Délmagyarország, 1927. október (3. évfolyam, 224-249. szám)

1927-10-05 / 227. szám

Y3ZT október 5. DÉLMAGYARORSZAG J1 Párisi Hagy Áruház uj helyiségeinek megnyitása a Széchenyi-téren,! a volt Tóth Péter-üzlet helyén 304 a közeli napok szenzációja lesz. H.6.WCH Sv nR.m'kTUL16 C&BCtfC&C. Fo-RLnam-SZIMAI Tívaáafu V 9 Azután egy óriási szürke macska közeledett lassú léptekkel, letelepedett előttük és ugy he­vert Mr. Britling lábánál, mintha tisztelettel­jesen hallgatná az előadást. Ragyogó kék volt az égboltozat a fejük fölött, egy-két habos felhő szakitotta csak meg a nagy azur-mezőt. Mr. Direck kényelmesen ült az alacsony pa­flon, elnyujtoztatta a lábait és élvezettel, nyugodtan szivta az egyetlen szivart, amit naponta, ebéd után engedélyezett magának. Maga nem igen jutott szóhoz, csak ült, nézte a füstöt és hallgatta a mellette csobogó élénk és mulatságos szóforrás csörgedezését. Kissé szórakozottan hallgatta, hiszen lehetetlen volt Mr. Britling gondolatait pontosan követni min­den fordulaton és tekervényen keresztül. Köz­ben a zöld lombok közt fel-felcikkázó labda­játékosokat is figyelgette. Vidám, kellemes, nyugodt óra volt ez. Minden jó volt anélkül, hogy gazdagságot fitogtatott volna. Ez egyike azoknak a kis titkoknak, amiket az ameri­kaiak még niem tanullak meg. Itt minden olyan volt, mintha nem került volna pénzbe, jkninlha senkisem vásárolta vagy csinálta vol­toa, csak ugy sikerült volna véletlenül és sze­rencsésen... Mr. Britling beszédéből széles folyó lett, bmely keresztül hömpölygött a nyugodt tá­jon, ezernyi benyomást és megjegyzést hordva a habjain: — Senkisem tervezte az angol birtokrend­szert, senkisem tervezte a brit arisztokráciát, senkisem tervezte a mi átkozottul ostoba és bonyolult alkotmányunkat, mindez lassan ala­kult ki, réteg rétegre rakódott, mint egy agát­fcövön, de az egész valahogy olyan szerencsé­sen nőtt ki, annyira megfelel a szigetünk klí­májának és a népünk temperamentumának, hogy boldogan ülünk benne, mint valami ké­nyelmes karos-székben, Anna királynő óta ki tudja meddig? Olyanok vagyunk, mint a Lin­qula, az a csodálatos kagyló, amit ősrégi ten­geri sziklákon találni: évszázadok óta él, de még mindig él, szerény létfeltételeit mindig pegtalálja és nem változik, nem kell megvál­toznia. Minek Angliának a v\.'.'—ás? A rom­boló elemeket kiválasztja magából. Fölösle­ges fiait elküldi a birodalmi gyarmatokra, Ausztráliába, Canadába, vagy legalábbis a ha­lai nagyvárosokba, de itten, nálunk, ezen a %'idéken marad minden a régiben... XII. Mr. Direck szeme megakadt a csűrön ós az arca hirtelen megváltozott. A lusta figyelem helyét hirtelen élénkség foglalta el. Elhatá­rozta, hogy mond valamit és kimondja men­ten. akár .ngedi Mr. Britling, akár nem. — Ugyebár, Mr. Britling, ez a csűr még An­na királynő korából való? -- A falai alkalmasint még régebbiek, ta­lán klastromi eredetűek. De maga a csűr György-korabeli. --És még mindig itt van! Mr. Britling vállat vont és tovább akart sik­lani a saját gondolatai felé. De Mr. Direck szinte megmarkolta a szót, mint. valami lasz­szót és nem engedte ki a kezéből: — Szeretnék valamit mondani erről a csűr­ről, Mr. Britling, ha megengedi. — És pedig? —• Nos — észrevettem, hogy ez a csűr már régen nem csűr. Nem tartanak benne se ga­bonát, se pelyvát, se más egyebet, ami csürbc való. Nem is lesz csür-szerii rendeltetése soha többé. Gépzongora van benne, meg táncpadló és ha véletlenül egy tehén tévedne erre, min­denki bámulna rajta. Eltöltötte az a jó érzés, hogy végre ő is be­szél. Nem is hagyta abba. Általánosítani kez­dett: — Néhány órával ezelőtt igen kedvesen megkérdezte tőlem, Mr. Britling, hogy mi volt az első impresszióm Angliáról. Nos, az egyetlen fontosabb észrevételem a következő: Anglia ugy fest és ugy érez,mintha csodálatos módon még mindig a régi, hagyo­mányos Anglia volna, de a valóságban az a csodálatos, hogy jóformán semmi köze sincs már a régi, hagyományos Angliához! Sőt még tovább ment és egy, szörnyű iro­dalmi epigrammot sütött el: — Amikor ma reggel kinéztem a vonat ab­lakán, azt hittem, hogy Washington Irving Angliába kerültem, azután kiderült, hogy még Mrs. Humphry Ward Angliáját sem ta­lálom sehol... Második fejezet MR. BRITLING TOVÁBB ELMÉLKEDIK. I. " A délután és a következő nap tapasztalatai csak megerősítették Mr. Direck véleményét és kijelentésé!. A kép hagyományos angol kép volt, de az emberek elevenségét és zűrzavar ossá­gát már alig lehetett a régi angol életszabá­lyokkal összeegyeztetni... — Szóval Ön azt hiszi, hogy John Bull meg­halt és egy idegen nemzedék jár a ruháiban? — mondta Mr. Britling. — Én pedig megjóso­lom Önnek, hogy nemsokára ráismer az öreg Mrs. Henry Wood alakjaira, hanem Shakes­John Bulira. Nem Mrs. Humphry Ward, sera peare, Fielding, Dickens, Mcredith embereire hasonlitatlanul. Uj nemzedék nőtt fel, némi változás is észlelhető, de a lényeg ugyanaz... Alaposan szemügyre vette a csűrt és a für­dőmedencét. — Amit a csűrről mondott, az nagyon j<S megfigyelés. Eszembe juttatja Kippling mesé­jét a régi malomker:iről, amely valaha búzát őrölt, most pedig dinamót hajt... Az én csű­röm ugyan nem hajt semmit, az igaz... meri díszlet és fényűzés... de nem baj, megenged­hetjük magunknak ezt a tréfát.. j'r , n. ; ' ­Mr. Direck egész délután élvezhette azt, hogy ártatlanul elejtett megjegyzése folyton fel-felbukkan Mr. Britling szellemi folyójá­nak mélyebb hullámai közül. Nem a csűr volt a főtéma, de folyton felcsillámlott, miközben Mr. Britling örökké tevékeny enciklopédikus szelleme szines szappanbuborékjaiteregette. | Mr. Britling módfelett büszke volt Angliára, mégis szüntelenül szidta-csepülte. Ugy állí­totta a vendége elé Angliát, mint a furcsánál furcsább hibák szeretetreméltó gyűjteményét. Ifjúkora keserű és haragos radikalizmusa élete delén, sikerben, jólétben, kényelemben ilyea derűs, mosolygó csipkelődéssé enyhült. Persze elsősorban Essexről beszélt; Angliából ezt is­merte a legjobban. Kivezette Mr. Direcket a kis kertajtón egy kiegyengetett térre, ahol két kapu nézett egymással farkasszemet — Itt játszunk hockeyt vasárnaponként,— mondta a vendégének, aki nem is sejtette, hogy ez a fárasztó, vad játék szinte kőtelező min­denkire, aki a nagy iró házába betéved. Egy mélyen bevágott ösvényen kiértek az ország­utra, amelyet a túlsó oldalon a claveringsi őspark szegélyezett. — Később átsétálunk Claveringsbe. Lady Homartynnél vendégek vannak week-endreés szeretném, ha látná azt a társaságot is. (Folyt, kőv.) Női kalapok Selyemvelour, Solail, nyúlszőr, filc és bársonyból a legnagyobb választékban a legolcsóbban Knitíelnél Széchenyi lér 2, Iskola ucca 26. fl Délvidék legnagyobb és legelegánsabb női kalapüzlete 791 DÉLMA6YARORSZAG JEGYIRODÁJA. töldsz. és I. e. páholy 5 személynek 14 40 11'20 Díszpáholy I. sor - — — — 320 2'40 Díszpáholy többi sor — — — 2 89 1'60 II. emeleli páholy 5 személynek — 81— 6'40 Zsöllye és körszék I—VI.— - - 3 20 2"40 Körszék VII—XII. sorig — - - 2-40 1 60 Földszinti zérlszék I. sor — — — 2 — 1 50 Földszinti zártszék iöbbl sor — —1-60 1-20 II. emeleti erkély I. sor — — — 1'60 120 Sxin&áxi j&elyáraK: Este D; u. II. emeleli erkély többi sor III. emelet I. sor — — III. emelel többi sor — IV. emelet karzati 016 — Földszinti álló — - — II. emeleli álló — — III. emeleti álló - ­Karzati álló és lanuló jegy £sle — 1-20 — l-_ -80 -50 '70 -60 -50 -40 D. u. 1.­-•80 -'65 -•40 —60 -•50 —•40 -'30 Jegyek válthatók d. e. 9-12 és d. u. 3—7. Jegyváltás telefonon is. O. /egyeket, Kívánságra, §axa küldjük. KERÉKPÁROK, GYERMEKKOCSIK, VARRÚGÉPEK a létező legjobb márkák, u. m.: I)Urkopp, Lucifer, Viktória, Styria stb. legolcsóbban részletre kaphatók. ~ " Srensd. r^ekonits ucca 5. JavltÓSOk fótállldÍ3 mellett. KARDOS I. műszerész Szeged, Csekonits ucca 5.

Next

/
Oldalképek
Tartalom