Délmagyarország, 1927. november (3. évfolyam, 250-274. szám)

1927-11-17 / 263. szám

1927 november 16. "SS? Igyál KATHMEiNEU-féle 1CMÉIPP m aTólalc ól v él ÖserejÜ — pompás scamatu kitűnő ital - számodra Is. M45 mmm Irta: Tonelli Sándor. Azt hlszéffl. az Iró egy idegen várost legjobban ugy tud elképzeltetrti az "olvasóval, ha nem irodalmat játszik, hanem becsületesen, szép sorjában elmondja, hogy mit látott. Természetesen a sorjában való elmondás alatt az értendő, hogy az egyes benyomások rtiilyen intenzitással ragadtak meg az agyában. Nekem Sopronról a legerősebb képem az, hogy a karcsú tornyok városa. Hogy miért, annak is megvan a magyarázata. Valahányszor egy idegen városba kerülök, szeretek autóval végigrohanni rajta, hogy általános képet alkossak magamnak. Ezt a nagy vonásokban megrajzolt képet később töltöm meg tartalommal. Sopron nem nagy kiterjedésű város, az egy órai időből, amelyet első megtekintésére előirányoztam, bőven maradt még annyi, hogy a soffőr kiszaladhatott velem a környező hegyek szerpentin útjaira, ahonnét szép k'i'átás esik a városra. Csudaszép őszi reggel volt. Az előző napok vizes eárázata tisztára mosta a fenyőket, amelyek a legüdébb zöld szinben pompáztak. Közöttük a haldokló lombos fák a halovány Sárgától az égő vörösig az ősz minden színében játszadoztak. Az őszi pompának ebben a változatosságában érkeztünk fel a kilátó pontra, ahonnan látnom kellett volna az egész várost. De csak látnom kellett volna, mert a város ugy úszott a reggeli ködben, mintha tengerben merült volna el. A karcsú tornyok fantasztikusan emelkedtek ki ebből a ködtengerből. Ezért maradt meg az emlékezetemben Sopron tegfőként ugy, mint a karcsú tornyok városa. Ezt az impressziómat később, a városban sem feszítettem el. A soproni tornyok tényleg karcsúak, artisztikusak és aránylag kis területen, elég sürün vannak ahhoz, hogy jellegzetes képét adják a városnak, de különösen a régi részének, amely a Vár kerületen belül esik. A tornyok mellett a régi város és a Várkerület Sopronnak másik jellegzetessége. A dolgot ugy kell elképzelni, hogy Sopronnak van egy régi magva, amelyet valamikor falak vettek körül. Ez a régi mag ovális alakú, kiterjedésében pedig kisebb, mint Szegednek a Tisza és a kiskörút által határolt belvárosa. Ebben a kis körzetben van minden, ami a régi Sopronban a közigazgatást, az előkelőséget és a kulturát képviselte. Ott van a megyeház, a városház, olt voltak a régi iskolák, a bécsi udvarhoz húzó, aulikus mágnások palotái. A hely természetesen szűk volt a falakon belül és az épületek a magasba törekedlek. Ez a szük hely már két-hároms«4c év előtt betelt és azóta nem sokat változhatott. á Tárosnak ebben a régi részében az utolsó évtizedek folyamán átépítették néhány középület els« részét, renováltak néhány magánházat, 3e az általános kép a régi maradt. A szük, kanyargó utcák, parányi terek ma is olyanformák, mint aminők lehettek a soproni országgyűlés idejében, amely örí letessé tette a Habsburgok férfiágában » magyar Királyságot. Lipót császárnak oka lehetett, hogy hálával gondoljon Sopronra és a vár--, címerét a ItftfeM gafttl ajándékom meg. A;/-' a kétfejű fekete madár ott díszeleg Sopron címerében a három bástya fölött és a szélkakast helyettesiü a városház tornyának tetején. Ami azt illeti, ez nem az osztrák kétfejű sas, mert a város címerének tartozéka, de hűt némi rokonságban mégis csak van vele. Mondjuk, hogy unokatestvére, A népszavazás óla, amely Sopront Magyarországnak juttatta, a cimer egy ujabb elemmel is gyarapodott. Két latin szó: Civitas fidelissim a, — a leghűségesebb város. Ez az a jelzés, amelyet Sopron méltán kiérdemelt magának. De a belváros, ha kétszáz esztendő óta külső képében nem sokat változott, tartalmilag egészen más, mint volt a régi időkben. Akkor a belváros jelentette a biztonságot és az előkelőséget, ma a hivatalok részben ott vannak ugyan még, de aki tehette. a szük, higiéne-ellcnes uccákból, a kényelmet nélkülöző ódon lakásokból kiköltözött a falakon, a Várkerületen túlra és a belvárost meghagyta kisebb mesterembereknek, kishivatalnokoknak és egyéb kispénzű elemeknek, akiknek a lakás megítélésénél az a szempont az irányadó, hogy minél olcsóbb legyen. Ma már egyébként a falak sincsenek meg, illetőleg ahol talán még megvannak, nem látni, hanem csak sejteni lehet őket. Mikor a régi keretek már szűknek bizonyultak, a falak előtt kezdték betemetni a várárkot, ebből lett a Várkerület, Sopronnak üzleti jellegű körútja, amely körülveszi az egész régi belvárost. Igen ám, de az építkezés nagyon furcsán történt. A vásári sokadalmak a falak előtt jöttek össze és a vásárosok a bódéikat egyszerűen hozzáragasztották a falakhoz. Lassanként a bódék tulajdonosai azt a területet, amelyre építkeztek, elbirtokolták és ma ezeken a helyeken vannak Sopron legelevenebb üzletei. Azt uem szabad azonban képzelni, hogy ezek az üzletek valami nagyok volnának. A legtöbbnek raktára sincs. Van közöttük még olyan is, amelyik csak a portálból és tetőből áll. Az oldalfal már a szomszédok tulajdona, az üzlet hátsó falát pedig a várfal maradványa alkotja. Az ilyen üzlet tulajdonosa, ha egy szöget akar beverni, már a szomszéd téglájában okoz folytonossági hiányokat. Ami a Várkerületen kivül van, az az uj város, amelynek azonban egy része szintén meglehetősen — légi. Egy második gyürii húzódik köröskörül, amely ha nem is mindenütt barokk, de barokk a hangulata. Ami ezen a gyűrűn kívül van, csak az a teljesen modern város, ahol szabályosak a terek, egyenesek az uccák, kedvesek a kertekben épüli családi házak. Azután jön a nagyipar, a gyárak, a vasúti állomások, a park és ami még hozzátartozik egy modern városhoz. Ebben a külső körzetben vannak Sopron legújabb középületei, a kamara, a városi könyvtár, a törvényszék, a muzeum és a pénzügyigazgatóság is. A pénzügyigazgatóság épületét a mult esztendőben fejezték be. Erről mesélik a soproniak, hogy a város polgármestere sokáig járogatott a különböző miniszterek nyakára, hogy építsenek valamit Sopronban, mert a trianoni szerződés következtében az ő városa szenvedett a legtöbbet és ráférne, hogy építkezés révén egy kis pénz jöjjön a lakosság körébe. Sajnos, ebben teljesen igaza is volt. A kormány meghallgatta a kérést és pénzügyigazgatóságot épített, amelynek az volna a becsületes hivatása, hogv elviave méa ézt a pénzt is, ami van. Mi szegediek, akik épenugy szenvedtünk Trianontól. mint Sopron, egyet irigyelhetünk a nyugati határszél városától, amit mi sohase tudunk megszerezni, a környéket és a hegyeket. Csodásan szépek ezek a smaragdzöld szinben pompázó, fenyővel borított hegyek, amelyek az ausztriai alpok levegőjét és illatát árasztják szét a város fölött. Alig néhány lépés és az ember kint van a városból aLöw erekben, — igy nevezik Sopronban azt a villákkal teleszórt, utakkal sűrűn behálózott, de az erdők közé behúzódó hegyoldalt, amely a legszebb fejlődési lehetőségeket nyújtja egy uj parkváros számára. Ahol nem erdő övezi a várost, ott a hires soproni szöllők terülnek el. Nem tudom, számszerűleg igaz-e, ugy mondták nekem, hogy tízezer hold szöllő tartozik a város határához. Belenyugodtam, abban a feltételezésben, hogy ami esetleg hiányzik a tízezer holdból, az bizonyára kivül esik a városnak elég szűkre szabott határán. Száznegyvenezer holdak és negyven kilométeres távolságok, mint minálunk, a soproni határban ugyanis nincsenek. Egyik oldalon a városi kórház alatt, a másik oldalon négy kilométerre az utolsó házaktól van a város határa. Az utóbbi azonban egyúttal határa Magyarországnak is. A népszavazás által nekünk juttatott Soprou egy tömlőben fekszik, amelynek három oldalát Ausztria alkotja és a tömlő csak a száján át közlekedik Magyarországgal. Nos tehát, ezt a tömlőt nagyrészt erdők és szöllők töltik meg és köröskörül is a szöllöniüvelés a lakosságnak egyik legfőbb kereseti forrása. Ez a ilyugatmagyarországi borvidék, amelynek borait évszázadok óta nagyban árusitották x\usztriában. Odavaló emberek azonbau figyelmeztetnek valamire: nézzek körül a szöllőkben, egyetlen pincére, présházra nem fogok akadni. Ilyen egyszerűen nincs. A soproni bortermelő szüretkor a szöllőt odakint csak megtöri, de már a mustot a városi udvaron préseli ki és borát is a városban tartja. Ennek a szokásnak az eredete állítólag még a kuruc-labanc időkre nyúlik vissza, mikor mindkét felekezet lovasai nagyon szívesen portyáztak a borban gazdag vidékeken és ahol bort találtak, azt bizony a tulajdonjog minden firtatása nélkül verték csapra. A soproni polgártárs igy biztosságosabbnak találta, hogy szöllejét behozza a városba és ettől a kétszáz esztendő előtti megszokástól mée ma sem akar tágítani. Egy másik ilyen régi szokás Sopronban, hogy a bortermelő, akinek eladó bora van, hosszú póznán fenyőgally-csóvát akaszt ki a kapuja fölé. Némileg emlékeztet ez a régi korcsmai jelzésekre, dé valamivel színesebb, A borkereskedők aztán egyszerűen bejárják az ilyen fenyőgallyas házakat és összevásárolják a bort. Valamikor ez a borkereskedelem volt Sopron gazdagságának egyik alapja. Csak az egyik, mert a város legfontosabb állomása volt az egész nyugatmagyarországi kereskedelemnek. A soproni kereskedők gazdagok voltak és gazdagok voltak a céhekben tömörült mesterek is. A mult század derekától kezdve, mikor a vasutak kiépültek és a főútvonalak elkerülték Sopront, ez a gazdagság kezdett megfogyatkozni, a trianoni csapás pedig elvágta Sopron életereit. Sopron ebben a csapásban is hü maradt Magyarországhoz. A valaha német nyelvű, kétfejű sasos Sopron magyar maradt és várja a magyar feltámadást. stííísí'. Jwai'üJBiSv; rríass^sacr^ Színházjegyek n Délmagvarorszn* jegyirodájában elővételi dij nélkül válthatók, ÉÉnÉílÉlÉÉlMl Maslca csodavilága tudorjánvnépszeraaitö elfiadis ' " — rh roagyjtfi dr. FIrftsfs Oszliür v-32-nsp tittóiii l«! 11 tí-'noí 3 Kőrútban. BOBBUTOR rSSWINTERNEL Korona u. 3. 487 Telefon 18-58