Délmagyarország, 1927. december (3. évfolyam, 275-299. szám)

1927-12-06 / 279. szám

SZEGED: Szerkesztőség: Deák Ferenc ucca 2. Telefon: 13-33.^Klodóhlvolnl, kölcsönkönyvtár és Jegyiroda: Aradi ucca 8. Teleion: 306. -- Nyomda: LSw Up6< ucca 19. Telefon: 16--34.« » « » « » Kedd, 1927 december 6 o $ ® III. ÉVFOLYAM 2.7®. SZAM MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Uri ucca O. Telefon: 151. szám.c< » « » « » HÚDMCZÖVÁSÁKHELY: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Andrássy ucca 25. Telefon: -549. szám. « » « » « » <( » „ » ElöfJzoíésI ára havonia 3-.'iO, vidéken és a fővárosiján 3-80, KUISöCd'.irai ö-40 pengő. Egyes szám 16, vasár- és Unocpaop Z4 fillér Politika és tudomány. Érdemes ideiktatni egypár mondatot abbóí a beszédből, amit az angol miniszterelnök, Bald­win tartott a természettudósok vasárnapi ban­kettjén. — Nem értem, miért kívánták azt az urak, liogy eljöjjek körükbe. Hiszen én politikus vagyok, önök csillagokkal, napokkal, atomok­kal és elektronokkal dolgoznak, mig mi, nyo­morult politikusok, adókkal, rendeletekkel és miegymással bíbelődünk, önök addig dolgoz­nak egy elmélettel, mig azt jónak tartják. Ha az elmélet nem jó, akkor egyszerűen félre­dobják. Dc ha mi, politikusok, dobunk el egy elméletet, akkor azt mondják rólunk, hogy patkányok vagyunk, akik otthagytuk a sü­lyedő hajót. A tudós mindaddig mélységesen hallgat, mig egy igazságot a maga tökéletes­ségében fel nem fedezett. A politikus nem hall­gat. A politikus azonnal kukprikulni kezd. Holott nem is bizonyos, hogy igazságra akadt... Ha a tudós igazságot talált, akkor azt néhány szóban megirja. A politikus tömérdek sokat beszél s választókerületében a beszédei. hosz­szusága szerint itélik meg. Az a politikus, aki szűkszavú, soha nem lesz népszerű. Az angol premier ötletes szavakba olyan igazságokat foglal, melyeket az utolsó idők eseményei megrázó erővel manifesztálnak. Soha nem lehetett ennyire világosan látni, hogy a politika törekvései, céljai, eszközei milyen bcláthalatlanul messze sodródlak el attól a feladattól s azoktól az utaktól, miket a tudományos kutatás jelölt ki az emberiség jobb jövendője, biztosabb haladása számára. A természet orői, a fizikai világ, a föld, a levegő, a gőz, az elektronok a tudomány által felismert törvényeknek hódolnak, mert a tu­domány által felismert törvények a fizikai vi­lág örök szabályai. Csak az ember élvez te­rületenkívüliséget, exlerra torialitást a termé­szet törvényeinek birodalmában. Az emberi­ség számára, fájdalom, a politikusok alkot­ják a törvényeket. És milyenek ezek a törvények! Ha az orvos a betegséget ugy diagnosztizálná, mint ahogy a politikus az ország betegségének okait ke­resi, ha olyan gyógyszereket javaifia, mint amilyeneket a politikus az országnak taná­csol, akkor kuruzslás miatt már régen letar­tóztatták volna a sarlatánt. A delejes vatta és ráolvasás a modern terápia javallatai közé tarloznak a politikus recepIköuyvében. Ha a mérnök az épület konstrukcióját ugyanazon szabályok szerint tervezné meg, mint amelyek szerint a politikus a társadalom jövendőjét ké­szíti elő, mint amelyek szerint a jövendő épü­letének fundamentumait rakja le, — még min­dig csak a fundamentum lerakásánál tartunk, mikor lesz tető alatt az épület? — akkor por­rá omolna össze a téglák, kövek és vasszer­kezetek kusza, értelmeilen gomolyagja. Ha a gépész a gőzgépet ugy hevítene, mint ahogy a politika masinisztái hevítik a tömegek lel­két, akkor bezárnák a bolondok házába a katasztrófa szándékos siettelöjét. Mindenütt komoly terv, megbízható szám­vetés, a tudományos kutatás eredményeiből leszűrt elvek s a tapasztalat millió jelensé­gével igazölt eljárási szabályok szerint fo­lyik a munka. Csak a politikus elvez privilé­giumot.- Évszázadokkal ezelőtti gondolatok, ki­lakul t. frázisok's az 'élűi akaró élet értelmével meghazudtolt jelszavak 'vralkodnák a p.oliti-. kában s determinálják a cselekvés tartalmát és irányát. Ha betegek vagyunk, az orvostu­domány mai állása szerint követelünk gyógy­szert és gyógymódot. De ha az ország beteg, száz évvel ezelőtti gyógymóddal, száz évvel ezelőtt helyesnek tartott gondolatokkal igyek­szünk rajta segíteni. Az orvosi társadalom kiközösítené magából azt az orvost, aki pók­hálót rendelne a sebre, vörös bort a kolerás­nak s akinek elméleti ismeretei nem terjed­nek még ki a vérkeringés tanára. Az emberi társadalom viszont azokat a politikusokat zár­ja ki magából s álmodozó fantasztáknak, gya­korlati érzék nélküli dogmatikusoknak »bélyeg­zi® meg, akik a tudomány eredményeit, a tudo­mányos kutatás igazságait hasznosítani akar­ják a politika módszereivel és eszközeivel. Mindez csak azért lehetséges, mert fene­ketlen űr tátong a politikusok hirdetett és igazi célja között. A politika az államigazgatás művészete az elméletben s az uralom meg­szerzésének s a megszerzett uralom megtar­tásának művészete a gyakorlatban. Az orvos a beteg meggyógyitásával akarja megkeresni kenyerét, a politikus megtalálja kenyerét füg­getlenül az általa kezelt beteg egészségétől. Az orvos tudós, a politikus kontár. A tudo­mány gyógyít, a politika elveszejt. a> A képviselő rosszul leit és a kormánykerék kieseti a kézéitől. Az autó darabokra tört, a képviselő az árokba xu$ant. . ii luuósitónk telefon jelentése.) Miskolcról jelentik: Reisinger Ferenc, Mis­kolc országgyűlési képviselője ma autón tar­tott Budapestről Miskolcra. A kocsit maga vezette.,Szifhalomnát Reisinger rosszul lett, elvesztette eszméletét és n kormánykerék kifordult a hezéhö! Az autó beletiíiközölí egy tölgy­fába és darabokra töri, Reisinger pedig véresen terült eS az árok­ban. Az arrajárók találtak rá és beszállították a több sebből vérző képviselőt a miskolci kór­házba, ahol megállapították, hogy sérülései súlyosak'ugyan, de szerencsére nem élet­veszélyesek. «an 11 i i i i a i 11 11' i i inni a magysur-romáii fi€$y l&rcpy'&l&sói. Llévinov íalálltozÁsa. az angol külUgymlnlszíerrel. (Budapesti tudósitönk telefonjelen­té s e.) Genfből jelentik: Lunaesarszkij ma eluta­zott Genfből, a szovjetdelegáció tagjai közül csak Litvinov maradt Genfben, aki délután megjelent a Beaurivage-szállóban, ahol Chamberlain hala­déktalanul fogadia. A tanácskozás a két miniszter között egy óra hosszáig tartott. Az angol delegáció a tanácskozásról a következő kommünikét adta ki: » Miután Litvinov találkozót kért Austen Cham­berlaintől, a két miniszter ma délután találko­zott a Beaurivage-szállóban. \ megbeszélések fo­lyamán mindkét miniszter fesztelenül kifejtette véleményét a szovjetkormány és Nagybritánriiának egymáshoz való viszonyáról. A megbeszélések fo­lyamán nem sikerült ket'.ö alapot találni a meg­egyezésre.* Londoni jelentések srrrrlnl­Litvinov és Chamberlain találkozása Ang­liában óriási feltűnést keltett, mert még az utolsó pillanatban sem hittek a találkozás hircbcn. Az optimizmus nem túlságosan nagy, bár a liberális sajtó hangsúlyozza, hogy ! hosszabb időre nem képzelhető cl Oroszországnak i a nemzetek közösségéből való kizárása. Általában reménykednek abban, hogy az adósságok kérdésé­ben meg fog valósulni a közeledés, A külügy­minisztérium parlamenti titkára az alsóházban an­nak a reményének adott kifejezést, hogy a bizton­sági és leszerelési bizottság rövidesen összeül és az orosz javaslatok sorra kerülnek. Az orosz hivatalos távirati ügynökség genfi tudósítója Litvinovnak Brianddal és Strese­mannal folytatott tanácskozásairól azt jelenti Moszkvába, hogy a Rakovszky-üggyel kapcsolatban a Szovjetoroszországgal szemben felmerült bizal­matlanság teljesen elosztott Franciaországban és a francia—orosz diplomáciai viszony megszakítása semmi esetre sem következhet be. Mihelyst az uj, Franciaországba kinevezett követ megérkezik, megindulnak az adóssági, valamint a non agres­sion-szerződés megkötésére irányuló tárgyalások. Briand és Litvinov a lengyel—litván konfliktus­sal kapcsolatban mindketten elismerték annak a szükségességét, hogy a lengyel—litván hadiálla­polnak haladéktalanul véget kell érnie. Litvinov és Stresemann tanácskozásai szintén a lengyel— litván konfliktussal voltak kapcsolatosak. A Népszövetség titkárságához ma távirat érke­zett Bratianu román miniszterelnöktől, amelyben közli, liogy a román kormány ragas^RoáiR a magyar­romám. áomíö'hirésá^í RonfliRiusnalc a decero­"béri ülésssaRon vájó letf<árgyalásőtfj>&&. Népszövetségi körökben kő'.sígtclecnók tartják, hogy Bralianunak ez a táviraté, ka'rcszte.-tc Cham­berlainnel: azt a táviratát, amelyben Tilidsscut utjának elhalasztására kéri cs igy Bratianu nem tudhatod Chamberlain javaslatairól, amelyeket ma tett a tanácsülésen. Ezt igazolja a következő bukaresti távirat is: A délelőtt folyamán minden intézkedés megtör­tént Titulescu genfi útjára. Déiulúa azután meg­érkezett a Népszövetségtől az a távirat, amelyben Chamberlain azt tanácsolja Titulescunak, hogy ne kockáztassa meg a fárasztó genfi utat. A táv­irat megérkezése után Titulescu ugy határozott, hogy nem u'azik Genfbe. Chamberlain egyébként bejelentette a tanácsnak is a tárgyai.';

Next

/
Oldalképek
Tartalom