Délmagyarország, 1927. november (3. évfolyam, 250-274. szám)

1927-11-30 / 274. szám

1927 november 30. UELMAGYAKQKSZAG A íanács Isméi elíaktiká^za a lcö2s«iyiilés felfrissítését. Wimmer Fülöp indítványa az időköz! városaíyaválasz­tásoK és a virilisía-névfegyzék kiigazítása ügyében. (A Déimagyarország munkatársától.) Wim­• ier Fülöp, a szegedi kereskedelmi és 'ipar­kamara elnöke újból a közgyűlés elé terjesz­tette azt az indítványt, amelyet a polgármes­ter még a mult év őszén leszavaztatott, hogy a közgyűlés határozza el önmagának felfris­sítését az elhalálozás következtében megürc­seddt tagsági helyek betöltésével és a viri­lista városatyák névjegyzékének kiigazításá­val. Indítványát, amely fölött a mult év ok­.óberében napirendre tért a közgyűlés, azzal indokolja meg, hogy tovább már nem lehet várni az uj városi törvény megalkotására. Hír ríni a törvény tervezete ugyan elkészült, dc cz a hír már évek óta van a hír stádiu­mában, magáról a törvénytervezetről bőveb­i senki sem tud és a vélemények még a kormánypárt körében is nagyon eltérők róla, hát egészen valószínűtlen, hogy abból bc­i Iható időn belül törvény lehessen. Az indítvány a tanácsban igen nagy kava­dást okozott ismét. Különösen a polgár­\ jaesUr árult el nagy idegességet, amikor a 1 -jegyző felolvasta Wimmer indítványát. Va­gy? J ibf gyan érezte azonban, hogy a tanács nem • / alkalmazhatja a mult évben alkalmazott tak­iM.t, amikor holtbizonyosra beígérte erre az az uj városi törvényt és legmagasabb gel jgedését fejezte ki az öreg, de fiatalosan • l;)..<i és alkotó közgyűlés eredményes mun­i>sága iránt. Az idén valami újszerűbb ér­\ uv lenne szüksége a tanácsnajc, de hát a közigazgatás fegyvertárában ugy látszik uj é' vek nem találhatók. Dr. Tóth Béla főjegyző egyébkent Wimmer 'nditvÁnya mellett fogtatt állást. Kijelentette, liogy f.z uj törvény megalkotásának az ideje trjég teljesen bizonytalan. Hivatkozott más vá­rosok, Hódmezővásárhely, Debrecen, Pécs, ; í sí'ehérvár példájára, ahol már megejtet­'ét az időközi városatyaválasztásokat és ki­igazították a virilisták elavult névjegyzékét is, majd kijelentette, hogy Szegeden sem le­het tovább elhalasztani ennek a kérdésnek a megoldását. — Én nem tudom, hogy más városban mi tőrtént — mondotta a polgármester —, most itt rólunk van szó. Az bizonyos, hogy rövi­desen kész lesz az uj törvény és ezt maga az indítványozó Wimmer is érzi, hiszen már készül is az uj községi választásokra. Kér­dés, hogy a hátralévő kis időért érdemes-e választani, amely megbontja a város belbé­kéjét és általános nyugtalanságot okoz. A köz­gyűlés jelenlegi összetételében is életképes, hiszen 280 tagja közül kétszázhét életben van és ezek a városatyák, akik járatosak, tapasz­taltak a város ügyeiben, szorgalmasan dolgoz­nak is. Mi is a te javaslatod — kérdezte végül Tóth Bélától. — Én nem látok törvényes akadályt az idő­szaki választások megejtése előtt — mon­dotta a főjegyző —, az indítványt elfogadható­nak tartom. Kérjen, a tanács utasítást a köz­gyűléstől a választások kiírására és a virilista­névjegyzék kiegészítésére. — Én azt tartanám a legjobbnak — mon­dotta a polgármester —, ha egy-két hónapot várnánk még ezzel a dologgal. Addig elválik, hogy lesz-e az uj törvényből valami. — Nem lenne jó, ha visszakérnénk a köz­gyűléstől az indítványt a tanács számára a megoldási mód részletes kidolgozása céljából — ajánlotta clr. Csonka Miklós —, igy eltelne egy kis idő... — Adassék ki az indítvány a tanácsnak — mondotta ki a végszót a polgármester — az­zal, hogy három hónap alatt vigyen a köz­gyűlés elé javaslatot ebben az ügyben... A tanács egyhangúlag belement ebbe a — kibúvóba. "i-mmt*. mmmtmmnmMtmm»k tjnem BMMMMMMMM* Az újságíró és az ügyvédjelölt afférja, egyetemi ifjak sorozatos támadásai a déimagyarország munkatársai ellen. A Délmagijitrorsz&g munkatársától.) Hétfő ;gd, r törvényszék esküdtszéki tárgyaló­crmében, ahol a statáriális biróság a gyujto­.'utással vádolt Vecsernyés Sándor bűnügyét •rgyalla, szokatlan incidens játszódott le Vér 'yörgy hírlapíró és dr. Magyary Kossá Zoltán lyvédjelölt között, amennyiben Magyary Kossá Zoltán tettleg inzultálta Vér Györgyöt. ér György mint egy budapesti lap szegedi tudósítója jelent meg a statáriális tárgyalá­son. Előbb az esküdtszék! terem oldalajtaján a.karl bejut.ii, mivel azonban ezt az ajtót zár­laki! la, a főbejárathoz ment. A teremnek f. közönség által fentartott része zsúfolásig tele volt. £ z ajtóban pedig börtönőr ígazol­tatla a belf pőket. Vér György felmutatta iga­zolványát (i belépett a terembe. A nag.v zsu­'foltság miatt csak nehezen juthatott előre az újságírók számára fentartott pad felé. Amint belépett, Magyary Kossá Zoltán, akit Vér nem ismert, elindult helyéről a kijárat felé. Néhány 'epés után egymás mellé értek, ami természe­tesen a nagy zsúfoltság miatt nem történhetett meg érintkezés nélkül. Magyary Kossá könyö­kével meglökte Vért, aki hasonló módon vi­szonozta ezt a mozdulatot. Ezután mindketten tettek egy-egy fellépést előre, Magyary, Kossá Zoltán pedig kezével egészen váratlanul Vér fejéhez sújtott', Vér György felemelte karját, hogy visszaüssön, de a közelben állók lefogták, Magyary Kossá pedig a következő pillanatban eltávozott a tárgyalóteremből. A törvényszéken történt afférnak kedden (léiben a korzón volt a l'olylalása. Vér György néhány ismerőst; társaságában sétált, amikor a Kék Csillag előtt szembetalálkozott Magyary Kossá Zoltánnal. Vér elvált társaságától, Ma­gyary Kossá elé lépett, valamit mondott neki, majd a következő pillanatban balkezével ar­cába sújtott. Az első ütést követte még kettő, de közben odaértek Vér György barátai és a felek közé állva a továbbiakat megakadályoz­ták. A felek szétválasztásában résztvett néhány idegen járókelő is, dc elsőnek Nagy Sándor hírlapíró ugrott közéjük, aki karjával fogta fel az ütéseket. Amikor a feleket már szétvá­lasztották, odaérkezett Szűcs Andor egyetemi hallgató, aki Nagy Sándort vonta kérdőre, hogy miért bántalmazta Magyary Kossát. Nagy Sándor erélyesen tiltakozott ez ellen a feltevés ellen és erélyesen kijelentette, hogy ő csak a verekedőket választotta szét. Az uccai afférnak természetesen nagyon sok szemtanuja volt. Az affér után, amikor a közvetlen szereplők már eltávozlak a korzóról, mintegy tizenöt egyetemi hallgató verődött ott össze, Magyary Kossá Zoltán barátai, akik hangosan tárgyal­ták a történteket. A korzón sétált néhány is­merősével Nagy Sándor hirlapiró és amikor megpillantották őt a korzó közepén gyülekező egyetemisták, a következő jelenet játszódott le: Az egyetemisták két csoportra váltak, az egyik csoport megindult gyors lépésekkel a • korzónak a Takarélctár-ucca felé néző része felé, ahol Nagy Sándor tartózkodott, a má­sik csoport pedig futólépésben megindult a •törvényszéki épület felé, ahol Nagy Sándor újságírói működését szokta kifejteni. Nagy Sándorral azonban az egyetemisták nem ta­lálkoztak. A délelőtti események épületes jelenetekkel folytatód­tak az éjszakai órákban,; amelyek most már a város egész társadalmá­nak osztatlan felháborodását váltották ki. Kö­rülbelül tizenegy óra lehetett akkor, amikor Nagy Sándor újságírói munkája közben be­tért a Kass-kávéházba, hogy a Déimagyaror­szág éjszakai szerkesztőségével telefonon lép­jen érintkezésbe. Alig lépett he a kávéházba, amikor az egyik asztalnál ülő egyetemi ifjak, — akik között ült Magyary, Kossá Zoltán és Devich Sándor állami főgimnáziumi tanár —, azonnal fenyegetően fixirozni kezdték a kö­telességét teljesíteni akaró hírlapírót. Hangos felkiáltások hangzottak el: — Ez a Nagy Sándor! A következő percekben látható tanácskozá­sokat tartottak az asztalnál, majd még mielőtt Nagy Sándor elérhette volna a telefonhelyis.é­get, üzenet érkezett Nagy Sándorhoz, hogy a »Délniagyarország szerkesztőségének egyik tagja várja a ruhatári helyiségben«. Nagy Sándor azonnal felismerte a helyzetet és ki­jelentette, hogy aki beszélni kívánd vele, ke­resse fel az asztalánál. Mindössze néhány perc telt el ezután, ami­kor Devich Sándor gimnáziumi tanár vezeté­sével az ifjak közül négyen határozott lép­tekkel Nagy Sándor asztala elé léptek és nyo­matékos, fenyegető hangon felszólították, hogy öt perc alatt hagyja el a kávéház helyiségét A kávéház közönsége ekkor már felháborodva és megdermedve figyelte az eseményeket, szá­mosan odatódultak az asztalhoz, Nagy-Sándor pedig a következő szavakat mondotta az egye­temi ifjak küldöttségének: — Nem tudom, kinek úan itt joga korlátozni akaratomban. Amit önök elkövetnek, az sze­mélyes szabadságom megsértése. Vegyék tu­domásul, hogy a kávéházban jól érzem maga­niat és innen nem vagyok hajlandó Eltávozni! A kávéház hangulata másodpercről-másod­percre izgatottabb lett. Többen látva a meg­döbbentő eseményeket, nyomban eltávoztak. Mások felháborodásuknak e szavakban adtak; kifejezést: — Mi ez, a Balkánon vagyupk?, \ Az egyetemisták asztalánál valaki; kivette az óráját és hangosan mondta, majd egy pin­cérrel is üzente: naz öt perc letelőbejn van«. Nagy Sándor természetesen nyugodtan" ült he­lyén és nézte, hogy a szemben lévő asztalpál milyen utasításokat adnak ki, hogyan szállják meg [a telefonfülkéket, hogy, ne tudja értesí­teni szerkesztőségét. A helyzet percről-percre fenyegetőbb lett. Aj kávéház izgatott közönsége közül többen sze­mélyesen siettek la rendőrség központi ügyele­tére és dr. Hamar Zoltán rendőrfogalmazótól rendőröket kértek. Nagy Sándor félóra múlva nyugodtan vette kabátját és egyik barátjával távozni készült. Ebben a pillanatban a szemben lévő asztal mellől felugrott a társaság és a legnyiltabb fenyegető mozdulatok kíséretében öltözködni kezdett. Nagy Sándor a kijáratnál szembe találkozott a rendőrség embereivel,' akiknek láttára a társaság megtorpant. Ezek az események zárták le a keddi nap, krónikáját. MMIWIII'WIIIIIM'WIilllW I Iliim MIIIPHHH I Liívinov Genfbéni (Budapesti tudósítónk telefonjelentőse.) Genfből jelentik: Holnap délelőtt ül össze Loudon elnöklete alatt a leszerelési konferen­ciát előkészítő bizottság a második üléssza­kára. Az oroszok jelenlétére való tekintettel a genfi rendőrség a konferencia tartamára a leg­messzebbmenő biztonsági rendszabályokat fo­ganatosította. A konferenciára csupán fény­képpel ellátott igazolvánnyal lehet bejutni és még az újságírók'is csak külön igazolvánnyal mehetnek be a terembe. Holnap, vagy holnapután Litvinov fog fel­szólalni, aki három részből álló expozét fog mondani. Az első részben a szovjet delegáció általános nézeteit fogja leszögezni a jelenlegi világpolitikai helyzettel szemben, a második részben a biztonság és a leszerelés kérdésével fog foglalkozni, a harmadik pontos határozati javaslatot fog a konferencia elé terjeszteni, amelyben a teljes leszerelést fogja indítvá­nyozni, egyúttal ujabb békegaranciálcat. fog követelni, ; :

Next

/
Oldalképek
Tartalom