Délmagyarország, 1928. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1928-01-15 / 12. szám

szroiu - szcrfc cszlőség: Deák Ferenc ucca 4.. Telefon: 33.^ Kladólilvatal, Ktíicsünkönyvlár és Jegyiroda: Aradi ucce 3. Teleion: 306. -- Nyomda: Lüw U»6< iir.ro >9 Telefon: 1& 34 « » « » « » Vasárnap, 1928 január 15 ® <s> ® IV. ÉVFOLYAM ÍZ. SZAM MAKÓ: Szerkc»zl0«Ég és klodohlvolol: Irt ucca 6. Telefon: lál. szám.« » « » « » HÖDMf ZÖvAsAKHiaY: Szerkeuldség és kladohlvolnl: AndráSSy ucca 25. Telefon: 49. « » « » « » « » « » HU Wötlzelésl Ara iiavonlo 3-20, -vidéken és a fővárosban 3-80, kUIítilddn 6-40 pengd. Egyes szám 1©, -vasár- és Ünnepnap 24 fillér Majd összeülnek — Üljelek össze és nézzelek meg a dolgot, ajánlotta tegnap a parlament egységespárti folyosóján Héjj Imre ur Nagy Emil urnák, tiszta baráti jóindulattal, amely egyformán szól a miniszterelnöknek, az egységes pártnak és Nagy Emilnek, akik most egy kicsit össze vannak zördülve egymással. — Hát mit ülnénk össze és mit néznénk meg? — rángatta panyókára. a vállát Nagy Emil ur, — mikor a vak is láthatja, hogy nekem vau igazam, nem a félrevezetett miniszterelnöknek. Ha alaposan elolvassa az ide vonatkozó hivatalos publikációkat, bizonyosan elégtételt ád nekem, mert lovagias ember. Majdnem szó szerint azt mondja, amit a miniszterelnök ur mondott azon a nevezetes cgysőgespárti konklávén, ahol az ellenzékiség pusztájába való önkéutes száműzetést ajánlotta Nagy Emil urnák. Ha Nagy Emil alaposan belenéz azokba a diplomáciai iratokba, amikét a kormány minden képviselőnek készséggel bocsát rendelkezésére, akkor bizonyosan bocsánatot kér, éppen olyan keményen, éppen olyan férfiasan, éppen olyan nagynangoii, mint ahogy vakmerő támadását csinálta n kormány és a nagyszerű magyar diplomácia ^lleu. Látnivaló, hogy egyelőre egy kicsit mérgesen vagdalkozik egymás ellen a kél kegyelmes ur, a mai miniszterelnök és tegnapi minisztere, de azért nem kell félni, nem törik egymásnál, csokiját. Bizonyára nem kis dolog, mikor egy volt miniszter azzal vádolja a kormány fejét, aki alatt ő is szolgált, hogy őt léire lehet vezetni és a saját diplomatái csapták be olyan fontos magyar kérdésben, mint az optáus pör. Az sincs érdekesség nélkül, mikor a miniszterelnök ur felületesnek, könnyelműnek, szeleskedőnek nevezi a magyar közéletnek olyan nevezetes vezérét, mint Nagy Emil ur, akinek kezében összefutnak a Kolhermere-akeió szálai. Abban meg különös pikantéria van, hogy mikor a miniszterelnök ne megvédi megvádolt diplomáciáját, amelynek szerinte nemcsak miniszteri nyugdij jár, hanem ráadásul nemzeti hála is, akkor Nagy Emil ur csak egy szóval felel, de azt aztán megismétli, mondván, hogy Pajtásország... Pajtá^orszíg... Mindez kétségtelenül szenzáció, dc azért nem kell megijedni, ugy lesz, ahogy Héjj Imre javasolta. Ha még össze nem ültek, majd összeülnek és megnézik azt az izét, azt az optáns-pört, vagy mi a macskát. Megnézik és lcideritik, hogy mindakettőjüknek igaza van, éljen Bethlen István, éljen Nagy Emil, éljen az egységes párt és vesszen a destruktív sajló, amely mindig bajt csinál. Nem, nem bukik meg Bethlen István, amit senki se kíván, bizonyára Nagy Emil legkevésbé és Nagy Emil se fog éhen halni az ellenzékiség keserű kenyerén, amit szintén senki se kíván, bizonyára legkevésbé Bethlen István. Légióképpen pedig nem reped szét az egységes párt. hanem él és uralkodik, rendületlenül kitartván az igazság mellett, anélkül, hogy tudná, micsoda az és éppen ez a szép az egységes párttól. Mert a megismert igazság mellett kitartani nem n^gy virtus, de az ismeretlen igazságra esküdni, ahogy a pártl'egyclem kívánja, az férfias dolog és keresztény erény. És addig, mig az az egységes párt ilyen kemény saiklu marad, Bethlen István biztonságban tudhatja rajta az ü egyházát. Itt lehetnek jégzajlások, recsegések, ropogások, de katasztrófa nem lesz és minden marad a régiben, még a szolgálatuktól fölmentett, kissé ideges diplomaták miniszteri nyugdija is. Kétségtelen, hogy a pillanatnyilag támadt rés más körülmények közt izgalmas robbantási kísérletre csábithalta volna az ellenzéket, de ehhez egyrészt puskapor kellene, másrészt olyan ellenzék, amely még nem vesztette cl a reményét és nem csupán a zászló becsületéért harcolna fáradt csüggedéssel, hanem belátható időn belül biztosra vett győzelemért is. Intézzék cl a dolgukat a kormánypárti urak egymás közt, — teljesen érthető, ha ez az ellenzék álláspontján, amely természetszerűleg Nagy Emil mellett foglal állást, de titokban kénytelen Bethlen Istvánnak is igazat adni abban, amiben igaza van. És abban, alighanem Bethlen Istvánnak van igaza, ha hirtelen fcllobbanásában kiutasítja Nagy Emilt a pártjából. Nagy Emil hónapok óta követeli cikkekben és előadásokban a liberalizmust és a demokráciát, mint az integritási akció egyetlen bistos alátámasztását, mindazáltal Nagy Emil sohse gondolt arra, hogy otthagyja a Bethlen István pártját, amelyről pedig tudja, hogy nagy veszedelmet lát a liberalizmusban és demokráciában. Nagy Emil, mint pártpolitikus, kétségtelenül megérdemelt leckében részesült, akár levonja abból a tauulságot, akár nem. Nagy Emil azonban, attól eltekintve, hogy érzékenyen megsértette a párt hűséget akkor, amikor . minden engedelem nélkül merte szolgálni a közérdeket, valamivel mégis csak másképp Ítélendő meg, mint az egységespárti tucat Endre Zsigái és egyéb tudomisénkijei' Nagy Emil nem meghatalmazott követe ugy411 a kormánynak, de a Rothermerc-akcióval, amely a köztudat szerint az ő nevéhez fűződik, mégis többet tett a magyar igazságéri, mint az egész hivatalos magyar diplomácia, ha sikerei egyelőre természet szerint csak akadémikus jellegűek is. Nagy Emil, ha mint aktív miniszter nem bizonyult is nagy államférfinek s ha jóhiszeműségét és jószándékát ellensúlyozta is a fegyelmezetlen tett vágy és bizonyos hebehurgyaság. Nagy Emil az ulóbbi időkben mint igen komoly politikus és súlyos szavú ember lett, népszerű a közvélemény előtt. IMM№ wm*wwwemMM№*vwjwwwfl* T2 JSagy Emil: minden szó. amit mondottam0 igaz A volt igazságügy miniszter együtt akar működni a liberális ellenzéki alakulatokkal? nyozásával Nagy Emil estig elkészült és késő este az üggyel kapcsolatban a Délmagyarorszáff budapesti munkatársának a következőket' mondotta: — A miniszterelnök ur által hozzám juttaitolt iratokat a leglelkiismeretesebben áttanulmányoztam és miután ezt elvégeztem, kénytelen vagyok megállapítani ismételten, hogvj< minden betű, amit irtain és minden szó, amit mondottam, i'jaz. — A minisztereluök urat saját emberei félrevezették. Ismerve a miniszterelnök ur lovagias érzületét, elvárom, hogy ezek» után a /w> niszlerelnők ur nekem teljes elégtételt ad. A továbbiakban nem óhajtok nyilatkozni, mert más oldalról várom a rektifikációt. (Budapesti tudósítónk telefonj elentése.) A miniszterelnök és Nagy Emil között támadt affér ma is változatlanul az érdeklődés előterében áll. Nagy Emil az egész nap folyamán az üggyel kapcsolatban a miriszt relnökséglől kapott iratok tanulmányozásával volt elfoglalva és a nyilatkozatadástól elzárkózott. Politikai körökben az a liir is elterjedt, hogy Nagy Emit ell nzéki zászlóbontást tervez és közös pluttformra szeretne hozni a különböző liberális alakulatokat. Erre vonatkozólag Nagy Emil nem nyilatkozott még és igy ezt a híradást politikai körökben fentarlással fogadják. A miniszter lnö\től kano'.t iralok át!anulmáChamberiln világrekordktóérleíe — 30 perccel megbukott. 31 óra 43 percig volt a levegőben. (Budapesti tudósítónk Iclefonjcleutcsc.) ' után leszállt Long Islaudon. Saját rekordját Newyorkból jelentik: Chamberlin 111a clclután I 42 perccel megjavította ugyan, dc Riszticsék 2 óra 17 perckor 51 óm és 43 percnyi repülés | rekordja mögött 30 perccel hátramaradt. A genfi egyetemi hallgatók egyesülele élesen eliíélte a román diákok z&vargásál. az események, amelyeket a szellemi középosztályhoz tartozó egyének követtek el, egyrészt arialmára szolgálnak a diákság jó hírnevének, másrészt komoly sérelmét jelenti wnnak a békes-zrUemack, amciynek miaden nemzetet és különösen miudsa szellemi szervezetet el kell töltenie. t Lnuek tudatában az egyesület szigorúan meg* r«íjju H román diákok magatartási és kéri, hogy, a diákok nemzetközi szövetsége juttassa el ejt « megrovást a román diákok szövetségéhez, < Genf, január 14. A genfi egyetemi hallgatók egyesületének főtanácsa a következő nyilatkozatot tette közzé: >A genfi egyetemi hallgatók egyesülete tudomást szerezvén azokról a sajnálatos eseményekről, amelyek Romániában történlek s amelyek folyamán a Nagyváradra, összehívott diáknagygyülésen öszszejött rooiáu diákok ebbeu a városban, valamiül riománia más városaiban is bántalmazták a magyar é? n zsidó kisebbségeket, megállapítja, hogy ezek i