Délmagyarország, 1927. október (3. évfolyam, 224-249. szám)

1927-10-28 / 247. szám

1927 október 28. Méri oly feorus? Még le sem leplezték a sokat hányatott és sokat vitatott Kossuth-szobrot, máris megállapították, hogy ez a monumentum, amely jdó'tfcn időkig hivatva lenne hirdetni a haza atyjának és dicső társainak emlékezetét, inkább szomorú és leverő hatású, mint diadalmas és fölemelő. Már pedig, akárki akármit mond, a negyvennyolcas első felelős minisztérium minden magyarban az emberi nagyság és nemzeti büszkeség érzését ébreszti, azt az érzést, amelyet Mirabeau kelt a franciában, Nagy Frigyes a németben, Cavour az olaszban, William Pitt az angolban és Franklin az amerikaiban. Ez az érzés pedig minden, csak nem a csüggedés, a levertség, a lemondás, az elkeseredés. A Talpra magyar és a Klapka induló lázas és mámoros, büszke és bátor ütemeinek kellene egyesülniök a lélekben a Rákóczi induló és a Himnusz dallamaival, amikor arra a szoborra tekint, amely Kossuth Lajost és méltó társait örökiti meg a márvány merev inaradandós ágában. És erről a szoborról, amely évtizedek óta várja a napot, hogy az egész ország és világ elé álljon, azt mondják már jóelőrc, hogy bizony túlságosan komor és szomorú. Némelyek szerint azért borong a bánat rajta, mert születése még abba az időbe esik, amikor még bizonyos fátyolt kellett teríteni a múltra és amikor még császári és királyi engedélyt kellett kérnie a művészi érzésnek és képzeletnek, ha lelkesülni és álmodozni akart Kossuth Lajossal kapcsolatosan. Mi azonban valahogy ugy gondoljuk, hogy nem csupán ebben rejlik az ok, amiért olyan komorak és szomorúak ezek a derék és dicső magyarok. Mert hogy nagyon komor és szomorú csoport mered majd ránk az országház terén, azon most már nem lehet segíteni. Szomorú ezen a szobormüvön maga a főalak, Kossuth Lajos, aki nemcsupán első pénzügyminiszter volt, de azonfölül a haza atyja, a szabadság vezére, a magyar néplélek sok százados bujdosó és virrasztó vágyainak és álmainak daliás és lobogó megtestesülése. Szomorú Batthyány Lajos, az elnök, aki a görög bölcs nyugalmával és elszántságával ment a tragikus halálba október hatodikán. Szomorú Szemere Bertalan, aki legalább is olyan őszinte és törhetetlen republikánus volt, mint Petőfi Sándor és aki derűs volt, mint a májusi magyar égbolt a zápor után. Szomorú Széchenyi István, a legnagyobb magyar, aki az őrület ködébe burkolózva sakkozott a döblingi csöndben és vértanúhaláláig rendületlenül kitartott a magyar igazság mellett. Szomorú Eötvös József báró, a szelid és nyugodt bölcs, a tiszta humanista, a valódi keresztény, akit ugyan nem választottak meg dominusznak, de azért ur volt a lelkeken és elméken, a magyar haladás és művelődés halhatatlan magvetője. De szomorú Deák Ferenc is, a haza bölcse, a ragyogó kedély és szomorú Mészáros Lázár, a hadügyminiszter, Eszterházy Pál, a közös ügyek intézője és Klauzál Gábor, aki Szegedet képviseli, még pedig méltóan, ebben a valóban diszes gyülekezetben, Mind a kilenc hatalmas alak szomorúi ebben a szoborcsoportozathan. Mi ennek a szomorúságnak egyéb okát is tudjuk, a Habsburgokra való óvatos és tapintatos szobrászi tekinteten kivül. Szomorúak ezek a szobrok, mert szomorú időben jönnek most a világra. Egy oly korban, amely ugy eltörpül az ö nagyságuk mellett, hogy talán fel sem tud majd tekinteni rájuk. Szomorúak ezek a szobrok, mert látják utódaikat, akik látják, vagy nem akarják látni azt, amit ők akartak, amit ők megalkottak és amit a maradékaik elpazaroltak. Szomorúak ezek a szobrok, mert egy uj nemzedéket találnak mélyen alattuk, amely már nem érti őket, amely elfordult azoktól az eszméktől és eszményektől, amelyek az ő életüket jelentették. Amely megtagadta, amely elárulta őket szomorúulMélysn szomorúak. Mélf<ir>. arcm&ruak. r T V IC.VAimRSZÁG s „Carol Franciaországban va!ő tartőzbdása mm kívánatos" fi francia kormány minisztertanácson fogtaifcszoit a voil romái tr&nSrühSs ügyévé!. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Párisból jelentik: Briand ma nagyobb expozét mondott a minisztertanács ülésén a külpolitikai helyzetről. Az expozé folyamán Briand szóba hozta Károly volt román trónörökös személyét, mondván, hogy a volt trónörökös franciaországi tartózkodása a francia kormányra nem túlságosan kellemes, mert könnyen azt a látszatot keltheti, mintha a francia kormány támogatná Károlyt. A francia kormány véleménye szerint Károly különben is németbarát, akinek tróni'alépőse esetén Franciaország viszonya Romániához módosulna. Felmerült az a terv, hogy Károlynak udvariasan tudtára adják, hogy Franciaországban való tartózkodása nem kívánatos. Ezt a tervet, azonban később elvetették, tekintettel arra, hogy Károly esetleges kiutasítása még jobban elkeserítené Károlyt, akinek trónra'épése esetén a helyzet csak komplikáló dna. Belgrádból jelentik: A telefonforgalom Romániával még mindig teljesen szünetel. A belgrádi központ hívására egyetlen román telefonközpOTit sem jelentkezik. A román kormány hivatalos jelentésű szeriut mindenütt teljes a rend és a nyugalom. árvíz 50. azzal timiepelhsinésik meg, ha a nagyarányú városrendezési (fi (A Délmagyarország munkatársától.) Két év múlva, 1929 márciusában lesz félszázados évfordulója annak, hogya Tisza vize elpusztította a régi Szegedet. A nevezetes évfordulót a város közönsége nagyarányú ünnepségek rendezésével kívánja nevezetessé tenni. A gondolat már régebben foglalkoztatja az illetékeseket, konkrét programról ezidőszerínt még nem lehet beszélni, de azért egy-egy részletterv felbukkan néha. A szegedi ipartestület egyik ülésén merült fel az a gondolat, hogy a félszázados forduló alkalmával x*endezendő országos ünnepségek keretében nemzetközi kiállítást kellene rendezni Szegeden. Ezt a tervet a szegedi kereskedelmi és iparkamara is magáévá tette, sőt most utóbb csatlakozott hozzá a Faluszövetség is, amelynek elnöksége átirattal fordult ebben az ügyben a város tanácsához. A Faluszövetség bejelentette a tanácsnak, hogy készségesen magára vállalja a nagmrányu kiállítás megrendezését és garanciát vállal arra is, hogy a kiállítás nem kerül a városnak nagyobb költségébe. A beadványt dr. Páljy József tanácsnok a csütörtöki tanácsülésen ismertette. A kérdés a tanácsot hosszabb ideig foglalkoztatta, mert a vélemények nagyon eltérők voltak. A tanács több tagjának ugyanis az a felfogása, hogy az ilyen nagyobb arányú kiállítások sohasem érnek annyi!, amennyibe kerülnek, sem a költség — körülbelül tízmilliárd koronáról lenne szó ebben az esetben, mert Íriszen pavi Ilonokat, áruházakat, csarnokokat kellene építeni —, sem a fáradtság nincsen arányban a kiállítás egészen kétes értékű eredményével. A A tanács végül is ugy határozott, hogy felszólítja a Faluszövetség elnökségét, hogy lépjen' érintkezésbe a kereskedelmi kamarával és az ipartestülettel a kiállítás-rendezés részleteinek megbeszélése érdekében. De közli a tanács azt is, hogy a költségeket nem vállalhatja a város magára, legfeljebb arról lehetne szó, hogy a rendezőket erkölcsi és bizonyos mértékű anyagi támogatásáról is biztosítja. — Az árvíz ötvenedik évfordulóját legméltóbban azzal ünnepelhetnénk meg — mondotta a polgármester —, hogy akkor kezdenénk meg a nagyarányú városrendezési munkálatokat, a város rekonstrukciójának második és befejező felvonását. Ez lenne a legszebb és a legméltóbb ünneplés. Ha megkezdődne a csatornahálózat kiépítése, a kövezetlen uccák burkolása, a feltöltés. Ez nevezetessé tenné a nagy évfordulót... A tanács minden tagja álmodozva helyeselt. Egy szegedi lexiilvállalal részvényeinek különös ügye a rendőrség előli. Nyomozás egy álüifélagos nagyarányú részvényhamisiíás! ügyben. (A Délmagyar ország munkatársától.) Beavatott körökben néhány nap óta egy érdekes és ma még nem átlátható szegedi vonatkozású »részvénycsalásh ügyről beszélnek. Néhány ujabb, de még mindig homályos budapesti jelentés után már egyes tényekről is szó esik, tiszta képet azonban ma még senki sem alkothat magának. A homályos ügy középpontjában a rókusi pályaudvar mögött, a a dorozsmai uton lévő Hazai Textilipar Részvénytársaság és annak vezető emberei: Kármán Oszkár és Kármán Vilmos állanak. Az ügy aktái a rendőrség előtt vannak, a közeli napokban minden bizonnyal teljes világosság fog derülni a részletekre. Mintegy kilenc évvel ezelőtt alakult meg a dorozsmai uli gyártelep, amely évekig igen szépen és aktivan működött. A Hazai Textilmos és Kohn Jakab állottak. Az évek multán ' azután ugy alakultak a viszonyok, hogy tár) gyalni kezdtek a gyár bérbeadásáról. A hoszszas tárgyalások eredményeképen a modernül felszerelt gyárat Fayer Sándor vette bérbe két évvel ezelőtt 1925-ben. A bérleti szerződés megkötésekor abban is megállapodtak a felek, hogy Fayer Sándor, ! illetve érdekeltsége kiegyenlíti az üzem mintegy 5—8 milliárdot kitevő kiiilevőségeil. Ez j míg is történj de ugyanekkor Kármanéknak bizlosilékképen letétbe kellett helyezni a Hazai Textilipar részvényeit. A vállalatnak eddig nem volt szüksége a részvényekre, igy csak most nyomatták ki a címleteket, illetve a részvényeket helyettesítő skripseket, amelyeket azután átadtok Fayer Sándornak. Idáig teljesen rendben volna a dolog, aa ezután történtek kerültek most a rendőrségre, amelynek tiszta helyzetet kell teremtenie, A vád ugyanis ugy szól, hogy Kármánék megvásárolták egy angliai fonógyár gépeit és biztositékképen az angol érdekeltségnek is részvényeket nyújtottak át. Azt keli tehát most tisztázni a rendőrségnek, hogy mi történt a Fayer Sándornál letétbe helyezett skripsekkel és mit jelentenek az angol érdekeltségnek átadott valóságos részvények. Nem akarnak hitelt adni annak, hogy két részvénytömeget nyomattak volna. Budapesti jelentések arról számolnak be, hogy a főkapitányságon Pintér rendőrkapitány beidézte a homályos ügy szereplőit és azokat részletesen kihallgatta. Ax összes szereplők vallomásának tüzetes áttanulmányozása után lehet majd pontos képet alkotni az érdekes i Szintlázjegyet a DéSmagyarorsaág Jegyirodájában ! telefonon is lehet rendslnl, A iegy?kst bivánatra | fcázho* kCIdíflkr " .