Délmagyarország, 1927. október (3. évfolyam, 224-249. szám)

1927-10-07 / 229. szám

GYAKOKSZAG S2EOEB: Szefkesztösíg: Oeak Ferenc ucca 2- Teleion: tv 33. - Kiaaóhivalai, (tJKrsankönyvlár és {egylroda: Aradi ucca 8- Telefon: 306. - Nyoinda: Löw Up6i ucca 1©. Telefon: 16- 34.« » « » « » Péntek 1927 október 7 a e> ni. Évfolyam, 229. szam HAK.Ö : Szerkesztőség és kiadóhivatal: t r! ucca t». Telefon: 151. $zám.« » « » « » HÓDMEZÖYASAHHELV : Szerkesztőség és kiadóhivatal: AndráMy ucca 25. Telefon: 49. szám. '< » « » « >> « » « >» előfizetési Ara havonta 3-20, vidékem és a fővárosban 3-60, kiilliildöa 6-40 pengő. Egyes szám 1©, vasár- és Ünnepnap 24 fillér. Élie a szépnek £tf A szabadkai ideiglenes színházban tegnap este az Aidá-t játszották. Az előadáson nyolcvanöt tagból álló zenekai* vett részt. A szabadkai szinház nincs városi kezelésben. Talán huszonkét tagból áll a városi színházunk /jenekara. A lilharraónikus társaság zenekarában az elmúlt évben hatvan zenész ült, az idén mintegy negyvenen vesznek részt a próbákon. A szegedi filharmónikus zenekar körülbelül a fele annak az orcheszternek, amelyik tegnap a szabadkai szinház operaelőadásán vett részt. Berniünket nem vezet félre egyetlen jelensége sem annak az erőltetett, sem a szükségletekkel, sem a közönség felvevő képességével arányban nem álló kulturpropagandának, mely egy-egy ilyen dekoratív előadást létrehoz az idegén kulturtörekvések által megszállott régi magyal' városokban. Mégis borongós lehangoltsággal gondolunk rá: miért nem készülhetünk mi is ilyen nagyméretű, ilyen nagyszabású kultureseményekre, miért hiányzik az érzék, hozzáértés, szeretet, avagy a teremteni ludó egyetértés onnan, ahol nívósabb és magasábbrendü kultureseményekhez sokkal inkább adva vannak a dologi, személyi és .szellemi feltételek? A filharmonikus zenekarunkhoz például miért fűződik a pletykának és mendemondának sokkal több binárja, mint babéra a munkának és eredményeknek'? Hónapok óta ez a 'zenekai- csak eivódások kakofóniáját hallatja, az egyes stimmekből személyes ellentétek polifóniája szólalt meg. A zenekar megfogyatkózott, megszűkült s ha szabad egy közkeletű szóval mondani: összezsugorodott — a hosszú harc alatti. A város zenekedvelő közönsége az -elmúlt évben valóban szokatlan melegséggel és áldozatkészséggel karolta fel az egyesületnek s vele a filharmóniának ügyét, Mivel bálálja meg az egyesület ezt a nagyméretű támogatást? Belső villongásokkal, személyes torzsalkodásokkal semmiesetre sem. A közönség muzsikát kiván, komoly és nivós hangversenyeket, ne csetepatékkal és nyelvőltöge: lésekkel szórakoztassák. Komoly, hozzáértő s nem kaszinói illemszabályokkal törődő adminisztratív és zenei vezetőség talán még pótolni tudná a mulasztásokat. Az egyesület nem iehet semmiféle kedvtelésnek vadászterülete, mert a város zenei kulturáját reprezentálja. Sajnos, a hibásan értelmezett lojalitás megakadályozta a várost abban, hogy városi zenekar megszervezésével uj vérkeringést vigyen bele zenei életünk elmeszesedő ereibe. Mi nemcsak szabadkai lapokból akarjuk olvasni a nagyszabású zenei események hireit. A városi szinház nem elégedhetik meg azzal a feladattal, hogy a katonai zenekar eltartásához hozzájáruljon. Nyolcvanöt tagu zenekarról dőreség volna álmodozni, ámde a megfelelő színházi zenekarnak s a városi zenekar megszervezésének kérdését ne halasszák megint a nyári hónapokra, amikor az »idő előrehaladottsága miatt« nem lehet majd eredményes munkát végezni s kényszerhelyzetben el kell majd fogadni a rendelkezésre álló Zenekart s a szabott árakat. Vagy beszéljünk a képzőművészeti egyesületről? Az elmúlt évben csak ki kellett bocsájtani a taggyüjtő iveket s minden propaganda nélkül százával jelentkeztek tagok az újra életre hivott egyesületben. Az újjáalakuló gyűlést meg is tartották s mi történt azóta? Nagyon rövid szóval el lehet mondani az egyesület egész működésének törtértetét. Mintha a vezetőknek csak tisztség kellelt volna, nem pedig munka, vagy mintha csak azt akarták volna megakadályozni, hogy mások, cselekedni és alkotni tudók üljenek a helyükbe. A tagok százai beiratkoztak, az érdeklődés fellángolt, de nemcsak, hogy munka nem, de még készülődés, tervezgetés sem hálálta meg a müvészetszeretőknek az egyesületbe özönlését. Amig az egyesületnek nem volt elég tagja, addig hivatkozhattak mentségül arra, hogy nincs érdeklődés. De mivel mentik most ezt a példátlan munkátlanságot, mely megint a közömbösségre neveli vissza a lelkesedők és érdeklődök százait. Közömbösségbe, munkátlanságba, a dolgozni tudók elől a pozíciók elfoglalásába, vagy ami ennél is rosszabb: személyes harcokba fullad minden olyan társadalmi mozgalom, mely kulturéletet szeretne teremteni a szegedi körtöltés elzárt területén is. Egy kávéház kulijában jálszódilc le a város valamennyi képzőművészen eseménye s egy hangversenyvállalkozó privátirodájában készítik elő a zenei élet eseményeit. Méltó-e ez a »szellemi főváros«-hoz, melynek példátlan kullurképességével olyan büszkén szoktunk hivalkodni? Megelégedhetünk-e azzal, hogy csupán kulturális éhségünket fokozzák az örök kielégitetlenséggel. Nemcsak a kenyérnek, de »éhe a szépnek* is gyötör bennünket s sötét vigasztalanság és meddő reménytelenség válaszol minden felhorkanó kérdésre. A minis&ierelnöR nyilaíRoszaíaval teljesen leszárinate íelcinii a I*aleologue-iigy aUíúií. As. ellenzék a parlament előtt szólítja fel a kormányt a közvélemény teljes megnyugtatására. felderítésére és leljes !is/lác;bsíra. ilyen körülmények között tehát kormánypárti körökben hiábavalónak tekintik azt az elleuéki mozgalmat^ amely a francia—magyar tárgyalások ügyének további tisztázására, irányul. A kormánynak ebben az ügybea több mondanivalója nincs és belátható időn belül nem is lesz. Az ellenzéki oldalon természetesen egyáltalán nem tekintik ezzel a nyilatkozattal befejezettnek a francia—magyar tárgyalások ügyét és el vannak határozva arra, hogy az október 18-án összeülő képviselőházban napirend előtti felszólalás vagy sürgős interpelláció keretei között szólítják fel a kormányt a közvélemény teljes megnyugtatására. Amennyiben a kormány arra hivatkoznék, hogy a parlament nyílt ülésén nem tehet bizalmas közI léseket, az ellenzék nyomban lépéseket fog tenni a külügyi bizottság összehívására és itt adnak alkalmat Bethlen miniszterelnöknek arra, hogy a francia—magyar tárgyalásokról bizalmasait adjon tájékoztatást. (Budapesti luilósí ló.b k t é . e i ó n j c I e ntése.) Bethlen István gróf mini;->ilexelnök szabadságáról való visszatérése óla állandóan tanácskozásokat folytat -a kormány tagjaival. Ezekről a megbeszélésekről nagyon kévés Ilii' szivárgott ki, valószinünek látszik azonban, hogy a kormány tagjai a parlament ős2i ülésszakának programját állítják össze. Pénteken minisztertanácsot tart a kormányelnök. A minisztertanács napirendjének legfontosabb tárgya az 1920. évi francia—magyar tárgyalások aktáinak lezárása lesz. Erre vonatkozóan beavatott heiyen a következőket moudták: — A kormány Bethlen miniszterelnök mai nyilatkozatával teljesen lezártnak tekinti az ugyne. vezeti Paleologue-ugy aktáit. Ez a legszélsőbb határ, ameddig Bethlen miniszterelnök a franciamagyar tárgyalásokról szóló közlések terén hajlandó elmenni. Ennél többet még abban az esetben sem hajlandó a miniszterelnök mondani, ha a képviselőházban szólítanák tel az ügy további Diplomáciai bonyodalmak a slipi merényleí Rörtil. (Budapesti tudósítónk telefonjetentése.) Szerdán este 6 óra 40 perckor Stip községben, amely a bolgár határtól 30 kilométernyire fekszik, ismeretlen tettesek revolverlövéssel agyonlőtték Kovacsevics Mihájló brigádparancsnokot. A lövések közül az egyik a tábornok fejét, kettő pedig a szivét találta és azonnali halált okozott. A tábornok egy Jordán nevű szerzetessel ment haza a Szent Miklós templommal szemben tevő lakására. A tábornok lakása előtt néhány percig még beszélgettek, amikor egyszerre csak lövés dördült el. Az első lövés után a pap ki akarta nyitni a tábornok házának kapuját, azonban ez nehezen sikerült neki, ugy, hogy amikor már mégis kinyitotta, csak neki sikerült a házba beugrani, a tábornokot ekkor már három halálos lövés érte. A stipi merénylet nemcsak jugoszláv politikai körökben keltett nagy feltűnést, de a belgrádi diplomáciai körökben is. Általános az a vélemény, hogy a merénylet súlyos nemzetközi komplikációkra fog vezetni. A délutáni órákban Vakarelsky bolgár követ hosszasan tárgyalt Marinkovics külügyminiszterrel, akit még Dard francia és Kennard angol követ is felkeresett. Délben minisztertanács tárgyalta a merényletet és a kiadott hivatalos kommüniké szerint a jugoszláv kormány Kovacsevics tábornokot Jugoszlávia hősi halottjának tekinti, holttetemét Belgrádba hozatja és nagy pompával temetteti el. A beérkező jelentések szerint Stip városát a merénylet után katonai és csendőrkordon zárta körül, hogy megakadályozzák a merénylő szökését. Rengeteg házkutatást tartottak. Az egyik állítólagos merénylőt letartóztatták, aki azonban tagad, de nyomós gyanuokok szólnak ellene. A külügyminisztérium este a következő szenzációs kommünikét juttatta el a belgrádi sajtóhoz: »A mai minisztertanács többek kőzött ugy határozott, hogy minden intézkedési megtesz a déli határok biztosítására. Az első ilyen intézkedés a teljes határzár Bulgáriával szemben. A bolgár határállomásokon