Délmagyarország, 1927. december (3. évfolyam, 275-299. szám)

1927-12-23 / 293. szám

SZEGED : Szcrt.csiíőíég : Deék Ferenc ucca Z. Tcleíon: 13-33. ' Kladólüvalol, kölcsönkünyvtór és Jegyiroda: Aradi ucca 8. Telefon i 306. ^ Nyomda: LBw Upól ucca IO. Telefon: 16—34.« » « » <t » Pénlefe, 1927 december 23 0 0 0 III. ÉVFOLYAM 293. SZAM MAKÓ: Szerkesztőség és kiadóhivatal: Uri ucca 6. Telefon: 131. 9zám.« » « » « » HÓDMEZŐVÁSÁBHELY: Szerkeizttiség és kladóhlvalal: Andrássy ucca 25. Telefon: 49. szám. « » « » « » « » « » Előfizetés! Ara havonta 3-20, vidéken és a fővárosban 3-60, külföldön 6 1 o pengő. Egyes szám lő, vasár- és Ünnepnap 24 fillér A nagy rongyosok. A kis rongyosokról évről-évre igen hangulatos, nagyon megható, roppant rokonszenves fölhívásokat, cikkeket és riportokat olvas a nyájas olvasó. A kis rongyosok, igy télviz idején, karácsony táján határozottan a közérdeklődés homlokterébe kerülnek, a társadalom meleg szimpátiája fordul feléjük és öleli át őket, legalább gondolatban. A kis rongyosok sáppadt és didergő feje körül a romantika nimbusza és glóriája tündöklik, róluk csak szépet é^'kedveset lehet mondani és irni, hiszen ők még nem alkalmatlankodtak soha, nem lázadoztak a világ rendje ellen., ők még nem adlak kellő kifejezést elégedetlenségüknek, nekik még eddig nem volt követelésük és nekik még nincsen programjuk, amely kényelmetlen és alkalmatlan lehetne. A kis rongyosoknak örömest állit karácsonyfát a jótékonyság, jókedvűen adakozik sapkát, felöltőt, cipőt a hivatásos irgalom. A kis rongyosok szeméből még egy nemrégen elveszített édennek tiszta és édes derűje mosolyog feléd, ha könnyeken keresztül is, a kis rongyosok pici szivében még az angyali üdvözlet betjebéfcii éneke zsong, a kis rongyosok ajkán még nem hervadt el a mindennapi kenyerünket esengő imádság. Dc vaunak ezen a földön és különösen a mi fájuükon nagy rongyosok is. Ezek a nagy rongyosok leginkább a kis rongyosoknak tulajdon szülői, akik erre a boldogtalan világra hozták gyermekeiket, mert ez az élet, a szerelem, az Isten és a haza parancsa. A nagy rongyosok rongyai alatt éppen olyan érző és vérző sziv dobog, mint akár egy törvényhatósági bizottsági virilista mellénye alatt. A uagy rongyosokat szintén megváltotta az a csodálatos betlehemi Gyermek, akinek békés és •boldog ünnepe most megint felénk közelget és ők is részesülni akarnak ennek a megváltásnak áldásaiban, legalább igy, a szeretet ünnepe táján. A nagy ünnepi kalács morzsáit szeretnék csupán megkaparintani. A nagy rongyosok nem tagjai a törvényhatósági bizottságnak, ők egy nagy szövetségnek tagjai csupán, amely a nyomor jegyében láthatatlan táborba tömörül és több kenyeret, jobb életet, igazabb világot álmodik, amikor a szegénység, a szenvedés, a munka fáradalmai elnyomják. A nagy rongyosok rendesen a külvárosokban laknak, szükséglakásokban, pincék odúiban, ők a nyomorúság ágyrajárói, az élet kárvallottai, a munka elesettjei, ők a kitagadottak és & megalázottak. A nagy rongyosok nem igen mutogatják a korzón és a közélet piacán a sebeiket és rongyaikat, ők még csak jótékony célú hangversenyekre se járnak, nekik nincs ma szavuk a város házában. A nagy rongyosok szeméből már régen kihalt az elveszitett éden derűje, a nagy rongyosok szivében régen elnémult a betlehemi ének ujjongása és a nagy rongyosok ajkán bizony, bizony jnéba és egyre gyakrabban a panasz, a szitok, a vád fájdalmas és keserű szavai fakadnak, amelyek nem kellemesek és nem kívánatosak a lakájosan és jutányosán berendezett életű cs kedélyű emberek előtt. A decemberi városi közgyűlésen v alószínűleg éppen ezért fogadta olyan fagyos és értetlen ellenkezés és idegenkedés azt a beadványt, amelyet a szegedi-síakszervcseti bizottság intézett a város tanácsához a munkanélküliek karácsonyi segélye érdekében. Ezért hárították el némelyek maguktól a keserű poharat, kijelentvén igen fölényesen és nagyon méltóságosan, hogy ebben pártpolitikát látnak és propagandát sejtenek és ezért mondotta a nem mindig önkénytélen humoráról nevezetes Magyar Péter, hogy hiszen ő szánni csak szánja azt, akit szánni kell, de nem jó lesz ilyesmire rákapatni az embereket, mert majd ugy rászoknak, mint legújabban egynémelyek a szinházbajárásra. Meg azután nem is lehet olyan nagy az a nyomor és olyan végső az a szükség, mikor — megint csak Magyar Péter hölcsesége szerint — ha cselédre van szükség, akkor nem lehet cselédet kapni. Bocsánatot kérünk Magyar Pétertől és a többi Magyar Péterektől, ha talán a mentalitásukat vagy az ideológiájukat megzavarjuk egy nagy, megrendítő és megdöbbentő, komor és kegyetlen igazsággal. Ez az igazság pedig uem más, mint hogy, ne lessék feledni, itt egy világ háborúja volt, amelyből magyarok és' pw dig szegedi magyarok különösképpen PS mértéken felül vetlek ki részüket. A vér es a könny áldozatából, egész, fél és negyed életüket áldozva föl. Rokkanlak százai, ezrei, milliói ténferegnek, támolyognak, vergődne!:, vívódnak egy végtelenül" megnehezült és elkomorult világban, rokkantak, akik nem tudnák dolgozni, ha akarnak sem, dc akiknek éppen olyan szent joguk van az életre, mini: akármelyik közéleti tényezőnek. Nem élünk már abban a korban, amelyben a jobbágy a földesúr marhájának számított, de még abban a korban is gondoskodtak arról a jobbágyról, aki a harcban vagy a dologban kidőlt a sorból. A nagy rongyosokkal igenis komolyan, uagyan, őszintén és igazán törődni kell. A íiagV rongyosok árnyéka vésztjóslóan vetődik a mai élet falára és kár olyan nagyon fukarkodni azzal a bizonyos szociális olajcsöppel. Trónbeszéd a Népszövetség befolyásának gyarapodására. London, december 22. A parlament elnapolása alkalmából a király trónbeszédet mondott, melyben többek közt ezeket mondotta: — Mély rokonszenvvel és megelégedéssel észleltük a Népszövetség befolyásának állandó gyarapodását. A Népszövetségnek mindinkább nagyobb szerepe jut a nemzetközi viszályok elhárításában és a béke fentartásában. A n4p« szövetségi tanács legutóbbi ülésszaka további lépést jelent előre ezen az uton. A kormány továbbra is a Népszövetséggel lojális együttműködésben fogja politikáját megállapítani. Meménytelen kísérletek S« legénységének megmentésére(Budapesti tudósitónk telefonjelentése.) Londonból jelentik: Habár reggel sikerült az elsülyedt S. 4. tengeralattjáró torpedójába levegőt szivattyúzni, most már semmiféle remény sincs arra, hogy a szerencsétlen matrózok életben maradtak• A búvárok.az éjjel többször is kopogtattak a hajó oldalán, azonban választ nem kaptak. A tenger még mindig erősen viharos, ugy, hogy a mentési munkálatok lliniilW(>IW<W(M^ 1MMM WiOIWlWJWWIMIMIM^^ csak nagyon nehezen haladnak előre. /Is angol Idrdly réssvéitávlrata London, december 22. Anglia királya az Egyesült Államok elnökéhez táviratot intézett, melyben legmélyebb részvétének ad ki* j fejezést a szerencsétlenség felett, amely a nemi zetet az S. 4 tengeralattjáró elpusztulásával I érte. Középkori pompával avatta a pápa bmorossá Serédi Jussztiniánt. „1 méltóságot nem kívántam, nem kerestem..." Róma, december 22. A nyilvános konzisztórium ünnepélyes keretek közt folyt le a Vatikánban. A svájci gárdisták és pápai csendőrök sorfala közt vonultak fel az előkelőségek. Az óriási terem végén bíborral díszített pápai trónus emelkedett. Előtte két oldalt a kardinálisok és a pápai udvari móltóságok ülőhelyei. sorakoztak. A diplomáciai testület tagjai és a meghívott arisztokraták számára külön páholyokat tartottak fenn. Egymásután érkeztek a Rómában tartózkodó pátriárkák, érsekek és püspökök. A magyar katolikusok küldöttsége diszmagyarban jelent meg. Pontban 11 órakor érkezeit meg a magyar kormány képviselője, Barcsa György rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter. Negyed 12 órakor Evviva kiáltások jelezték a pápai udvar közeledését: Ugyanekkor felharsant a kórus éneke. A k-yonulásl a nemesti testőrség diszszakasza ilvilotta meg, következtek a pápai udvar esáiáuiswüai. a *aarzetesrendek képviselői, fekete spanyol díszruhában a pápai kamarások, majd bibor szinben a régi kardinálisok, köztük Gasparri bíboros államtitkár. V ~ Bíborszínű, egyenruhás pápai ajtónállók hozták az aranyos hordszéket. A pápa, aki teljes ornátusban foglalt helyet a hordszéken', bevonulás közben jobbra-balra áldást ojtott A hordszéket legyezőket vivő papok és pápai kamarások követték. A menetet a nemesi testőrség egy szakasza zárta be. A pápa ezután elfoglalta trónusát. Az uj bíborosok kíséretükkel együtt bevonultak és sorrendben a pápai trón elé járultak i'tulsc volt a sorban Serédi Jusztinján, mint a fiatalabb az uj bíborosuk közt. A pápa erre szertartásszerű imádság kő» ben sorra megérintette az uj bíborosok i.-pt a I kardinálisi kalappal, majd megcsókolta okefc I ^jHBŰátt, sorra apoltak ki*