Délmagyarország, 1927. október (3. évfolyam, 224-249. szám)

1927-10-01 / 224. szám

ÜW Bftitiiog i ' r FomTOTTA- Szwmr TfvahsiCi •t= V'i 6 — A1 kertben ebédelünk és engem küldtek, Kogy levigyem, — szólt a kisfiú. — Mondja bácsi, igaz, hogy maga amerikai? " — Bizony igaz, — felelt Mr. Direck. , — .Tudok egy csomó amerikai szótj. I— mondta erre a fiu büszkén. V i — Halljuk. .. - >rL] 'A kis Britling boldogan felsorolt néhány amerikai kifejezést és tájszólást, amit az újság vasárnapi mellékletéből jegyzett meg magának. Ismerte az amerikai ujságkarrikaturák népszerű alakjait, Maudot és Buster Brownt is, de nem lelkesedett értük. Mr. Direck nem is csodálkozott rajta. Sohasem gondolta, hogy a jellegzetes, eredeti amerikai humor »exportképes« volna. Mr. Britling megjelent az ajtóban. A veniiége elé jött. Közben átöltözött. Szürke flanelruha volt rajta és most már sokkal rendesebben festett, mint az előbb az állomáson. IX. A hatalmas sycamore-fák alatt teritettek, a ház és a csűr között, egy hosszú, keskeny asztalon. A csűr, mint Mr. Direck megtudta, nem volt már csűr: átalakították tánc és egyéb mulatságok céljaira. Az asztalt virágos kék vászonabrosz borította. Mr. Direck ezen is csodálkozott, mert most étkezett először angol családnál és azt hitte, hogy csupa merev formalitás vár rá, hófehér abrosz, szigorúan öszszehajtogatott szalvéták, előkelő modorú szobalányok. Ehelyett két vidám fiatal cselédlány előtolt valahonnan, alkalmasint a konyha tájékáról, egy fűzfavesszőből font furcsa kerekes alkotmányt és ennek a polcairól került elő az ebédhez szükséges felszerelés. A' kis Britling-fiu elárulta, hogy a családban »csörgőbörgő« néven emlegetik ezt a mozgó tálalót. A két cselédlány lerakta a tálakat, poharakat és evőeszközöket a csörgőbörgőről, ami nagyon gyorsan ment, mert a kis Britling-csecsemete, továbbá egy másik, néhány évvel idősebb Britling-fiu, végül két fiatalember is segített nekik. Mr. Direcknek sejtelme sem volt róla, hogy ez a két fiatalember kicsoda. A háziasszony ült az asztalfőn és az asztal végében Mr. Brilliug. Mr. Direck teljes határozottsággal csak ezt a két embert ismerte, a többiekre nézve már csak találgatásra volt utalva. A két mezítlábas fiúról könnyű volt kitalálni, hogy a házigazda gyermekei. De a két fiatalember már keményebb dió volt. Az egyik lizcnhétévcsnck látszott, az orra és a szeplős arca meglehetősen Britling-jellegü volt, de a haja és bőre sötétebb, mint Mr. Britlingé. A karjai és lábai nyurgák, mint a hirtelen nőtt gyerekeké. Mivel sokkal idősebb volt, mint a kot kisfiú, alkalmasint mostohagyerek lehetett, talán Mr. Britling első házasságából való. A másik fiatalemberről első pillantásra meglátszott , hogy német. Rövidrenyirt haja, pirospozsgás arca, pápaszeme és panamakalapja is elárultR a germáu-voltát. Bizonyára a kis Britling fiuk nevelője volt. (Mr. Direck is kalaposén jött le ebédelni, mert nem bizott az angol klímában, de a többiek mind kalap nélkül ültek az asztal körül.); Mire Mr. Direck másodszor körülnézett, már többen ültek az asztalnál. Feltűnt még egy fiatalember, feketehajú, kékszemű, kedves, csinos fiu, akit mindenki csak »Tccldv-nck szólított. Ki lehet cz? Talán Mr. Britling titkára... Eddig még elég biztató volt a találgatás eredménye, dc a társaságban jelenlevő hölgyekkel már nehezebben ment a dolog. Mr.Britling oldalán egy nagyon csinos, mosolygós, £ t kékruhás fiatal nő ült, mellette egy feketehajú lány, aki talán még csinosabb volt. Kissé hasonlított a kékruhás nőre és az arca olyan ismerősnek tűnt fel Mr. Direek előtt, mintha már látta volna valahol. Azután felbukkant egy középkorú, nagyorrú, nagynéni-szerű feketeruhás hölgy egy értelmes-arcu idősebb úrral egyetemben. Egy hindu fiatalember is volt velük kifogástalan európai öltözékben. Az arca olyan volt, mint valami finom bronz szoboré. De ennél az egzotikus fiatalembernél is nagyobb meglepetés volt Mr. Direck számára egy másik vendég, aki nem is az asztalnál ült, hanem egy csinos gyerekkocsiban az asztal mellett. Körülbelül egyéves kisbaba volt, erős, egészséges és vidám. Fesztelenül barátkozott mindenkivel. A kisbaba olyan fejtörést okozott Mr. Direcknek, hogy alig tudott figyelni a társalgásra. Kié lehet ez a baba? A háziasszonyé nem, annyi bizonyos. A feketeruhás hölgy is idős hozzá, a két másik nő meg nagyon fiatat. És ki lehet az apja? Furcsa emberek a Britlingék, de az már mégsem valószínű, hogy a lelencházból hozattak egy kisbabát megvendégelésre... ,' \ Végűi is Mr. Direck belátta, hogy a jelenlevők kilétének és egymáshoz való viszonyának a problémája majd csak megoldódik lassanként magától. Feladta a kevés eredménnyel kecsegtető fejtörést és inkább a háziasszonnyal kezdett beszélgetni. Elmondta, mennyire örül annak, hogy megismerkedett Mr. Britlinggel, aki Amerikában a legnagyobb írók és gondolkodók közé számit. Amerika hódolatát hozza Matching's Easybe. örömmel látta, hiogy, perá ő az egyetlen amerikai itt, mert Mr, Britling uj autója is amerikai eredetű. Már, beszélgetett róla Mr. Britlinggel, akinek nagyon jő észrevételei voltak az amerikai autógyártással kapcsolatosan. Hasonló eszméket hallott egy Robinson nevű barátjától, aki Toledoban gyárat akart alapítani. Már az uton emiitette Mr. Britlíngnek. Ez a Mr. Robinson egy. uj, olcsó, ezerdolláros autótípust akart meghonosítani, de kiderült, hogy váratlan akadályai vannak a dolognak. Mrs. Britling eleinte teljes figyelemmel hallgatta a vendége előadását, de az ebéd előkészületeit is szemmel tartotta és a kék abroszon kifejlődő események sajnos, mindjobban lekötötték a figyelmét, — Cukrozzuk meg az epret anyus? kérdezte a két Britling-fiu egyszerre és azonkívül a szobalány is súgott valamit, ugy, hogy a háziasszony kénytelen volt a társalgásból kikapcsolódni. Mr. Direck ugy elpirult, mintha leforrázták volna, de látta, hogy Robinson barátjának még mindig nem ütött az óráia és az érdekes toledói esetet el kell tennie jobb időkre. Minthogy a ház úrnője cl volt foglalva, helyette a baloldali szomszédjához fordult, a csinos lányhoz, aki olyan ismerősnek tünt fel neki. Milyen szép, meleg, lá.tv, barna szeme volt ennek a lánynak! A nézése olyan volt, mint egy élénk, vidám kis madár, lis a mosolya csupa napfény. És hasonlít valakire... de ki lehet az? ' "" . — Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen fesztélen családi körben ismerkedhelem meg Mr. Britlinggel, — szólította meg Mr. Direck a lányt. — Azelőtt nem ismerte? — Amikor Bostonban volt, én épen uton voltam. Siettem haza, de már későn jöttem. — Milyen boldog az, aki sokat utazhatik. (Folyt, köv.)' Felelős szerkesztő: PÁSZTOR JÖZSEflj, Nyomatott a kiadótulajdonos Délmagyarörszág Hirlap- és Nyomdavállalat Rt, könyvnyomdájában, Szeged, « s I MAY R. MIKSA értesíti ügyfeleit, hogy 1927, október 1-től ügyleteit a f PESTI MAGYAR KERESKEDELMI SZEGEDI FIÓKJÁNAK' Vörösmarty-ucca 7. sz. alaíil Helyiségében (Törvényszéki épület mellett) bonyolítja le. BANK 941 IrfW^MafetMaQlfcXMMMMS tkm 8 DfeLMAQYARORSZAG JEGYIRODÁJA Sxin&ássi J&elyáraK: Esle D. u, 11-20 2'40 160 6'40 2'40 160 150 1-20 120 töldsz. és I. e. páholy 5 személynek 14 40 Díszpáholy I. sor — — — — 3 20 Díszpáholy többi sor — — — 2 8J II. emeleti páholy 5 személynek — 8'_ Zsöllye és körszék I-VI.- - - 3'20 Körszék VII-XII. sorig — — - 2-40 Földszinti zártszék i. sor — — — 2 — Földszinti zártszék többi sor — — 1'30 II. emeleti erkély I. sor — — — 1 60 Jegyek válthatók d. e. 9-12 és d. u. 3—7. Jegyváltás telefonon is. A Jegyeket, kívánságra, &aza küldjük. Esle D.u. II. emeleli erkély többi sor — — 1-20 i.III. emelet I. sor — — — - I —'80 III. emelet többi sor — '80 -•65 IV. emelet karzati ülő — _ -BŰ -'40 Földszinti álló — — — _ -70 —60 II. emeleti álló — — _ -60 -•50 III. emeleti óll5 — — -50 -•40 Karzati álló és lanuló jegy — -40 -•30 *mnwNMH