Délmagyarország, 1927. október (3. évfolyam, 224-249. szám)

1927-10-02 / 225. szám

1927 október 2. 13 RBBISg - ^ 131 FöRMTom:Szinnai WAAABL megszokta a csa­7 — írjon sá'p es okos 'dolgokat, miat Mr. Britling, akkor Mr. Kahn magát is elküldi ía­uulmányutra. — Jó volna. Ha láthatnám mindazt, amit ő látott! Járt Indiában. Járt Japánban. Be­utazta Egyiptomot. Még' Amerikába is áthajó­zott. Mr. Direck már a hajón pongő angol társalgást. Elhatározta, hogy o is ilyen stílusban folytatja. Bizalmas sutto­gásba tompította a hangját. Valószínűleg már Ádám fedezte fel, amikor először disku­rált Évával, hogy milyen kellemes dolog bi­zalmasan suttogni egy pajkos, hullámos hnj­l'ürtök közt bujkáló csinos női fülbe.)' Indiában is járt? Akkor bizonyára ottis­ezzel a bronzbőrü úrral... — Bronzbörü úrral? hüledezett a lány. — O, dehogy, az Mr. Lawrence Carmino egyik diákja. Mr. Lawrence Carmine a hinclu iro­dalom egyik legkiválóbb ismerője és jó ba­rátságban van a Londonban tanuló hindu diákokkal. — Melyik az a Lawrence Carmiue? súgta Mr. Direck. A Jány szempillái szinte észrevehetetlen rez­gésével rámulatott az idősebb úrra. Mr. Direck, felháborodva a sotto-voce meg­hitiségétőL,. a további titkok lurkészésébcfo­gott A gyerekkocsi felé nézett es még közelebb hajolt a rózsaszínű kicsi fülhöz. De közbejött fiz eper és belefojtotta a bizalmas kérdést. Együnk epretI — kiáltott fel a lány és merkcdelt meg •egyik Britling-fiu állt mö-1 látranézett. Az göttük, kezében tálca valóságos eper-piramis­sal. Mr. Britling is -feléjük fordult — Parancsoljanak epret, Mr. Direck. Nem tudom, szereti-e? Sőt olyan járatlan vagyok amerikai dolgokban, hogy azt sem tudom, van-e ott eper egyáltalában. Nálunk most van az eper- és rózsa-szezon. Mi hiúságunk­ban azt hisszük, hogy a mi almánk, rózsánk és eprünk első a világon. — Az angol hölgyek arcán viruló rózsa és és eper mindenesetre az, — mondta Mr.Di­reek. Ez a bók a német szomszédn'öjének -szóit,. de az nem hallotta, mert már a né­met nevelővel beszélt. Talán jobb is igy. Ot­romba bók volt, nem kár érte. Ebben a pillanatban Mr. Direcknek hir­telen eszébe jntott, hogy kire is hasonlít ez a lány, A nagyanyja egyik kuzinjára, aki­nek a fényképe otthon van nálunk. Es Mr. Direck kisfiú korában szerelmes volt abba a fényképbe' — Még azt nem is mondtam, hogy milyen családi kapcsolatok fűznek ehez a tájhoz, — fordult Mr. Direck a ház úrnője felé. — Az édesanyám nagyanyja Essexben nevel­kedett és az apja is idevaló volt. Régi angol család. Talán hazudnék, ha azt állítanám, hogy a MajrfJower-en költöztek át Ameriká­ba, de nem sokkal később, annyi bizonyos. Az essexi Hínkinsonok rokonságába tartóz­lak. Az ím. Igy részben magam is essexi vagyok. A nagyanyám essexi Corner-lány volt... — Coraer? kiáltott fel Mr. Direck szom­szédnöje. —• Igen . miért csodálkozik Mrs. Britling összecsapta a — Érdekes... ő is Corner-lány, — mondta. Mr. Direck nagyot nézett. Kacagni sze­reteti volna örömében. Mélyen a szemébe né&e'fc 8 MttVnsk és meleg hangon felkiál­tott: ra kezét. — Nagyon hálás vagyok a szerencsi letlennek, amely összehozott magával, ves kuzin. Mit csinálnak az éu drága, vés, ismeretlen rokonaim? Remélem, vannak itt az ősi földön! s vc­ked­ked­jól X. A véletlenül és váratlanul felfedezett ro­koni kapcsolatok megvigasztalták Mr. Di­reck cl azért, hogy Robinson barátjának a történetét sehogysem tudja elmondani. Lehet, iiogy tipikus amerikai dolog — mondta Mr. Britlingnck — leh'ct, hogy kine­vet érte, dc elhatároztam, hogy hétfőn elme­gyek Markét Saffronba, a Hinkonson-család fészkébe és körülnézek a temetőben, a ré­gi sírkövek között. — Nagyon helyes, — felelt Mr. Britling. — Sőt elmehet a parókiára is, bizonyárasok érdekes dolgot fog találni a régi anyaköny­vekben. Vannak egyházi anyakönyvek, ame­lyek háromszáz évre nyúlnak vissza. Majd elviszem a kis autómon. — Isten ments f Nem akarom ezzel is ter­helni! — kiáltott fel Mr. Direck. — Nagyon szívesen elviszem. Szeretem az autóvezetést. Visszafelé Jlarborongh felé tar­tunk és megnézzük a Cornerek családfáját is. Az ut is nagyon kellemes, csak egy kissé hepehupás és kanyargós. — Nem, Mr. Britling. Igazán nem kíván­hatom öntől ezt az áldozatot. Misá Általánosabb goudola­— De ha mondom, hogy nem áldozat. Bol­dog vagyok, ha nagyobb kirándulásra me­hetek Gladys-szel. — Gladys-szel? csodálkozott Mr. Direck. — Igy neveztem el az autómat. Eddig még csak négyszer voltam vele uton és örü­lök minden alkalomnak, ha mehetek. Mr. Direck kifogyott a kifogásokból, dd feltette magában, hogy nem bizza többe az éleiét Mr. Britling soffőr-tudományára. Bár­csak volna valami ismerőse Londonban.akit megkérhetne, hogy sürgönyözzön érte és le* hetővé tegye számára a tisztességes szökést De majcl csak közbejön valami hétfőig vágyj kitalál valami ürügyet az autótura lemon­dására. Más dologra fordította a szót: — Tudja-e, hogy Miss Corncr bámulato­san hasonlít egy' miniatűr fényképre, amely a nagyanyám unokalmgát ábrázolja? Igazán bájos, kedves leány. De Mr. Britling nem volt hajlandó Cornerről nyilatkozni, tok foglalkoztatták: — Nagyon érdekes lesz kimenni a teme­tőbe és felfedezni a sírkövek feliratain ÍÍ maga amerikai családja őseit. Evesham kö­rül minden második kriptán csillagos-csikosi jelvényeket lehet látni, az egykori Washing­tonak' címerét. II t. vannak még virágzó csa­ládok, amelyek hatszáz évvel ezelőtt is lé­tezlek. Claverings parkjaiban találhat ősi tölgyfákat, amelyek annak idején még hallot­ták a farkas-hordák üvöltését és a vitézi pán­célok csörömpölését. A régi farmok még ma is körül vannak árkolva, mint hajdan, ami­kor az ordasok ellen kellett védekezniük... Eltűnődött: — De ha Londonból délfelé megy, nem észak felé, egészen más képet fog találni. Más tájat, más házakat, más embereket, más! társadalmat. Az már csak London külterü­lete és villa-rayonja egészen a tengerpartig. Nincs több ősi birtok, nincsenek mélyen óda­gyökerezett csal ádok. (Folyt. k5v.)j ST TT*"*OTn P]"i~ rrjj " "i „n " ..... ELPUSZTÍTANI LEHETETLEN olcsó, mert tavibb fart, mint a cipőfel­sőrész, elegáns, mert krcpp-talppal minden cip6 eredetien és tetszetősen bit, egészséges, inert • krepp-talp vízmentes M meleget tart, sellemes, mert fáradtság nélküli ruganyoa lírást biztosít, minthogy a láb cm érez egyenetlenséget vagy kövecseket a talpon keresztül, .raktikus, mert a talpak könnyűséggel ra­gaszthatok mindennemű cipő alá, dfvatos, mert minden a korral haladő I ember krepp-talpat visel és ezt többé sohasem nélkülözheti. Krepp-talpak a sportolásnál legmagasabb teljesítményeket nyújtanak. Légy okos és takarékos, követelj csakis valódi, magán az ültetvényen közvetlenül elkészített (EREDETI KREPP'TALPAT •Rubber Growcrs AssocfaUon í t 4, !dol lánc l o'ndcn E C. 3 i wmmtmsm ^a^j^zz&xmsesz .zhelyvásárlók figyelmébe! Eríesitcm a najvérdemü küiönsúgtt, hrmv ni időt t (üzbclysziiltrcglclót besze­6, tekints- me^ véleikétiyazer nélkül a Fe/ös-télc ttirv. védett vulkán tűz­re zné. Iiclyeitnef. Fehér és miudeá szinii majolika és zomi^'O^itt tűzhelyek minden .méretben cs kivitelben kap­ható. Kéren a tüzbélyvasárló közüli­sé;et, hosrv saját érdekében flrjyel­jen a Fejős névre, mely minden liizbclyen fel van tüntetve. 053 fejős Ferenc miilakatos mcsler • seitftt&romság u, 46. • i7vv kcz'Sp tl'Jt íanulG

Next

/
Oldalképek
Tartalom