Délmagyarország, 1927. december (3. évfolyam, 275-299. szám)

1927-12-25 / 295. szám

1927 december 2.1 DÉLMAGVAKORSZAG 33 BW" Kereskedői gondok és gondolatok. Irta: Dr. Kertész Béla. »A Magyar Kereskedő — Rejtvényekben« — ez a cim kiáltott le hosszú hónapokon keresztül egyik leguagyobb fővárosi estilap hasábjairól. Egy keresztrejt vény pályázatnak volt a cime. Elhibázva csak az volt, hogy ezt a címet a lapnak keresztrejtvényrovata és nem a közgazdasági rovata fölé helyezték. Valóban rejtvényekben él ma a magyar kereskedő, rejtély, hogy- miből és hogyan él, tartja fenn létét az államilag támogatott szövetkezeti alakulatok versenye, a folyton fokozódó közterhek súlya és a mind jobban aggasztóvá váló fogyasztási válság közepette. E rejtvény pályázatunk szerencsés megfejtői között azt az öszszeget sorsoljuk ki, amennyivel bármelyik tetszés szerint kiválasztandó szegedi kereskedő vagyoni helyzete a folyó év végén az előző évi vagyonához képest gyarapodott. Tessék pályázni f * Velencében,' a Canale Grandé közelében áll egy komor épület. Már az első tekintetre elüt egyszerű vonalaival az őt környező aranycirádás, csipkézett peremű karcsú palotáktól. ' Gasa dei fcedeschi. a németek háza a neve ennek az épületnek. Velence fénykorúban a nagy kereskedő köztársaság féltékenyen őrködött azon, hogy falai között csak saját polgárai kereskedhessenek szabadon, idegenek csak közvetítők utján. Ha idegen kereskedő érkezett a városba, internálták a Gasa dei tedeschi-be, onnan ki nem mozdulhatott, amíg Velencében kivánt tartózkodni. Szabad volt neki kereskedni, dc csak a velencei tanács által kinevezett hites velencei kereskedők közvetítésével. Ez a privilegizált kereskedői minőség kiváló üzlet lehetett, mert; valóságos szinekurának tartották, aminek bizonysága, hogy Tizián is a köztársaság tanácsától ily hites kereskedői kinevezést nyert, amivel Velence köztársasága módot, akart adni a nagy művésznek, hogy anyagi gondoktól mentesen folytathassa festőmüvészi tevékenységét. Ha Velence fénykorában, ennek a merkantil köztársaságnak kormánya megtehette, hogy egyes kereskedőket privilegizált, másokat meg internált, hogy szabadon ne kereskedhessenek, csak az általa kijelölt kedvezményezett kereskedő utján, — mi jogon vethetjük mi szemére •saját kormányunknak, ha Cz a gazdasági élet különböző területein kedvezményezett részvénytársasági és szövetkezeti alakulatokat hiv életre, támogat .és tart fenn s ha törvénnyel, rendelettel, anyagi támogatással, illetékmentességgel-siet shites közgazdasági, alakulatainak segítségére? Mit számit az. ha a velencei köztársaság közgazdasági politikáját hétszáz év választja el napjainktól"? A reakció hétmértföldes csizmákban iár, — ha visszafelé kell masírozni. Hovatovább igy lesz .az egész magyar legitim kereskedelem egy nagy cassa dei tedeschi-be bezárva, melynek áthághatatlan falait azok a törvények is rendeletek alkotják, amelyek különleges kedvezményekben, állami anyagi támogatásban részesitik a kedvezményezett szövetkezeteket és részvénytársaságokat. A Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetének a legújabb törvényjavaslattal nyújtandó kedvezmény csak ujabb megdönthetlen fala annak a börtönnek, amelyben a jelenlegi gazdasági'politika a szabad kereskedelmét már esztendők óta l'ogva tartja * Pénzügyminiszterünk magas miniszteri polcán sem tagadja meg, hogy komoly profeszszori mult áll a háta mögött. A pénzügyi tudományok művelőjének alaposságával törekszik arra, hogy a különböző adózási területeken rendet teremtsen és hogy az adózó biztonsággal ismerje ki magát az adóügyi jogszabályok labirintusában. "E végből úgynevezett hivatalos összeállításokat készittét, adókodexekbe ződi az illető adónemre vonatkozó, különböző törvényekben és rendeletekben szétszórt öszszes jogszabályokat. Amennyire örvendetes ez a törekvés, annyira érthetetlen, hogy ezt az egyébként ártatlan és, dicséretes összefoglaló munkát miért kell összekötni az adóteher susulyosbitásával? Miért szükséges az, hogy amikor a kereskedelmi egyesületek sok éven át hangoztatott panaszára a pénzügyminiszter végre elhatározza, hogy kódexekbe gyűjti össze a fényűzési adóra vonatkozó összes jogszabályokat, ugyanakkor emelje a,fényűzési adó kulcsait és fényűzési tárgyaknak minősítse a közszükségleti cikkek egész sorát, amelyek eddig fényűzési tárgyak nem voltak? Továbbá miért szükséges, hogy most, amikor az okirati illetékek kódexével akarja a pénzügyminiszter megajándékozni a közgazdasági világot, belefoglalja abba a kereskedelmi levelek feltételes illetékmentességének megszüntetését is? Drága ár ez azért, hogy a pénzügyminiszter- ur az adótörvények dzsungeljében szép, járható utat vág számunkra. A fényűzési adóterhek súlyosbítása egész kereskedői •szakmákat fog megbénítani. A kereskedelmi | levelezés feltételes illetékmentességének megszüntetése pedig azt jelenti, hogy amig eddig két kereskedő levelezése, amellyel egy adásvétel tekintetében megegyeztek, csak akkor »N WWWWWMWIMPWAWBI^WI III I .II, WH.IIUHIUH > VMMMM volt illetékköteles, ha ezt valamely hatóság nál bemutatták, a jövőben-minden- ilye» Jevé! az aláírással egyidőben illetékkötelessé váb nék. Ez tehát ujabb burkolt forgalmiadó emelést, a kereskedő üzleti könyvvezetését, levelezését átkutató ujabb, zaklató ellenőrzési eí járást jelent. Mindezek utáu az is hírlik, hogy a pénz ügyi kormány az általános forgalmiad'* kódexének összeállításán is dolgozik. Sok ac az ajándékból. Moins serait plus... • S ha a fokozott közterhek súlya alatt görnyedve, a szegedi kereskedőosztály talán arra gondol, hogy a fennálló tételes törvény alapján joga volna vlrilís • jogu tagjai révén a város ügyeinek irányitásába befolyni, ott talán a város közgazdasági fejlődésére előnyös munkát kifejteni, hiu törekvés, mélyből ki kell ábrándítani. Ha nincs akadálya annak , hogy a közteherviselésből a kereskedői osztály/erejét és teherbírását meghaladó módon vegye ki a részét, ugy látszik, viszont komoly akadálya van annak, hogy a ma még érvényben lévő és a törvényhatósági törvényben biztosított jogokra ugyanezen adófizető eredményesen hivatkozhassék. Az egyenlő közteherviselés elve nyilván még nem jelenti az állampolgári jogokban való egyenlő részesedés elvet. Érthetetlen, de nyugodj meg Horatió, több dolgok vannak földön és égen, mintsem bölcselmetek álmodni képes*. 11 ' 1 1" Hátfom cl ncsMiL (A Úélitíagyarország munkatársától.') A' mult decemberi ngill szavazás megsemmisítette a maroknyi magyar ellenzéket. A nyilt szavazás kivezette a parlamentből az ellenzék közkatonáit és jelentős vezéreit. Egyetlen nyilt szavazásos kerület, sem adott mandátumot ellenzéki képviselőnek. Az ellenzék több vezérlő egyénisége ma távol- j ról szemléli a politikai életet. — ha egyálta- { Ián van ilyen. A nyilt szavazás rendszere le- 5 he!ellenné tette, hogy az ország nyilvánossága előtt fölemeljék szavukat. Karácsonyi interjúnak kellett jönni, hogy az ellenzék ve, zető egyéniségei, — akik kimaradtak — néhány szóban vázolják álláspontjukat. Hogy elmondhassák rövid sorok köxöll azt, amit a nyilt szavazás nem engedett elmondani az országgyűlés padjai előtt. Három nyilatkozat következik itt, három kimaradt ellenzéki felszólalás... Nagy Vince az orosházi nyílt választással áilott szemben. Most fájdalom és keserűség nélkül nézi a parlament életéi. Szinte örül a nyugalomnak, a nyugodt munka lehetőségének. A gondok és barázdák elsimultak, egészségesebb lett. Kapacitálni kell, hogy nyilatkozzon. Meg akarja várni, mig az ujsághasábokon tul régi helyén mondhatja el beszédét. Igy kezdte: — A mai többségi párttal szembeu, amely minden egyéni vélemény nélkül támaszát képezi a kormánynak és amely egyáltalán nem hajlamos arra, hogy a meggyőződés szavára hallgasson, igazán nehéz lett volna egy a mainál nagyobb ellenzéknek is komolyabb eredményt elérni. Az ellenzék mindenkori munkáját megszabja a kormány működése, mert adva vau a feladat: a beterjesztett törvényjavaslatok kritikája. Ez a rendes ellenzéki szerep azonban csak rendes parlamenti ahol a kormány és pártja a mindenkori gazdasági államokban meríti ki az ellenzék feladatát, olt, és' politikai szükségesség szerint az időszerű törvényjavaslatokat valóban az országgyűlés elé is Iiozza. -— Nálunk más a helyzet. Itt nem a nemzet politikai és gazdasági életsziikségletciiek szabják meg az országgyűlés munkájának anyagát, hanem a kormány hatalmi céljai. Hiszen, ha az előbb említett nemzeti szükséger-ét jelentkeznék 3. kormány javaslataiban, nekünk kellene.lenni azoknak. Olyan gazdasági és szociális javaslatok volnának ezek, amelyek a dolgozók millióinak mai borzalmas gazdasági helyzetén nemcsak pillanatnyilag segíteni volnának hivatva, hanem egész gazdasági berendezkedésünk, a nagybirtok és bankkapitalizmus ma! sorvasztó levegőjéből szabad és minden termelési ágat egyformán megbecsülő állapotokat kellene teremteni. — A szanálás cimén ismert adótörvények és az állami háztartás egyensúlyának rendbehozása az a kirakati eredmény, amellyel a kormány itthon és a külföldön eldicsekedni szokott. Hozzátartoznak ezekhez az eredményekhez azok a látszólag örvendetes, tartalmukban azonban végtelen szomorú kimutatások, amelyek szerint minden adójillérbcn tetemesen nagyobb adóbevételek folynak be az állampénztárba, mint az előirányzottak. — Azt jelenti ez, hogy az adófizető polgároklegkülönbözőbb rétegeit a végső kimerülésig igépg* be veszi az állam anélkül, hogy ugyanezeknek az adóalanyoknak jövőbeli teljesítőképességével törődnék. Az államháztartás egyenlege rendbe jött, — sőt erős többleteket mutat, viszont mind a három termelési kategória: földmivetés, ipar és kereskedelem erején felül, nem jövedelmeiknek arányában, hanem még meglévő tartalékaiból, d". legtöbbször már adósságcsinúlásból teljesíti az ál" lam horribilis adóköveteléseit. Ezzel szemben sem a megígért magánháztartások szanálása, sem az adóleszállitások nem következtek be. Sőt. a hadikölcsönök minden szakember által lehetőnek tartott minimális valorizálásával szemben is teljes elutasítással felel a kormány. — Ebben a válságos gazdasági helyzetben, amelyet csak kimélyítenek a legkülönbözőbb termelési ágak mukaunéíkülieinek ezrei, igazán nem demagógia, ha sürgős tetteket követel a kormánytót az ország közvéleménye. Botorság a kormány részeiül azt hinni, hogy mert az ismert eszközökkel beválasztott mammut-föbbség hallgatva, nyújtózik végig a parlamenten, talán az ország egész lakossága is ilyen megelégedett nyugalommal hallgat. -- Hallgat, mert beszélnie nem áll módjábanDolgozik az adót kiizzadja magából aki csak teheti. De mit csináljanak- azok, akiknek munkaerejük teljében tisztességes szándékkal szeretuének dolgozni, de erre nem adódik alkalom. Ezek nél nemcsak az adózási gondok, hauem maguk az életgondok rajzolódnak nagy kérdőjelekké. A kormány pénzügyi gazdálkodásának módiát viszoht mutatják azok a borzalmasan nagy számok, am Ivek a felesleges kiadásokat mutatják és amelyek; •> már — ellenzék alig lévén a képviselőházban • Szegszárdy József börönd- és bőrdíszműves Szeged, Iskola u. II. 3? r '