Délmagyarország, 1927. november (3. évfolyam, 250-274. szám)

1927-11-27 / 272. szám

a 6. vciy: iTitos re \Föibi7ffmSzitfmF Trvmaó* " .' i; —. i....... . ..••' .... ' 47 — Gondoltam, hogy megmondom magának... falán érdekli..., — szólt Mr. Direck, azután elnémult újra. Cecily nem tudott válaszolni. Fesztelen és őszinte akart lenni, de nagyon a nehezére esett. — Igen... mondanom bem kell... már akkor is sejtettem, tudtam, hogy ez lesz, amikór elindultunk ide a parkba. — És? — kérdezte a férfi. — És azóta töröm a fejemet azon. hogy mit felelhetnék magának. . Néhány lépésnyi hallgatás után Mr. Direck megszólalt, hogy segítsen a lány zavarán. — Hogy mit feleljen nekem? Legjobb volna, ha ugyanazt mondhatná nekem, ahoz hason­lót, amit én mondtam. Nagyon boldog vol­nék. Nem megy? — Nem egészen..., — felelt Cecily óvatosab­ban, mint valaha. — Hogy értsem ezt? — Magát a legjobb barátaim közé számí­tom... igazi, drága, kedves, jó pajtás... — Idáig rendben van. És tovább? — Nincs tovább. — Vagyis nem tudja, hogy szeret-e. Nem biztos benne. Igy van? — Neln tudom. — Talán... valaki más... jobban érdekli? — Nem. E tekintetben nincs oka aggódni... — Hát akkor? — Nem tudom. Nem tagadom, az utolsó időkben én is sokat gondoltani magára... miért tagadjam... nincs benne semmi. — Persze hogy nincs. Hiszen én csak magára gondoltam folyton, semmi másra. — Hát... akkor... mit csináljunk? — sóhaj­tott a lány. — Hogy mit csináljunk? Házasodjunk össze satöbbi! — Letty és Teddy is összeházasodtak... satöbbi, — mondta Cecily mélyen elpirulva —, dc nem értek vele sokat. — Nem érlek vele sokat? Hiszen jól élnek és boldogok. Nem vettem észre, hogy valami baj volna náluk. — Nincs is semmi baj. Teddy drága fiu, nagyszerű férj. Szép kis otthonuk van, gyönyörű kisbabájuk és minden vasárnap liockeyznak. És Teddv szorgalmasan dolgozik. És teíik-mulik az egyik hét a másik után. Mint a mennyországban. De az örökös menny­ország sem boldogság. Ök nem is sejtik, de én látom, hogy unatkoznak. Megszakad a szi­vem, hiszen őket szeretem legjobban a vilá­gon, de látom, hogy kezdik unni egymást. Teddy folyton tréfál, dc mindig a régi mókái­val jön elő — kellene már valami uj is. És Letty is mindig ugyanazt mondja évek óta. És néha csendesen üldögél é$ hallga!... nem dalol, ugy, mint azelőtt. Akárcsak Mr. íiritling és Mrs. Britling. Szeretik egymást, de nem boldogok. Megöli őket az egyhangúság." Soha nem történik uár semmi az életükben — Édes istenem... az ember elmegy utazni egy kicsit... — mondta Mr. Direck. — Az még nem igazi élijiény. — Miért? Érdekes dolog más tája'ial íá'ni,. má« embereket. «*• &S igazán érdekes dolog az ha h .-mlu'r­csinál valamit — Mimiig csak erre tér vissrr.! — kit'1!tolt íel Mr. Direck, — Még soha uj.umbca nem beszéltem senkivel, aki ugy gondolkodnék^ mint maga. Nem mintha hibáztatnám, vagy szeretném, ha más volna. Ez elválaszthatatlan magától és a Britling-háztól. Ez az a dolog, ami Mr. Britling minden szavának a háttere. Akármiről beszél, ez van mögötte. Mintha semmisem volna rendjén a világon, mintha másképen kellene mennie, mindennek. Mintha a hétköznapi életünk nem volna fontos, sem a politika, sem a közélet, sem a király, sem a társaság, sem az üzlet, hanem volna valami ezeken tul, ezeken kivül, ami fontos, amire törekedni kell. Én is a hatása alá kerültem és ez a homályos ideál teljesen összetört bennem magával. Azzal a képpel, amit magáról alkot* tmn. Miért akarjak valamit kiverni a maga fejéből? Szeretem magát, egész szivemből sze­retem, habozás nélkül tüstént meghalnék a legkisebb kívánságáért is, minden idegszálam, minden csöpp vérem magával van tele — tehát ami magának fontos, az nekem is fon­tos, kritika és fenntartás nélkül. Maga nélkül nem vagyok semmi, de maga mellett mindent meg tudok tetíni. Elmegyünk utazni együtt Baedekkerrel a kezünkben, vagy letelepszünk egy kis házikóban és együtt keressük és meg­találjuk és megcsináljuk... — Mit csinálunk meg? -— mondta Cecily. Mr. Direck zavartan elhallgatott. Azután mély-lélegzetet vett és igy szólt: — Látja ott azt a kidöntött fatörzset? Teg­nap egész délután ott ültem és magára gondol­tam. Nem jönne velem oda? Üljünk, le ott egy kissé és nézzünk körül. Gyönyörű onnan nézni a házat és a fákat és a völgyet a kis tóval Hadd nf« az eralékezetorrbén, hadd vigyem magammal ezt a képet is... '1 Leültek a hatalmas fatörzsre és Mr. Direck lassan elmondogatta azt, amire gondolt Kissé félénken és ügyetlenül mondta el, mert kerülte a nagy szavakat és olyan egyszerű, olyan köz­vetlen akart lenni, amennyire csak lehet. Az­után érezte, hogy csupa kiábrántiitó, lapos közhely az, amit mond, pedig gondolatban olyan szép volt, logikus, finom és mélyértelmü, — Nézze csak Cecily, nem akarok Mlen<­gős lenni, de a közönséges szavaktól is. félek mert nem adják vissza pontosan ant, aigjt gondolok... arról van szó, hogy az. amit Mr, Britling keres az írásaiban, meg az előadása?, ban, az, amit maga olyan fontosnak tart, annyira fontosnak, hogy még a szerelem is csak másodrangú dolog hozzá képest — ez a valami nem más, mint a Vallás. Nem mon­dóm, hogy ez a vallás, vagy az a vallás, hanem maga a Vallás, egy nagy, komoly, ünnepélyes, szent- Eszme, amely összetart,- egybefoglal "en­gem, magát és ezt az egész nagy mindeüséget, Áltálában a szerelmesek nem erről szokták beszélni, ha magukra maradnak. De én örü­lök, hogy erről bészélü'nk. Ez a helyes, ez az igazi. Mi nem akarjuk azt, hogy a mi szerelmünk csak cirógatásból, liizelgéshől, kacérkodó, üres játékból álljon és előbb-utóbij csalódást hozzon, pokollá váljon. Ha jól éu­tem azt, amire maga céloz, akkor a mi házas­ságunk vallással telitett házasság lesz, hiszen a szerelem és a vallás az a két szárny, amivel ember felrepülhet az égbe. Ez a két szárny csak együtt működhetik igazán, nem lehet az egyiket másfelé irányítani, miut a másikat Soha nem gondoltam erre az eszmére azelőt|, de amióta magát ismerem, egészen másképen látom a világot. Tudom, hogy ezért nem akar. sietni a házassággal. Nem is sürgetem, öröm­mel várok magára. Most akár maradhatnék is, dc mégis elutazom Németországba, hogy időt adjak magának, hogy mindketten fel­készülhessünk a házasságunkra. Cecily mélyen elmerült a gondolataiba. > (Folyt, kövj Felelős szerkeszLö: PÁSZTOR JÓZSEF. • St Nyomatott a kiadótulajdonos Délmagyarország Hírlap- és Nyomdavállalat Rt. könyvnyomdájában, Szeged. párisi áivatsssucsöR szőrme áru &áza Ssörmélcet, sxőrmebun&úlkax után Is. a legpontosabban készítünk. •MaHUsia.c'Jií ­. i' í afeíáíon, valamint mértéit. • :.:ít„d®5&a/ jutányos árban vállalunk. S42 t;g;zebbek, legjobbak, lego'csóbb&k Feketesas ucca 14. Saját érdekében ügyeljen a „Keriész" névre. és gyerme&fuliék Szeged, SkeleMaein Yieeés 5. S7, ! Dlfat nS! kabát. . . Ffoam psszís Raiíái szőr 01S¥65 fcsÉ^sk. . . . . „ Se ml e I e ctric 3S" Férfi öStöiiw 10" Elsőrangú uri s^atoósac? Bőrkabát ...... Fedele téli" lc ab át sál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom