Délmagyarország, 1927. november (3. évfolyam, 250-274. szám)

1927-11-11 / 258. szám

PELM \ UY A Ki mSZ AG „... r.,— || II Iliin Illír™ '-*" jjljln ly^v noveitíDer rxT ka befejezésének határidejét és már-már ugy látszott, hogy. a gázgyár ezt a terminust nem tartja be. A tanács felhívására mégis megfelelő erőt állított szolgálatba, ugy, hogy a munka már a befejezés felé közeledik. A kereskedelmi miniszter a napokban leiratában arról értesítette a város hatóságát, hogy a város és a gázgyár között létrejött szerződésnek a tárcája hatáskörébe tartozó részeit jóváhagyja, a vezetékhálózat elkészítéséhez az engedélyt megadja. Ez a leirat szorps összefüggésben van a belügyminiszterhez felterjesztett közgyűlési határozattal és igy valószínű, hogy a napokban a belügyminiszteri jóváhagyás is megérkezik Az auté valíMieré uiasa a vászonfedelei és megszüli©!! a fizetés elől. Egy érdekes autóul Kistelekre. állapította, hogy ismeretlen utasa az autó hátulsó, vászon részét kivágta és az igy nyert nyíláson keresztül egy alkalmas pillanatban megszökött. A kellemetlen eset felfedezése után Jójártnak eszébe jutott, hogy a megállás előtt néhány pillanattal mintegy száz méteren át lassan kellett haladnia, mert az uton akadályok tűntek fel. Ezt a kedvező alkalmat használhatta fel az autó ismeretlen utasa arra, hogy megszökjön a fizetés elől. Jójárt a kellemetlen eset felfedezése után berobogott Szegedre és a rendőrségen feljelentést tett az ismeretlen ut&s ellen. A kapott személyleírás alapján meg is indult a nyomozás a vakmerő utas elfogására. (A Délmagyarország munkatársától.) Jójárt szegcdi autótasi tulajdonos szerdán este fél 10kor autójával kirobogott a Szeged-állomásra a pesli gyorsvonat elé. A vonat beérkezése után az autó előtt egy elegánsan öltözött magas fiatalember jelent meg és elmondotta, hogy Kistelekre akarna menni. A taxitulajdonos igent mondott, mire az utas elfoglalta helyét a kocsiban. Az autó elindult Kistelek felé. Kistelek előtt Jójárt lassított, majd megállt, hogy uíasával megbeszélje a további útirányt. Nagy volt azonban a taxi tulajdonosúnak meglepetése, amikor a kocsi ajtaját kinyitotta és hiába szólította utasát. A taxi tulajdonosa erre lámpát gyújtott, amelynek fényénél azután meg- I Színházjegyek a Délmagyarország jegyirodájában elővételi dij nélkül válthatók/ A város nem váiialja tovább az igazságügyi kézbesítéseket. Elévüllek a kézbesítési nehézségek raiatf a vJasztáss Rágások. (A Délmagyar ország munkatársától.) Néhány héttel ezelőtt beszámolt a Délmagyarország arról a bonyodalomról, amely a választási kihágások megtorlása körül keletkezett. Mint emlékezetes, az államrendőrség kihágási eljárást indított a választási törvény alapján hatezernél több választó ellen, akik nem jelentek meg a választás alkalmával az urnáknál és nem teljesítették politikai kötelességüket, távolmaradásukat pedig elfogadható módon nem indokolták. A választás után közvetlenül megindult cz az eljárás és, bár a választás óta közel egy esztendő mult már cl, még ma sem fejeződhetett be. Az államrendőrség szegedi kapitánysága ugyanis nem kézbesítette ki a hatezernél több büntelőpu rancsot, mivel ugy gondolta, hogy a kézbesítés nem tartozik feladatai közé. Szó volt arról, hogy a kihágási bíróság a hatalmas tömeg büntetőparancsot egyszerűen átküldi kézbesítés végett a város elöijárósági hivatalához. Ez a munkaátruházás azonban mégsem történt meg, a város hatósága ugyanis nem igen árult el hajlandóságot a k^^ités kötelezettségének átvállalására. Az államrendőrség állítólag nemcsak a város vonakodása miatt tett le tervéről, hanem azért is, mert időközben a hatezernél több kihágási ügy elévült és igy a kézbesítés mindenképen felesleges munkát jelentett volna. A kihágási ügyek elévülési ha! ár ideje ugyanis hat hónap, ez as idő pedig a választás óta már kamatostól eltolt és az elévülés feltétlenül bekövetkezett, ha közben nem történt valamilyen hatósági intézkedés. A rendőrség különben mindenfajta kézbesítési kötelezettség alél szabadulni szeretne és eddig a kézbesítések túlnyomó nagyrészét sikerült is áthárítania a város elöijárósági ügyosztályára. Dr. Pálfy József tanácsnok, az elöijárósági ügyosztály vezetője a csütörtöki tanácsülésen ezzel kapcsolatban érdekes javaslatot terjesztett elő. Javaslatában elmondotta, hogy az érvényben lévő törvények és rendeletek értelmében az igazságügyi kézbesítések nem a város, hanem az államrendőrség hatáskörébe tartoznak. A városi elöljáróság ügyosztályához tartozó városi kézbesítők kézbesítették eddig ezeket az igazságügyi végzéseket és aktákat is, mégpedig évente 50—60 ezer darabot, ami munkájukat megsokszorozta. Dr. Pálfy József javaslatára kimondotta a anács, hogy tovább nem vállalja az igazságügyi kézbesítéseket és átiratban értesiti a rendÚ ég szegedi kapitányáságt arról, hogy a jör'iben saját hatáskörében gondoskodjék a kéz, b;silésről. Abban az esetben, ha a rendőrkapitányság nem venné tudomásul a tanács átiratát, a város hatósága a kerületi főkapitányhoz, onnan pedig a belügyminiszterhez fordul. Ha ezek előtt sem éri el célját, akkor a közigazaatási birósántól kéri a sérelem orvoslásai SZIGEDI SZÍNHÁZ GYAtU MŰSORÁVAL. TRA-SIstOMÉmAK. £S KQMITR/VGÍBJÁK. Végtelen sielieraes irások, leoiöbbnyire szegedi aktualitások a szerző aláírásával és ulóhengjával. ira 4 pengő. Kaphiíj a Délmagyarország kiadóhivatalában. ék, a községi választások és a kisiparosság. Az utóbbi időben igen gyakran hallható és olvasható a lapok híradásai között, hogy bizonyos urak keserves könnyeket hullajtanak a magyar kisiparosság keserves sorsa felett. Dehát mi, kisiparosok, nagyon, jól ismerjük a jótevőinket, évtizedes tapasztalatból tudjuk, hogy kik azok, akik előttünk tüzesen támadják a kormányt kisiparellenes politikájáért, de a hátunk mögött teljes gőzzel szolgálják a kormányhatalom érdekeit. K magam szemével tapasztaltam, hogy kongresszusainkon — 1924-ben Miskolcon, 1925-ben Hódmezővásárhelyen, 1926-ban Mohácson és 1927-ben Székesfehérváron, — milyen vehemensen követelték ezek az urak fölhalmozódott sérelmeink orvoslását, de eredményt egyetlen egy esetben sem tudtak felmutatni. Pedig a magyar kisiparosság a közgazdasági élet teljes lerongyoltsága, a szűnni és csökkenni nem akaró munkanélküliség, a súlyos adóterhek miatt nagy nyomorban sínylődik országszerte, de minden feljajdulás hiábavaló, mer* süket fülekre talál. Iparosvezér urak' Ebből a kétszínű, eredménytelen játékból elég volt már, a kisiparosok már régen megunták a jól begyakorolt kongresszusi siránkozásokaí. a színlelt támadásokat a kormány ellen. Iparostestvéreim! A hivatalos vezérurak nem is akarják, hogy az iparosok sérelmei orvosolva legyenek. Az iparosok hivatalos vezérei ne Is kíséreljék meg, hogy védekezzenek ez ellen a vád ellen, mert ma mái- tudja mindenki, hogy ők hajszolták bele a kisiparosságot a kormánytámogatás politikai igájába. Még azzal sem védekezhetnek, hogy nem felelősek a kormány iparosellenes politikájáért, mert hét esztendeje űzték ezt az átlátszó, megtévesztő politikai játékot. A hivatalos iparosvezéreknek kötelességük lett volna, amikor minden kisiparos kézzelfogható módon meggyőződhetett arról, hogy a kormány nem óhajtja orvosolni az iparossérelmeket, hogy felvonultassák a kisiparostömegeket a kormány ellen. Ehelyett azonban azt tették, hogy a kisiparosságot a kormány állandó és vak eszközéül használták fel. Az »iparosvezérek« kötelessége lett volna, hogy az elégedetlen kisiparosságot becsületes ellenzéki táborba tömörltsék, ehelyett azonban állandóan az egységespárt felé kacsintgattak és megalakították a napraforgó pártot. Mindig vártuk, mindig reméltük, hogy eljön az idő, amikor előállanak majd a hivatalos vezérek és kipattantják a nagy titkot, hogy az iparosság megkapja legalább kamatait annak a politikai tőkénrk, amelyet a kormány számára hordott össze éveken keresztül és pedig a mérsékelt és progresszív adókivetést, a munkaalkalmak biztosítását, az olcsó és hosszúlejáratú kisipari hitelt. Iparostársaim, ez a csoda nem történt meg. De azért történt mégis valami csoda. A hivatalos iparosvezérek közül néhányan jutalmat kaptak a kormánytól, méltóságos kormány főtanácsosi címeket. Nem azért teszem ezt szóvá, mintha irigyelném ezt a jutalmat, hanem azért, mert ez a jutalmazás a dolgozó kisiparosság számára nem jelent semmiféle gazdasági előnyt, nem jelenti a mérsékelt, a progresszív rendszerű adózást, nem jelent munkaalkalmakat, nem jelent olcsó kisipari hitelt sem. Van azonban még egy életbevágóan súlyos kér< dés is: az 1920.ban életbeléptetett forgalmi adórendszer. Az akkori pénzügyminiszter azt az ígéretet tette, hogy a forgalmi adó csak addig marad életben, amig az ország pénzügyi helyzete vissza nem nyeri egyensúlyát. Most azt olvas* hatjuk, hogy az államháztartás szeptemberi be* vételei súlyos milliókkal haladták meg az előirányzatot, de azért a jelenlegi pénzügyminiszter hallani sem akar a forgdmi adó megszüntetéséről* elődje Ígéretének beváltásáról. Iparostársaim! Most végre mindenkinek tisztán keit már látnia a helyzetet. Az iparosságnak szervezkednie kell. még pedig nagy gonddal megválogatott vezetők mögött, akik nem kacsintgat* nak sem jobbra, sem balra, nem várnak jutalmat politikai szolgálataikért. Most gombamórira fognak szaporodni az iparosvezérek és az iparosoknak vigyázniuk kell ezekra az önkéntes jelentkezőkre, de fontos az is, hogy, a régiekét uj sorozás alá vegyék, hogy alkal* masak-e a vezéri polcra. Vigyázzunk a huska* Vilmosokra, a dolgozó iparoífág ne legyen a jó* vőben -szamárlétrája, egyetlen kapaszkodónak som. Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a jámbor kisiparosság továbbra is aranyhidat fog építeni a rcnegúiok számára, hogy a Demokrácia szigetéről könnyebben átjuthassanak a hatalom húsosfazekához." A kisiparosoknak nincs szükségük renegátokra, nincsen szükségük megalkuvókra, nincsen szükség napraforgókra. Marosán Emil, a szegedi kereskedelmi és iparkamara beltagja-