Délmagyarország, 1927. december (3. évfolyam, 275-299. szám)
1927-12-25 / 295. szám
1927 december 25. Molnár Jenő. I. Hogy adta át Tömörkény a törvényszéki rovatot? Ez a kis történet újságírói inaséveibe ringatja vissza e sorok Íróját. Tömörkény István több mint tíz esztendeje, liogy a temető akácai alá költözött és maidnem háromszor tiz esztendeje már, hogy a régi Szegedi Napló, amelynek az okos kis vörös Kulinyi Zsigmond volt a szerkesztője és .Békefi Antal a főmunkatársa, kötelékébe fogadott. Kulinyi próbaképeu megíratott velem egy vezércikket, egy elképzelt vasúti katasztrófát, egy szegedi hangulatképet, egy humoreszket és ráadásul egy vezérverset a Hüvelyk Matyi cimü vasárnapi melléklet számára. Igy lettem én, a próbát megállván, a Szegedi Napló — törvényszéki riportere. Alig tizennyolc éves koromban. Nem kisebb legénytől kellett átvennem a rovatot, mint Tömörkény Istvántól. Esztendőkön keresztül ő lóvonatozott* ki a Mars-térre (vájjon most is Mars-tér a neve'?), ahol a törvényszék, meg a börtön állt. Délután a redakcióban megnéztük az előjegyzési naptárt: másnap esküdtszéki főtárgyalás. Béggel félkilenckor találkozunk, — mondta Tömörkény. — Természetesen egy kiskocsmában. Almosán, megtörten, .de pontosan ott volt az akkor már országos hirü iró. Féllitert rendelt két szódával. két pohárral. Nem tudtam inni. — Szégyeld magad, öcsém, — mondta — és én csakugyan elszégyeltem magam és ittam. (Alig negyedórával az otthon bekebelezett nagy csésze tejeskávé — és alig egy évvel az érettségi után.) Tömörkénynek megoldódott a nyelve. — • Olvasod a Szegedi Hiradó (a kontralap) ere-, deti regényét? — kérdezte. .< -•' — Nem'olvasom. Minek? Bossz! i , — Épen azért. Mert nagyon rossz. Jegfyezd meg öcsém, hogy az ilyesmit el kell olvasni. Mert csak rossz irásból tanulhatja meg az ember, hogyan nemszabadirni. Koccintott. Engedélyt kértem, hogy ne kelljen innom. — Nem is lesz belőled soha közigazgatási riporter, — dörmögött hevesen. — mert azt a fene sok poros aktát sehogyse győzi az ember, h.a nem locsolja folyton a torkát. Jyors szippantásokkal fogyasztotta a sodort cigarettákat. Egyszer csak azt mondja: — Te. fiu, sose irj .hercegekről meg grófokról... Nézd csak, itt Szegeden az a... (itt megnevezett egy különben eleven tollu novellistát) egyre csak arról firkál, hogy a herceg igy süppedt bele a bársony fotelbe, a grófnő meg ugy dőlt bele a dugába... Ilát nem butaság ez? Az ember csak azokról írjon, akiket a mindennapi életben közelről megfigyelhet. Ezért maradok én a tanyai parasztok meg egyéb urak mellett. Később színházról esett szó. ~ — Azokat a paraszthamisitó népszínműírókat ide kéne összegyűjteni a Mars-térre, aztán mikor egviitt vannak, városi hajdúkkal beterelni őket a Csillagbörlönbe. — Mért haragszol ugy rájuk, Pista bátyám? — Hát nézd csak: a paraszti ember egész életében nem beszél annyit, amennyit ezek a népszinmügyártók egyetlen felvonásban mondatnak el vele. Nem való a paraszt színpadi hősnek, legföljebb csak epizódfigurának. Kihörpentette az utolsó korty italt, aztán amolyan ünnepélyes hangon szólt: — Most pedig, hogy mindent apróra elmagyaráztam, átadom neked a törvényszéki rovatot. Ha baj vau, csak idegyere a kocsmába, itt várom meg a főtárgyalás végét. A kis Kulinyi Zsigmond a >Lloydt-dal. Pardon, a >kisí jelző itt merő kedveskedés akar lenni, nem pedig rangjelzés. Nagy, szörnyen nagy respektussal néztem >le«: a kis Kulinyi Zsigmondra. Még pedig két okból. Először is: ő volt a főszerkesztő. Kiszámíthatatlan, akárcsak egy háta'.mas budapesti y&gy londoni ujságtröszt fővezére, — sohasem lehetett tudni, mikor szólal meg mint Jupiter tonaus vagy incselkedik, mint egy furcsa, férfimezbe bujtatott olimpuszi istenasszony. Másodszor: valami megmagyarázhatatlan, titokzatos fénnyel vonta körül ifjonti fantáziám a kis Kulinyi alakját, tisztán azért, mert ő volt a kereskedelmi és iparkamara főtitkára. Hallatlanul imponált nekem ez a titulus. (Hajh, később már kopik az efféle ornamens értéke, ugy hogy ma például nem azért imponál nekem — Tonelli Sándor barátom, mert kamarai főtitkár, hanem egyszerűen azért, mert okos ember és kitűnő iró.) Kulinyi Zsigmondnak két ,»lejbzsurnáh-ja volt: a 48-as Egyetértés ás a 67-es Pester Lloyd. Az Egyetértés nagy lepedőit azért böngészte, hogy megtudja, mi a függetlenségi párt hivatalos álláspontja ebben meg abban a "kérdésben, a Lloydot meg azért olvasta, hogy megtudja,, miért kelljen neki aznap borzasztóan haragudnia. Ez a harag persze csak politikai harag volt, sőt én mindig kellő föntartással fogadtam Kulinyi Lloyd-ellenes kitöréseit, mert szentül meg voltam győződVe, hogy Kulinyi született kormánypárti természet. (Amivel dehogy is akarom megbántani az áldott jó és szép emlékét.) Abban az időben ugyanis fehérholló-számba ment az olyan gazdaságpolitikus és pláne merkantil szakértő, aki ne a Tiszák diadaíszekerén ült volna: Gondoltam magamban: Kulinyi nem ül ugyan a szekéren, de az bizonyos, hogy a 48-as parasztkocsin se szívesen rázatja magát. •• ' . A Szegedi Napló szerkesztőségében valósággal rettegtek attól a pillanattól, amikor Kulinyi a Pester Lloyd-dal a , kezében; belépett. Biztosan le akar valamit fordittatni vagy polémikus "cikket rendel a Lloyd valamelyik közleménye alapján. No és ki tudott németül a Szegedi Napló redakciójában? Tömörkény egy keveset, Békefi annál is kevesebbet. Móricz Pál (a subás, fokosos »Palya«) egy kukkot se. Bennem volt minden reménye a főszerkesztőnek. Behivat és a . kezembe ad egy* kivágott Lloyd-hirt, amelyben arról volt szó, hogy" egy szegedi kereskedő idegenben agyonlőtte magát. Átveszem az utasítást és tiz perc múlva beviszem a megirt cikkecskét. Kulinyi'beleDÍsIant," aztán dermedt tekintettel rám néz: — Mi ez?... Mit irt ide maca?-*- Mi az. hogy Ne útra? — Kérem szépen, — hebegtem — az áll aXloydban, hogy az öngyilkosság Neütrában',történt. — Maga szerencsétlen! Hát még ezt se tudja?! Neutra, az annyi mint Nyitra. i5s maaa mar vállalkozni német fordításra? Borzasztó zavaromból egy szemtelen ötlettel vágtam ki magam: — Elég disznóság, hogy ez a Bécs felé kacsintó kormány még mindig megengedi a német helységnevek használatát! — Hogy tartozik ez ide? — intett le Kulinyi, — Mink magyar lap vagyunk! — Kérem, épen azért akartam demonstrálni... hadd lássa az egész világ (— oh, oh, a Szegedi Nápló-ból — gondoltam), hogy a kormány félhivatalos budapesti napilapja hogyan'merészeli kiírni a magyar városok nevét! - v . i' v 'V Kulinyi elmosolyodott, megsimogatott, maja Így szólt: » : — Kitűnő gondolat! Erről'-fogok holnap^.vezércikket írni. •»>,-,,. III. •». Békefi Antal és a szerelem.^\_ A multszázadvégi romantikának Szegeden Békefi Antal volt a koronázatlan királya. Szerelmi dolgokban nála impulzívabb férfit keveset ismertem. Az egészséges érzékiségnek a lovagi hódolással való olyan valami keveréke volt ez, ami a leghóditóbb francia parfőmökre emlékeztet. A szerelem l'art pour Part-élvezője, hihetetlen connaisseur-je és gourmet-je 'volt. (Tudatosan halmozom az árnyalatokban oly gazdag frahcia-szó' kat.) í Békefi Antalnak egy tavaszi délután, mikor a szerkesztőségben találkoztunk, megakadt a szeme — a szememen. Hozzám lépett, egészen közel lépett hozzám, megfogta a két karomat és azokkal a gyönyörű, csillogó szemeivel mélyen és áthatóan a szemembe nézett. •< — Kis Molnár, — mondta egy szinte színpadias szünet után — maga már... hogy is mondjam... maga szere}mes! (' A fejem búbjáig elpirultam. Mert ördöge volt Békefinek: csakugyan szerelmes voltam. Hogy, kibe? Az mellékes. És mivel mellékes, elárulhatom, a Krecsányi-szintársulatnak egy velem egyidős barna színésznőjébe. Természetesen;' — Hát ha kitalálta a szerkesztő ur... — motyogtam — nem tagadom... De kérem -- ás itt fölemeltem a hangomat — nem abba, akire gondolni tetszik. 4. — Nem is arra gondolok,-—vmó'ndta"Békeit;m!egértő mosollyal. — És különben is: én diszkrét .vagyok. Az igazi férfi mindig diszkrét. ., j Köszönöm... — suttogtam, de|IégjoBb s^érettem volna a föld alá sülyedoL .. Mikor távbzní akartam (— a rendőrségre kellett mennem riport-körutra—), Békefi utánam szólt: T'•*'• .. -v, — Jöjjön csak idé, fiám.;Egy tanácsot .adok magának. Egy, fiatalembernek, ha szereiöles, kétszer annyit kell dolgoznia, hogy..azt ne4mondják: persze, folyton azon a lányon, vagy ' asszonyon jár az esze. Egy újságírónak pedig, ha szerelmes,:eze!]fölül tízszer ambiciózusabbnak kell lenni. Mert a szerelem szárnyakat ad a szellemi munkának... Mától kezdve dolgozzon tízszer akkora 'kedvvel, mert hacsak'dupla kedvvel dolgozik,, a; mi pályánkon hamar megszületik a vád: persze — szerelmes, semmitse lehet rábízni..., És elcsapják az embert. • {é- - - - -'-- • Itt nyelt egyet, majd igy. fejezte be: > — Magamról tudóm... mikor^ ugy voltam, mint most'maga, fiam. ' A tanácsot megfogadtam.^, És^, nojLa^szerelmes voltam,'* a következő hónafp,'ielséjén1tíusz 'koroná"yal fölemelték a gázsimat. í-A . Hol,vannak azok(a jó öregiszerkesztők?. .. Pardonfállitólág már' én is az vagyok.'ff " " ~ "' " -nr ncca. f. Közismerien elsőrendű Kiszolgálás, ondolálás, űafvágás, §afiesíés, manikűr, arcápolásban. Párizsi fésU és csati újdonságok, stross fejdíszek. ICS'GUMGlS. jlegmegbízhatóbb minőségben. Kölcsön parúUúU %lfV}2'?£ailJ!Sonaag'iQimóí ** Hátrány ntiljcl 16 féle e&hare foeífieíö és egyszerűen viszel lewo&Qaíó. ^crnimmmmmmmmmmim)!