Délmagyarország, 1928. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-15 / 12. szám

1928 farm ár 15. IíELM* |P-VVG A „Memseíl Tömörülés Pártja" megfenyegeti a szeged! zsidókat. Körlevélben szóliíja fel a polgárokat, hogy „aki nem velünk, az ellenünk". (A Délmagyarország munkatársától.) Kétfilléres bélyeggel bér mentési telt, két borítékba rakott nyomtatott körlevelek érkezuek napok óla Szegedre. Polgárok, lisztviselők, munkások kapják a budapesti körbélyegzővel ellátott leveleket. »Magyarország tisztességes zsidóite inegszólilússal kezdődik a kétoldalas nyomtatvány, amelyen a »Nemzeti Tömörülés Pártjai aláírás szerepel. A numerus clausust módosító törvénytervezetről szólva megállapítja a körlevél, hogy a magyarság az eredeti törvénnyel »még a méltányosságon is túlmenve, — kegyelmet gyakorolt zsidó fajjal szemben«. A felhívás ezután három pontba foglalt követelést állit fel. Az első követelés igy hangzik: »Intézzetek emlékiratot a magyar kormányhoz. Fejezzétek abban ki, hogy nem lennétek érdemesek a tisztességes jelzőre, ha magatoknak több jogot, jobb megélhetési lehetőséget követelnélek a befogadó és nektek önként egyenjogúságot adolt magyarsággal szemben, mint amennyivel az maga rendelkezik. Ennek alapján ti kérjetek a magyar kormánytól, hogy ne (A Délmagyarorszáj munkatársától.) Karácsony táján minden évben megismétlődő szép, gyermekbaráti szegedi szokássá vált a kisronf/gos-akció, amelynek élén változatlan energiával dr. Aigner Károly főispán áll. Az akció vezetősége minden évben széleskörű társadalmi gyűjtést inclit és a gyűjtés utján összekerülő csinos összegből gyermekcipőket csináltat. Ezt a sokszáz cipőt azután háziünnepélyek keretében osztja szét a szegény családok rongyos ruháju, mezítlábas apróságai között. Legalább a téli cipő beszerzésének gondját veszi le ezzel a szegedi társadalom a szegedi nyomorgók vállairól. A kisrongyos-akciónak minden évben, az idén is szép sikere volt. Karácsony előtt néhány nappal osztották szét az első cipőtömeget, de rövidesen sor kerül a második turnus szétosztására is. Soha semmi zavaró momencsak a numerus clausus jelenlegi törvényét ne törölje el, vagy ne módosítsa, de mielőbb rendezze ugyanilyen szellemben az összes közéleti pályák benépesítésének kérdését is. « A második követelés az, hogy a »Népszövetséghez is hasonló beadvánnyal forduljanak a zsidók«. A harmadik pont azt kívánja, hogy a »tisztességes zsidók« magyarázzák meg a numerus clausus ellen lámadó hazai fajtestvéreikuek*, hogy amit követelnek, az nem tisztességes dolog, sőt »merénylet a magyarság és merénylet a tisztességes zsidók ellen is«. A felhívás igy végződik: »Ma még a zsidóságot nem ítéljük cl, csak egyes zsidókat. Akarjuk azonban egyénileg ismerni, ki a tisztességes zsidó, aki a tisztességtelen zsidókkal szemben velünk van, mert aki nem velünk, az ellenünk! Azzal szemben, aki velünk szemben ilyen szándékot támaszt, többé nem leszünk méltányosak, dc kemény, kérlelhetetlen bírák'.«. A »nemzeti tömörülés! körlevele mindenütt széles mosolygást váltott ki. tűm, kellemetlen iucidens nem zavarta meg a jótékony akció szépségét, az idén azonban felbukkant valami kellemetlen apróság, amelvne.k különböző suttogások leltek a következményei. Sokan arról beszéltek, hogy a szétosztott cipők között silány, papirtolpu cipők is voltak, amelyek az első héten szétmáltak. Kézenfekvő volt természetesen az a feltevés, hogy valamelyik szegedi kisiparos követett el visszaélést, mert a nagyközönség csak azt tudta, hogy az akció a cipőket a szegedi kisiparosoknál rendeli meg. Utánajártunk ennek a- dolognak és sikerült megállapítanunk, hogy a szegedi kisiparosok az idén is éppen olyankifogástalanul. olyan lelkiismeretességgel dolgoztak, 3 — •ma. —mmuii un mmmmmammmmrnmmn^msmmmmmmm r áT/ ü 11F n ¡ÉT*» ft.rtUI.11 rnarosquino mint az előző években, a papirtalpu cipők nem a szegedi műhelyekben készültek. Először Szász Gyulát, a Szent György-téri elemi iskola igazgatóját kerestük fel, mert ugy értesültünk, hogy tökéletesen ismerteti a történteket. Szász igazgató a következőket mondotta el érdeklődésünkre: — Pontosan emlékszem a dátumra, január harmadikán történt, hogy jelentkezelt nálam az iskola egyik növendékének édesanyja és elpanaszolta, hogy az a cipő, amelyet fia kapott ajándékba, néhány napi használat után tönkrement, a szó legteljesebb értelmében szétmállott. Részletesen kikérdeztem az asszonyt, aki azután elmondotta, hogy a cipőt a felsővárosi hitközségtől kapta, de hogy hol készült, ki csinálta, azt nem sikerült megállapítanom. Elküldtem az asszonyt a hitközség vezetőségéhez, ahol valószínűleg ki is cserélték a silány, póriékát. Szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy cz a cipő nem a kisrongyos-akció cipője volt, a felsővárosi hitközségnek különálló cipőakciója volt karácsony előtt. Két nappal később, tehát január ötödikén egy másik aszszony állított be hozzám. Szinte sirva panaszolta el, hogy fra cipőjével, amelyet december 23-ikán kapott, ugyanaz a baj történt. Magával hozta a cipőt is és én magam állapítottam meg, hogy annak talpa tényleg papírból van. A gyerek a cipőt a belvárosi iskoláiban kapla, tehát kétségtelen volt, hogy a kisrongyos-akció juttatta hozzá. Elküldtem ar. asszonyt a cipővel együtt a főispánhoz, mert engem is bánlolt, hogy valaki, a cipő lelkiismeretlen készítője ennyire kompromittálja a jótékony akciót. Az asszony eleinte nem akart alkalmatlankodni a főispánnál, de azután meggyőztem, hogy közérdekből is cselekszik, ha elmegy, mert a főispán bizonyára kivizsgálja a dolgot. — Az asszony másnap délután visszajött, és elmondotta, hogy a főispán mennyire felháborodott, amikor jelentkezett nála és megmutatta a papirtalpu cipőt. Kijelentette a főispán, hogy szigorú vizsgálatot fog tartani, megállapítja, hogy a silány cipő honnan került ki, a gyerek számára pedig kiutalt másikat, amelyet már a Csongrádi-sugáruti iskolában lévő raktárban meg is kapott a gyereke -— Arra vonatkozólag, hogy mi lett a vizsgálat eredménye, hogy sikerült-e a papirtalpu cipő műhelyét megállapítani, nem adhatok felvüágositást, mert nem hallottam róla semmit, a főispán vette kezébe a dolgot, aki bizonyára adhat részletes felvilágosítást. Elmentünk dr. Aigner Károly főispánhoz, elmondottuk a hallottakat és megkértük, hogy közölje a vizsgálat eredményét. A főispán eleinte nem akart nyilatkozni, sőt arra kért, hogy ne foglalkozzunk ezzel a kérdéssel, mert ártalmára lesz a jótékony akciónak, de amikor közöltük vele, hogy a városban különböző dolgokat suttognak ezzel az esettel kapcsolatban és a főispán nyilatkozata feltétlenül tisztázná a kérdést, a következőket mondotta: — A kisrongyos-akció vezetősége a cipők megrendelésénél a legnagyobb gondot fordította arra, hogy a megrendelt gyermekcipők a legjobb, a legerősebb, a legtartósabb anyagból készüljenek. Éppen ezért nem kész cipőket rendeit'ünk, hanem a szükséges cipómennyiséget a szegedi kisiparosokkal készíttet ¡ük el. Minden egyes cipőt az átvétel alkalmával az akció vezetőségének szakértője, Popper Ferenc bőrgyáros vizsgál mc« akinek erre tudóst is láttam már, aki kinézte a levéből, liogy nősténycsikót vemhezik-e, vagy férfinemen lévőt. De olyan ember még nem volt a világon, aki a királyokon cl tudott volna igazodni. Látod, az ugy van. A métáknak jó kedve van. (Nem tudom bizonyosan málek-e arabul a király, vagy melál:, inkább az ismerősebb szónál maradok.) A melák jókedvében sokat eszik a rizskásás ürüből, elrontja vele a gyomrát. Hivatja a doktort. A doklor etet vele mindenféle keserű gombócokat. Azoktól a meláknak rossz kedve lesz, elkezd kiabálni. Utoljára azt kiabálja, hogy legyen háború!* Akkor aztán hajrá, viszik szegény etfát oda, ahová nincs mehetnékje és hanum, volt etfa, nincs elfa, bekapta a hejtán. Hát azért kell Szaidnak megházasodni, hogy sok gyereke legyen neki, mire rossz kedve lesz meláknak. Hát igy áll a bál, tisztelt leszerelési konferencia. Tessék jobban sietni, hogy ue kelljen megházasodni annak a jó fiúnak, aki nekem a datolyakompótot szerkicj-zlelte. Hanem hát uemcsak Szaid van a világou, hanem Mohammed is. Az pedig mészáros Alexandriában, fczintéu nagyon derék ember, csak más a mentalitása, mint a Szaidé. Ezt is a Klára hanum tói tudom, aki ő tőle szokta venni a husi. Persze az nagyon körülményes dolog arra felé, mert ott ragyon udvariasak az emberek, dc mástól is elvárják az udvariasságot. A mészáros hozzá u<'ui »yul addig a bárdhoz, míg a kunschaít löt nem lette az illendőség megkívánta kérdéseket. Hogy vagy, tiszteletreméltó mészáros? Hát az apád? Es a kis családjaid? Mint szolgál az egészséged? Hát az üzlet, hogy megy mostanában? — Zej riftt — mondja keserűen a vérben dolZgozó ember, olyan ábrázattal, amilyennel mink azt mondjuk, hogy ;kutyául«. — Mi baj ? — kérdezi a hanum ramstek porhanvitás közben. Mohammed mesler rátámaszkodik a bárdra és azt mondja sötéten: — Aná mm ausz família kélir. Nekem nem kell a nagy család. Vau olyan megkeveredett ember, aki majd meg vesz amiatt, hogy neki nincs nagycsaládja, az iblisz tüze égesse meg az ilyen tökéletlent, mert Allahhoz az ilyen kérés is fölhallatszik, el is intézi, csak eltéveszti az uccát és nem oda küldi az áldást, ahová kérték. Látod, én nem szerelem a nagy családot és nekem van négy feleségem, kettő olyan kis vek- ••;/, mint te vagy (a hanum 172 centi magas és 68 kiló sulyu), a másik kettő szép rendes és van tőlük tizenkét gyermekem, köztük négy Mohammed, magam az ötödik. Hát mondd, mi lesz belölünk, ha csal; a próféta egy kis háborút nem ád? Mert annyi lesz már megint az ember, hogy bizony jó volna, ha Allah minden harmadiknak odafönn teríttetne a tulafa alatt! De már ezt nem írják bele a lészérélési konferencia olvasókönyvébet Pedig ezt bizonyosan elolvasnák. • -». . *r Papirtalpu cipőt Kapott a Icisrongyos-afcció együk párlfogoltfa. A papirtalpu cipő nem szegedi mii&elyben Készüli.