Délmagyarország, 1927. október (3. évfolyam, 224-249. szám)

1927-10-12 / 233. szám

1927 október 12. DÉLMAGYARORSZÁG Most fejeződött be RÉVAI HAGY LEXIKONA 20 köíeífoen 17.00 oldalon (megfelel 351 kötetes könyvtárnak) 3029 szövegképpel, 91 színes, 112 művészeti, 572 fekete nyomású mümellékletfeS és 148 színes térképmelléklettel. Ara díszes aranyozol! vászonkölésben 680 pengő igen kedvező « v fi « ml !S fc fi > ü N (/) Szeged, 1927. Délmagyarország t. kiadóhivatala SZEGED. Szíveskedjenek velem közölni a RÉVAI NAGY LEXIKONA megrendelési feltéleleit a teljes 20 köteles miire a nekem hiányzó kötetekre (Nem kívánt törlenűő). Név Foglalkozás Cím .. ... (Minden róva' pcntos is olvasha'ó kiiüllését kérjük.) H. tfUCtliS' .tó. cftairocsc v Fo-RhncrrrA-Szimar ,fl „•• ~ •..,:•,,„„„ A l ,/i5 A' beszélgetést megakasztotta Teddy (a titkár) meg a hindu fiatalember, akik vizesen, jókedvűen jöttek meg a csónakázásból. Kiderült, hogy valahol »odalent« van egy tó és egy kis sziget és néhány laposfenekü csónak. Röviddel rá Mr. Carmine is feltüiit az ösvényen Mr. Britling felnőtt fiának a társaságában. Együtt sétára indultak a kertben, az evezés és úszás örömeiről beszélgettek. Mr. Direck azzal az ürüggyel, hogy, meg akarja nézni a kankalinokat esti fényben, a lugas felé terelte a társaságot és remélte, hogy Miss Corner már abbahagyta az olvasást. Csak nem fogja rontani a szemét a félhomályban. Meg is találták a leányt és magukkal vitték sétálni. Miss Corner a könyvéről beszélt élénken és lelkesen. Azt mondta, hogy a Napváros a legdrágább hely a világon, olyan, mintha gyermekek rakták volna építőkőből. t Azután megkérdezte- Mr. Carminet, a keleti irodalom nagy ismerőjét, hogy,- miért nincsenek hindu vagy kínai utópiák? ^ ; Mr. Direcknek soha eszébe nem jutott volna ez a kérdés, de még Mr.. Carmine'is meghökkent tőle egy kissé. • '.•«•••••'- ••> • — A primitív Hindu vagy kinai város magában véve, a, valóságban is utópia, — mondta végre. — Vagy legalább is megfelel á lakói társadalmi ideáljának. Tehát nincs szükségük utópiára. Az utópiák a nagy városok keletkezésével szüleinek. India és Kína régebbi fejezet. Az ő ősköltészetükben még nem szerepel hajózás, kereskedelem, társadalmi zűrzavar, elégedetlenség, birálgatás, uj közösségi szervezet álma és vágya... C ' . •» '-A V S, n' ' 'VIII.1 "»%•';„' ,' Később Mr. Direck a legidősebb' Britlinghogy sorsát ki nem kerülheti, azt mondta, fiu, Hugh kezébe került és mivel ugy is tudta, hogy szeretne a rózsakertben sétálgatni. El is indultak a rózsák felé. — Szokott utópiákat olvasni? — kérdezte Mr. Direck angolosan, minden bevezetés nélkül. HJ tfH • 'II1 i (- 'M — ó, nagyon szívesen! — felelt Hugh és rögtön barátságosabb lett. — Mindnyájan szeretjük az utópiákat. Angliában mindenki változásokról beszél, de soha nem változik meg semmi. —- Az előbb láttam, hogy Miss Corner is ilyesféle könyvet olvas. A Napváros... valami régi olasz irőtól. »j-«spi i — Campanella... magam is olvastam. Tavaly Londonban töltöttem egy félévet úgynevezett művészeti tanulmányokkal. De azelőtt természettudománnyal foglalkoztam és ugy hiszem, visszatérek hozzá. Nem gondolja, hogy a tudomány a legszebb, a legmagvasabb dolog a világon? | 1*j*t 1 Mr. Direck ugy vélte, hogy a művészet és az emberi lélek titkainak a kutatása többet ér az esakt tudománynál. Belemerültek egy aféle tipikus vitába, amely homályosan átértett nézeteltéréssel kezdődik és nem vezet semmi eredményre, csali elapad magától. Mr. Direcknek feltűnt, hogy Hugh komolyabb és gondolkodóbb, mint a hozzá hasonló korú amerikai diákok. De ez talán nem is faji különbség volt, inkább a Britling-véna hatása. Hugh, ugy látszott, sokat olvasott, de egyébként meg nem csinált semmit. Amerika roppantul izgatta a kíváncsiságát: — Apa azt irja egyik könyvében, hogy itt minden kész, odaát pedig csak most csinálódik minden. Érdekes lehet egy országban él% m$},y. J^JKSü jag, ^a^uióbaa ra tartotta W~íi Mr. Direck eddig nen 1 hallgatag, csendesen fi^elgető fiút, aki ha-; nyag tartással, kissé görbe, vézna vállal,1 zsebretett kezekkel, félénken és félszegen szokott álldogálni a többiek mögött De ugylátszik, hogy önállóan gondolkodó, eredeti elrae..t problémák foglalkoztatják... céljai vannak... { — 'Tulajdonképen a művészet melyik ágával foglalkozott? — kérdezte Mr. Direck. De mielőtt választ kaphatott volna, meg-] rohanta őket a két kis Britling-fiu. Kerget-j tek mindenkit átöltözni a jelmezes vacsorá-, hoz. Teddy, a titkár, apai gondoskodással ka-! ron fogta Mr. Direcket, hogy segítségére le-í gyen a mókához való átöltözésben., / !, ' \ » • >, IX. « v N. ^ '••-»- - ..«_.—• • > ... .— ... t^ Mr. Direck komoly, gondot fordított erre az átöltözésre, mert nem szeretett volna nevetsé-! gessé válni Miss Corner előtt. Teddy behozott hozzá egy egész csomó színes limlomot. — Milyen figurának öltözzem? Mr. Direck. — Nem szoktunk igazi jelmezeket felvenni^ — felelt Teddy. — Csak éppen, hogy magunk-j ra kapunk valami tarka holmit — futurista stílus. — Nagyszerű! Valóban, miért Kell mindig! a mult hagyományaihoz ragaszkodni? Először egy Mefisztó-szerü bíborvörös lebe&í nyeg került szóba, majd valami kalóz-kosé tüm, ami alkalmasint Mrs. Britling házirahája volt valamikor. Mr. Direcknek egyiH sem tetszett. Hosszú habozás után kiválás: tott egy fekete selyem trikónadrágot, me] tudta, hogy a lába elég formás és a feszes kóban nem fog szégyent vallani vele. Azutáni kikeresett magának egy nagy darab biborszinüij brokátot, amit aranyzöld fácánok ékesitettek.1 Ezt tóga-szerüen magára kapta, a selyemmel-j lénye fölé és megerősítette a vállán egy üveggyémántokkal kirakott nagyi melltüvel. Mos? Teddy is visszavonult, hogy, átöltözködjék^ Teddy távozása után Mr. Direck a profilját kezdte tanulmányozni a kis asztali tükör se-l gitségével, amit szögben a falitükör mellé tartott. Teddy jelenlétében röstellte volna ezt az öntanulmányt, de igy elég sok időt szenteli neki. Az összhatással meg volt elégedve. Fel^ kacagott, öntelt amerikai mosollyal még egyd szer a tükrökbe nézett, azután lement a többiekhez. | A' társaság a hallban gyülekezett és nagyi szerűen festett az acetilén-lámpákkal megvilágított félhomályos teremben. Mr. Britling feke4 te bársony mentében és feszes fekete térdnadrágban egy még sötétebb" árnyék volt a sőtétj háttérben. A világos színeket Miss Corner és a nénje képviselték, szorosan simuló pávazöld és ezüst ruhában, mint két csillogó, hajlékony kigyó. A német nevelő gyapjúba burkolt ko-j zákká vedlett, Mrs. Britling és a mostohafia^ Hugh komolyabb jelmezt vettek fel, tarkát} de mégsem kómikusat. Teddy, ravasz egyip^ tomi mezt állított össze magának egy halasj kosár és fürdőszoba-gyékény, segítségével. 4 két kis fiu persze bandita lett, hatalmi buggyos bricsesszel, övvel, amibe papirvág késeket, játékpisztolyokat és hasonló veszed mes fegyvereket tűztek. Mr. Carmine és bi rátja, a hindu diák valódi indiai viseletbe: jöttek el. Az előkelő, orrú nagynéni szabály feketeselyém estélyi ruhát vett fel és n aranyláncot akasztott a nyakába. Maga vonta magát a mókából, de a többieket mos lyogva biztatta, hogy, csak bolondozzanak, " v ^ v' iFolvt^köv.