikén egy másik asz­szony állított be hozzám. Szinte sirva pana­szolta el, hogy fra cipőjével, amelyet december 23-ikán kapott, ugyanaz a baj történt. Magával hozta a cipőt is és én magam álla­pítottam meg, hogy annak talpa tényleg papír­ból van. A gyerek a cipőt a belvárosi iskolái­ban kapla, tehát kétségtelen volt, hogy a kis­rongyos-akció juttatta hozzá. Elküldtem ar. asszonyt a cipővel együtt a főispánhoz, mert engem is bánlolt, hogy valaki, a cipő lelkiis­meretlen készítője ennyire kompromittálja a jótékony akciót. Az asszony eleinte nem akart alkalmatlankodni a főispánnál, de azután meg­győztem, hogy közérdekből is cselekszik, ha elmegy, mert a főispán bizonyára kivizsgálja a dolgot. — Az asszony másnap délután visszajött, és elmondotta, hogy a főispán mennyire fel­háborodott, amikor jelentkezett nála és meg­mutatta a papirtalpu cipőt. Kijelentette a főispán, hogy szigorú vizsgálatot fog tartani, megállapítja, hogy a silány cipő honnan ke­rült ki, a gyerek számára pedig kiutalt mási­kat, amelyet már a Csongrádi-sugáruti iskolá­ban lévő raktárban meg is kapott a gyereke -— Arra vonatkozólag, hogy mi lett a vizs­gálat eredménye, hogy sikerült-e a papirtalpu cipő műhelyét megállapítani, nem ad­hatok felvüágositást, mert nem hallottam róla semmit, a főispán vette kezébe a dolgot, aki bizonyára adhat részletes felvilágosítást. Elmentünk dr. Aigner Károly főispánhoz, elmondottuk a hallottakat és megkértük, hogy közölje a vizsgálat eredményét. A főispán eleinte nem akart nyilatkozni, sőt arra kért, hogy ne foglalkozzunk ezzel a kérdéssel, mert ártalmára lesz a jótékony akciónak, de ami­kor közöltük vele, hogy a városban különböző dolgokat suttognak ezzel az esettel kapcso­latban és a főispán nyilatkozata feltétlenül tisztázná a kérdést, a következőket mondotta: — A kisrongyos-akció vezetősége a cipők megrendelésénél a legnagyobb gondot fordí­totta arra, hogy a megrendelt gyermekcipők a legjobb, a legerősebb, a legtartósabb anyag­ból készüljenek. Éppen ezért nem kész cipő­ket rendeit'ünk, hanem a szükséges cipó­mennyiséget a szegedi kisiparosokkal készít­tet ¡ük el. Minden egyes cipőt az átvétel alkal­mával az akció vezetőségének szakértője, Pop­per Ferenc bőrgyáros vizsgál mc« akinek erre tudóst is láttam már, aki kinézte a levéből, liogy nősténycsikót vemhezik-e, vagy férfinemen lévőt. De olyan ember még nem volt a világon, aki a királyokon cl tudott volna igazodni. Látod, az ugy van. A métáknak jó kedve van. (Nem tudom bizonyosan málek-e arabul a király, vagy melál:, inkább az ismerősebb szónál maradok.) A melák jókedvében sokat eszik a rizskásás ürüből, el­rontja vele a gyomrát. Hivatja a doktort. A doklor etet vele mindenféle keserű gombócokat. Azoktól a meláknak rossz kedve lesz, elkezd kiabálni. Utoljára azt kiabálja, hogy legyen háború!* Ak­kor aztán hajrá, viszik szegény etfát oda, ahová nincs mehetnékje és hanum, volt etfa, nincs elfa, bekapta a hejtán. Hát azért kell Szaidnak meg­házasodni, hogy sok gyereke legyen neki, mire rossz kedve lesz meláknak. Hát igy áll a bál, tisztelt leszerelési konferencia. Tessék jobban sietni, hogy ue kelljen megháza­sodni annak a jó fiúnak, aki nekem a datolya­kompótot szerkicj-zlelte. Hanem hát uemcsak Szaid van a világou, hanem Mohammed is. Az pedig mészáros Alexandriában, fczintéu nagyon derék ember, csak más a menta­litása, mint a Szaidé. Ezt is a Klára hanum tói tudom, aki ő tőle szokta venni a husi. Persze az nagyon körülményes dolog arra felé, mert ott ragyon udvariasak az emberek, dc mástól is el­várják az udvariasságot. A mészáros hozzá u<'ui »yul addig a bárdhoz, míg a kunschaít löt nem lette az illendőség megkívánta kérdéseket. Hogy vagy, tiszteletreméltó mészáros? Hát az apád? Es a kis családjaid? Mint szolgál az egész­séged? Hát az üzlet, hogy megy mostanában? — Zej riftt — mondja keserűen a vérben dol­Zgozó ember, olyan ábrázattal, amilyennel mink azt mondjuk, hogy ;kutyául«. — Mi baj ? — kérdezi a hanum ramstek porha­nvitás közben. Mohammed mesler rátámaszkodik a bárdra és azt mondja sötéten: — Aná mm ausz família kélir. Nekem nem kell a nagy család. Vau olyan megkeveredett ember, aki majd meg vesz amiatt, hogy neki nincs nagy­családja, az iblisz tüze égesse meg az ilyen töké­letlent, mert Allahhoz az ilyen kérés is fölhallat­szik, el is intézi, csak eltéveszti az uccát és nem oda küldi az áldást, ahová kérték. Látod, én nem szerelem a nagy családot és nekem van négy feleségem, kettő olyan kis vek- ••;/, mint te vagy (a hanum 172 centi magas és 68 kiló sulyu), a másik kettő szép rendes és van tőlük tizenkét gyermekem, köztük négy Mohammed, magam az ötödik. Hát mondd, mi lesz belölünk, ha csal; a próféta egy kis háborút nem ád? Mert annyi lesz már megint az ember, hogy bizony jó volna, ha Allah minden harmadiknak odafönn teríttetne a tulafa alatt! De már ezt nem írják bele a lészérélési konfe­rencia olvasókönyvébet Pedig ezt bizonyosan el­olvasnák. • -». . *r Papirtalpu cipőt Kapott a Icisrongyos-afcció együk párlfogoltfa. A papirtalpu cipő nem szegedi mii&elyben Készüli.

Next

/
Oldalképek
Tartalom