Délmagyarország, 1927. szeptember (3. évfolyam, 199-223. szám)

1927-09-06 / 203. szám

1927 szeptember 6. •ÉLMAGYARORSZAG Kéí revolverlövés esíi Rors&ém. A kUlönváltan élő házastársak találkozója. — Ejeszíés vaktölténnyel ? (.A Délmagyarország munkatársától.) Vasár­nap este kilenc óra tájban a Széchenyi-téri korzón rendkívül érdekes körülmények kö­zött — a bevezetett rendőri nyomozás eddigi eredménye szerint — revolveres gyil­kossági kísérlet történt. A gyilkossági kísér­letről a rendőrségen minden felvilágosítást megtagadtak, a vasárnapi népes esti korzó sé­táló közönsége azonban szemlélője volt a nem­mindennapi családi botránynak. Az eset középpontjában egy gyárimunkás és felesége állottak, akik néhány hónapja kü­lönvállan élnek és vasárnap este a korzón találkoztak össze. Az asszony barátnőjével sé­tált, amikor a férj észrevette. Rövid szóváltás után a férj revolvert rántott elő és két lö­vést adott le feleségére. A lövés hangjára nagy tumultus támadt a korzón. Az asszony sikoltozott, a férj pedig eltűnt a korzó hullámzó tömegében. Néhány perc múlva a rendőrség központi ügyeletén volt az asszony és kétségbeesve adta elő, hogy férje a korzón rcálött. A rendőrsé­gen nem igen akarták elhinni a revolveres merénylet ügyét, mivel az azonnal megindult nyomozás nem tudta megállapítani, hogy a két revolverlövés dörrent-e el a vasárnap esti korzón. Csak később, amikor a hajnali órák­ban a merénylő férjet elfogták, állapították meg, hogy a jelenet tényleg megtörtént. A revolverben azonban az éles töltények mel­lett két vaktöltény volt és így a két lövés nem sebesíthette meg az asszonyt. A rendőrségen a férj megmotozása alkal­mával még két élestöllényt találtak. Az elő­zetes letartóztatásba helyezett férj tagadja, hogy feleségét meg akarta ölni. Vallomásában előadta, hogy csak ijesztés volt a szándéka. A rendőrségen tovább folytatják a nyomo­zást, hogy a korzói revolveres játék, vagy merénylet részleteit megállapítsák. M doro&smai mo&ielöadás epilógusa. A kocsislegény leszúrta vetélytársát, aki Tót§ Máriával volt a moziban. (A Délmagyarország munkatársától.) Vasár­nap este a dorozsmai mozi utolsó előadásán Tölh Mária hajadon Borbély Mihály Beth­len-uccai gazdálkodóval együtt foglalt' he­lyet a székek között. Az egymással rokonszen­vező fiatalok csak az előadás szünetében vet­ték észre, hogy az ajtóban álló Takács Sán­dor kovácslegény ellenséges tekintettel figyeli őket, majd öklével fenyegető mozdulattal in­tett a fiatal pár felé. Az előadás közben Tóth Mária bevallotta, hogy Tákácsnak lett ígéretet arra, hogg moziba megy vele és valószínűleg ezért haragudott meg. Előadás végeztével Borbély Mihály haza­kísérte mozipartnerét. Amikor azután elvált a leánytól, a sötétben Takács Sándor elébe ugróit és anélkül, hogy védekezni tudott vol­na, bicskával háromszor mcllbeszurta. Bor­bély Mihály azonnal összeesett. Jajgatására csak később lettek figyelmesek a járókelők. A csendőrség Takács Sándort még az éj folyamán elfogta. Takács nem tagadta a szur­kálást, ellenben önvédelemre hivatkozott. A véres éjszakai szurkálásnak szemtanúja nem ! volt és így a csendőrség csak a közkórházba ; beszállított Borbély Mihály kihallgatása után tud majd tiszta képet nyerni a dorozsmai mozielőadás véres epilógusáról. Mozi I K dde), szepte tiber 6 én Cse& 1G «ven időiteknek! ! IZENDAI FOGÖiY. Alicj erry és Rimú'n Novartóva!. Azonkívül: A IcamniéMátS hölgy. Rud.lf Valentini főszereplésével. Sicp'embcr 7, 8 án, s erdin és csütörtökön :memvassí ­Mocera történet 7 f;l«,nJ:ban | Föstetepbea: Marié Prevosf. rtionkivlll: nenveri csavargó. ^¿unye"fai E15ad s-k kezdete 5 7,9, vasár- 6s ünnepnap 3, 5, 7, 9 órakor. Kedden, szeptember 6 ám A lavina hőse. Alaskai történet 7 [elv. Fősz r;pb* n Hoasc peíers. j Azonkívül: A deiekiiv táltos. Vudnyugiii tö.ténst 6 felvonáson. Szeptember 7, 8-«n szerdán é« csütörtökön PUITY LIA. éj WLADIMIR GAiDAEOF-VOl jVf ¿^ j^í M. Dráma 3 felvon Ssban. Azonkívül: APACS SZEMELEM. Dima 6 (elvonásban EOadáuk kezdee S, 7,9, vasár ts ünnepnap 3 5, 7 y orakor. Dr. Hiper IfároS? főispán bizonyos régi gyanusttásokril és a köztisztviselők naivitásáról. (A Délmagyarország munkatársától.) Dr. Aigner Károly főispán hivatala nagyon nép­telen mostanában. A felek ugy tudják, hogy a főispán nyári szabadságát tölLi, nincs a vá­rosban és igy nem is jár föl a városházára. Hivatalát tehát elkerülik azok az ügyes-bajo­sok, akik rendes körülmények között a szCir­•dai fogadónapokon elözönlik előszobáját és a kényelmes fotőjökben türelmesen várják, amig rájuk kerül a sor. Ha megtudnák, hogy a főispán — bár szabadsága még nem járt le — néha, minden héten egyszer-kétszer meg­jelenik hivatalában és elintézi az elintézésre váró aktákat, akkor bizonyára megrohamoz­nák most is. Tegnap délelőtt is megjelent hivatalában, de nem fogadolt senkii, bár többen megkísérel­ték, hogy bejussanak hozzá. Átnézte az össze­gyűlt iratokai, utasításokat adott tisztviselői­nek, majd távozni akart, amikor bejelentették a Délnmgyarország munkatársát. — A sajtó kivétel — mondotta nevetve a főispán, amikor bekopogtattunk hozzá. — A láiogatáiá tilalom csak a felekre vonatkozik, az újságírók számára azonban itt vagyok, ba tényleg itt vagyok. Néhány aktuális kérdés került először szó­ba, majd régebbi dolgokra terelődött a be­szélgetés. A főispán megemlékezett arról a hírlapi cikkről, amely néhány hónappal ez­előtt az egyik fővárosi lapban jelent meg sze­mélyével kapcsolatban és amely szerint a polgármesteri állás elnyerését ambicionálná. — Eleinte bosszankodtam rajla — mondotta Mosollyal, — különösen az a része bántott, amelyben azt állította, hogy nem vagyok a cselekvő emberek fajtájából való, mert ezt sokan, az illetékesek is félremagyarázhatták volna. Most azonban már hálát is érzek a cikk szerzője iránt, mert legalább alkalmat adott arra, hogy radikálisan megcáfoljam azokat a suttogásokat és gyanúsításokat, amelyek állí­tólagos terveimről, céljaimról évek óta kerin­genek a városban. Szavamat adhattam rá, hogy nem akarok polgármester lenni és nem hiszem, hogy akadna ember a vá­rosban, aki szavamban kételkedne, aki ezek után is hiteit adna az ilyen kombinációknak. De hálás vagyok a cikk szerzőjének azért is, mert egy kellemetlen, kényszerű feszültség­től mentesített. — A cikk megjelenése előtt ugyanis mindig korlátozott cselekedeteimben az a tudat, hogy azokban sokan céltudatos akciókat keresnek és látnak, amelyek a polgármester személye el­len irányulnak és anlelyekkel az a célom, hogy a polgármester népszerűségét a magam javára megnyirbáljam és csökkentsem. A lap­pangó gyanúsítás ellen nem védekezhettem, kerülnöm kellett a hamis látszatokat is, meg kellett gondolnom alaposan minden szót, min­den lépésemet, amely a városi közigazgatásra vonatkozott. Most azonban szabad vagyok már, nem feszélyez senki és semmiféle lappangó gyanú, kötelességemet zavartalanul teljesít­hetem, ha ez a teljesítés látszólag a polgármester működése ellen is irá­nyul néha. Ma már ebből senki sem vonhat le messzebb menő kövclh.z'.L.'éscket. — Az viszont igaz, hogy aktivitásomból kifelé nem sok látszik, ez azonban nem ie­lenti azt, mintha nem szeretnék, vagy nem tudnék cselekedni. Szerintem a főispán hivatása nem az, hogg mindenbe beleszóljon, hanem az, hogy visszavonultan figyelje a dolgok fejlődését és csak akkor avat­kozzon bele azokba, ha ugy látja, hogg tulfejlődés történik az autonó­mia keretein, amelyekből csak az autonómiának lehet kára Ilyen esetekben lépek az aktivitás terére, erről azonban a kívülállók nem sokat tudhatnak. Megkérdeztük ezután a főispánt, hogy tud-e arról az ügynökösködésről, amely a miniszterelnök életrajzával folyt 3 szegedi városházán? — Tény az — mondotta a főispán —, hogyj a kérdéses ügynök, aki különben nálam is, járt, sőt akinél meg is rendeltem az életrajzot, lissé furcsa eszközökkel akart operálni. A köz­tisztviselőnek azonban legyen akkora intelli­genciája, hogy ne dűljön be az ilyen ügyes; ügynöki fogásoknak. Ne legyen annyira naiv a köztisztviselő, hogy elhigyje azt a képtelen­séget, amit az ügynök sejtet előtte. Ne liigyje el, hogy a miniszterelnök törődik azzal, hogy; ki veszi meg az életrajzát. Legyen erkölcsi bátorsága a köztiszt­viselőnek arra, hogg megtagadja a megrendelési iu aláírását, ha esze­ágában sincs rendelni, még ha a miniszterelnök életrajzáról is van szó és ha százszor is azt mondja az ügy­nök, hogg a miniszterelnök ezekből az előfizetési aláírásokból tudja meg, kik az igazi barátai Szegeden. — Én nem azért fizettem elő a könyvre, mert megijedlem az ügynöki fogástól, hanem kizárólag azért, mert érdekel a miniszterei-« nök életrajza. Telefonhoz hivták a főispánt. Vége sza­kadt a beszélgetésnek. Szives tudomésá-a adom a t. hölgyközönségnek, hogy Aradiucca 5. sz. al 1 Margii-ucca 18. szám alá. helyeztem át. Egyidejűleg közlöm t. megrendelőimmel, hogy, áraimat a következőként csökkentettem. KoszSüm készítés (íacan] p 20-fél Köpeny készítés (faccts) P 20-1ÓI Szövet v, seívemruüa készítés (facoü) P 3-tól legújabb divat szerint. További szives pártfogást ker 6i6 Lichiner ¡BLaJoa Süto^Z^LTTAST óeiybea és vidéken is lúita butorfcccsiüUl eszközöl 433 KÁLMÁN szálliió Szeged. Tisza Lajos körút 34. Telefoa 5-83«

Next

/
Oldalképek
Tartalom